2012. május 22., kedd

A béka és a kakamanó

Ez nem egy tanmese lesz, csak Dániel két új sztorija, amiken jókat szórakozunk :-)
Apukám egyik nap megtanította kicsi unokáját arra, mit mond egy tisztességes béka, majd úgy gondolta, hogy ezt be is mutatják közösen, hiszen az új tudást közkinccsé kell tenni, ha már a gyerek egyszer megjegyezte. A "mit mond a béka?" című produkció fergetegesen sikerült, a csöppnyi hiba csak annyi benne, hogy Dániel egy mega-varangy hangján adja elő mindezt és olyan orgánummal, hogy először azt hittem, ezt nem is ő mondja :-)))) Ha minden kis béka így vartyogna, akkor a gólyák tuti vegák lennének, mert félelmükben inkább lemondanának a békacombról. Miután Dániel észrevette, hogy előadása milyen hatással van a közönségre, még inkább belejött, mostanra pedig tökéletes ijesztegetős számot kreált belőle és nagyokat kacagva figyeli mások reakcióját.

Szerencsére a pelus telerakásával nem sok gondunk volt az elmúlt 1 év alatt, általában reggeli után megtörténik a dolog, miután Dani bevonul egy sarokba. Korábban nem zavarta, ha éppen társaságban jött rá, de az utóbbi hetekben egyre többször vonul el és csendes magányában végzi el a dolgát, mi néha csak a pelenka "recsegéséből" halljuk -és persze utána érezzük - mi is történt. Múlt héten már nem tudott elbújni és mellettem jött rá az inger, elvörösödött a kis feje és nagyon dolgozott az ügyön. A kis szünetben mondtam neki, most, hogy megjött a kakamanó, megyünk tiszta pelusért. A gyerek erre fogta magát, kitrappolt az ajtóhoz és hol rám, hol pedig oda nézett, néha széttette a karjait....mire rájöttem, hogy a megjött kifejezést akkor szoktam mondani, ha Apa, vagy valaki más megérkezik hozzánk, szegényem ő meg kivonult a bejárati ajtóhoz fogadni a vendéget, aki nem más volt, mint egy jókora adag.....anya meg máskor fogalmazzon érthetőbben és lehetőleg ne verje át szegény vendégváró kisfiút.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése