Néhanapján meg szoktam nézni, hogy találnak rá ismeretlenek a blogomra és mindig sajnálkozva látom, hogy a keresőben legtöbbször a "hasfájás" kulcsszónál akadnak ránk. Kedves Sorstársak, tudom, jelen pillanatban ez tűnik a legrosszabb dolognak, de higgyétek el, sok-sok minden vár még Rátok. Ez a pocakfájás dolog olyan, hogy ha megérik a baba emésztőrendszere, minden rendbe fog jönni egycsapásra, tényleg egyik napról a másikra. Kicsit figyelni kell az étkezésre is, de senki ne áltassa magát azzal, hogy ilyen vagy olyan "csodaszer" hatására elmúlik majd a dolog, maximum ideig-óráig csökken. A mostani fejemmel egyébként rengeteg mindent másképp csinálnék és ha egyszer pár év múlva lesz második gyerekünk, valószínű emlékezni is fogok az elkövetett hibákra. Akárki akármit mond, a hordozás igenis jó a hasfájós gyerekeknek és igaz az is, olyan kevés ideig engedik magukat hordozni, aki teheti, kösse magára a kis batyuját és így tegye a dolgát. Én rettenetesen bánom, hogy annak idején nem kezdtem el időben és bár mostanában Dani mei-taiban alszik rajtam, már nagyfiú, és csak 10-20 percet engedélyez, hogy odabújjunk egymáshoz, hogy szagolgassam a kis haját :-)...mert utána alvás az ágyában és felkeléskor megy a dolgára szó szerint. Az együttalvás nálunk nem jött be - idáig, mert Apával azt beszéltük pont tegnap, hogy ki tudja, mi lesz még - Dani felélénkül csak közöttünk és szó mi szó, mi sem tudjuk kipihenni magunkat kellőképp az állandóan pörgő-forgó gyerek mellett. Reggelente persze áthozzuk bandázni, aminek az a végkifejlete, hogy az én hajamból kitép jó csomót - szimplán játékból - az apja fülét húzkodja, szóval totál amortizálódva kelünk ki az ágyból. Ettől függetlenül nem ítélem el azokat, akik így alszanak éjjel is,bár nálam van egy bizonyos korhatár, ami szerintem már nem egészséges, de ismerek én olyat is, akinél a 10 éves gyerek még mindig ott van a szülők között. Hogy azt a bizonyos házas életet hogy élik, arról nem tudok, biztos kreatívak, mindenesetre nekem ez már sok(k).
De a címet is azért írtam direkt így, mert eleinte minden leendő anyukának vannak hangzatos ígéretei meg elvei, elképzelései, hogy ő így meg úgy fogja nevelni a gyerekét, aztán egyszercsak ott van a kis síró csomagja és hoppá, totál másképp csinál mindent, mint ahogy eltervezte, a nagy következetes nevelési ideákból semmi nem marad. Nálam is így volt, mindig úgy gondoltam, hogy kettőnk közül én leszek a szigorúbb - magammal szemben nagyon az tudok lenni és a természetemben is benne van - de amikor kicsit próbálom magam kívülről figyelni, hát mindennek lehet mondani az anyai viselkedésemet, csak szigorúnak nem. Apa, az igen, ő az a javából, de neki könnyebb kicsit, hiszen mosatnában alig van Danival, szerintem így jóval egyszerűbb. Meg hát anya mégiscsak anya.... :-)
Ettől függetlenül nem baj, hogy voltak elveim, legalább ismét rájöttem, könnyen beszél az, aki nincs benne egy szituációban és könnyen ítélkezik mások felett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése