Dániel szókincséről már azért nem is írok külön, mert szinte minden nap tanul valami újat, amit elképesztő módon utána teljesen helyesen, a szituációnak megfelelően használ. Rengetegszer csodálkozom rá a saját gyerekemre, hogy a fenébe képes ennyi mindent megjegyezni, összekapcsolni, nem hiába mondják, hogy az ember minél fiatalabb, annál jobban ragad rá a tudás, még akkor is, ha alig figyel oda. Dániel fiú létére nagyon korán kezdett beszélni, azóta pedig be sem áll a szája :-)) Pár napja kapott új ruhákat és amikor felöltöztettem, elégedetten mondtam neki, hogy milyen csini bennük. Na, ez a szó szöget ütött a fejében és a pólóját nézegetve mondogatta, hogy "csini, csini", míg oda nem értünk a Papáékhoz. Útközben megbeszéltük, hogy ezt akkor szoktuk mondani, ha valaki szépen felöltözik és jól néz ki, de aztán ennyiben is hagytuk a dolgot, azóta sem mondtam neki ezt a szót.
Ma ebéd közben elmeséltem neki, hogy jön délután vendégségbe egy néni hozzánk, aki nagyon aranyos, kedves, anya és apa jó barátja, meglátogat minket az új házban. /Azért beszéljük meg vele az ilyen - mostanában viszonylag sűrűn előforduló - látogatásokat, mert ahogy írtam, a szeparációs szorongás az bizony gőzerővel tombol nála és a hatalmas ordításokat elkerülendő, inkább felkészítjük az "idegenek" érkezésére, fogadására./ Elregéltem, hogy van egy szuper autója is, amit majd ki lehet próbálni - itt már nagyon figyelt - és ismét dícsértem, hogy nagyon aranyos néni jön hozzánk. Erre a fiam letette a kanalat, felnézett rám hatalmas szemekkel és megkérdezte : "Csiniiiiii????"
Életemben nem nevettem ekkorát a gyereken, majd' megszakadtam, amilyen természetesen, lazán és magától értetődően megkérdezte :DDDD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése