Dániel a 39 fokos lázból sajnos nem tudott kikeverdeni és gyanús volt, hogy ez már nem a fogzástól van, így mit volt mit tenni, ismét elmentünk a doktor nénihez. Időpontunk ugyan nem volt, de az asszisztense mondta, hogy azért a rendelési idő kezdetére menjünk csak oda, majd valahogy, valamikor sor kerül ránk is (hülye rendszer). Végülis másfél óra várakozás után bemehettünk, de azért az előtte lévő időt se töltöttük tétlenül, Dani játszott a váróban, ismerkedett a többi gyerekkel és nagy meglepetésemre már nem olyan vehemensen közelít, mint eddig. Kis hajsimi, nagy mosoly és várja, mit lép a vele szemben álló/ülő. A nála jóval idősebb gyerekekre ügyet sem vet például. A pici babák addig érdeklik, amíg bele nem néz a mózeskosárba vagy babakocsiba - azt nem engedem, hogy megfogja őket, anno én sem örültem volna neki - aztán tovább is áll, a két lábon járó alacsonyabbak :-) viszont érdekesebbek már, sajnos azonban egy szem kislány kivételével eddig mindegyikük félős volt és nem tudtunk játszani velük.
A vizsgálatot a maga szokásos nevetgélős módján kezdte - ilyenkor jön ugye az orvosok fura nézése, hogy mi is a baja a gyereknek - aztán a végére elveszítette a türelmét, de megértőek voltunk, álmos, fáradt volt addigra. Egy kisebb vírusfertőzést kapott, ezért lázcsillapítót írt fel a doktornő és olyan orrcseppet, amit naponta többször is lehet alkalmazni illetve folytatnunk kellett a cseresznyés ACC szirupot is, bár köhögés/orrfolyás nem volt. Majdnem elfelejtettem írni, mennyire leszólták a Germicid kúpot. Előrelátóan elvittem magammal a csomagolását, hogy meg tudjam mutatni, az otthoni gyerekorvosunk ezt írta fel magasabb lázra, mire az itteni doki elhúzta a száját, miszerint ennek a hatóanyaga Németországban már nem is használatos és nem is ajánlott. Na mondom, remek. Paracetamol kúpot kaptunk (ez is a neve), úgyhogy ezt meg majd vihetem az otthoni körzetinek, aki tutkó tök ellenkezőjét fogja mondani és majd a végén én fogom magam hülyén érezni. 3 nap után egyik pillanatról a másikra megszűnt a hőemelkedés is - egyébként Dánielt a betegsége az ég adta világon semmiben sem korlátozta, már ami a rosszalkodást illeti :D - de sajna nem teljesült az a kívánságom, hogy Dani ne legyen beteg az első szülinapjáig, nem sikerült kihúzni. Persze nem kergettem hiú ábrándokat, hogy sokáig megússzuk, de olyan jó volt, hogy kisebb korában nem volt beteg, a kortársai és az ismerősök gyerekei szegények egy csomót küzdöttek mindeféle náthával, kiütéssel, nálunk meg semmi nem volt. Lehet, ezt kaptuk cserébe a sok hasfájós hónap és a sérvműtét kárpótlására....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése