Boldog szülinapot kicsi Mütyür :-)

Előkészületek :-)

Sikerült szó szerint elcsípni az ünnepeltet egy pillanatra, amint épp egy repülőt marcangolt szét. Ennél jobb fotót a folyamatosan két lábon siető Dánielről képtelenség csinálni, maximum akkor, ha alszik de azon meg nincs semmi érdekesség.

Itt pedig a "tortája" hozzávalói láthatók, ez olyan mit-csináljon-az-anyuka-ha-maga-szeretné-elkészíteni-a-tortát-de-nincs-se-ideje-se-konyhai-eszköze-ellenben-van-200-féle-babakaja-és-pép-otthon nevű édesség. Holnap debütál, most a hűtőben alszik és majd csak akkor fényképezem le, ha meg is áll a lábán :-))))) Én mindent elkövettem és majd azzal fogom vígasztalni magam, hogy tényleg szívem minden szeretetével készítettem :-)

Egy évvel ezelőtt...

Pontosan 1 évvel ezelőtt február 26. egy szombati napra esett :-) Emlékezetes maradt családilag, mert akkor sütöttem életemben először Apának amerikai palacsintát délelőtt, este néztünk valami Megasztár, vagy Csillag születik vagy a fene se tudja milyen műsort, hajnalban pedig arra ébredtem, hogy folyik a magzatvíz. :-))) Nem részletezem, hiszen a szülés beszámolókor úgyis leírtam már mindezt, de ma nosztalgiával gondoltam vissza, hiszen kicsi Dánielünk kedden 1 éves lesz. Közhely leírni, hogy mennyire gyorsan telik az idő, mennyire elfelejti az ember a nagyon nehéz órákat, perceket, aztán első heteket a hasfájás, műtét miatt. Most meg itt tipeg mellettünk egy jó eleven kis legényke, akivel maximálisan lehet kommunikálni, megérteti magát, megmutatja mit szeretne és csak ámulunk-bámulunk hogy fejlődik és okosodik napról napra. Bevallom, amikor épp az imént kaptam tőle egy naggggyon nyálas, de annál finomabb puszit, jól elérzékenyültem (most meg pakolja a szemüvegtokokat, amiket "elvileg" tilos neki) és eszembe jutott az első puszim, amit adtam neki.

Készülünk a nagy napra lufikkal, Happy birthday füzérrel, gyertyával én pedig egy saját készítésű baba-tortával és rengeteg zsebkendővel :D

Storchenwiege

Ma megérkezett az Amazon-ról rendelt Storchenwiege Leo café karikás kendőm :-) A fotón a hordozandó személy épp ismerkedik vele. Élesben még nem próbáltuk, mert kimostam, de amint profik vagyunk, posztolunk egy fotót is!

Az első betegség

Dániel a 39 fokos lázból sajnos nem tudott kikeverdeni és gyanús volt, hogy ez már nem a fogzástól van, így mit volt mit tenni, ismét elmentünk a doktor nénihez. Időpontunk ugyan nem volt, de az asszisztense mondta, hogy azért a rendelési idő kezdetére menjünk csak oda, majd valahogy, valamikor sor kerül ránk is (hülye rendszer). Végülis másfél óra várakozás után bemehettünk, de azért az előtte lévő időt se töltöttük tétlenül, Dani játszott a váróban, ismerkedett a többi gyerekkel és nagy meglepetésemre már nem olyan vehemensen közelít, mint eddig. Kis hajsimi, nagy mosoly és várja, mit lép a vele szemben álló/ülő. A nála jóval idősebb gyerekekre ügyet sem vet például. A pici babák addig érdeklik, amíg bele nem néz a mózeskosárba vagy babakocsiba - azt nem engedem, hogy megfogja őket, anno én sem örültem volna neki - aztán tovább is áll, a két lábon járó alacsonyabbak :-) viszont érdekesebbek már, sajnos azonban egy szem kislány kivételével eddig mindegyikük félős volt és nem tudtunk játszani velük.

A vizsgálatot a maga szokásos nevetgélős módján kezdte - ilyenkor jön ugye az orvosok fura nézése, hogy mi is a baja a gyereknek - aztán a végére elveszítette a türelmét, de megértőek voltunk, álmos, fáradt volt addigra. Egy kisebb vírusfertőzést kapott, ezért lázcsillapítót írt fel a doktornő és olyan orrcseppet, amit naponta többször is lehet alkalmazni illetve folytatnunk kellett a cseresznyés ACC szirupot is, bár köhögés/orrfolyás nem volt. Majdnem elfelejtettem írni, mennyire leszólták a Germicid kúpot. Előrelátóan elvittem magammal a csomagolását, hogy meg tudjam mutatni, az otthoni gyerekorvosunk ezt írta fel magasabb lázra, mire az itteni doki elhúzta a száját, miszerint ennek a hatóanyaga Németországban már nem is használatos és nem is ajánlott. Na mondom, remek. Paracetamol kúpot kaptunk (ez is a neve), úgyhogy ezt meg majd vihetem az otthoni körzetinek, aki tutkó tök ellenkezőjét fogja mondani és majd a végén én fogom magam hülyén érezni. 3 nap után egyik pillanatról a másikra megszűnt a hőemelkedés is - egyébként Dánielt a betegsége az ég adta világon semmiben sem korlátozta, már ami a rosszalkodást illeti :D - de sajna nem teljesült az a kívánságom, hogy Dani ne legyen beteg az első szülinapjáig, nem sikerült kihúzni. Persze nem kergettem hiú ábrándokat, hogy sokáig megússzuk, de olyan jó volt, hogy kisebb korában nem volt beteg, a kortársai és az ismerősök gyerekei szegények egy csomót küzdöttek mindeféle náthával, kiütéssel, nálunk meg semmi nem volt. Lehet, ezt kaptuk cserébe a sok hasfájós hónap és a sérvműtét kárpótlására....

Kire ütött ez a gyerek!!!????

Én előre tudom a választ és azért reménykedem abban, hogy a második kicsit talán rám is fog hasonlítani :-) Dánielt és az apját bakker össze lehetne kötni, ha van olyan, hogy copy paste, akkor ez a gyerek tiiittta apja! Na jó, szögezzük le azt is, hogy az apja mára kissé lenyugodott, értsd, nem kell sokat altatni, nem teszi a kezét, lábát a fejemre alvás közben és ha beteg, akkor fekszik....kicsit....mondjuk legalább egy pár órát, vagy egyet, de azt vízszintesen tölti. Én nem is tudom elképzelni, hogy szegény Nagyi miket talált ki, de ha csak a fele igaz annak, amit Apa mesél saját magáról (és ezekre már emlékszik is), akkor respect. Kezdjük ugye az alvással. Este nincs gond, jóéjt puszi, simi és ennyi. Még a délelőtt is OK, de a délutáni szieszta paródia jellegűre szokott sikerülni. Sokszor veszem oda magam mellé az ágyba, hogy együtt szuszogjunk kicsit, aminek 10-ből 8-szor a menete a következő: egymással szemben elhelyezkedés, mosolygás (anya elolvad és azt képzeli, ez az, ez az alvás lesz a legnyugisabb végre - naiv anya) - orrnyomkodás (igen, ez anya orra és az meg tiéd) - fülnyomkodás és beletúrkálás (igen, ez anya füle és az a tied) - orrbizdergálás, ergó nyomkodás és beletúrkálás (naturalisztikus, de így megy) - Dániel, hagyd anya orrát, gyere bújjunk össze és aludjunk kicsit - 5 perc csend és ujjszopogatás, anya szemei lecsukódnak - igen Dániel, ez anya szeme /volt/ - hajtépkedés - Dániel, hagyd anya haját, gyere énekelünk egy altatót - 2 perc csend és ujjszopogatás - hááááppppp - igen, ezt mondja a kacsa, de ebben a dalban nem volt ilyen - szisziiiii - kérsz cicit? cici kihámozása, megkínálás - szisziiiiiii - ne ütögesd anya cicijét, kérsz? - cici elrakása - hááápppháááápppháppp - Dániel, ülj le, ne állj fel az ágytámlán - neeemmmmnemmmmmnemmm - bizony, ezt mondta anya, gyere ide mellém - 1 perc csend és ujjszopogatás, majd feltérdelés - fordított V alakban fejen állás, lábak nézegetése - Dániel, nem igaz, hogy nem vagy fáradt, gyere bújj ide, alszunk kicsit - lábak felhúzása és a harisnya/zokni szájjal való letépése - (anya szóhoz sem jut, csak becsukja a szemét) - dááájdájjdájjj - no comment - brrrrrrrrrrrbrrrrrrr - nyálcseppek törölgetése a szememből, fülemből - lábak V alakban való felhúzása, kikukucskálás a kettő között, majd az eddig tanult összes szókezdemény végtelenített ismétlése hangosan - Dániel, add ide a kezed, anya simizi - sziszzziiiiiii - cici kihámozása, megkínálás - neeeemmmmnemmmnemm - cici visszarakása és a totális anyai csőd megállapítása.......ezt a kis bekezdést még folytathatnám, de nem untatom a kedves Olvasót, lényeg, általában a fenti képhez hasonló módon röpke háromnegyed-egy óra alatt sikerül az úrnak elszenderednie, míg én az ágy szélén egyensúlyozva töltöm ezt az időt és legalább annak örülök, hogy kellő ideig csinálhatok hasizomgyakorlatot. :D

Apa pontosan ugyanígy csinálta ezt, de a mai történések is biztosíthatják afelől, tuti ő az apja a gyereknek - nem mintha eddig a hasonlóság miatt bárkinek szemernyi kétsége lett volna felőle. Tegnap hőemelkedéssel, ma konkrétan 39 fokos lázzal kezdtük a délutánt, ezért a Nurofen szirup helyett a gyors ámde rettegett Germicid kúp került elő a gyógyszerek közül. Mindezt megelőzően Dániel anyanyaaaaa siránkozással lóg rajtam, én ugye ölelgetem, énekelek neki (nem, nem ettől ment fel a láza), simogatom. Nincs mit tenni, a kúpot muszáj felhelyezni, minden meggyőző képességemet elővéve próbálom a lehető legkevesebb fájdalommal, kellemetlen érzéssel megcsinálni mindezt. Gyermek szemei egyre csukódnak ezután, odabújok mellé az ágyra, majdnem sírok, hogy ilyen kis gyámoltalanul kell látnom, majd mit tesz isten 10 percre rá....A fent leírt folyamat egy az egyben lejátszódik, anya hüledezik, aztán amikor Apa hazaér, Dániel teli szájjal vigyorogva elkezd fel-alá grasszálni a lakásban, rámolja, cincálja a játékait, nyitogatja a konyhaszekrény ajtaját (gyermekvédők figyelmébe: nincs benne semmi törékeny és veszélyes) én meg szimplán eldobom az agyam, hogyhogy nem alszik nyugodtan, ujját cumizva, lázat kipihenve az ágyon. Apja megkérdezi: Tudod, kire hasonlít ebben???? Naná, rám biztos nem.

Korábban voltak elveim, ma van egy gyerekem....

Néhanapján meg szoktam nézni, hogy találnak rá ismeretlenek a blogomra és mindig sajnálkozva látom, hogy a keresőben legtöbbször a "hasfájás" kulcsszónál akadnak ránk. Kedves Sorstársak, tudom, jelen pillanatban ez tűnik a legrosszabb dolognak, de higgyétek el, sok-sok minden vár még Rátok. Ez a pocakfájás dolog olyan, hogy ha megérik a baba emésztőrendszere, minden rendbe fog jönni egycsapásra, tényleg egyik napról a másikra. Kicsit figyelni kell az étkezésre is, de senki ne áltassa magát azzal, hogy ilyen vagy olyan "csodaszer" hatására elmúlik majd a dolog, maximum ideig-óráig csökken. A mostani fejemmel egyébként rengeteg mindent másképp csinálnék és ha egyszer pár év múlva lesz második gyerekünk, valószínű emlékezni is fogok az elkövetett hibákra. Akárki akármit mond, a hordozás igenis jó a hasfájós gyerekeknek és igaz az is, olyan kevés ideig engedik magukat hordozni, aki teheti, kösse magára a kis batyuját és így tegye a dolgát. Én rettenetesen bánom, hogy annak idején nem kezdtem el időben és bár mostanában Dani mei-taiban alszik rajtam, már nagyfiú, és csak 10-20 percet engedélyez, hogy odabújjunk egymáshoz, hogy szagolgassam a kis haját :-)...mert utána alvás az ágyában és felkeléskor megy a dolgára szó szerint. Az együttalvás nálunk nem jött be - idáig, mert Apával azt beszéltük pont tegnap, hogy ki tudja, mi lesz még - Dani felélénkül csak közöttünk és szó mi szó, mi sem tudjuk kipihenni magunkat kellőképp az állandóan pörgő-forgó gyerek mellett. Reggelente persze áthozzuk bandázni, aminek az a végkifejlete, hogy az én hajamból kitép jó csomót - szimplán játékból - az apja fülét húzkodja, szóval totál amortizálódva kelünk ki az ágyból. Ettől függetlenül nem ítélem el azokat, akik így alszanak éjjel is,bár nálam van egy bizonyos korhatár, ami szerintem már nem egészséges, de ismerek én olyat is, akinél a 10 éves gyerek még mindig ott van a szülők között. Hogy azt a bizonyos házas életet hogy élik, arról nem tudok, biztos kreatívak, mindenesetre nekem ez már sok(k).

De a címet is azért írtam direkt így, mert eleinte minden leendő anyukának vannak hangzatos ígéretei meg elvei, elképzelései, hogy ő így meg úgy fogja nevelni a gyerekét, aztán egyszercsak ott van a kis síró csomagja és hoppá, totál másképp csinál mindent, mint ahogy eltervezte, a nagy következetes nevelési ideákból semmi nem marad. Nálam is így volt, mindig úgy gondoltam, hogy kettőnk közül én leszek a szigorúbb - magammal szemben nagyon az tudok lenni és a természetemben is benne van - de amikor kicsit próbálom magam kívülről figyelni, hát mindennek lehet mondani az anyai viselkedésemet, csak szigorúnak nem. Apa, az igen, ő az a javából, de neki könnyebb kicsit, hiszen mosatnában alig van Danival, szerintem így jóval egyszerűbb. Meg hát anya mégiscsak anya.... :-)

Ettől függetlenül nem baj, hogy voltak elveim, legalább ismét rájöttem, könnyen beszél az, aki nincs benne egy szituációban és könnyen ítélkezik mások felett.

Egy ország imázsa....

...nem az imázsfilmekkel, hanem a határátkelő hely legelső mellékhelységével kezdődik. - mondta volt egyszer a fősulin az egyik általam nagyra becsült pr tanárom. Ha most aktuálisan átírnám, azt mondanám, gyerekes anyukaként pedig az orvosi rendelő mosdójánál....

Danit ma mégis elvittük hosszas töprengés után egy doktornénihez, de jól tettük, én nem bántam meg. Nem egyszerű bejelentkezni, nincsenek kimondottan körzeti orvosok, hanem az ember kiválaszt egyet, felhívja és időpontot kér. Mivel senkit nem ismertünk, ezért ésszerűen a hozzánk legközelebbit tárcsáztuk először, akinél március végére már lett is volna szabad hely, de nagyon kedvesen ajánlottak egy másik doktornőt, aki ugyan messzebb van tőlünk, de hátha tud fogadni minket. Tudott. Ma fél 11-re volt a termin. Sajnálatosnak tartom, hogy magyarként minden egyes alkalommal leesik az állam, hogy egy külföldi orvosi rendelő hogy néz ki, most is így történt. A váró olyan volt, mint egy szuper játszótér, a fertőző gyerekeket elkülönítették egy másik szobában, szóval mi csak olyanokkal voltunk, akik vagy oltásra vártak, vagy semmi komoly bajuk nem volt, mint Daninak. Nagyon aranyos volt Dániel, kipécézett magának egy német kisfiút, megsimogatta a fejét és próbált játszani vele, de a kiscsávó félősebb volt, és szaladt....volna az anyukájához, de eltévesztette a házszámot és az én karjaimba borult és engem ölelgetett. Hát, én visszaölelgettem :-))) nagy nevetések közepette, Dániel meg csak nézett a nagy szemeivel, hogy anya hogyan szedett fel egy másik gyereket. Aztán észbe kapott a kisfiú is, de én is jó voltam neki, végülis sikerült megvígasztalni. Sajnos végül nem igazán tudtunk játszópartnert szerezni, mert volt még 2 nagyon pici baba, akik sírtak folyamatosan és egy nagyon irigy kislány, őt meg sem tudtuk közelíteni. Biztos aranyos lett volna, de nagyon féltette a vonatját Danitól, meg sem mutatta neki, így jobbnak láttuk elkerülni a királylányt :-) Végül Apa talált egy szuper baba-telefont, azzal múlattuk az időt, míg az asszisztensnő töltögette a papírokat, meg kismilliószor odahívott minket, mert szegény a magyar jelzések és számok között nem igazán igazodott ki, a nevek leírása meg még komolyabb problémát jelentett neki. Végül én már odaadtam minden létező azonosítómat neki, a pénztárcám teljesen kiürült :D, a végére csak az adóigazolványom, meg a bababoltos törzsvásárlóim maradt, azokra már nem volt szüksége.

Kicsit csúszott a doktornő, de viszonylag hamar szólítottak minket. Először egy másik szobába kellett mennünk, ahol levetkőztettük Danit, az asszisztens hozott külön zacskót a pelenkának és megmérte a kispasit. Nem egy szumóbírkózó Gombóc Artúr alkat, de azért hízott 250 grammot. Hmmmhmmm, amilyen hízásokkal kezdtük anyatejes korában, most annyira "sportos" alkat lett, kíváncsi vagyok erre az étvágy-dologra én később. A doktornő egy nagyon aranyos középkorú hölgy volt, kedvesen bemutatkozott, végigkérdezett mindent a szüléstől az oltásokig, a sérvműtéten át, hogy volt-e beteg, van-e allergiája, volt-e láza...stb. Én, azaz para-anyu aztán elregéltem a gondunkat - van egy kis köhögés is azért sajnos - Dániel pedig szokás szerint hozta a formáját - ilyenkor szokott ugye mindenre rácáfolni - teli szájjal röhögött a dokira. Én már megint láttam, hogy ebből mi lesz, az is lett! Orvos szerint ha ilyen jókedvű gyerek, akkor nem lehet nagy gond. Biztos vagyok benne, hogy a para-anyu jelenség tananyag az egyetemen és az ilyenek porontyait még alaposabban vizsgálják meg, meg is történt. Dani egyszer kámpicsorodott csak el, a torokba nézést már nem szereti, rájött, hogy az kellemetlen dolog, de a sztetoszkópok még mindig szuper érdekesek. El is felejtettem majdnem, hogy a doktornő először "engem vizsgált meg", elmesélte Daninak, hogy mi fog történni és hogy anya is milyen ügyes, kibírja. Ez kedves gesztus volt, a körzetink levágja szegényt maga elé, aztán "tancsadás" ürügyén 3 másodperc alatt rávágja, hogy OK, szevasz, jöhet a következő....ja, ha kérdésed van, akkor tartsd meg magadnak!

Mindent rendben talált, de azért írt fel cseresznyés ACC köptetőt a reggeli köhögésekre - valószínű éjszaka azért valami történik, ezért köhög csak reggel a sok váladéktól - és baba orrcseppet, mindkettőt csak 5 napig lehet használni és akkor kell visszamennünk, ha láza van, vagy rosszabbodik a köhögés. Igazából szerintem nincs baja, csak szerettem volna megmutatni mégis orvosnak, aki bele is ír a kiskönyvébe, nehogy az otthoni banya kioktasson. A gyógyszerek (jelzem, receptre itt kint ezek kisgyerekeknek INGYEN vannak) bevételével egyébként még nincs gond, a cseresznyés szirup nagyon csúszik, az orrcsepp pedig egyelőre újdonság és érdekesség, majd aztán később biztos olyan lesz, mint a garatvizsgálat a faspatulával.

Dániel szenzációsan fejlődik, minden nap produkál valami újat, imádom! Egy kis szépséghibája van a dolognak, anya hajának húzkodása és néha-néha az ütögetés. Ezt általában akkor csinálja, ha nagyon izgatott, vagy örül valaminek, illetve a frusztráció is kihozza belőle. Sok helyen olvastam erről, hogy bizony nem egyedi probléma és nem szabad a gyerekre hangosan rászólni, vagy rácsapni a kezére, de kezelni kell. A hajamat azért már tudja simogatni is, ilyenkor mindig mondom neki, hogy "csak simi-simi", be is tartja, de aztán a játék hevében sokszor nem így alakulnak a dolgok. De! Megtanult puszit adni! Legelőször akkor kaptam igazinak mondható jóóóóó nyálas puszit, amikor egyik reggel Apa elment dolgozni, integettünk neki az ajtóból, majd hozzámbújt és nyomott egy nyálas "valamit" az arcomra. Mivel nagyon örültem neki, kaptam még egyet, aztán hiába örültem tovább, rám hagyta, gondolta, ennyi elég volt, most játszunk és kész :-) Aztán rájöttem még egy puszi kicsikarási módra,előszeretettel alkalmazom ;-) Apától karácsonyra digitális képkeretet kaptam, nagyon régóta vágytam ilyenre. Elhoztuk magunkkal és feltöltöttünk rá otthon sok-sok képet az egész családról, hogy itt is tudjuk nézegetni őket és Daninak mutogathassuk a nagyszülőket, uncsitesókat, mindenkit. Mivel össze-vissza mennek a képek, a sorozat elején mindig van egy-egy Dani-fotó, egészen pici korából. Fogalmam sincs miért, hogyan, merre, meddig, de akárhányszor meglátja magát picinek, egyből átöleli a nyakam és puszit ad. Na, anyuka ezt használja ki, naponta jóóóóóó sokszor megnézzük a fotókat, hehe. A másik édes sztori akkor történt, amikor a DHL meghozta az Amazon-ról rendelt hiper-szuper Dzsordzs Klúnis kávéfőzőmet, amit szintén Apától kaptam - na most vagy jókislány vagyok, vagy 20 évre előre megkaptam az ajándékaimat - és erre fel meöleltem és adtam neki egy puszit hálám jeléül. Dánielnek csak ennyi kellett, mivel ott volt az apja ölében, ő is átölelte Apát és ő is adott puszit, utánozva ezzel engem. Apa elolvadt, azóta egyre több puszit kér -tőlem is :-)))))

Végre valahára 6 foga van az úrnak, ismét nehezen jöttek ki, de megvannak! A fogzási szünetben Dani átalussza az éjszakákat, olyan kipihenten kelek már 5 napja, hogy nem tudok magammal mit kezdeni, eleinte mindig felébredtem éjjel, mára ismét leszoktam erről a szokásomról és inkább kihasználom az időt a pihenésre. A lépegetéssel is jól haladunk, a 8-10 lépés már alap, szinte mindent két lábon közelít meg, majd ügyesen leteszi a popsiját és leül a kiválasztott játék mellé. Kicsit az egyensúlyozáson kell még javítani, de szerintem a srác rajta van az ügyön, nem féltem. További előrelépés, hogy megtanulta, hogy kell az ágyról lejönni. Itt történnek azért még málőrök, leginkább a vehemens fordulatok miatt, de legalább nem fejjel lefelé lóg mint egy denevér, bár hozzáteszem, felettébb szórakoztatónak találta, hogy az ágy alját nézegette, miközben én fogtam a lábait, nehogy fejre huppanjon.

Dani best of - január