:-)

Egy kedves FB ismerősöm, barátnőm tette közzé ezt a nagy igazságot. Persze sokszor eldurran az ember agya, de akkor jó mindig erre gondolni majd.

Nyáááár van, nyááááár

Anya, ezt ismerem, van ilyen a könyvben is :-)

Figyi Papa, nekem az a cseresznye kellene!

"Mász, mász" 

"Csüccs"

Halak jegyű kisfiú pancsol az Aranyparton

Dániel élete első körhintázásakor

Az összes gyerek közül ő élvezte a legjobban, végig sikongatta az egész menetet

Mama kiképzés alatt :D

Köszönöm!

Valaki - sajnos nem írta oda a nevét - írt egy jó megjegyzést a Hasfájás elleni csodaszerek című, még tavalyi posztomhoz. Ajánlom mindenkinek, akinek pocakfájós babája van, szerintem érdekes és jól megfogalmazott vélemény. Kár, hogy nem tudok többet az írójáról, érdekelne, hogy vajon ő is szülő-e, vagy esetleg olyan szakember, aki jártas ebben. Mindenesetre köszönöm!

Szeretnék valakinél reklamálni és aláírásokat gyűjteni, hogy ez a meleg nekem egy kicsit már sok(k). Meg a gyereknek is. Az elmúlt napokban se aludni, se élni nem tudtunk, egész egyszerűen mára véreresek lettek a szemeim, borzalmasan festek.

Az egy dolog, hogy Dániel elhagyta a délelőtti alvást, nem is erőltetem, úgy vagyok vele, hogy a szopizásról is maga szokott le, érzi ő, mennyi kell neki, ám legyen. Na de azért mégiscsak hiányzik neki az a másfél órácska, mert olyan de olyan hisztis, erőszakos és kiabálós lett, hogy egész egyszerűen nem ismerek a gyerekemre. Biztosan a nagy meleg is közrejátszik, habár itthon leengedem a redőnyöket és csak reggel szellőztetek illetve késő este, amikor elviselhetőbb az idő. Hozzájön ehhez az újabb fogzási roham kicsípett popsival, laza széklettel, átnyöszörgött éjszakákkal, öröm az ürömben csak annyi, hogy most épp többet eszik a megszokottnál legalább. Szóval két napja nem elég, hogy napközben alig alszik, még éjszaka is szenvedünk, kezdtük azzal, hogy két napja egész egyszerűen nem akart elaludni. Rá sem ismertem, mert eddig a macijával oldalra fordult és reggel 8 felé jelentkezett csak a reggeli tejciért, aznap pedig vagy ötször mentem vissza hozzá simizni, énekelni...stb. Ezzel nem is lett volna gond, de hajnali fél 3-kor elkezdődött a sírok-nyöszörgök koncert felváltva, mindezt olyan időzítéssel, hogy mire félálomban kómásan odacsoszogtam az ágyához, abbahagyta, így én visszamásztam az ágyamba, majd kezdődött mindez előről 5 percenként. A végén odavettem magam mellé, megivott egy egész pohár vizet, majd a digitális órának kezdett dumálni (egy bejegyzésben már asszem leírtam hogy kell ezt elképzelni). Mindezt tetézte azzal, hogy 5-kor újra elaludt, én viszont adigra már nem tudtam, így alvási időm felével kellett beérnem. Tegnap gondoltam én nagy naivan, majd jól kifárad a kertben, hajkurásztunk diót, fürdött, hintázott, tolta ezerrel a műanyag fűnyíróját....és láss csodát újra a megszokott módon, hang nélkül aludt el. Überboldog voltam, gondoltam, ez az, lesz egy átaludt éjszakám megint, de neeeeeem, mert Dániel 5 órakor úgy döntött, pont elég világos van ahhoz, hogy leapplikálja az ágyára tépőzárral felhelyezett kis tartót, kidobja a maciját, majd hanos óbégatással jelezze nekem, hogy mégis kell a maci, fáradjak oda és ha már ott vagyok, akkor vegyem ki és különbenis kéne a tejci. Ennek az lett a vége, hogy ő negyed 9-kor újra elaludt, szó szerint összecsuklott és kidőlt, én meg túl vagyok egy intravénás kávén, de amikor a gyerek tányérját dobtam ki a szemetesbe és a reggeli tejszelet papírját tettem a mosogatóba úgy gondoltam, talán el kéne vonulnom a fürdőbe kicsit. Hát nem mondom, hogy sokat dobott rajtam, de legalább látok és az imént ki tudtam nyögni két összefüggő mondatot a csempés pasasnak. A német újságom elolvasására viszont nem vállalkozom, mert jelen pillanatban örülök, ha magyarul le tudok írni egy épkézláb bejegyzést.

Szóval kérek esőt, kicsit hidegebbet és a 24 óra helyett mondjuk 26-ot. Köszöntem!

Kedden elmentünk Apa elé Sokorópátkára, aki épp a helyi panzióban vett részt egy kétnapos fejtágításon. Az időjárás nem volt épp kedvező, hol 30 fok volt, hol pedig orkán erejű szél, így szegény Dánielről is hol fel, hol le cincáltuk a ruhákat. A lényeg azonban az volt, hogy rengeteg állatot láttunk, etettünk répával lovakat, megnéztük a kiskacsákat és a tyúkokat, bekukkantottunk a csacsihoz, simogattunk kiskutyákat és a libikókát is kipróbáltuk, persze szülői és nagyszülői felügyelettel. Nagyon jól éreztük magunkat, Dániel folyamatosan csodálkozott (aranyosan mondja ilyenkor hangosan hogy "hűűűűű"), olyan érzésem volt, mintha el sem akarná hinni, hogy pédául léteznek lovak a mesekönyvön kívül....hehe, városi csávó :-) A kiskacsák és tyúkok már "kommerszek", azokból látott eleget élete folyamán, de a ló az valami nagyon különleges állat volt.

Azt kell írjam, természetesen megint egyedül vagyunk, Apa valahol az Atlanti-óceán felett járhat útban Atlanta felé. Lassan nekem az lesz sajnos a megszokott, ha nincs itthon :( Nagyon rosszkor jött ez az utazás, a ház befejezése a finisbe érkezett, így például holnap én megyek tárgyalni az ajtós emberrel és azon imádkozom, hogy úgy magyarázza a dolgokat, hogy a végére legalább azt tudjam fiú vagyok-e vagy lány, mert ez alapján kell megrendelni majd a nyílászárókat.

A fogzással még mindig hadilábon állunk, jelen pillanatban az alsó kisőrlők félig kint vannak, de naggggyon nem akarnak tovább bújni. Vígasztal azonban, hogy Dánielt nem viseli meg ezúttal szinte semennyire, eszik-alszik rendesen. Új kedvence a sárgarépa mellett a meggy és a cseresznye lett, úgy kell elvenni előle a gyümölcsöket, mert aggódunk a hasfájás miatt.  Apa Németországból hozott egy gyümölcscentrifugát, isteni leveket készítünk a kerti friss gyümölcsökből, Dani is issza, bár neki kis vízzel azért felhigítom. A szókincséről már nem is írok, mert minden héten tanul valami újat, ma például a hol voltunk kérdésre magától értetődően rávágta, hogy keeerbe (kertben). A múltkor hozzámbújt és mondtam neki, hogy anya szereti Dánielt, azóta emlegeti, hogy aaaaannaaaa szeeeeti. Aki nem kedveli a nyálas anyuka-blogokat, az a következő mondatot kérem ne olvassa: elolvadok a fiamtól ilyenkor :-) Persze azért vannak vadabb pillanatai is, ő alanyi jogon tart igényt olyan dolgokra, amik nem az övéi és/vagy veszélyesek, nem neki valók (pl. számítógép ház, modem doboz /nem tudjuk máshova tenni/...stb) és a nem szó hallatán általában legörbült szájjal nyávogni kezd /nem sír, nyávog/, de mivel már rájött, hogy nem jön be ez a módszer, így sértődött-Dániel alakítás van most soron, amitől nekem felettébb rossz anyának kellene magam éreznem, mármint a gyerek szerint. Persze papa-mamánál áldott jó gyerek, ők sosem értik, miért tudok néha kiakadni.....

Helyzetjelentés

Na, hogy is állunk akkor?

Hőemelkedés elmúlt, ahogy kijött egy fogacska, tehát megerősítést nyert, hogy mégis a fogzástól volt és nem betegségtől. Orrfolyás még mindig van, de az orrporszit Dániel egyre jobban tűri és bírja, talán kezdi megérteni és felfogni, hogy utána szelel a nózija, de lehet az is sokat nyom a latba, hogy a procedúra előtt kiporszívózhatja az én orromat és kárörvendve figyeli a reakciómat. Nekem inkább csikis az egész, de a gyerek boldogságáért mindent! :-) Oltási tünetek eddig nincsenek, ez lesz a 6. nap, de árgus szemmel figyelek mindenre. Megnéztem milyen a rózsahimlős kiütés, mert annyi féle-fajta van (mármint kiütésből), hogy anya legyen a talpán, aki meg tudja különböztetni és állítólag ezt még a dokik sem tudják mindig eltalálni. Grapefruitmag-cseppünk ma érkezik - halleluja - úgyhogy el is kezdjük tuningolni magunkat vele, ránk fér....(Abszolút kellemes meglepetés volt a cégtől, hogy külön felhívtak megköszönni az utalásomat, tájékoztattak, hogy ma fogják kiszállítani a terméket a nyírfacukorral együtt és hogy remélik elégedett leszek. Továbbmegyek, még egy mailt is küldtek csomagszámmal együtt, hogy ha bármilyen kérdésem lenne a futárszolgálathoz, ne ott kelljen keresgélni a küldeményt. Szakmabeliként óriási pirospontot adtam nekik, nagyon tetszik az ilyen magatartás és sajnos ritka a mai világban, pedig az ilyen apróságokkal nagyon boldoggá lehet tenni egy vevőt. Nem is megyek máshová, ha a jövőben is rendelni szeretnék ilyen dolgokat.)

Ma végre valahára hazaér Apa is, hú, már nagyon várom, hiányzik. Abba nem szeretnék belegondolni, hogy itthon lesz pusztán 4 napot, aztán Atlantába repül, mert nem....de igyekszem nem szekírozni ezzel, sőt büszke vagyok rá, csak azért nagyon rossz nélküle. Németországból még csak-csak tudtunk skype-on beszélni, de Amerikában az időeltolódás miatt nem nagyon lesz lehetőségünk rá :-(
Fogyókúrám gőerővel folytatom, jelentem az elmúlt hetekben lement 4 kiló rólam, ugyanis nem bírtam megállni, apósom mérlegén megmértem magam ;-) Még kb ugyanennyitől kéne megszabadulnom és lánykori súlyomnál leszek, bár kétlem, hogy alkatilag is ugyanolyanná válok, de majd meglátjuk. Az ominózus farmer mindenesetre még mindig szűk, de már ezerszer jobban áll, mint két hete. Bevallom a legnehezebb az volt, hogy ne egyek fehér kenyeret/zsemlét/és egyéb péksütit, de mára kijelenthetem, hogy minden ingerenciám elmúlt és az sem zavar, ha mások előttem esznek ilyeneket. Az első napokban a falat kapartam, ekkor inkább elővettem egy almát és azt ettem, aztán szép lassan egyre jobb lett. Borzalmasan hozzá lehet szokni ezekhez és bár nem azt mondom, hogy az életben többet nem fogok ilyeneket enni, de tuti nem annyit, mint korábban. Ezt a kínszenvedést nem vagyok hajlandó elfelejteni. Ugyanígy elmúlt az esti nassolás iránti vágyam is, ekkor jött az Abonett (Dániel egy fél zacskóval meg tudna enni belőle, ha hagynám), úgy gondoltam, ez jó lesz chips helyett és valóban :D Most azért nem kell azt képzelni, hogy 200 kilós voltam és folyton zabáltam, amikor volt egy perc szaabdidőm, inkább olyan alattomosan kúsztak fel a kilócskák a szoptatás abbahagyása után. Addig minden OK, amíg valaki le/kiszívja azt a többletenergiát, de aztán amikor a gyerek már nem szopizik, a kedves anyuka pedig még mindig ugyanannyit eszik mint előtte, na, akkor jön egy pár deka ide, másik pár oda, aztán egy jóóó dundi homokóra lesz a végeredmény.

Jó öreg Murphy bácsi törvénye szerint az összes betegség akkor jön, amikor Para-anyu egyedül van otthon, mert hát miért is ne. Szó mi szó, egyre jobban bírom, de új tartalmat nyert szegény szüleim aggódása anno gyerekkoromban, amikor - igaz, nagyobbacska voltam - mindig szekíroztam őket, hogy mit aggódnak annyira értem.

De kezdjük az elejéről. Csütörtökö jelenésünk volt a körzetinél a 15 hónapos kötelező oltás (MMR) miatt, meg amúgy is esedékes volt megjelennünk a tanácsadáson. Előre mondom, hogy akinek a gyereke még nem kapta meg ezt az oltást, szépen kérem, NE olvasson el az interneten semmit róla. Én minden egyes alkalommal beleesek ebbe a hibába és mindig megbánom, mert olyan horror sztorik vannak fent, hogy az ember lánya az összes szál haját kitépi tőlük. Biztosan vannak köztük valós dolgok is, de azért tegyük hozzá, sokszor érzem, hogy a kedves szülő jóóól felfújta a sztorit, hogy eladhatóbb legyen. Tény, hogy ez az oltás viseli meg legjobban a babákat - már amelyiket, mert Dorinának pl az ég adta világon semmi baja nem lett tőle - hiszen élő kórokozó van a vakcinában, ráadásul egyszerre három is. A lappangási idő 5-10 nap, de akár 3 hét múlva is jöhetnek a tünetek, amik a három betegségre jellemzőek (mumpsz, rózsahimlő és kanyaró): kiütések testszerte, fültőmirigy-gyulladás és a nátha egyéb jelei. Természetesen jobb esetben ezek sokkal-sokkal enyhébbek, mint a valós betegség tünetei, de azért az ember persze nem szeretné, ha épp az ő gyereke kapná el őket. Doktornő azt mondta nekünk, hogy a gyerekek 5-10 %-nál fordulnak csak elő ilyenek és ha 39, vagy ennél még magasabb láza lenne Daninak, akkor feltétlenül vigyem vissza, mert akkor az nem az oltástól van. Hát jó.....

Csütörtökön alighogy hazaértünk, Dániel elaludt és ismét kezdődött a nem-eszem-semmit sztrájk. Sokszor írtam már, hogy az anyai megérzéseknek nincs párja, gyanús volt szegénykém, mert feltűnően sokat bújt, de hát az oltás azért nem hathat ilyen gyorsan, szóval abban biztos voltam, hogy ez valami mástól van. Aznap éjjel elég sokat nyöszörgött, de szerencsére vissza is aludt, így nem kellett felkelnem hozzá, de az ilyen éjjelek megteszik hatásukat. Ő visszaszenderedik, én meg forgolódom, fülelek, ergó reggelre zombi leszek. Hát péntekre olyan pocsék napja lett szegényemnek mint amilyen az időjárás volt. Semmi nem volt jó, nem aludt, nem evett, nem ivott, egy játék sem kellett, tiszta nyűg volt, mire Zsuzsiék ideértek hozzánk, de szegények nem nagyon tudtak vele foglalkozni, mert az esés-kelésen kívül más nem volt a palettán. Fektetés előtt már hőemelkedése volt, de nem volt vészes, nem is adtam neki semmit rá. Este 10-ig aludt is rendesen, majd ekkoa hatalmas visítással felébredt és hajnali kettőig nem is aludt vissza. Mikor először bementem hozzá, már akkor teljesen világos volt, hogy az eldugult nózija miatt nem tud aludni, így tengervizes orrspray elő, de azért azt tegyük hozzá, hogy az orr nyálkahártyájánakez ugyan nem árt, de a takonynak sem....így aztán második körben a Németországban felírt baba-orrcsepp következett. Dániel már a kis doboz láttán menekült, amerre szegényem a lábzsákban tudott, így nem volt mit tenni, elővettem a tartalék 100 kezemet és próbáltam le/megfogni, hogy ne a szájába öntsem. Ekkor éjfél volt, így elgondolkodtam azon is, hogy a felső szomszéd valószínűleg már tárcsázza a gyermekjóléti szolgálatot, de reménykedtem benne, hogy 4 gyerek után talán van tapasztalata az éjszakázásban. A cseppek végül hatottak, jól kifolyt minden, ami eddig bent ragadt, így visszatettem szegény beteget a kiságyba, fogtam a kezét, simogattam (derekam közben beállt rendesen), majd kiosontam. Amikor Dániel forgolódik, azt nem lehet nem hallani, így hogy ne zavarjam, kint dekkoltam a nappaliban. Néha-néha lekókadt a fejem, leesett a kezem, becsavartam magam egy gyerekplédbe és magamban röhögtem, hogy valahogy mindig ez a kép volt a fejemben, milyen is amikor egy anya éjszakázik. Kettőre csend lett, szegény Dániel szörcsögve ugyan, de azért elszenderült. Szombatra maradt a hőemelkedés, de mama-papa elvitte azért, mert nekem nagytakarítanom kellett és mivel az orrporszívózás után már egyre jobb kedve lett a gyereknek (nem, nem a procedúra miatt, csak végre kapott levegőt) úgy gondoltam, nem fog nyafogni. Így is lett. Halvány dunsztom sincs, hogy a nagyszülők hogy csinálják, de mindig extra jól érzi magát náluk Dániel, apukám elaltatta az erkélyen (!), ahol két órán keresztül horpasztott, bohóckodás nélkül megette a mama borsólevesét sárgarépával, husival, majd benyomott egy almát és nagy röhögve hazajött. Hőemelkedés semmi, kicsi orrfolyás maradt ugyan, de ma éjjel egy nyikkanás nélkül aludt végig, reggelre pedig már 36.5 volt a hője. Ha ez így is marad, akkor tudom, mi a ludas, ismét jönnek a fogai, mert ugyanezeket a tüneteket produkálta Lipcsében is előtte. Úgy látszik nála ilyen tünetekkel jönnek a fogacskák. Kicsit aggódom viszont amiatt, hogy a gyengébb immunrendszer hogy küzd így meg a szuris bacikkal, de hát befolyásolni úgysem tudom, szóval nincs is mit tenni, várunk....

Annyit tettem az ügy érdekében, hogy rendeltem neki eredeti grapefruitmag cseppeket, amit csak egy helyen lehet venni, boltban nem is kapható. Elég borsos ára van, de ez az egyetelen, amiben megbízom: nincs benne alkohol, lámpaolaj és egyéb oda nem illő méreg, terhesség, szoptatás alatt is szedhető, egyetlen ellenjavallata a citrusallergia, ami Daninak viszont nincs szerencsére.

Alul pedig a megviselt kisfiú látható egy kuriózumnak számító fotón: negyed órán keresztül üldögélt ebben a pózban a székében, amit tulajdonképpen kisbaba korában használtunk...volna...de az uraság akkor ki nem állhatta. Most viszont újra felfedezte és egy "csücccsss" kíséretében egyre többször használja is.