Ööööööö :-)

Pedig mindenki megfogadja....:P Katt a linkre!

Költözés

Bizony, eljött ez a nap is. Én totál szentimentális hangulatban vagyok, annyi sok szép emlékünk van ebben a lakásban.....Innen indultunk a kórházba, ide hoztuk haza Dánielt, itt volt az első karácsonyunk, itt rendeztük az első vacsoracsatánkat, sok-sok barátunk, ismerősünk járt itt és még sorolhatnám. Biztos jó lesz az új házban is, de nagyon nehezen hagyom itt a kis lakást. Sírni szabad?

Az első szülői értekezlet

Tegnap délután részt vettem életem első szülői értekezletén...a bölcsiben :-) Na, mondjuk legalább olyan izgatott voltam, mitha a fiam diplomaosztójára készültem volna, de szerintem ezzel nem voltam egyedül. Szinte minden anyuka vagy apuka szorongatta a jegyzetfüzetét, tollát a kezében, gyűrögették a papírt, toporogtak - velem együtt ugye - de azért voltak olyanok is, akik nagyon lazán és rutinosan ültek, nyilván ők nem először kerültek ilyen szituba. Egyébként mókás is volt a dolog, mert a hetven valahány gyerek szülőjének nem tudtak elegendő "nagy" széket keríteni, így többedmagammal a tettek mezejére léptünk és előhúzkodtuk a gyerekek számára készült ülőalkalmatosságokat. Hááááááát....lehet, hogy fogytam, de azért rendesen belepasszírozódtam a kisszékbe, mondjuk meg őszintén, ahogy belehuppantam, úgy ültem 60 percig, mert se jobbra, se balra nem tudtam megmozdulni :D Mire véget ért a vezetőnő beszéde, úgy álltam fel mint egy teknős és cipőkanállal hámoztam le magamról a miniatűr karosszéket.

A bölcsi nagyon aranyos hely - bár gondolom, minden bölcsit igyekeznek barátságossá és színessé varázsolni - a gondozónők is tündériek, mindenki mosolygott és úgy első blikkre szimpatikusak voltak mindannyian. Dániel úr  - figyelem kérem, nagyon komoly a dolog - a "cica" csoportba került Jutka nénihez és Kati nénihez. Két idősebb néni, de én örültem nekik, mert rutinosak lehetnek, inkább ilyen nagymama-féle gondozónőt képzeltem volna mindig is a gyerek mellé, de vannak nagyon kedves, aranyos, egészen fiatal bölcsis "nénik" is. Dani csak jövőre fog kezdeni, amikor a kettőt betölti, de hasznos volt minden információ és azt hiszem, addig lesz időm kicsit felvértezni magam. Hatalmas dilemma ez nekem, hogy jó-e, amit csinálok, mármint hogy bölcsibe adom, mindig kételyek vannak bennem, ahányszor belegondolok. Másrészről itt is elmondták, hogy anya és apa nagyon sok mindent meg tud adni egy gyereknek, de egy valamit nem: a kortárs csoport társaságát. Nyilván a sok pozitív dolog mellett rengeteg negatív hozadéka is van a gyerekcsoportnak: pl. csúnya beszéd, betegségek, de való igaz, ezektől nem lehet megvédeni a gyereket. Állítólag azok a gyerekek, akik bölcsibe jártak, sokkal könnyebben mennek óvodába és sokkal jobban alkalmazkodnak, követik a szabályokat, illetve hamarabb teszik mindezt. Ha lehetőségünk lenne rá és bevállalnánk egy második gyereket, akkor Dániel is itthon maradna velem, de erre sem anyagilag, sem agyilag nem vagyok/vagyunk felkészülve. Apának rengeteg munkája lett, sok helyre hívják és igyekszik mindent elvállalni, gyakorlatilag naphosszat egyedül leszünk megint. Persze most a háznál mindig lesz munka és program is, de nekem már hiányzik a felnőtt társaság, a munka világa. Minden tiszteletem azoké, akik hosszú-hosszú éveket maradnak otthon a gyerekekkel.... Én például sosem jártam bölcsibe, oviban kezdtem csak, de a szüleim mindig mesélték, hogy anyukámat tárt karokkal várták vissza, biztos állásuk volt mindkettőjüknek és meg lehetett élni az akkori GYES-ből, nem voltak anyagi gondjaink. Talán a mai "trendet" bizonyítja az is, hogy a hatvanvalahány férőhelyes bölcsibe 75 kisgyereket vettek fel idén, mert egész egyszerűen alig van szülő, aki másképp meg tudja oldani.

