Jó öreg Murphy bácsi törvénye szerint az összes betegség akkor jön, amikor Para-anyu egyedül van otthon, mert hát miért is ne. Szó mi szó, egyre jobban bírom, de új tartalmat nyert szegény szüleim aggódása anno gyerekkoromban, amikor - igaz, nagyobbacska voltam - mindig szekíroztam őket, hogy mit aggódnak annyira értem.
De kezdjük az elejéről. Csütörtökö jelenésünk volt a körzetinél a 15 hónapos kötelező oltás (MMR) miatt, meg amúgy is esedékes volt megjelennünk a tanácsadáson. Előre mondom, hogy akinek a gyereke még nem kapta meg ezt az oltást, szépen kérem, NE olvasson el az interneten semmit róla. Én minden egyes alkalommal beleesek ebbe a hibába és mindig megbánom, mert olyan horror sztorik vannak fent, hogy az ember lánya az összes szál haját kitépi tőlük. Biztosan vannak köztük valós dolgok is, de azért tegyük hozzá, sokszor érzem, hogy a kedves szülő jóóól felfújta a sztorit, hogy eladhatóbb legyen. Tény, hogy ez az oltás viseli meg legjobban a babákat - már amelyiket, mert Dorinának pl az ég adta világon semmi baja nem lett tőle - hiszen élő kórokozó van a vakcinában, ráadásul egyszerre három is. A lappangási idő 5-10 nap, de akár 3 hét múlva is jöhetnek a tünetek, amik a három betegségre jellemzőek (mumpsz, rózsahimlő és kanyaró): kiütések testszerte, fültőmirigy-gyulladás és a nátha egyéb jelei. Természetesen jobb esetben ezek sokkal-sokkal enyhébbek, mint a valós betegség tünetei, de azért az ember persze nem szeretné, ha épp az ő gyereke kapná el őket. Doktornő azt mondta nekünk, hogy a gyerekek 5-10 %-nál fordulnak csak elő ilyenek és ha 39, vagy ennél még magasabb láza lenne Daninak, akkor feltétlenül vigyem vissza, mert akkor az nem az oltástól van. Hát jó.....
Csütörtökön alighogy hazaértünk, Dániel elaludt és ismét kezdődött a nem-eszem-semmit sztrájk. Sokszor írtam már, hogy az anyai megérzéseknek nincs párja, gyanús volt szegénykém, mert feltűnően sokat bújt, de hát az oltás azért nem hathat ilyen gyorsan, szóval abban biztos voltam, hogy ez valami mástól van. Aznap éjjel elég sokat nyöszörgött, de szerencsére vissza is aludt, így nem kellett felkelnem hozzá, de az ilyen éjjelek megteszik hatásukat. Ő visszaszenderedik, én meg forgolódom, fülelek, ergó reggelre zombi leszek. Hát péntekre olyan pocsék napja lett szegényemnek mint amilyen az időjárás volt. Semmi nem volt jó, nem aludt, nem evett, nem ivott, egy játék sem kellett, tiszta nyűg volt, mire Zsuzsiék ideértek hozzánk, de szegények nem nagyon tudtak vele foglalkozni, mert az esés-kelésen kívül más nem volt a palettán. Fektetés előtt már hőemelkedése volt, de nem volt vészes, nem is adtam neki semmit rá. Este 10-ig aludt is rendesen, majd ekkoa hatalmas visítással felébredt és hajnali kettőig nem is aludt vissza. Mikor először bementem hozzá, már akkor teljesen világos volt, hogy az eldugult nózija miatt nem tud aludni, így tengervizes orrspray elő, de azért azt tegyük hozzá, hogy az orr nyálkahártyájánakez ugyan nem árt, de a takonynak sem....így aztán második körben a Németországban felírt baba-orrcsepp következett. Dániel már a kis doboz láttán menekült, amerre szegényem a lábzsákban tudott, így nem volt mit tenni, elővettem a tartalék 100 kezemet és próbáltam le/megfogni, hogy ne a szájába öntsem. Ekkor éjfél volt, így elgondolkodtam azon is, hogy a felső szomszéd valószínűleg már tárcsázza a gyermekjóléti szolgálatot, de reménykedtem benne, hogy 4 gyerek után talán van tapasztalata az éjszakázásban. A cseppek végül hatottak, jól kifolyt minden, ami eddig bent ragadt, így visszatettem szegény beteget a kiságyba, fogtam a kezét, simogattam (derekam közben beállt rendesen), majd kiosontam. Amikor Dániel forgolódik, azt nem lehet nem hallani, így hogy ne zavarjam, kint dekkoltam a nappaliban. Néha-néha lekókadt a fejem, leesett a kezem, becsavartam magam egy gyerekplédbe és magamban röhögtem, hogy valahogy mindig ez a kép volt a fejemben, milyen is amikor egy anya éjszakázik. Kettőre csend lett, szegény Dániel szörcsögve ugyan, de azért elszenderült. Szombatra maradt a hőemelkedés, de mama-papa elvitte azért, mert nekem nagytakarítanom kellett és mivel az orrporszívózás után már egyre jobb kedve lett a gyereknek (nem, nem a procedúra miatt, csak végre kapott levegőt) úgy gondoltam, nem fog nyafogni. Így is lett. Halvány dunsztom sincs, hogy a nagyszülők hogy csinálják, de mindig extra jól érzi magát náluk Dániel, apukám elaltatta az erkélyen (!), ahol két órán keresztül horpasztott, bohóckodás nélkül megette a mama borsólevesét sárgarépával, husival, majd benyomott egy almát és nagy röhögve hazajött. Hőemelkedés semmi, kicsi orrfolyás maradt ugyan, de ma éjjel egy nyikkanás nélkül aludt végig, reggelre pedig már 36.5 volt a hője. Ha ez így is marad, akkor tudom, mi a ludas, ismét jönnek a fogai, mert ugyanezeket a tüneteket produkálta Lipcsében is előtte. Úgy látszik nála ilyen tünetekkel jönnek a fogacskák. Kicsit aggódom viszont amiatt, hogy a gyengébb immunrendszer hogy küzd így meg a szuris bacikkal, de hát befolyásolni úgysem tudom, szóval nincs is mit tenni, várunk....
Annyit tettem az ügy érdekében, hogy rendeltem neki eredeti grapefruitmag cseppeket, amit csak egy helyen lehet venni, boltban nem is kapható. Elég borsos ára van, de ez az egyetelen, amiben megbízom: nincs benne alkohol, lámpaolaj és egyéb oda nem illő méreg, terhesség, szoptatás alatt is szedhető, egyetlen ellenjavallata a citrusallergia, ami Daninak viszont nincs szerencsére.
Alul pedig a megviselt kisfiú látható egy kuriózumnak számító fotón: negyed órán keresztül üldögélt ebben a pózban a székében, amit tulajdonképpen kisbaba korában használtunk...volna...de az uraság akkor ki nem állhatta. Most viszont újra felfedezte és egy "csücccsss" kíséretében egyre többször használja is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése