Még mindig az élők sorában vagyunk, csak amióta jó idő van és itthon vagyunk kb az esti alvás idejére jövünk haza és örülök, amikor 3 db kisruhát ki tudok vasalni. Apa most Budapesten konferenciázott 5 napot, aztán a hónap végén ismét visszamegy Lipcsébe két hétre, majd elruccan Ámérikába, mentségére legyen mondva, dolgozni..... Közben épül a házunk, már most azon agyalunk, hogy fogunk és mennyit pakolni a költözés előtt, Dániel pedig nődögél és okosodik. Ezzel együtt a kis személyisége is megmutatkozik, elképesztően vicces szájremegtetéssel képes megsértődni, majd félig nyitott szemmel "keserves sírást" produkálni, hogy valaki végre megsajnálja és megengedje neki a számítógép ki-be kapcsolását (amit eddig se szabadott, megjegyzem), a kaja dobálását (mert ez még mindig divat) és a vizezést. Halak csillagjegye megmutatkozik, órákat képes lenne fürdeni és játszani, a kertben a kis medencéjét is feltöltöttük a kánikulában jó langyos vízzel, hát fél óráig a hangját se hallottuk úgy  elmatatott, dolgozgatott. Apukámnak lelkesen segít az esti locsolásban, bár szegény Papának nagyon kell figyelnie, hogy a kiskertész ne a szandáljába öntözze a vizet, hanem a hapcivirágoknak adja.

Mindent megért, észrevesz, be nem áll a szája (tulajdonképpen már nem is részletezem miket mond, mert mindent, illetve mindennek az első szótagját) és nagyon örülök neki, hogy egy igazán közvetlen, barátságos, mosolygós kispasi lett belőle. Szeret barátkozni, bár először jól végigméri az embereket, de 99%-ban nyert ügye van mindenkinek, aki rámosolyog. Az 1%-ba tartozik a körzeti doktornéni, Dániel ki nem állhatja. Csütörtökön beadattam neki a Menjugate oltást, annyi rosszat hallottam a Meningococcus fertőzésről, hogy kiváltottam a receptet. Már amikor odamentünk, elkezdett körbe-körbe nézegetni, felismerte, hogy valami nem stimmel a hellyel, majd amikor bementünk és meglátta a doktornőt, már ordított is. Még a mérlegre is nekem kellett feltennem, mert a védőnénit se engedte közel magához, pedig amikor eljön hozzánk, semmi gond nincs vele. Leírtam már korábban, hogy bánik a gyerekekkel a doki és ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül, az utánunk következő anyuka is úgy kellett hogy bevonszolja a kislányát és más dokiknál ő sem csinálta ezt elmondása szerint. Kísértetiesen emlékeztet a dolog saját kiskori élményeimre, én akkor Somossy doktornőhöz tartoztam. Elhiszem, hogy nagyon jó orvos volt és jó diagnoszta, de a gyerekekhez annyit értett, mint tyúk az abc-hez. Soha egy mosoly, egy jó szó, egy kedves kis gesztus és amikor nagyobb lettem, már olyan mérges voltam rá, hogy legszívesebben a képébe ordítottam volna. Egy életre megutáltatta velem az orvoshoz járást és félreértés ne essék, persze hogy ez sosem kellemes, de a bizalom is elszállt belőlem jó időre. Sok év után, felnőtt fejjel voltam csak képes "feldolgozni" ezeket az emlékeket, és másnak ez akármilyen túlzónak hangzik, egy gyerekben kitörölhetetlen nyomot hagynak az ilyen dolgok. Egyedül annak örülök, hogy ha elköltözünk, akkor végre nem hozzá fogunk tartozni és Gaby barátnőm szerint az a doktornéni aranyos és kedves. Remélem.....

Én közben elkezdtem fogyókúrázni. Szoptatás alatt nem akartam és valahogy elvoltam mint a befőtt, de közben egy év elteltével visszazökkent az életünk is, Dani nagy, önálló és egyszerűen nem voltam képes tovább tehénnek érezni magam. Nincs rajtam sok, de a lehető legrosszabb helyeken tanyáznak a kis zsírpárnák és elegem lett, hogy van egy csomó tök jó ruhám, amik a combom közepéig jönnek rám és az én magasságomhoz nem kell ennyi kiló. Nagyon az elején járok a dolognak, de este 6 után csak gyümölcs van, főleg alma és grapefruit, és amíg a fiúk vacsiznak, én a fehérjeturmixomat iszom, délelőtt pedig a lúgosító teámat, ami olyan sz...r, hogy borzalom, de állom a sarat. Megcsináltam a tornámat is és elképedve tapasztaltam, hogy a hasizom gyakorlatok ugyanolyan jól mennek mint szülés előtt, de a far- és combizom sorozatok alatt a könnyeim is kifolytak és kb a felét tudtam megcsinálni a korábbi standard mennyiségnek. Szerintem még egy deka se ment le, de a tudattól is jobban érzem magam :-) Elmentem fodrászhoz is, újra szőkülök, mert barnán nem ismertem magamra, valahogy az nem én voltam. Kicsit vágattam itt-ott és teljesen meg vagyok elégedve az eredménnyel. A másik nagy változás, hogy újra olvasok! Nem röhög senki, Dániel születése óta nagyon le vagyok maradva, egy kezemen meg tudom számolni, hány könyvet sikerült olvasnom, holott korábban pár nap alatt végeztem ki egy Dan Brown-t, vagy más egyéb hosszabb művet. Szerencsére a sógornőmben ugyanolyan könyvmoly veszett el, egyikünk megvesz valamit és elcseréljük egymás között valami másra, így költséghatékonyabb is a dolog. Ráadásul az ízlésünk is hasonló ;-) /nem untatjuk egymást uncsi művekkel és Jókaiból is kinőttünk már/ most épp egy naaaaagy sorozaton rágjuk át magunkat. A 'zuram vett magának egy e-book olvasót, amire több ezer könyvet feltöltött, néha irigylem, hogy nem kell magával hurcolnia vaskos köteteket és kedve szerint váltogathatja az olvasnivalót, de nekem hiányozna maga a KÖNYV a kezemből. Bár Alex is mondta - ő ráadásul ilyennel is foglalkozik - ez a jövő, kétség sem fér hozzá, de én még maradi vagyok és állom a sarat. (majd valaki linkelje be ezt a bejegyzést, amikor beszámolok róla, hogy vettem egyet mégis)