Az utóbbi pár napban valami megint elromlott :-( Mindig tudom/tudjuk, hiába büszkélkedem azzal, hogy a gyerek tökéletesen alszik, egyedül...stb, stb....ez az idilli állapot kb pár hétig tart és utána megint nyűglődünk ugyanennyi ideig. Továbbra is csak egy foga van, az már szinte teljesen kint, a mellette lévőnek meg nyoma sincs, de ez mondjuk semmit nem jelent, hiszen én az előzőt se láttam bújni, pedig minden nap tüzetesen megvizsgáltam a száját :P Szóval nem fogom erre. Mindenesetre a Doxa óraként beállt alvásciklusok borultak, örülök, ha nappal fél 12 felé elalszik, addig pedig Dani táncol minden egyes idegszálamon, főleg úgy, hogy két napja Algopyrin-en élek, olyan migrénes fejgörcseim vannak, Apa meg extrém torokfájással küzd éjjelente, szóval az ágy fölött lévő polcról egy kisebb földrengés hatására 4 tonna gyógyszer, cukorka, torokspray esne ránk. Az esti elalvások se sikerülnek túl jól, pedig vacsorázik rendesen, el is alszik, majd fél óra múlva hatalmas ordítás, sírás, hosszú percekig tartó vígasztalás következik, végül szobából kilopakodás, majd 10 perc múlva kezdődik az egész előről. Máskor (3 nappal ezelőttig) ilyenkor már réges régen aludni szokott, de most is hallom a nagy helyezkedést, tiszta apja ebben (is), úgy dobálja magát, hogy sokszor azt hiszem, le fog szakadni a kiságy alatta. Na, mindegy, elég a panaszkodásból, mert ezt leszámítva tündéri, vidám és mosolygós gyerek, nagyon jól elvan a kis játékaival és bár azért egy kis rosszaság már most felfedezhető benne, annyi baj legyen, legalább nem lesz egy kummogós, elülős gyerek.

Vasárnap voltunk TöGö szülinapi buliján, ami igaz, hogy nyáron volt, de csak most sikerült összehozni, hogy mindenki itt tudjon lenni és születése óta most láttuk először Lina babát, aki sajnos ha lehet, még Daninál és Dorinánál is hasfájósabb :-((( Szegénykém egész végig keservesen sírt, így aztán amíg Dani szundított a kocsijában az erkélyen, én beálltam babysitternek, hiszen szegény Nórinak még ott volt Lacika is, aki 1 évesen most indult csak be/el igazán, szóval elkelt a segítség. Minden "korábbi" (mintha olyan réges-régen lett volna) tudásomat összeszedtem a hasfájós gyerek témakörben, így aztán volt popsiütögetés, hátsimi és Dani összes kedvenc dalát is elénekeltem a kiscsajnak, aki egyszercsak vigyorogva (és nagy pukik eregetése közben) elaludt rajtam. Apa csak annyit mondott: NEEEM!!! Ezt ugye arra értette, hogy szagolgattam a kis haját, meg olyan picike, törékeny volt Danihoz képest, így arra következtetett, hogy jöhetne akár a következő is, de persze nem jön még egy darabig :-))) Azt azért elárulom, hogy ő is gyönyörködött ám Linában, hogy jaj de jó ilyen kis csöppséget fogni meg dajkálni, aki még bújik és nem erőlködik a földre a játékaihoz :D Egyébként a baráti társaságba újabb kisbaba érkezik május elején, szóval elég rendesen belehúztunk az idén, de nem baj, Daninak annyi játszótársa lesz, hogy csak győzze megszámolni őket.

Jövő héten újabb nagy kaland vár ránk, Münchenbe utazunk, ahol Apa lefutja a teljes maratont, majd onnan Lipcsébe, kicsit körülnézni lakás-fronton, Apának van egy-két órája a fősulin, és remélem sétálunk is újra, immár Dániellel közösen a belvárosban, hiszen majdnem pontosan egy évvel ezelőtt ő még a pocakomban volt akkor.

Add csak ide Anya azt a gépet, hadd rágcsáljam meg! :-)

Igazi őszi pillanatkép a Papáról és Dánielről, amint utóbbi a japán tökökkel ismerkedik a nagynénémék kertjében Dunaszentpálon.

Túlságosan nem látszik, de ha valaki jobban szemügyre veszi, akkor a jobb oldalon talán lehet látni a kicsit megduzzadt ínyt és a kis piros csíkot, hát onnan bújt elő a fogacska. Mi is alig hittük, de aztán ma Dani megharapta az ujjam és mivel rettenetesen fájt, innentől egy szemernyi kétségem sincs, hogy bizony ott van :-D A fotó tegnap készült, mára sokkal jobban kint van, de hát nem engedi lefotózni...türelem fogat terem....

Kis összefoglaló

Dánielnek ma jobban előbújt a fogacskája, minden etetéskor belekoccant a kanál a kis fehér recés tetejébe, nagyon cuki vele, bár egyelőre még csak a jobb oldalival büszkélkedhetünk, de nem vagyunk elégedetlenek és telhetetlenek, nagyon örülünk neki is :-))) Tegnap este azért kapott egy kis Panadol szirupot, mert nagyon vakarta az ínyét és sírt picit, de a gyógyszer bevétele után el is szundított és jól aludt. Aranyom hősiesen viseli az egészet, nagyon sokat alszik és ismét úgy, mint egy doxa óra, szinte minden nap percre pontosan ugyanakkor szundít el.

Továbbra is mosolygós, szinte mindenkire vigyorog, de a szeparációs szorongás már azért lóg a levegőben, egyre többször bújik, átölel (imááádooom!!!), akkor is, ha nincs semmi baja. A házbeli nénik különösen imádják, mindig gagyog nekik valamit, amire ők lelkesen visszacsiripelnek és ez így megy egészen addig, amíg be nem csapjuk az orruk előtt a kocsi ajtaját, hogy most már aztán ideje indulnunk. Kaja terén ismét bővült a kör, már kap gabonapépet is, elsősorban este vacsira, hogy tovább bírja az alvást, mert a tejcim - bár van még bőven - már nem olyan laktató és tápláló sajnos, de hát több hónapos korában nyilván nem várhatom el, hogy még mindig csak és kizárólag cicizzen. Humana és Sinlac pépet kap, ezek mindegyike jó olyan babáknak, akiknél felmerül a tejallergia gyanúja. A natúr pépekbe keverem a gyümölcsöket, isteni finomak egyébként, ha meghagyna belőle akár egy kanállal is, biztosan megenném, de Dániel úrba nem lehet elég gyorsan lapátolni, annyira szereti. A gyümölcsökről már nem is írok, nem tudunk neki olyat adni amiért ne lenne oda, a "kis" 100 grammos kiszereléseket kb 3 perc alatt vágja be és fél fogára se elég mondjuk, de mini-uzsonnának megteszi. Szerintem hosszra is nőtt, mert eddig még épphogy jók voltak rá a 68-as ruhák, mostanra azonban képtelenség őket összecsatolni, így végérvényesen ráálltunk a 74-es méretre. A múltkori Tesco-s bevásárlás alkalmával (amikor is kibújt a foga) nagyon jó kis ruhákat vettünk neki, amennyire nem vagyok oda az áruházláncért, annyira tetsznek a saját márkás ruháik, nagyon helyesek és még a minőségük is meglepően jó. Kapott melegítőnacikat - most is épp az egyikben szunyókál - , nagyon menők, kötősek és oldalt zsebesek, egy kordbársony nadrágot elegánsabb alkalmakra, egy igazi vagányfiús kapucnis kabátot, amit most ősszel hordhat és hosszú ujjú bodykat, mert ugye azokból sosem elég. Legtöbbször 4-5 darab is van a mosásban, mert étkezések közben Dániel úr azért tesz róla, hogy az étlap olvasható legyen Apának is, szóval a folteltávolító szappan mostanában elég sokat szerepel, de sebaj.

Sokat vagyunk levegőn a szép őszi időben, a babakocsikban (mert ugye a kertben a papánál külön járgánya van) meglepően jól elvan és el is alszik, pedig tartottunk tőle, mivel utálta a mélykocsit, de ezek szerint csak annyi kellett, hogy kilásson és nézegethessen. Simán el tudunk vele menni bárhova, sokkkkkkkal türelmesebb és nyugodtabb lett, ahogy nődögél, egyre jobban viselkedik, bár van egy sanda gyanúm, hogy ő azért mindigis meg fog maradni eleven és eléggé akaratos gyereknek (mint az anyja), szóval felkötöm a gatyám :-) Most hétvégén is sűrű a program, ma lesz a Kutatók Éjszakája, én a 6 órás előadásra megyek, addig a nagyszülők vigyáznak Dánielre, aztán cserélünk, én jövök haza fürdetni, altatni, ők pedig mennek vissza a fél 9-esre. Holnap vendégek jönnek a kertbe Dani-nézőbe, vasárnap pedig Apa ismét fut, ezúttal valahol Tényőn-Sokorópátkán (fogalmam sincs, milyen rendezvény ez), délután pedig hivatalosak vagyunk TöGö szülinapi bulijába, ami most már csak ilyen kis zsúr-jellegű a sok gyerek miatt, de szerintem az egész heti munka/babázás után mi magunk se bírnánk többet, hiába...öregszünk... :P

Köszönjük!!!!

Keeeedves Fogtündér! Nagyon köszönjük a mai meglepetést! Dániel ma fog nélkül jött el velünk bevásárolni, majd a McDonald's-os kiruccanás közben észrevettük, hogy kicsit vérzett a fogínye és igeeeeeeen, ott lapult a pici tejfog!!!

Akire büszkék vagyunk...még mindig

Most pénteken, szeptember 23-án ismét Kutatók Éjszakája lesz a Széchenyi Egyetemen, ahol újra előad Apa is. Gyertek el, tuti szuper lesz!

Egy fiús anyuka kirohanásai

Hááát.....tegnap megnéztem/tük az egyik kereskedelmi csatorna új ríáliti sóját, azt a bizonyos anyuka-fiú menyasszonyt keres témájút. Olyan szempontból jó volt, hogy halálra nevettem magam (rémes napom volt, séta közben még kutyakakiba is beleléptem, meg minden összejött), viszont elborzadva konstatáltam, hogy milyen jövő vár a fiamra és csak imádkozni tudok, hogy addigra valami normálisabb lány-fajta legyen terítéken, mert ha ők testesítik meg a magyar női társadalmat, akkor én rossz helyre születtem, rossz felfogással. Ennyi össze-vissza hazudozó, vakolatnyi festékréteg alá bújó unintelligens libát rég láttam egy rakáson, mondjuk nem kell azért félteni anyukákat sem, de nyilván a picológus-producer team bennük látta a lehetőséget a szórakoztatásra.

Naggggyon nem szeretem a nem őszinte embereket, direkt nem azt írtam, hogy hazug, mert nem biztos, hogy ilyen szándékkal mondják azt, amit, de az egyik, amire nagyon korán meg fogom a fiam tanítani az lesz, nehogy benyalja a nők azon elcsépelt mondatát, miszerint "nekem nem a külső számít, nincs ideálom, csak a belső értékek a fontosak". Ahhhha, bicskanyitogató mondat némber one, majd erre a bemutatkozó kisfilmjében agyon-vissza csókolgatta a Ronaldo gyerek poszterét, ami már magában is nagyon érett, házasságra kész fiatalasszonka benyomását kelti. Én elhiszem, hogy itt mindenki fényezni próbálta magát, meg jó benyomást akart kelteni, de egyetlen őszinte csajt sem láttam. Nyilván nem a rossz tulajdonságokkal kell kezdeni, de ha én ültem volna ott az anyukák helyében a fiammal, nálam sokkal jobban bevágódott volna, ha tényszerűen mesél kicsit magáról és nem nyomja be a szöveget, hogy ő azért van, hogy a férje/pasija után elpakoljon, hiszen ő a nő, ez az ő dolga. Kíváncsi lennék, hogy fél év múlva is ezt mondaná-e, hát ide a rozsdás bökőt, hogy nem és hisztizne, ha még egy pár zoknit kellene a szennyesbe tennie, amiben lenne is némi igaza, hiszen női szerepek ide vagy oda, a férfi is rakodjon maga után, ennyire tisztelje már meg a párját. Meg aztán itt vannak a huszon-akárhány évesek, meg 18 évesek, akik legfőbb célja, hogy nagyon fiatalon legyenek anyukák, mert ők a barátnői szeretnének lenni a gyereküknek. Gyááááááááááááá, ettől fejjel megyek a falnak. Bakker, én 30 évesen alig éreztem magam érettnek az anyaságra, hogy lehetne valaki 20 ne adj isten 18 évesen az???????? Tipikusan az ilyenekből lesznek a 25 éves korukra megkeseredettek, akik otthagyják a gyereket a nagyikra, akárkire és lelépnek a legközelebbi diszkóba, hogy ők még nem élték ki magukat és mégsem tetszik nekik ez az élet. Na, ilyenkor csak és kizárólag a szegény gyereket sajnálom, aki jól megszívta anyuka (és apuka) nagy elveit.

Szóval azt hiszem, sok mindent kell elmondani a fiamnak, és csak remélni tudom, hogy észnél lesz, mert ebben a mai női társadalomban valami nagyon félrement....

A nagyfiú :-)

A Nő

Gabi barátnőmnek ezúton is köszönöm! Sokat jelentett...ő tudja mi ;-)

Szóval attól függetlenül, hogy ezt a blogot a kisfiam fejlődésének és mindennapjainak leírására szántam, talán egyszer-egyszer belefér, hogy magamról is ejtsek pár szót, illetve magunkról. Mindigis úgy gondoltam, hogy aki azt állítja, kisgyerekkel felhőtlen az élet, az hazudik. Valamilyen szinten az, hiszen hihetetlen boldogságot, örömet jelent nézni, ahogy minden nappal egyre több mindent tud, tudatosan mosolyog ránk, örül a közös játéknak, sétának és szép lassan a szó szoros értelmében vett család születik. Azt is vallom, hogy anyának sem úgy születünk, hanem azzá válunk, én speciel több hónap után mertem magamnak azt mondani, most már tényleg érzem, hogy anya vagyok. Tovább megyek, azt is csomószor leírtam itt, meg hangoztatom is, hogy az az anyuka, aki nem gondol az "előző" életére, nem nosztalgiázik a kettesben eltöltött napokon és néha nem sírja azokat vissza, na az is hazudik. Elsősorban magának, aztán ezzel együtt mindenki másnak is a környezetében. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy bármikor is az fordult volna meg a fejemben, hogy Dani nélkül jobb lenne, isten őrizz, a világ minden kincséért se fordítanám vissza az idő kerekét, de azért amikor elnézem az este kézenfogva andalgó párokat a kocsi ablakából, miközben mi sietünk a fürdetésre haza, visszajönnek emlékek, amikor még mi is így tettünk.

Egy szó mint száz, fenekestől felfordul az élet egy baba érkezése után, és erre sehogy nem lehet felkészülni, még azok sem tudnak, akik évekig érlelik magukban a gondolatot, mert bizony semmi nem lesz ugyanolyan. Én már ki merem jelenteni, fél év kellett ahhoz, hogy egy szép napon azt mondjam, elég volt a szoptatós melltartókból, nem vagyok hajlandó felvenni őket :-) Úgyhogy landoltak a szekrényben, helyette pedig elővettem azokat, amiket a terhességem előtt hordtam. Nem azt mondom, hogy valamennyi jó rám, de a szivacsos kosár sokat dobott a kinézetemen. Aztán újra feltúrtam a sminkes táskámat, előkerültek a legalapabb sminkcuccaim, aminek örömére ki is próbáltam őket. Alapozót, rúzst és púdert nem használok Dani miatt, nem hiszem, hogy az otthoni outfit-emhez szükségem lenne rájuk, de egy szempillaspirál és kis szemceruza használatával szinte éreztem, ahogy az -szerintem - érthető módon megcsappant önbizalmi mutatóm elkezd felfelé mozdulni. Aztán: este nincs csoki például. Még szoptatok szerencsére és nem fogyókúrázom, de az étkezésben is kell valamilyen határt szabnom magamnak, különben gurulni fogok. És érdekes módon, pár nap elteltével újra be lehetett gombolni a farmeremet és úgy mentem ki az utcára, hogy most már nem csak anya vagyok, hanem kezdek újra NŐ is lenni. Hogy ez miért most jött el, nem részletezem, mindegy is igazából, de teljesen igazat adok Gabinak abban, hogy az ember akármennyire is a gyerekének él és imádja, azt azért soha nem szabad elfelejteni, hogy annak a gyereknek az apja nem csak az anyával szeretne minden egyes nap szembesülni, hanem a NŐvel is.

Anyaaaaaaaa!!!!

Beléptünk a szeparációs szorongás előszobájába :-), Dani egyre inkább anyás. Olvastam róla sok helyen, hogy a mozgásfejlődés megindulásával jön ez is, kvázi összekapcsolva, de azért nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire egyszerre rohannak le minket. Persze olvadozok, mikor felveszem, átölel a kis dundi kezecskéivel és simogatja a nyakam (néha ez inkább hajtépésben nyilvánul meg), mondjuk arra kemény férfiként ügyel, hogy a fejét véletlenül se hajtsa oda, de lesz ez még így se!! Minden egyes alkalommal hatalmas mosolyt kapok, ha meglát és sokszor nem hajlandó játszani, csak úgy, ha ott ülök mellette a szőnyegen. Nem kell semmit csinálnom, tv-t is nézhetek, csak legyek ott és kész. Az esti sírások azért nehezebbek, mert Apa szegény megy, vígasztalja, de csomószor rohanok ki a fürdőből turbánban, köntösben, félig vizesen, mert Dani bizony csak anyánál hajlandó elhallgatni. Utána simán elvan Apjával, nem keres, de megnyugtatni, csak anya tud.

Most már minden nap gyakorolja a négykézlábra állást és aranyosan ringatja magát előre-hátra. Persze haladni nem tud egy centit se, bár ha igen, akkor azt is leginkább hátra, ami rettenetesen felidegesíti, mert így ugye még messzebb kerül a kiszemelt játéktól. Tüneményes ahogy próbálkozik, teljesen másképp fest így, mint hasalva, olyan nagyfiús már :-)))

Szókincse ismét bővült a következő szavakkal: egggggyyyyyy /jó hosszú szóvégi mássalhangzóval/, ejéééé /ez majdnem olyan, mint az enyém és sokszor jó helyen is használja, persze ez a totális véletlen műve, de engem szórakoztat/, otttttttt/itt is legalább 10 t-vel a végén, úgy látszik tetszenek neki ezek a hangzók/. A néha roppant módon idegesítő sikítozása megmaradt, ez nem hiszti és sírás, egész egyszerűen élvezi, ahogy játszhat a hangjával, csak sokszor annyira élesen sipárog, hogy majd' megsüketülünk, vagy már azt várom, mikor tör ránk valamelyik gyermekdvédelmi hatóság, hogy nyúzzuk a gyereket. Az angolos 'sz'-ek is repertoáron vannak még, baromira érdekelne, honnan jön rá ilyen dolgokra, de azt hiszem, ez az a rejtély, amit soha nem fogok megfejteni. Egyébként nagyon mosolygós és vidám mostanában, szépen eszik, fogai meg változatlanul nincsenek, szerintem nála elég későn fognak áttörni. Tejcivel hadilábon állok, úgy vettem észre, már nincs olyan sok, mint korábban :-((( A rendes kaják mellet elég Daninak, sőt, még éjjelre is marad, de azért nincs az a nagy kínálat, mint korábban. Próbálom úgy felfogni, hogy ez is nagyon szép teljesítmény, hogy eddig eljutottam, főleg annak tükrében, hogy a negyedik napra lett csak tejem szülés után, mikor már majdem feladtam. Gondolkozom rajta, hogy kéne innom a "tejfakasztó" teát ismét, de akkor meg lehet rengeteg lesz és felborul a jól beállt kereslet-kínálat egyensúly. Na, remélem még messze a vége, mert nagyon jó dolog szoptatni, akkor legalább nyugton van mellettem, úgyis közel az idő, mikor már csak nagyítóval fogom megtalálni a lakásban, merre matat éppen.