Született feleségek találkozó

Tegnap Nóriékhoz voltunk hivatalosak Mosonmagyaróvárra egy igazi baba-mama találkozóra, amit én személy szerint nagyon vártam már, Daninak szüksége van a gyerektársaságra, nekem pedig szükségem volt más olyan anyukák társaságára, akik szintén nem szuperanyuk, el tudnak fáradni, ki tudnak borulni és nem tartják megbocsáthatatlan bűnnek, ha a gyereket két éves kora után bölcsibe szeretném adni, mert maguk is így tesznek :-) Nagy röhögve megállapítottuk, hogy ÉPPEN most senki nem terhes közülünk, mert amióta Apa által megismertem a csajokat, nem telt el úgy év, hogy egy-két gyerek ne született volna, a fiúk nagyon egyszerre szánták rá magukat a gyerekvállalásra és így aztán valamelyikünk mindig nagy hassal vett részt az összejöveteleken. Azt nem részletezem, hogy ennyi gyerek milyen hangzavart csinált, de senkit nem zavart, mert tökéletesen el voltak egymással, igaz, mi néha-néha beleléptünk/tenyereltünk egy kiló nyálas kölesgolyóba, félig rágott pizzába, sárgarépapürébe, de sebaj. Imádtam őket, már most meg lehetett figyelni a fiú-lány különbségeket, míg Dorina a babáját cipelte - gondosan ügyelve arra, nehogy leejtse, vagy elhagyja -  addig Dániel és Lacika egymással kakaskodtak és valahogy éppen mindig azzal a játékkal szerettek volna játszani, amivel a másik. Amikor Dorkával összefutottak a folyosón, megsimogatták, szinte udvariaskodva elengedték, majd folytatták tovább a "harcot". Dániel életében először megtapasztalta, milyen ha egy másik kiskakas is kapirgál a szeméttdombon, de érdekes módon nem jött nyafogva hozzám. Persze rámnézett, hogy most akkor mi is van, de megbeszéltük, hogy szépen tessék egymással játszani, nem ütögetjük a másikat, nem provokálunk.....szegény Laci babának (meg Nórinak) épp elég a dackorszak, ne tetézzük még :-) /előre rettegek ettől a két éves kortól/ A többi pici baba már nem nagyon érdekli, csak annyira, hogy megsimogatja a kis lábukat aranyosan, de azért a saját korosztálya természetesen messze érdekesebb. A gyerektársaság előnyeihez az is hozzátartozott, hogy simán elüldögélt az ölemben amikor ettük a pizzákat, mert a többiek is ezt csinálták és tündérien evett egyedül pudingot kanállal (!!!), mert a többiek is így tettek. Semmi dobálózás, türelmetlenkedés....hihetetlen volt.

Remélem látszik a menő AC/DC rocker szerkója, a FB-ra ki is tettem a képet, miszerint íme a lányos anyák álma: porszívózó rockerfiú! Kaptunk is ajánlatokat, úgyhogy tizen x év múlva megyünk udvarolni, csak győzze a gyerek a nőket:-) Ja, és persze porszívózzon még akkor is, különben mit mondunk, mi lett belőle :P

Apja fia

Az első 2 szavas mondat

Tegnap a homokozóban ücsörögve Dániel kimondta élete első két szavas mondatát :-) Apa ugye elutazott, ezért minden nap elmondom neki, hogy Apa elment, de nemsokára jön vissza, elmesélem, hogy Németországban van, ugyanott, ahol korábban laktunk és majd hoz neki sok finomságot (ez utóbbit nem tudom biztosan, de valamit csak kap majd). Szóval a nagy munkálatok közepette - értsd: a homokot két kézzel rakja a vödrébe (lapát nem kell, minek), majd a fejére borítja - egyszercsak elkezdte figyelni a többi kisgyereket, akikkel épp az apukájuk játszott, majd nagy hanggal megjegyezte: "Apa eeeemeeeee" :-) Hát, a szívem szakadt meg, hogy pont ez lett az első, de majd kiugrottam a bőrömből, hogy milyen ügyesen összekapcsolta a dolgokat és hát az első mondat az első mondat. Nem volt egyébként szomorú, ezután tovább dolgozott a homokozóban, útközben hazafelé pedig énekelgetett, együtt lalaláztunk, pedig csak egy saját magam által kitalált dalocskát énekeltünk :D

Úgy látszik, az apukák elmenetele nagy nyomot hagy a gyerekekben, mert egy ismerősöm kisfiának is hasonló volt az első megnyilvánulása, csak ő még hozátette, hogy apa emmeeee atttóóó.

Fogak terén még mindig pocsékul állunk, már olyan dagadt alul az ínye, hogy lehet látni a fehér kis fogacska tetejét, de csak nem akar áttörni. Már én tuszmákolok a szájába minden rágókát, hátha segítenek, de az ujjszopin kívül most csakazért se rág semmit, bezzeg eddig.... Éjjelente is vannak már felsírások, szerencsére nagyon hamar meg lehet nyugtatni amióta nem szopizik, de van olyan is, hogy csak felnyöszörög, átfordul a másik oldalára és alszik is tovább. Sajnos én nem járok ilyen jól, mert ugye egyből felébredek, ha megnyikkan, onnantól meg kommandósként figyelek, mi történik és fél óráig tuti ébren vagyok. A napi két kávé azért sokat elmond alvásmennyiségemről, általában fejfájással ébredek, ami masszívan kitart a nap végéig.

Fogyókúra: 2 kiló saláta van kb a hűtőben, minden húshoz ezt eszem köretnek, már elkezdtem figyelni mikor lesznek tapsi füleim :-) Minden este tornázom, most már elő merészeltem venni a súlyzókészletemet is és mrahára örülök, amikor elkezd fájni a combom minden gyakorlat után, más egyéb testrészekről ne is beszéljünk. Úgy érzem, nem fogytam sokat, inkább átalakulóban vagyok, de nekem már ez is elég, arról nem is beszélve, hogy az emésztésem is sokkal jobb lett. Vigyázzatok, mert nemsokára úgy fogok kinézni, mint a 21. századi mintaanyuka :-)))

A szuperanya :-)

Egy kedves FB ismerősöm küldte ma EZT. Kedves Anyatársak, így néz ki egy 21. századi szuperanyu, hogy ha esetleg nem tudtátok volna.

Át is túrom a szekrényemet, hogy akad-e valami hasonló benne, amiben ki tudok menni a játszira, nehogy aztán egyszerű, mezei hétköznapi (b)anyának tűnjek. /egyébként még mindig nem ocsúdtam fel a röhögésből, hogy ezt valaki komolyan is gondolta/

PS: A hajam égnek állásával nem lesz gond, pont jól fúj a szél, szóval legalább ez kipipálva....

Fogas kérdések

Dani ennyi idősen még mindig 6 fognál tart, igaz, ezt nem lehet siettetni, de rémesen lassan jönnek és nagyon fájdalmasan. Amikor azt gondoltam, hogy az első 6 után könnyebb lett a dolog, nem volt igazam, semmivel sem jobb a helyzet. Az éjszakai alvások szerencsére rendben vannak, de a délutáni/délelőtti szundik elég sokszor kudarcba fulladnak, a töménytelen mennyiségű nyálról - ami még az arcát is kiszárította -  meg ne is beszéljünk. Nem tudom pontosan megállapítani, mennyi foga jön, de úgy be van dagadva az ínye mindenhol, mintha az összes eddigi elmaradást most szeretné behozni.

Apa csütörtökön visszamegy Lipcsébe 2 hétre, mi meg itthon maradunk, mert nincs az az isten, ami miatt én megint becuccolnék és 9 órát utaznék vissza. Különbenis oltás lesz jövő héten (kötelező 15 hós), amitől mindenféle tünet várható, jobb nekünk itthon. Kicsit félek, hogy a fogakkal együtt mi lesz a szurival, jöhetnek 5-10 nap múlva pöttyök, láz és egyéb finomságok. Nem kergetek hiú ábrándokat, tudom, hogy nem csak nátha létezik a világon, de még el sem tudom képzelni, mi lesz, ha valami nagyobb betegséget elkap, ami sajnos elkerülhetetlen, főleg a fogzásos időszakban, mert akkor teljesen legyengül az immunrendszer és több bacit is benyel az állandó szájtúrkálással.

A házunk időközben épülget-szépülget, kiválasztottuk a csempéket, járólapokat, padlózatokat....komolyan, sokkal jobb lett volna, ha 3  termék közül lehetett volna választani, mert 133 közül elég nehezen böktünk rá egyre. Szerencsére tudtuk jó előre, milyen elképzeléseink vannak és sikerült vita nélkül megegyeznünk, sőt, nagy meglepetésemre, Apa választotta ki a legtöbbet és olyan jókat és szépeket, hogy nekem csak annyi volt a dolgom, hogy rábólintottam. Még egyelőre nem foglalkozunk a csomagolás-pakolás-költözés kérdéskörrel, ezt a gondolatot száműztük valahova az agyunk hátsó részébe miután rájöttünk, hogy kettőnknek kb. 6 tonna könyve van együtt (Gyűrűk Ura pl. 5 példányban, díszdobozban...stb) és nincs olyan könyvespolc, ahova el tudnánk helyezni őket. A gond ott van, hogy mindketten szeretjük a könyveket és ragaszkodunk hozzájuk, szóval Apukám már most agyal azon, milyen polcrendszert készítsen és főleg hova. Éltünk eddig 50 m2-en, most ennek a duplájába megyünk, de a végén kiderül, hogy az sem elég....röhej :D

A béka és a kakamanó

Ez nem egy tanmese lesz, csak Dániel két új sztorija, amiken jókat szórakozunk :-)

Apukám egyik nap megtanította kicsi unokáját arra, mit mond egy tisztességes béka, majd úgy gondolta, hogy ezt be is mutatják közösen, hiszen az új tudást közkinccsé kell tenni, ha már a gyerek egyszer megjegyezte. A "mit mond a béka?" című produkció fergetegesen sikerült, a csöppnyi hiba csak annyi benne, hogy Dániel egy mega-varangy hangján adja elő mindezt és olyan orgánummal, hogy először azt hittem, ezt nem is ő mondja :-)))) Ha minden kis béka így vartyogna, akkor a gólyák tuti vegák lennének, mert félelmükben inkább lemondanának a békacombról. Miután Dániel észrevette, hogy előadása milyen hatással van a közönségre, még inkább belejött, mostanra pedig tökéletes ijesztegetős számot kreált belőle és nagyokat kacagva figyeli mások reakcióját.

Szerencsére a pelus telerakásával nem sok gondunk volt az elmúlt 1 év alatt, általában reggeli után megtörténik a dolog, miután Dani bevonul egy sarokba. Korábban nem zavarta, ha éppen társaságban jött rá, de az utóbbi hetekben egyre többször vonul el és csendes magányában végzi el a dolgát, mi néha csak a pelenka "recsegéséből" halljuk -és persze utána érezzük - mi is történt. Múlt héten már nem tudott elbújni és mellettem jött rá az inger, elvörösödött a kis feje és nagyon dolgozott az ügyön. A kis szünetben mondtam neki, most, hogy megjött a kakamanó, megyünk tiszta pelusért. A gyerek erre fogta magát, kitrappolt az ajtóhoz és hol rám, hol pedig oda nézett, néha széttette a karjait....mire rájöttem, hogy a megjött kifejezést akkor szoktam mondani, ha Apa, vagy valaki más megérkezik hozzánk, szegényem ő meg kivonult a bejárati ajtóhoz fogadni a vendéget, aki nem más volt, mint egy jókora adag.....anya meg máskor fogalmazzon érthetőbben és lehetőleg ne verje át szegény vendégváró kisfiút.

Vírus, báci és pöc :-) /nem félreérteni/

Apa sikeresen hazahozta a budapesti konferenciáról a mostani legmenőbb vírust, így jelen pillanatban úgy köhögünk mindhárman, hogy legjobb, ha nem is szólunk egymáshoz, csak mutogatunk, mert a mondat második szavánál tovább úgysem jutunk. Hála a jó istennek, Dániel a legstrammabb közülünk, de azért ma reggel őt is elvittem az orvoshoz, mert elég száraz a köhögése, ami most már az evésben is zavarja. Dokinéni megállapította, hogy sok foga jön,  be van dagadva az egész ínye alul-felül és hát ilyenkor az immunrendszr elég gyengus, szóval nem kell csodálkozni - akkor csodálkoztam volna, ha megússza. Mivel nincs láza, de még hőemelkedése sem - állítólag ez a vírus ilyen kis aranyos - ezért csak Synupret cseppeket kapott, kíváncsian várjuk a kedvező hatást.... Mi pedig Apával feliratos sorozatokat nézünk esténkét, mert egymás köhögésétől szinte semmit nem hallunk, így a főszereplők eredeti hangjait csak a tizedik epizód környékén fedeztük fel...elég röhejes, de evvan :-))))

Dániel úr szókincse ismét bővült, jelenleg mindenki "bácsi" :D A bemondónéni is báci, a szomszéd néni is báci, nénik nincsenek. Kissé soviniszta elgondolás, de majd finomítunk rajta, engem mindenesetre nagy büszkeséggel tölt el, hogy szinte minden héten tanul valami új szót. Ha elővesszük a hintát, akkor mondja, hogy ebbe, vagyis bele kell tenni, ha pedig elmegy valaki, akkor széttárja a kezeit és szomorú arccal mondja, hogy eeemeeet. A buszok tovahaladásánál ugyanígy sajnálkozik! Újra előjött az esz, esz korszak, vagyis mindenre kíváncsi. Egyszerű dolgoknál nincs gond, de a minap épp az apja karosszékének a kéztartóján lévő mittudoménmilyen pöcköt szemelte ki és kitartóan kérdezgette, hogy esz, esz....na, hát én megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy izébizé, az egy ilyen hogyishívják...mire rámnézett egy olyan arckifejezéssel, hogy anyaaaaa, ha nem tudod két szóval elmondani, akkor béna vagy. Szóval így lett pöcök, azóta minden kis "valami" pöc Dániel szerint. Megérti a többszörösen összetett mondatokat is, amin eléggé elcsodálkoztam. Múlt héten nagynénémék kertjében a hintaágyban ücsörögtem, Dániel pedig szokásához híven virágokat szedett a fűben. Egyszercsak odasomfordált mellém, én pedig mondtam neki, hogy "gyere, lökd meg anyát a hintában és énekelj te is nekem, ahogy én szoktam neked otthon". Bakker megértette, mert elkezdte löködni a hintát és hümmögött is, ami valószínűleg valamilyen kis dalocska lehetett, mert kitartóan mantrázta 2 percig, utána megunta az anyuka szerepet és ismét visszatért a gombvirágok szirmainak tépkedéséhez :-) A hiszti...hát igen, a hiszti továbbra is mindennapos, bár mostanában nincsenek olyan kirohanások, mint amiről a múltkor írtam. Általában én vagyok az alany, akin mindent kipróbál, Apjától tart egy kicsit, a nagyszülők pedig csak a "jó Dánielt" látják, mert nekik nem jár karmolás és egyebek. Nem baj, én kitartok, sokszor el is gondolkodom, hogy tudok nyugodt maradni, sajnos nekem is elég lobbanékony a természetem - tudom, a gyerek csak tükröt tart - de a saját gyerekemmel valahogy másképp viselkedem.

PS: Fogalmam sincs, hogy a kedves Blogger miért épp oda rakta be a fotót - pedig nem oda szántam - de lényeg a lényeg, teljesen friss, ropogós tegnapi kép :-)

Lassan de biztosan azt hihetné mindenki, hogy eltűntünk, de neeeeem, még megvagyunk! Házunk egyre jobb állapotban van, már van cserép és vannak nyílászárók is, amin kicsit felhúztam magam, mert szombaton odamentünk és megláttam, hogy betettek egy bejárati ajtót, amire rá sem bólintottunk, és nem azzal van a gondom, hogy nem szép, csak a fele üveg és ki nem állhatom az üvegajtókat. Meg egyébként is, miért nem választhatjuk ki mi, hogy min szeretnénk ki-be járni, nnnna. Nem gond egyébként, mert kiveszik egy mozdulattal és kész, csak ugye nem így beszéltük meg a dolgot. Bár hozzáteszem egy szavunk se lehet a vállalkozóra, aki építi, mert nagyon kooperatív, tisztességes.

Fogyókúrám javában tart, halvány lila gőzöm sincs, hogy mennyit adtam le eddig, mert azt sem tudom, hány kilóról indultam. A mérce az egyik farmerom, ami tökéletes volt rám anno, na ha abba beleférek (és nem cipőkanállal kell belepasszírozni) akkor leállok és csak a szinten tartás marad. Utálom a mérlegelést, hogy azon lovagoljak állandóan, vajon hány deka van még, szóval nem is vagyok hajlandó méregetni magam. Tegnap azért a falat kapartam kínomban, mert a két pasim hatalmas szendvicseket evett, én meg egy abonettet majszoltam egy kis vékony sonkával, meg fehérjeturmixszal és majd' meghaltam, de böcsülettel megálltam az evést. Basszus olyan, mintha 10 évig dohányoztam volna és a leszokás első heteiben valami pótcselekvést kéne találnom, mert sokszor érzem azt, nem is lennék éhes, csak maga a nassolás hiányzik. Azért jó úton haladok, mert Apa előttem eszik általában csokikat és nem kérek belőle, sőt, a Németországból hozott kedvenc mogyorós csokijaimhoz se nyúltam, ott várnak :-)

Dánielnek ismét beindultak a fogai, nőtt is az utóbbi időben és mostanában előjöttek rajta a hisztirohamok is. Eszméletlenül ki tud akadni, amikor valamire nemet mondunk, ma reggel például halálosan megsértődött rám, mert nem engedtem, hogy a könyvespolcot lépcsőnek használja, ő ugyanis úgy gondolja, hogy az alsó polcok azért vannak, hogy a feljebb lévőkre át lehessen mászni, úgy, hogy e tevékenyég alatt még az apja lexikonjait is megbuherálja kicsit. Persze pityu! Ekkor jön a földre fekvés, lábak nekicsapkodása a földhöz, ami persze fáj, ekkor újabb sírás és közben megvetően néz rám, mintha a világ legrosszabb anyukáját sikerült volna kifognia. Haragjához hozzátartozik mostanában a karmolás is, ami  - ahogy olvastam - elsősorban fiúkra jellemző ebben az életkorban és bár ártalmatlan jelenség, mert a frusztrációját próbálja csak levezetni így és nem direkt bánt, de mindenképp kezelendő dolog. Tegnap például Apukám visszahozta a délutáni sétából, a kis autójával mentek és Apu mondta, hogy a gyerek olyan fáradt, hogy majdnem kidőlt, szopizza az ujját és simizi a biztonsági övet (ez egyébként a legjobb fáradtság-mutató). A bejárati ajtó előtt kiszálltak, és addig semmi gond nem volt, míg felértek, majd amikor megérezte, hogy be kell jönni, Papa elmegy, neki pedig aludnia "kell", akkor elkezdődött az a bizonyos "5 perc". Karmolt ahol ért, mérgesen nézett rám, én meg ilyenkor legszívesebben nyilatkozatban elhatárolódnék a saját gyerekemtől, holott tudom, ez még semmi a 2 éves kor körüli IGAZI hisztihez és dührohamhoz képest. Próbáltam átölelni és mondogatni neki, hogy anyát simizzük csak, nem bántjuk, mert fáj, aztán egy idő múlva már bújt és megbánóan nézett rám egy fülsimi alatt, mert tud ő így is :-) Próbálgatja a határokat, egyértelműen látszik, hogy most kell neki megtanítani a normákat, mert tényleg nem bántani akar és nem tudja máshogy kifejezni magát, de ettől függetlenül igenis meg kell tanulnia, hogy vannak szabályok és nem lehet mindig azt csinálni, amit ő kigondol. Védőnőnk szerint teljesen tipikusan viselkedik, szerinte a hisztik alatt nem is kéne odamenni hozzá, hanem hagyni, hogy kitombolja magát, mert ha babusgatjuk, csak még jobban belejön. A fene se tudja, mert néha bejön ez a módszer, néha pedig elég ha átölelem és el is csendesedik. Tegnap egyébként a boltban megtapasztalhattuk, hogy a kislányok is tudnak ilyet, tipikus jelenet, anyukája nem úgy pucolta meg a banánt, ahogy ő szerette volna (felnőtt fejjel ezek egyenesen röhejes problémák, de nekik halálosan komolyak), erre anyuka kapott egyet a kezére, majd még egyet, sőt még apuka is, mert olyan krémtúrót merészelt hozni, amiben mazsola volt. Én nem is figyelek ilyenkor oda, mert addig nagy szája van mindenkinek, amíg nincs gyereke, hogy ejnye-ejnye micsoda szülők, hát nem nevelik a gyereket, de ez a vélemény addig tartja magát, amíg az illetőnek nem lesz saját kis porontya (tudjátok, elvek aztán tények) és nem kerül olyan korba, amikor a mindennapos "rohamok" olyan általánossá válnak, mint hogy reggel felkel a nap. Ranschburg Jenő írta egyik könyvében, hogy mennyi szülő próbálja szépíteni a többi előtt, hogy bezzeg az ő gyereke sosem csinált ilyet - én is találkoztam már ilyennel - holott ez a normális és amíg világ a világ, hiszti volt, van és lesz is, de türelmes hozzáállással szép lassan (ismétlem, lassan) eltűnik...csak várjuk ki!

Még mindig az élők sorában vagyunk, csak amióta jó idő van és itthon vagyunk kb az esti alvás idejére jövünk haza és örülök, amikor 3 db kisruhát ki tudok vasalni. Apa most Budapesten konferenciázott 5 napot, aztán a hónap végén ismét visszamegy Lipcsébe két hétre, majd elruccan Ámérikába, mentségére legyen mondva, dolgozni..... Közben épül a házunk, már most azon agyalunk, hogy fogunk és mennyit pakolni a költözés előtt, Dániel pedig nődögél és okosodik. Ezzel együtt a kis személyisége is megmutatkozik, elképesztően vicces szájremegtetéssel képes megsértődni, majd félig nyitott szemmel "keserves sírást" produkálni, hogy valaki végre megsajnálja és megengedje neki a számítógép ki-be kapcsolását (amit eddig se szabadott, megjegyzem), a kaja dobálását (mert ez még mindig divat) és a vizezést. Halak csillagjegye megmutatkozik, órákat képes lenne fürdeni és játszani, a kertben a kis medencéjét is feltöltöttük a kánikulában jó langyos vízzel, hát fél óráig a hangját se hallottuk úgy  elmatatott, dolgozgatott. Apukámnak lelkesen segít az esti locsolásban, bár szegény Papának nagyon kell figyelnie, hogy a kiskertész ne a szandáljába öntözze a vizet, hanem a hapcivirágoknak adja.

Mindent megért, észrevesz, be nem áll a szája (tulajdonképpen már nem is részletezem miket mond, mert mindent, illetve mindennek az első szótagját) és nagyon örülök neki, hogy egy igazán közvetlen, barátságos, mosolygós kispasi lett belőle. Szeret barátkozni, bár először jól végigméri az embereket, de 99%-ban nyert ügye van mindenkinek, aki rámosolyog. Az 1%-ba tartozik a körzeti doktornéni, Dániel ki nem állhatja. Csütörtökön beadattam neki a Menjugate oltást, annyi rosszat hallottam a Meningococcus fertőzésről, hogy kiváltottam a receptet. Már amikor odamentünk, elkezdett körbe-körbe nézegetni, felismerte, hogy valami nem stimmel a hellyel, majd amikor bementünk és meglátta a doktornőt, már ordított is. Még a mérlegre is nekem kellett feltennem, mert a védőnénit se engedte közel magához, pedig amikor eljön hozzánk, semmi gond nincs vele. Leírtam már korábban, hogy bánik a gyerekekkel a doki és ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül, az utánunk következő anyuka is úgy kellett hogy bevonszolja a kislányát és más dokiknál ő sem csinálta ezt elmondása szerint. Kísértetiesen emlékeztet a dolog saját kiskori élményeimre, én akkor Somossy doktornőhöz tartoztam. Elhiszem, hogy nagyon jó orvos volt és jó diagnoszta, de a gyerekekhez annyit értett, mint tyúk az abc-hez. Soha egy mosoly, egy jó szó, egy kedves kis gesztus és amikor nagyobb lettem, már olyan mérges voltam rá, hogy legszívesebben a képébe ordítottam volna. Egy életre megutáltatta velem az orvoshoz járást és félreértés ne essék, persze hogy ez sosem kellemes, de a bizalom is elszállt belőlem jó időre. Sok év után, felnőtt fejjel voltam csak képes "feldolgozni" ezeket az emlékeket, és másnak ez akármilyen túlzónak hangzik, egy gyerekben kitörölhetetlen nyomot hagynak az ilyen dolgok. Egyedül annak örülök, hogy ha elköltözünk, akkor végre nem hozzá fogunk tartozni és Gaby barátnőm szerint az a doktornéni aranyos és kedves. Remélem.....

Én közben elkezdtem fogyókúrázni. Szoptatás alatt nem akartam és valahogy elvoltam mint a befőtt, de közben egy év elteltével visszazökkent az életünk is, Dani nagy, önálló és egyszerűen nem voltam képes tovább tehénnek érezni magam. Nincs rajtam sok, de a lehető legrosszabb helyeken tanyáznak a kis zsírpárnák és elegem lett, hogy van egy csomó tök jó ruhám, amik a combom közepéig jönnek rám és az én magasságomhoz nem kell ennyi kiló. Nagyon az elején járok a dolognak, de este 6 után csak gyümölcs van, főleg alma és grapefruit, és amíg a fiúk vacsiznak, én a fehérjeturmixomat iszom, délelőtt pedig a lúgosító teámat, ami olyan sz...r, hogy borzalom, de állom a sarat. Megcsináltam a tornámat is és elképedve tapasztaltam, hogy a hasizom gyakorlatok ugyanolyan jól mennek mint szülés előtt, de a far- és combizom sorozatok alatt a könnyeim is kifolytak és kb a felét tudtam megcsinálni a korábbi standard mennyiségnek. Szerintem még egy deka se ment le, de a tudattól is jobban érzem magam :-) Elmentem fodrászhoz is, újra szőkülök, mert barnán nem ismertem magamra, valahogy az nem én voltam. Kicsit vágattam itt-ott és teljesen meg vagyok elégedve az eredménnyel. A másik nagy változás, hogy újra olvasok! Nem röhög senki, Dániel születése óta nagyon le vagyok maradva, egy kezemen meg tudom számolni, hány könyvet sikerült olvasnom, holott korábban pár nap alatt végeztem ki egy Dan Brown-t, vagy más egyéb hosszabb művet. Szerencsére a sógornőmben ugyanolyan könyvmoly veszett el, egyikünk megvesz valamit és elcseréljük egymás között valami másra, így költséghatékonyabb is a dolog. Ráadásul az ízlésünk is hasonló ;-) /nem untatjuk egymást uncsi művekkel és Jókaiból is kinőttünk már/ most épp egy naaaaagy sorozaton rágjuk át magunkat. A 'zuram vett magának egy e-book olvasót, amire több ezer könyvet feltöltött, néha irigylem, hogy nem kell magával hurcolnia vaskos köteteket és kedve szerint váltogathatja az olvasnivalót, de nekem hiányozna maga a KÖNYV a kezemből. Bár Alex is mondta - ő ráadásul ilyennel is foglalkozik - ez a jövő, kétség sem fér hozzá, de én még maradi vagyok és állom a sarat. (majd valaki linkelje be ezt a bejegyzést, amikor beszámolok róla, hogy vettem egyet mégis)