Szeretnék valakinél reklamálni és aláírásokat gyűjteni, hogy ez a meleg nekem egy kicsit már sok(k). Meg a gyereknek is. Az elmúlt napokban se aludni, se élni nem tudtunk, egész egyszerűen mára véreresek lettek a szemeim, borzalmasan festek.

Az egy dolog, hogy Dániel elhagyta a délelőtti alvást, nem is erőltetem, úgy vagyok vele, hogy a szopizásról is maga szokott le, érzi ő, mennyi kell neki, ám legyen. Na de azért mégiscsak hiányzik neki az a másfél órácska, mert olyan de olyan hisztis, erőszakos és kiabálós lett, hogy egész egyszerűen nem ismerek a gyerekemre. Biztosan a nagy meleg is közrejátszik, habár itthon leengedem a redőnyöket és csak reggel szellőztetek illetve késő este, amikor elviselhetőbb az idő. Hozzájön ehhez az újabb fogzási roham kicsípett popsival, laza széklettel, átnyöszörgött éjszakákkal, öröm az ürömben csak annyi, hogy most épp többet eszik a megszokottnál legalább. Szóval két napja nem elég, hogy napközben alig alszik, még éjszaka is szenvedünk, kezdtük azzal, hogy két napja egész egyszerűen nem akart elaludni. Rá sem ismertem, mert eddig a macijával oldalra fordult és reggel 8 felé jelentkezett csak a reggeli tejciért, aznap pedig vagy ötször mentem vissza hozzá simizni, énekelni...stb. Ezzel nem is lett volna gond, de hajnali fél 3-kor elkezdődött a sírok-nyöszörgök koncert felváltva, mindezt olyan időzítéssel, hogy mire félálomban kómásan odacsoszogtam az ágyához, abbahagyta, így én visszamásztam az ágyamba, majd kezdődött mindez előről 5 percenként. A végén odavettem magam mellé, megivott egy egész pohár vizet, majd a digitális órának kezdett dumálni (egy bejegyzésben már asszem leírtam hogy kell ezt elképzelni). Mindezt tetézte azzal, hogy 5-kor újra elaludt, én viszont adigra már nem tudtam, így alvási időm felével kellett beérnem. Tegnap gondoltam én nagy naivan, majd jól kifárad a kertben, hajkurásztunk diót, fürdött, hintázott, tolta ezerrel a műanyag fűnyíróját....és láss csodát újra a megszokott módon, hang nélkül aludt el. Überboldog voltam, gondoltam, ez az, lesz egy átaludt éjszakám megint, de neeeeeem, mert Dániel 5 órakor úgy döntött, pont elég világos van ahhoz, hogy leapplikálja az ágyára tépőzárral felhelyezett kis tartót, kidobja a maciját, majd hanos óbégatással jelezze nekem, hogy mégis kell a maci, fáradjak oda és ha már ott vagyok, akkor vegyem ki és különbenis kéne a tejci. Ennek az lett a vége, hogy ő negyed 9-kor újra elaludt, szó szerint összecsuklott és kidőlt, én meg túl vagyok egy intravénás kávén, de amikor a gyerek tányérját dobtam ki a szemetesbe és a reggeli tejszelet papírját tettem a mosogatóba úgy gondoltam, talán el kéne vonulnom a fürdőbe kicsit. Hát nem mondom, hogy sokat dobott rajtam, de legalább látok és az imént ki tudtam nyögni két összefüggő mondatot a csempés pasasnak. A német újságom elolvasására viszont nem vállalkozom, mert jelen pillanatban örülök, ha magyarul le tudok írni egy épkézláb bejegyzést.

Szóval kérek esőt, kicsit hidegebbet és a 24 óra helyett mondjuk 26-ot. Köszöntem!