Beléptünk a szeparációs szorongás előszobájába :-), Dani egyre inkább anyás. Olvastam róla sok helyen, hogy a mozgásfejlődés megindulásával jön ez is, kvázi összekapcsolva, de azért nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire egyszerre rohannak le minket. Persze olvadozok, mikor felveszem, átölel a kis dundi kezecskéivel és simogatja a nyakam (néha ez inkább hajtépésben nyilvánul meg), mondjuk arra kemény férfiként ügyel, hogy a fejét véletlenül se hajtsa oda, de lesz ez még így se!! Minden egyes alkalommal hatalmas mosolyt kapok, ha meglát és sokszor nem hajlandó játszani, csak úgy, ha ott ülök mellette a szőnyegen. Nem kell semmit csinálnom, tv-t is nézhetek, csak legyek ott és kész. Az esti sírások azért nehezebbek, mert Apa szegény megy, vígasztalja, de csomószor rohanok ki a fürdőből turbánban, köntösben, félig vizesen, mert Dani bizony csak anyánál hajlandó elhallgatni. Utána simán elvan Apjával, nem keres, de megnyugtatni, csak anya tud.
Most már minden nap gyakorolja a négykézlábra állást és aranyosan ringatja magát előre-hátra. Persze haladni nem tud egy centit se, bár ha igen, akkor azt is leginkább hátra, ami rettenetesen felidegesíti, mert így ugye még messzebb kerül a kiszemelt játéktól. Tüneményes ahogy próbálkozik, teljesen másképp fest így, mint hasalva, olyan nagyfiús már :-)))
Szókincse ismét bővült a következő szavakkal: egggggyyyyyy /jó hosszú szóvégi mássalhangzóval/, ejéééé /ez majdnem olyan, mint az enyém és sokszor jó helyen is használja, persze ez a totális véletlen műve, de engem szórakoztat/, otttttttt/itt is legalább 10 t-vel a végén, úgy látszik tetszenek neki ezek a hangzók/. A néha roppant módon idegesítő sikítozása megmaradt, ez nem hiszti és sírás, egész egyszerűen élvezi, ahogy játszhat a hangjával, csak sokszor annyira élesen sipárog, hogy majd' megsüketülünk, vagy már azt várom, mikor tör ránk valamelyik gyermekdvédelmi hatóság, hogy nyúzzuk a gyereket. Az angolos 'sz'-ek is repertoáron vannak még, baromira érdekelne, honnan jön rá ilyen dolgokra, de azt hiszem, ez az a rejtély, amit soha nem fogok megfejteni. Egyébként nagyon mosolygós és vidám mostanában, szépen eszik, fogai meg változatlanul nincsenek, szerintem nála elég későn fognak áttörni. Tejcivel hadilábon állok, úgy vettem észre, már nincs olyan sok, mint korábban :-((( A rendes kaják mellet elég Daninak, sőt, még éjjelre is marad, de azért nincs az a nagy kínálat, mint korábban. Próbálom úgy felfogni, hogy ez is nagyon szép teljesítmény, hogy eddig eljutottam, főleg annak tükrében, hogy a negyedik napra lett csak tejem szülés után, mikor már majdem feladtam. Gondolkozom rajta, hogy kéne innom a "tejfakasztó" teát ismét, de akkor meg lehet rengeteg lesz és felborul a jól beállt kereslet-kínálat egyensúly. Na, remélem még messze a vége, mert nagyon jó dolog szoptatni, akkor legalább nyugton van mellettem, úgyis közel az idő, mikor már csak nagyítóval fogom megtalálni a lakásban, merre matat éppen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése