...nem az imázsfilmekkel, hanem a határátkelő hely legelső mellékhelységével kezdődik. - mondta volt egyszer a fősulin az egyik általam nagyra becsült pr tanárom. Ha most aktuálisan átírnám, azt mondanám, gyerekes anyukaként pedig az orvosi rendelő mosdójánál....
Danit ma mégis elvittük hosszas töprengés után egy doktornénihez, de jól tettük, én nem bántam meg. Nem egyszerű bejelentkezni, nincsenek kimondottan körzeti orvosok, hanem az ember kiválaszt egyet, felhívja és időpontot kér. Mivel senkit nem ismertünk, ezért ésszerűen a hozzánk legközelebbit tárcsáztuk először, akinél március végére már lett is volna szabad hely, de nagyon kedvesen ajánlottak egy másik doktornőt, aki ugyan messzebb van tőlünk, de hátha tud fogadni minket. Tudott. Ma fél 11-re volt a termin. Sajnálatosnak tartom, hogy magyarként minden egyes alkalommal leesik az állam, hogy egy külföldi orvosi rendelő hogy néz ki, most is így történt. A váró olyan volt, mint egy szuper játszótér, a fertőző gyerekeket elkülönítették egy másik szobában, szóval mi csak olyanokkal voltunk, akik vagy oltásra vártak, vagy semmi komoly bajuk nem volt, mint Daninak. Nagyon aranyos volt Dániel, kipécézett magának egy német kisfiút, megsimogatta a fejét és próbált játszani vele, de a kiscsávó félősebb volt, és szaladt....volna az anyukájához, de eltévesztette a házszámot és az én karjaimba borult és engem ölelgetett. Hát, én visszaölelgettem :-))) nagy nevetések közepette, Dániel meg csak nézett a nagy szemeivel, hogy anya hogyan szedett fel egy másik gyereket. Aztán észbe kapott a kisfiú is, de én is jó voltam neki, végülis sikerült megvígasztalni. Sajnos végül nem igazán tudtunk játszópartnert szerezni, mert volt még 2 nagyon pici baba, akik sírtak folyamatosan és egy nagyon irigy kislány, őt meg sem tudtuk közelíteni. Biztos aranyos lett volna, de nagyon féltette a vonatját Danitól, meg sem mutatta neki, így jobbnak láttuk elkerülni a királylányt :-) Végül Apa talált egy szuper baba-telefont, azzal múlattuk az időt, míg az asszisztensnő töltögette a papírokat, meg kismilliószor odahívott minket, mert szegény a magyar jelzések és számok között nem igazán igazodott ki, a nevek leírása meg még komolyabb problémát jelentett neki. Végül én már odaadtam minden létező azonosítómat neki, a pénztárcám teljesen kiürült :D, a végére csak az adóigazolványom, meg a bababoltos törzsvásárlóim maradt, azokra már nem volt szüksége.
Kicsit csúszott a doktornő, de viszonylag hamar szólítottak minket. Először egy másik szobába kellett mennünk, ahol levetkőztettük Danit, az asszisztens hozott külön zacskót a pelenkának és megmérte a kispasit. Nem egy szumóbírkózó Gombóc Artúr alkat, de azért hízott 250 grammot. Hmmmhmmm, amilyen hízásokkal kezdtük anyatejes korában, most annyira "sportos" alkat lett, kíváncsi vagyok erre az étvágy-dologra én később. A doktornő egy nagyon aranyos középkorú hölgy volt, kedvesen bemutatkozott, végigkérdezett mindent a szüléstől az oltásokig, a sérvműtéten át, hogy volt-e beteg, van-e allergiája, volt-e láza...stb. Én, azaz para-anyu aztán elregéltem a gondunkat - van egy kis köhögés is azért sajnos - Dániel pedig szokás szerint hozta a formáját - ilyenkor szokott ugye mindenre rácáfolni - teli szájjal röhögött a dokira. Én már megint láttam, hogy ebből mi lesz, az is lett! Orvos szerint ha ilyen jókedvű gyerek, akkor nem lehet nagy gond. Biztos vagyok benne, hogy a para-anyu jelenség tananyag az egyetemen és az ilyenek porontyait még alaposabban vizsgálják meg, meg is történt. Dani egyszer kámpicsorodott csak el, a torokba nézést már nem szereti, rájött, hogy az kellemetlen dolog, de a sztetoszkópok még mindig szuper érdekesek. El is felejtettem majdnem, hogy a doktornő először "engem vizsgált meg", elmesélte Daninak, hogy mi fog történni és hogy anya is milyen ügyes, kibírja. Ez kedves gesztus volt, a körzetink levágja szegényt maga elé, aztán "tancsadás" ürügyén 3 másodperc alatt rávágja, hogy OK, szevasz, jöhet a következő....ja, ha kérdésed van, akkor tartsd meg magadnak!