Mindenesetre addig kiélvezem Dániellel ezt a fél évet és bízom benne, hogy amennyire társaságkedvelő és nyitott gyerek, simán veszi majd az akadályokat. Majd bezzeg én.... :-))))

Távol a várostól

Ilyen szuper helyre költözünk :-) A házunktól kb 50 méterre van egy kisállatsimogató, ahol mindenféle háziállat lakik: bárányok, kacsák, tyúkok, kiskutyák, szamármama a kis csacsival, két ló, nyuszik és ráadásként egy kis csüngőhasú malacka. Az első fotón épp ő látható, amint Dániel kicsit kiképzi, de bátran, szó nélkül tűrte, szerintem megszokta már, hogy minden nap tizenvalahány kisgyerek mászik be hozzá játszani pár percre.

"Gasz, gasz" felkiáltással Dániel körbetisztította az egyik karámot, igaz, szalma volt az általa nem odavaló dolognak titulált növény, de nem baj, a szándék a lényeg. Hogy ezt a szót kitől tanulta, az rejtély számomra, de van egy tippem, hogy Apukámmal kertészkedett párszor és tőle hallotta, hogy a "gasz" bizony nem jó és alaposan ki kell szedni mindenhonnan. :-)))

 

 

Szívesen segítek a pakolásban....;-)

 

Igyekszem az írással, mivel a költözés itt van a nyakunkon és hamarosan le kell mondjuk a telefonvonalat, akkor pedig no net és halvány dunsztom sincs, hogy az új házban mikor lesz. Most már tényleg a finisbe értünk, jövő héten talán már ott is lakunk, egyébként úgy lett volna, hogy már most a hétvégén is, de hát sokat emlegetett mondásomat ismét átírva: ember tervez, mesterember végez......de mindegy, inkább haladjon kicsit lassabban, de legyen szép és igényes munka.

Vége van az olimpiának is, én sajnálom, még elnézegettem volna. Örültünk könnyes szemmel minden aranynak, drukkoltunk, büszkék voltunk és akadtak események, amiket Dániel is szívesen nézett. Még nagyon kicsi korában egyszer mondtam az apjának, hogy milyen jó lenne pl, ha evezne a gyerek, milyen szép izomzatot ad, főleg egy fiúnak, nála pedig a fölös energiákat valamivel úgyis le kell majd kötni. Ennyiben is hagytuk a dolgot, csak most az olimpia kapcsán beszéltünk róla újra, no meg annak apropójából, hogy a kánikulában Dánielt egyszerűen lehetetlen kirobbantani a vízből. Lebukik nyitott szemmel, fekszik a medencében, pancsol, búvárkodik, abszolút otthonosan mozog ebben a közegben, szóval a családi ismerős úszásoktató néni retteghet, pár év múlva visszük a kisördögöt. Az evezős számokat a sok magyar induló miatt mindig élőben néztük és mivel jó időpontban voltak, általában hárman szurkoltuk végig a futamokat. Dániel egyetlen számot se jegyzett meg annyira mint ezt, főleg a kajak jött be neki, azóta az "evesz" szó is szerepel a repertoárban, olyannyira, hogy ma felkelés után csak ennyit mondott: "Anya, evesz". Égi jel :-))))))) Isten őrizz egyébként, hogy versenysportoló legyen, nem akarom én hajtani semmibe, de nem szeretném azt sem, hogy olyan antitálentum legyen mint az anyja. Sajnos engem nem sok ilyen helyre vittek a szüleim, inkább "elméleti" különóráim voltak (német, angol, irodalom szakkör), aztán maradtam is ilyen bőőőőcccsész agyú :D. Szerintem a sportolás nagyon sok mindenre van pozitív hatással, a kezelhetetlen, nevelési tanácsadóba küldött unokaöcsémet például a karate húzta ki a gödörből (no meg a szigorú edzője). Olyan fegyelmet és tartást adott neki a küzdősport, hogy a pszihológusok csak lestek, hogy hú meg hááá, ezt nem is gondolták volna. A gyermek azóta 24 éves, remekül van, diplomája lett és máig vallja, hogy ez mentette meg képletesen. Szóval vizes sportban gondolkodunk, reméljük, az "eveszés" és a víz szeretete megmarad, főleg, hogy olyan városban élünk, ahol erre nagyon is kiváló lehetőségek vannak.

A múltkor írt válogatás azért megmaradt, de újra vannak napok, amikor Dániel mindent megeszik, amit elé teszünk. Életemben nem főztem például olyan sikeres borsófőzeléket mint a minap, két tányérral evett belőle, sőt, még vacsorára is ő maga kérte, hogy "bors" legyen, mindkétszer egy-egy  - természetesen Wiesbauer - virsli kíséretében. Figyelme és aktivitása eszméletlen, semmi nem kerüli el a figyelmét és szinte mindennek tudja a nevét. Ma mentünk autóval és a piros lámpánál megálltunk, egyszercsak megszólalt hátulról, hogy "venti" vagyis ventillátor. Mondom neki, ugyan Dániel, itt az utcán nincsenek ventillátorok. Egyébként már múltkoriban is megfogadtam, hogy nem mondok nemet neki, mert ezerszer több mindent vesz észre mint mi felnőttek..... Ő csak hajtogatja, hogy "venti, venti", mire rájöttem, hogy egy légkondi dobozát vette észre a falon, amiben pörgött a ventillátor és hát mivel olyan volt majdnem mint a miénk otthon, ezért az egy venti. Igaza volt. Ismét.
Aranyosan integet mindenkinek, puszit dob, szóba elegyedik a neki szimpatikus emberekkel és magyaráz nekik, teljesen logikus dolgokat, csak néha nem értik a nyelvezetet :-) Valamelyik nap egy eddig nem látott nénit fedezett fel a lépcsőházban és lelkesen üdvözölte, majd megjegyezte, hogy "néni szep", vagyis szerinte a néni nemhogy új, de még csinos is. Na, hát kinek kell ennél nagyobb bók, mint amit egy másfél éves adhat?  (Mostani kedvenc tv-s személyisége pedig Demcsák Zsuzsa "néni", aki szintén "szep")

Válogatás

No, nem aranyköpéseket fogok válogatni, hanem magáról A Válogatásról írok, ami elért minket is, persze miért mi lennénk a kivételek...Védőnéni jóslata jelentem betrafált, a másfél éves kor körüli ezt nem-azt sem szeretem napok itt vannak. Eddig überboldog voltam, hogy Dániel az örlőfogak kijövetele ellenére milyen jól eszik, nem is viseli meg, majd pár napja egész egyszerűen megint ételtologatás van. Apukám szerint a nagy meleg az oka, mert hogy ilyen pokoli hőségben mi sem eszünk úgy és annyit, de neeeem, a Papa hiába szépíti a dolgot, átlátok én a szitán, a gyerek egész egyszerűen válogat. Vannak örök (ezt le merjem egyáltalán írni???)kedvencek, vagyis a levesek, a répa, a paradicsom, az éééén abonettem (nem mintha egy másfél évesnek fogyóznia kellene) a kölesgolyó és néhány egyéb dolog jöhet bármikor és bármekkora mennyiségben, de más nem. A husik most feketelistán vannak, vagyis se rántott, se sült se semmilyen formában nem fogyasztja őket a főnök, kivéve egyet, a virslit. /Ezt a virsli-gént az apjától örökölte...mer' mit nem???!!!/ Gondoltunk egy nagyot és a múltkor vettünk neki mini-virsliket, aranyos kutyusos csomagolásban, pici kezekre szabva, magas husitartalommal...egyszóval igazi gyerek-csemege. Megfőztük, szépen tettem szószt is a tányérra, mert Dániel mártogat rendesen, paradicsomot, kis kiflit, majd lestük-vártuk a hatást. Hát, ez annyi lett, hogy elfogyott a szósz, a kifli fele és a paradicsom, a kis aranyos virslifalatkák meg ott árválkodtak. Ilyenkor átfut az agyamon az én szüleim keresztes háborúja, éveken át vívták ellenem, én pedig mindenre szépen mondtam, hogy nem szeretem, mert zöld/kerek/ovális/sárga...szóval ilyen érthető indokokat soroltam. Meg az is eszembe jut, hogy hányszor mondták, más gyerekek ezt milyen szívesen megennék. Persze, 30 éves fejjel értem én és most már engem is zavar, de mit tudtam én akkor az afrikai gyerekekről, meg hát sajnos nem is kell olyan messze mennünk....de mit mondjak egy másfél évesnek???? Főtt a fejünk, mert nem olcsó a kis virsli, drágább a kilóára mint a bécsié, de valószínű, hogy mi fogjuk eszegetni. Ma a kertből hazatérve vacsorához készülődtünk - Dániel csak húslevest evett tésztával, a répát elette mindenki elől és még egy barackot volt hajlandó betermelni - és Apa bejelentette, hogy ő bizony virslit eszik ma, de azért Dánielnek is bedob egyet, hátha. Nem akartam elkeseríteni, hogy szerintem hiába, de hát meg kell próbálni. Kísérletképp kapott a gyermek felkarikázva gyerekvirslit, a halomba belekeverve pedig Wiesbauer virslit is. Reklámfilme illő jelenetnek lehettünk szemtanúi, Dániel ugyanis elsőosztályú tesztelő lehetne, a gyerekvirslit kirakta a tányér szélére, a Wiesbauer karikákat viszont megette, egy egész nagy virslit eltüntetett. Ha nem látom a saját szememmel, el sem hiszem, apja szerint kiváló ízlése van ilyen téren, mert hogy a fűszeresebb, karakteresebb ízek sokkal jobban ízlenek neki, mint holmi gyerekvirlsi.....

Szóval most már márkák szerint is válogat az uraság!