9 hónap

Ennyi idő alatt túl vagyunk jó nagy hasfájós rohamokon, egy sérvműtéten, számtalan kakis-pisis pelenkán (és még mennyi jön...), át nem aludt éjszakán, aggódáson és ennél sokkal-sokkal több örömön és csodálatos pillanaton.

Dániel úr megállíthatatlanul nő, egyre több mindent tud, egyre kíváncsibb, ezzel együtt egyre ügyesebb, mindezekből pedig az következik, hogy egy percre sem lehet magára hagyni. A járókát utálja, csak akkor van el benne, ha ott vagyunk körülötte (bár akkor meg minek???), elszöszmötöl benne 10-15 percet, majd feláll és hangos óbégatások közepette jelzi, itt az idő, kéretik őt kivenni. Elég jól kialakult már a kis személyisége is, jelen pillanatban úgy gondolom, mindkettőnkből örökölt jóóóóó sok mindent, leírom, mi az, ami egyikükben sincs meg, ergó benne sem: türelem, higgadtság, nyugalom....

Igen, Dani egy eleven, hétördög kisfiú, de valahogy ezt már akkor tudtam, amikor még csak szedercsíra állapotban volt bennem. Két tippem volt: vagy kislány lesz és a kos jegyében születik, tehát saját magamat kapom vissza, csak kicsiben, vagy fiú - itt a kos-ság már csak ráadás lett volna - és nem egy pedagógusok álma kiskrapek. Utóbbi jött be, úgyhogy kösse fel a gatyáját minden tanító néni, mert pár év múlva visszasírják a Született feleségek Lynette-jének három vásott kölykét és inkább azért fognak imádkozni, hogy a Lila akác közben taníthassanak :-), Dániel egymagában kitesz hármat.

Egyébként nem lehet nem imádni a huncut nézésével, már nagyon jól tudja, mit jelent a "nem szabad", "nem", de azért nagy mosollyal az arcán fél kézzel bepróbálkozik, úgy gondolja, addig, amíg mi azzal vagyunk elfoglalva, hogy a két fogával milyen édesen vigyorog, ő a háttérben bármit megtehet. Amit lehet, engedünk neki, nincs korlátok között olyan értelemben, hogy mindentől tiltanánk. Nincs steril gyerekként nevelve például, ami nem azt jelenti, hogy koszban van és a földről eszik, de ha a babakeksz épp a konyhakövön landolt egyszer, akkor úgy gondolom, azt még nyugodtan lehet csócsálni, főleg, hogy szinte kétnaponta fertőtlenítővel mosok fel mindent. Ennél jóval több koszt összeszed a mászásai során és eddig még semmi baja nem lett. Nyáron engedtük, hogy simogassa a füvet a kertben, amit nagyon érdekesnek talált, néha a szájában is volt egy-két szál, de hát istenem, jómagam a homokból csináltam kiskoromban csokipudingot és meg is kóstoltam, aztán mégis itt vagyok :-))) Érdekes módon para-anyuságom ezekre a dolgokra nem terjed ki. Ezzel szemben nem engedjük például, hogy a számítógép házát bütykölje, vagy a modemet megkalapálja, nem mehet a tv és a hifi berendezésekhez, azt sem engedem, hogy a babakocsi kerekét nyalogassa - az már nekem is túl koszos - és ha nem ér rá enni, nem kergetjük körbe a lakásban, a "majd ha éhes vagy, eszel" elvet követjük és eddig bejött. Mert hogy mostanában Dánielnek annyi, de annyi dolga van, hogy az eddig szépen bejáratott evési rituálét a sarokba hajítva ő inkább menne, játszana és bármiben benne lenne, csak ne kelljen az etetőszékben ülnie és nyugton lennie 10 percig. Kifigyeltük azonban, hogy ha mi is eszünk, akkor ő is annyira érdeklődik, hogy hajlandó benyomni az adagját, így szép lassan egymáshoz igazítottuk az étkezések időpontját. Válogatósnak nem válogatós, de már sokkal szívesebben eszik "felnőttes" kajákat, mint bébipapit, így péládul a nagymamák húslevesét úgy eszi nagy kanállal, mint a nagyok. Tegnap benyomott mellé egy fél répát és jó sok husit is, egy merőkanál levessel együtt, na ezek után érthetően nem kellett a pépes étel. Nagyon szeret egyedül enni és bár a száját nem mindig találja el (fülbe, orrba, mindenhova kerül ilyenkor), lelkesen gyakorol, elsősorban gyümölcspürével. Érdekes módon a gyomrának nem tesz jót - ettől bukik a legtöbbet - de csak úgy mint én, megőrül a paradicsomos ételekért. Ha már a bukásról írtam, 8 hós kora óta csak a paradicsomos cuccok jönnek vissza néha, de nagyon kevés, szóval talán le merem írni, ennek is vége. Miután lassan 5 hete elkezdtük a tejtartalmú desszerteket, pépeket és szerencsére lekopogom, azóta se jött ki rajta allergiára utaló jel, egyre többet kap ilyet is és ééééérdekes módon a grízpudingot, eperjoghurtot úgy meg tudja enni, mint a kisangyal egy ültő helyében....no comment.

Változatlanul rafinált, mert nagyon jól tudja, kivel mit csinálhat meg...anyával mindent (öööööö), de bekeményítettem én is. Papákkal-mamákkal, nagynénikkel, nagybácsikkal elhiteti, hogy ő egy nyugodt, csendben játszogató kisfiú, amint engem meglát, elkezdődik a nyüsszögés, ölbe bújás, majd feszengés, hogy tegyem le a földre és a többi. De mindezektől függetlenül imádjuk és soha de soha nem cserélném el semmilyen másik gyerekre, biztos vagyok benne, azért választott engem anyukájának, hogy én is tanuljak egy kis türelmet, úgyhogy nem is értem, miért csodálkozunk rajta, hiszen mi pont ilyenek vagyunk az apjával :-D