Hááát.....tegnap megnéztem/tük az egyik kereskedelmi csatorna új ríáliti sóját, azt a bizonyos anyuka-fiú menyasszonyt keres témájút. Olyan szempontból jó volt, hogy halálra nevettem magam (rémes napom volt, séta közben még kutyakakiba is beleléptem, meg minden összejött), viszont elborzadva konstatáltam, hogy milyen jövő vár a fiamra és csak imádkozni tudok, hogy addigra valami normálisabb lány-fajta legyen terítéken, mert ha ők testesítik meg a magyar női társadalmat, akkor én rossz helyre születtem, rossz felfogással. Ennyi össze-vissza hazudozó, vakolatnyi festékréteg alá bújó unintelligens libát rég láttam egy rakáson, mondjuk nem kell azért félteni anyukákat sem, de nyilván a picológus-producer team bennük látta a lehetőséget a szórakoztatásra.
Naggggyon nem szeretem a nem őszinte embereket, direkt nem azt írtam, hogy hazug, mert nem biztos, hogy ilyen szándékkal mondják azt, amit, de az egyik, amire nagyon korán meg fogom a fiam tanítani az lesz, nehogy benyalja a nők azon elcsépelt mondatát, miszerint "nekem nem a külső számít, nincs ideálom, csak a belső értékek a fontosak". Ahhhha, bicskanyitogató mondat némber one, majd erre a bemutatkozó kisfilmjében agyon-vissza csókolgatta a Ronaldo gyerek poszterét, ami már magában is nagyon érett, házasságra kész fiatalasszonka benyomását kelti. Én elhiszem, hogy itt mindenki fényezni próbálta magát, meg jó benyomást akart kelteni, de egyetlen őszinte csajt sem láttam. Nyilván nem a rossz tulajdonságokkal kell kezdeni, de ha én ültem volna ott az anyukák helyében a fiammal, nálam sokkal jobban bevágódott volna, ha tényszerűen mesél kicsit magáról és nem nyomja be a szöveget, hogy ő azért van, hogy a férje/pasija után elpakoljon, hiszen ő a nő, ez az ő dolga. Kíváncsi lennék, hogy fél év múlva is ezt mondaná-e, hát ide a rozsdás bökőt, hogy nem és hisztizne, ha még egy pár zoknit kellene a szennyesbe tennie, amiben lenne is némi igaza, hiszen női szerepek ide vagy oda, a férfi is rakodjon maga után, ennyire tisztelje már meg a párját. Meg aztán itt vannak a huszon-akárhány évesek, meg 18 évesek, akik legfőbb célja, hogy nagyon fiatalon legyenek anyukák, mert ők a barátnői szeretnének lenni a gyereküknek. Gyááááááááááááá, ettől fejjel megyek a falnak. Bakker, én 30 évesen alig éreztem magam érettnek az anyaságra, hogy lehetne valaki 20 ne adj isten 18 évesen az???????? Tipikusan az ilyenekből lesznek a 25 éves korukra megkeseredettek, akik otthagyják a gyereket a nagyikra, akárkire és lelépnek a legközelebbi diszkóba, hogy ők még nem élték ki magukat és mégsem tetszik nekik ez az élet. Na, ilyenkor csak és kizárólag a szegény gyereket sajnálom, aki jól megszívta anyuka (és apuka) nagy elveit.
Szóval azt hiszem, sok mindent kell elmondani a fiamnak, és csak remélni tudom, hogy észnél lesz, mert ebben a mai női társadalomban valami nagyon félrement....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése