Apa sikeresen hazahozta a budapesti konferenciáról a mostani legmenőbb vírust, így jelen pillanatban úgy köhögünk mindhárman, hogy legjobb, ha nem is szólunk egymáshoz, csak mutogatunk, mert a mondat második szavánál tovább úgysem jutunk. Hála a jó istennek, Dániel a legstrammabb közülünk, de azért ma reggel őt is elvittem az orvoshoz, mert elég száraz a köhögése, ami most már az evésben is zavarja. Dokinéni megállapította, hogy sok foga jön, be van dagadva az egész ínye alul-felül és hát ilyenkor az immunrendszr elég gyengus, szóval nem kell csodálkozni - akkor csodálkoztam volna, ha megússza. Mivel nincs láza, de még hőemelkedése sem - állítólag ez a vírus ilyen kis aranyos - ezért csak Synupret cseppeket kapott, kíváncsian várjuk a kedvező hatást.... Mi pedig Apával feliratos sorozatokat nézünk esténkét, mert egymás köhögésétől szinte semmit nem hallunk, így a főszereplők eredeti hangjait csak a tizedik epizód környékén fedeztük fel...elég röhejes, de evvan :-))))
Dániel úr szókincse ismét bővült, jelenleg mindenki "bácsi" :D A bemondónéni is báci, a szomszéd néni is báci, nénik nincsenek. Kissé soviniszta elgondolás, de majd finomítunk rajta, engem mindenesetre nagy büszkeséggel tölt el, hogy szinte minden héten tanul valami új szót. Ha elővesszük a hintát, akkor mondja, hogy ebbe, vagyis bele kell tenni, ha pedig elmegy valaki, akkor széttárja a kezeit és szomorú arccal mondja, hogy eeemeeet. A buszok tovahaladásánál ugyanígy sajnálkozik! Újra előjött az esz, esz korszak, vagyis mindenre kíváncsi. Egyszerű dolgoknál nincs gond, de a minap épp az apja karosszékének a kéztartóján lévő mittudoménmilyen pöcköt szemelte ki és kitartóan kérdezgette, hogy esz, esz....na, hát én megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy izébizé, az egy ilyen hogyishívják...mire rámnézett egy olyan arckifejezéssel, hogy anyaaaaa, ha nem tudod két szóval elmondani, akkor béna vagy. Szóval így lett pöcök, azóta minden kis "valami" pöc Dániel szerint. Megérti a többszörösen összetett mondatokat is, amin eléggé elcsodálkoztam. Múlt héten nagynénémék kertjében a hintaágyban ücsörögtem, Dániel pedig szokásához híven virágokat szedett a fűben. Egyszercsak odasomfordált mellém, én pedig mondtam neki, hogy "gyere, lökd meg anyát a hintában és énekelj te is nekem, ahogy én szoktam neked otthon". Bakker megértette, mert elkezdte löködni a hintát és hümmögött is, ami valószínűleg valamilyen kis dalocska lehetett, mert kitartóan mantrázta 2 percig, utána megunta az anyuka szerepet és ismét visszatért a gombvirágok szirmainak tépkedéséhez :-) A hiszti...hát igen, a hiszti továbbra is mindennapos, bár mostanában nincsenek olyan kirohanások, mint amiről a múltkor írtam. Általában én vagyok az alany, akin mindent kipróbál, Apjától tart egy kicsit, a nagyszülők pedig csak a "jó Dánielt" látják, mert nekik nem jár karmolás és egyebek. Nem baj, én kitartok, sokszor el is gondolkodom, hogy tudok nyugodt maradni, sajnos nekem is elég lobbanékony a természetem - tudom, a gyerek csak tükröt tart - de a saját gyerekemmel valahogy másképp viselkedem.
PS: Fogalmam sincs, hogy a kedves Blogger miért épp oda rakta be a fotót - pedig nem oda szántam - de lényeg a lényeg, teljesen friss, ropogós tegnapi kép :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése