Az utóbbi pár napban valami megint elromlott :-( Mindig tudom/tudjuk, hiába büszkélkedem azzal, hogy a gyerek tökéletesen alszik, egyedül...stb, stb....ez az idilli állapot kb pár hétig tart és utána megint nyűglődünk ugyanennyi ideig. Továbbra is csak egy foga van, az már szinte teljesen kint, a mellette lévőnek meg nyoma sincs, de ez mondjuk semmit nem jelent, hiszen én az előzőt se láttam bújni, pedig minden nap tüzetesen megvizsgáltam a száját :P Szóval nem fogom erre. Mindenesetre a Doxa óraként beállt alvásciklusok borultak, örülök, ha nappal fél 12 felé elalszik, addig pedig Dani táncol minden egyes idegszálamon, főleg úgy, hogy két napja Algopyrin-en élek, olyan migrénes fejgörcseim vannak, Apa meg extrém torokfájással küzd éjjelente, szóval az ágy fölött lévő polcról egy kisebb földrengés hatására 4 tonna gyógyszer, cukorka, torokspray esne ránk. Az esti elalvások se sikerülnek túl jól, pedig vacsorázik rendesen, el is alszik, majd fél óra múlva hatalmas ordítás, sírás, hosszú percekig tartó vígasztalás következik, végül szobából kilopakodás, majd 10 perc múlva kezdődik az egész előről. Máskor (3 nappal ezelőttig) ilyenkor már réges régen aludni szokott, de most is hallom a nagy helyezkedést, tiszta apja ebben (is), úgy dobálja magát, hogy sokszor azt hiszem, le fog szakadni a kiságy alatta. Na, mindegy, elég a panaszkodásból, mert ezt leszámítva tündéri, vidám és mosolygós gyerek, nagyon jól elvan a kis játékaival és bár azért egy kis rosszaság már most felfedezhető benne, annyi baj legyen, legalább nem lesz egy kummogós, elülős gyerek.

Vasárnap voltunk TöGö szülinapi buliján, ami igaz, hogy nyáron volt, de csak most sikerült összehozni, hogy mindenki itt tudjon lenni és születése óta most láttuk először Lina babát, aki sajnos ha lehet, még Daninál és Dorinánál is hasfájósabb :-((( Szegénykém egész végig keservesen sírt, így aztán amíg Dani szundított a kocsijában az erkélyen, én beálltam babysitternek, hiszen szegény Nórinak még ott volt Lacika is, aki 1 évesen most indult csak be/el igazán, szóval elkelt a segítség. Minden "korábbi" (mintha olyan réges-régen lett volna) tudásomat összeszedtem a hasfájós gyerek témakörben, így aztán volt popsiütögetés, hátsimi és Dani összes kedvenc dalát is elénekeltem a kiscsajnak, aki egyszercsak vigyorogva (és nagy pukik eregetése közben) elaludt rajtam. Apa csak annyit mondott: NEEEM!!! Ezt ugye arra értette, hogy szagolgattam a kis haját, meg olyan picike, törékeny volt Danihoz képest, így arra következtetett, hogy jöhetne akár a következő is, de persze nem jön még egy darabig :-))) Azt azért elárulom, hogy ő is gyönyörködött ám Linában, hogy jaj de jó ilyen kis csöppséget fogni meg dajkálni, aki még bújik és nem erőlködik a földre a játékaihoz :D Egyébként a baráti társaságba újabb kisbaba érkezik május elején, szóval elég rendesen belehúztunk az idén, de nem baj, Daninak annyi játszótársa lesz, hogy csak győzze megszámolni őket.

Jövő héten újabb nagy kaland vár ránk, Münchenbe utazunk, ahol Apa lefutja a teljes maratont, majd onnan Lipcsébe, kicsit körülnézni lakás-fronton, Apának van egy-két órája a fősulin, és remélem sétálunk is újra, immár Dániellel közösen a belvárosban, hiszen majdnem pontosan egy évvel ezelőtt ő még a pocakomban volt akkor.