Kedden elmentünk Apa elé Sokorópátkára, aki épp a helyi panzióban vett részt egy kétnapos fejtágításon. Az időjárás nem volt épp kedvező, hol 30 fok volt, hol pedig orkán erejű szél, így szegény Dánielről is hol fel, hol le cincáltuk a ruhákat. A lényeg azonban az volt, hogy rengeteg állatot láttunk, etettünk répával lovakat, megnéztük a kiskacsákat és a tyúkokat, bekukkantottunk a csacsihoz, simogattunk kiskutyákat és a libikókát is kipróbáltuk, persze szülői és nagyszülői felügyelettel. Nagyon jól éreztük magunkat, Dániel folyamatosan csodálkozott (aranyosan mondja ilyenkor hangosan hogy "hűűűűű"), olyan érzésem volt, mintha el sem akarná hinni, hogy pédául léteznek lovak a mesekönyvön kívül....hehe, városi csávó :-) A kiskacsák és tyúkok már "kommerszek", azokból látott eleget élete folyamán, de a ló az valami nagyon különleges állat volt.

Azt kell írjam, természetesen megint egyedül vagyunk, Apa valahol az Atlanti-óceán felett járhat útban Atlanta felé. Lassan nekem az lesz sajnos a megszokott, ha nincs itthon :( Nagyon rosszkor jött ez az utazás, a ház befejezése a finisbe érkezett, így például holnap én megyek tárgyalni az ajtós emberrel és azon imádkozom, hogy úgy magyarázza a dolgokat, hogy a végére legalább azt tudjam fiú vagyok-e vagy lány, mert ez alapján kell megrendelni majd a nyílászárókat.

A fogzással még mindig hadilábon állunk, jelen pillanatban az alsó kisőrlők félig kint vannak, de naggggyon nem akarnak tovább bújni. Vígasztal azonban, hogy Dánielt nem viseli meg ezúttal szinte semennyire, eszik-alszik rendesen. Új kedvence a sárgarépa mellett a meggy és a cseresznye lett, úgy kell elvenni előle a gyümölcsöket, mert aggódunk a hasfájás miatt.  Apa Németországból hozott egy gyümölcscentrifugát, isteni leveket készítünk a kerti friss gyümölcsökből, Dani is issza, bár neki kis vízzel azért felhigítom. A szókincséről már nem is írok, mert minden héten tanul valami újat, ma például a hol voltunk kérdésre magától értetődően rávágta, hogy keeerbe (kertben). A múltkor hozzámbújt és mondtam neki, hogy anya szereti Dánielt, azóta emlegeti, hogy aaaaannaaaa szeeeeti. Aki nem kedveli a nyálas anyuka-blogokat, az a következő mondatot kérem ne olvassa: elolvadok a fiamtól ilyenkor :-) Persze azért vannak vadabb pillanatai is, ő alanyi jogon tart igényt olyan dolgokra, amik nem az övéi és/vagy veszélyesek, nem neki valók (pl. számítógép ház, modem doboz /nem tudjuk máshova tenni/...stb) és a nem szó hallatán általában legörbült szájjal nyávogni kezd /nem sír, nyávog/, de mivel már rájött, hogy nem jön be ez a módszer, így sértődött-Dániel alakítás van most soron, amitől nekem felettébb rossz anyának kellene magam éreznem, mármint a gyerek szerint. Persze papa-mamánál áldott jó gyerek, ők sosem értik, miért tudok néha kiakadni.....