Helyzetjelentés

Na, hogy is állunk akkor?

Hőemelkedés elmúlt, ahogy kijött egy fogacska, tehát megerősítést nyert, hogy mégis a fogzástól volt és nem betegségtől. Orrfolyás még mindig van, de az orrporszit Dániel egyre jobban tűri és bírja, talán kezdi megérteni és felfogni, hogy utána szelel a nózija, de lehet az is sokat nyom a latba, hogy a procedúra előtt kiporszívózhatja az én orromat és kárörvendve figyeli a reakciómat. Nekem inkább csikis az egész, de a gyerek boldogságáért mindent! :-) Oltási tünetek eddig nincsenek, ez lesz a 6. nap, de árgus szemmel figyelek mindenre. Megnéztem milyen a rózsahimlős kiütés, mert annyi féle-fajta van (mármint kiütésből), hogy anya legyen a talpán, aki meg tudja különböztetni és állítólag ezt még a dokik sem tudják mindig eltalálni. Grapefruitmag-cseppünk ma érkezik - halleluja - úgyhogy el is kezdjük tuningolni magunkat vele, ránk fér....(Abszolút kellemes meglepetés volt a cégtől, hogy külön felhívtak megköszönni az utalásomat, tájékoztattak, hogy ma fogják kiszállítani a terméket a nyírfacukorral együtt és hogy remélik elégedett leszek. Továbbmegyek, még egy mailt is küldtek csomagszámmal együtt, hogy ha bármilyen kérdésem lenne a futárszolgálathoz, ne ott kelljen keresgélni a küldeményt. Szakmabeliként óriási pirospontot adtam nekik, nagyon tetszik az ilyen magatartás és sajnos ritka a mai világban, pedig az ilyen apróságokkal nagyon boldoggá lehet tenni egy vevőt. Nem is megyek máshová, ha a jövőben is rendelni szeretnék ilyen dolgokat.)

Ma végre valahára hazaér Apa is, hú, már nagyon várom, hiányzik. Abba nem szeretnék belegondolni, hogy itthon lesz pusztán 4 napot, aztán Atlantába repül, mert nem....de igyekszem nem szekírozni ezzel, sőt büszke vagyok rá, csak azért nagyon rossz nélküle. Németországból még csak-csak tudtunk skype-on beszélni, de Amerikában az időeltolódás miatt nem nagyon lesz lehetőségünk rá :-(
Fogyókúrám gőerővel folytatom, jelentem az elmúlt hetekben lement 4 kiló rólam, ugyanis nem bírtam megállni, apósom mérlegén megmértem magam ;-) Még kb ugyanennyitől kéne megszabadulnom és lánykori súlyomnál leszek, bár kétlem, hogy alkatilag is ugyanolyanná válok, de majd meglátjuk. Az ominózus farmer mindenesetre még mindig szűk, de már ezerszer jobban áll, mint két hete. Bevallom a legnehezebb az volt, hogy ne egyek fehér kenyeret/zsemlét/és egyéb péksütit, de mára kijelenthetem, hogy minden ingerenciám elmúlt és az sem zavar, ha mások előttem esznek ilyeneket. Az első napokban a falat kapartam, ekkor inkább elővettem egy almát és azt ettem, aztán szép lassan egyre jobb lett. Borzalmasan hozzá lehet szokni ezekhez és bár nem azt mondom, hogy az életben többet nem fogok ilyeneket enni, de tuti nem annyit, mint korábban. Ezt a kínszenvedést nem vagyok hajlandó elfelejteni. Ugyanígy elmúlt az esti nassolás iránti vágyam is, ekkor jött az Abonett (Dániel egy fél zacskóval meg tudna enni belőle, ha hagynám), úgy gondoltam, ez jó lesz chips helyett és valóban :D Most azért nem kell azt képzelni, hogy 200 kilós voltam és folyton zabáltam, amikor volt egy perc szaabdidőm, inkább olyan alattomosan kúsztak fel a kilócskák a szoptatás abbahagyása után. Addig minden OK, amíg valaki le/kiszívja azt a többletenergiát, de aztán amikor a gyerek már nem szopizik, a kedves anyuka pedig még mindig ugyanannyit eszik mint előtte, na, akkor jön egy pár deka ide, másik pár oda, aztán egy jóóó dundi homokóra lesz a végeredmény.