Mindent rendben talált, de azért írt fel cseresznyés ACC köptetőt a reggeli köhögésekre - valószínű éjszaka azért valami történik, ezért köhög csak reggel a sok váladéktól - és baba orrcseppet, mindkettőt csak 5 napig lehet használni és akkor kell visszamennünk, ha láza van, vagy rosszabbodik a köhögés. Igazából szerintem nincs baja, csak szerettem volna megmutatni mégis orvosnak, aki bele is ír a kiskönyvébe, nehogy az otthoni banya kioktasson. A gyógyszerek (jelzem, receptre itt kint ezek kisgyerekeknek INGYEN vannak) bevételével egyébként még nincs gond, a cseresznyés szirup nagyon csúszik, az orrcsepp pedig egyelőre újdonság és érdekesség, majd aztán később biztos olyan lesz, mint a garatvizsgálat a faspatulával.
Dániel szenzációsan fejlődik, minden nap produkál valami újat, imádom! Egy kis szépséghibája van a dolognak, anya hajának húzkodása és néha-néha az ütögetés. Ezt általában akkor csinálja, ha nagyon izgatott, vagy örül valaminek, illetve a frusztráció is kihozza belőle. Sok helyen olvastam erről, hogy bizony nem egyedi probléma és nem szabad a gyerekre hangosan rászólni, vagy rácsapni a kezére, de kezelni kell. A hajamat azért már tudja simogatni is, ilyenkor mindig mondom neki, hogy "csak simi-simi", be is tartja, de aztán a játék hevében sokszor nem így alakulnak a dolgok. De! Megtanult puszit adni! Legelőször akkor kaptam igazinak mondható jóóóóó nyálas puszit, amikor egyik reggel Apa elment dolgozni, integettünk neki az ajtóból, majd hozzámbújt és nyomott egy nyálas "valamit" az arcomra. Mivel nagyon örültem neki, kaptam még egyet, aztán hiába örültem tovább, rám hagyta, gondolta, ennyi elég volt, most játszunk és kész :-) Aztán rájöttem még egy puszi kicsikarási módra,előszeretettel alkalmazom ;-) Apától karácsonyra digitális képkeretet kaptam, nagyon régóta vágytam ilyenre. Elhoztuk magunkkal és feltöltöttünk rá otthon sok-sok képet az egész családról, hogy itt is tudjuk nézegetni őket és Daninak mutogathassuk a nagyszülőket, uncsitesókat, mindenkit. Mivel össze-vissza mennek a képek, a sorozat elején mindig van egy-egy Dani-fotó, egészen pici korából. Fogalmam sincs miért, hogyan, merre, meddig, de akárhányszor meglátja magát picinek, egyből átöleli a nyakam és puszit ad. Na, anyuka ezt használja ki, naponta jóóóóóó sokszor megnézzük a fotókat, hehe. A másik édes sztori akkor történt, amikor a DHL meghozta az Amazon-ról rendelt hiper-szuper Dzsordzs Klúnis kávéfőzőmet, amit szintén Apától kaptam - na most vagy jókislány vagyok, vagy 20 évre előre megkaptam az ajándékaimat - és erre fel meöleltem és adtam neki egy puszit hálám jeléül. Dánielnek csak ennyi kellett, mivel ott volt az apja ölében, ő is átölelte Apát és ő is adott puszit, utánozva ezzel engem. Apa elolvadt, azóta egyre több puszit kér -tőlem is :-)))))
Végre valahára 6 foga van az úrnak, ismét nehezen jöttek ki, de megvannak! A fogzási szünetben Dani átalussza az éjszakákat, olyan kipihenten kelek már 5 napja, hogy nem tudok magammal mit kezdeni, eleinte mindig felébredtem éjjel, mára ismét leszoktam erről a szokásomról és inkább kihasználom az időt a pihenésre. A lépegetéssel is jól haladunk, a 8-10 lépés már alap, szinte mindent két lábon közelít meg, majd ügyesen leteszi a popsiját és leül a kiválasztott játék mellé. Kicsit az egyensúlyozáson kell még javítani, de szerintem a srác rajta van az ügyön, nem féltem. További előrelépés, hogy megtanulta, hogy kell az ágyról lejönni. Itt történnek azért még málőrök, leginkább a vehemens fordulatok miatt, de legalább nem fejjel lefelé lóg mint egy denevér, bár hozzáteszem, felettébb szórakoztatónak találta, hogy az ágy alját nézegette, miközben én fogtam a lábait, nehogy fejre huppanjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése