Pontosan 1 évvel ezelőtt február 26. egy szombati napra esett :-) Emlékezetes maradt családilag, mert akkor sütöttem életemben először Apának amerikai palacsintát délelőtt, este néztünk valami Megasztár, vagy Csillag születik vagy a fene se tudja milyen műsort, hajnalban pedig arra ébredtem, hogy folyik a magzatvíz. :-))) Nem részletezem, hiszen a szülés beszámolókor úgyis leírtam már mindezt, de ma nosztalgiával gondoltam vissza, hiszen kicsi Dánielünk kedden 1 éves lesz. Közhely leírni, hogy mennyire gyorsan telik az idő, mennyire elfelejti az ember a nagyon nehéz órákat, perceket, aztán első heteket a hasfájás, műtét miatt. Most meg itt tipeg mellettünk egy jó eleven kis legényke, akivel maximálisan lehet kommunikálni, megérteti magát, megmutatja mit szeretne és csak ámulunk-bámulunk hogy fejlődik és okosodik napról napra. Bevallom, amikor épp az imént kaptam tőle egy naggggyon nyálas, de annál finomabb puszit, jól elérzékenyültem (most meg pakolja a szemüvegtokokat, amiket "elvileg" tilos neki) és eszembe jutott az első puszim, amit adtam neki.
Készülünk a nagy napra lufikkal, Happy birthday füzérrel, gyertyával én pedig egy saját készítésű baba-tortával és rengeteg zsebkendővel :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése