Megkísérlem a lehetetlent, igyekszem utolérni magam az írásban.

A költözésről összefoglalóan annyit tudnék írni, hogy nagyon szép, nagyon jó új házban lakni, de baromi régen éreztem ilyenfajta fáradtságot, kimerültséget minden téren, mint az utóbbi hetekben. (Ez minden, amit a vietnami háborúról mondani tudok :P) Elkezdtem bőszen kapkodni a magnézium tablettákat, hogy megtépázott idegrendszeremet kicsit támogassam, de rájöttem, rajtam már csak a túladagolás segítene. Vagy az sem. A "bank" szivatása már csak hab volt a tortán, Murphy törvénye szerint minden összejött, nem egy nap volt, hogy csak ültünk és néztünk ki a fejünkből, mert már beszélgetni se volt erőnk/kedvünk a másikkal. Ebből ugye sajnos az is következett, hogy Dániellel sem voltam/tunk türelmesek, pedig szegénykém vagy ismét a költözés miatt, vagy amúgy is kijött volna, nem tudom, lényeg a lényeg második szeparációs szorongás korszakában van, ami ha lehet, durvább mint az előző. Tulajdonképpen teljesen úgy viselkedik, mint azt ilyen korban kell egy gyereknek, vagyis anya a minden, igen ám, csak ugye anyának most nem egy 50 nm-es lakást, hanem egy 100 nm-es házat kell rendben tartania, beleértve ebbe minden egyéb más dolgot is. Lassan egyébként kezdem elfogadni, hogy sosem fogom utolérni magam, főleg, hogy Apának ez a féléve valami borzadályra sikerült. Van, hogy este 9-re ér haza, szombaton is bent van, így tulajdonképpen egyetlen családi napunk marad, a vasárnap, mert kis túlzással a gyerek csak integet neki reggel, meg este látja fél órára és ennyi. Tudom, tudom, másnak 3 gyereke van és mégis meg tud mindent csinálni, köszönöm, én nem vagyok ilyen szuper-anyuka, de biztos tuti én csinálok valamit rosszul, beismerem, csak ezt ne kelljen végighallgatnom, mert a nem létező tököm is tele van az ilyen ősanyákkal :-)

Szóval anyás korszak! Hát, ha valamikor is az volt a szívfájdalmam, hogy Dániel nem bújós gyerek, akkor jelentem, tévedtem anno, illetve nem láttam előre a dolgokat. Nyilván a vadiúj környezet is rájátszik a dologra, de most nem túlzok, szó szerint kell érteni, hogy az első napokban az én kisfiam a nadrágomba kapaszkodva jött velem mindenhova. Szükségleteimet úgy intéztem, hogy őrzött a fürdőszoba szőnyegen csücsülve, nehogy letolt nadrággal mégis megszökjek valahova esetleg, közben pedig a wc papír gurigákat tekerte le-fel és hajtogatta össze apró darabokba. Egyetlen szerencsém talán az volt, hogy amerikai konyhás a nappalink, így a főzés simán ment. Azért ide is kellettek trükkök, ugyanis a bortartó fakkokat kiürítettük és azt találtuk ki, hogy az bizony autógarázs, így a borok ugyan a spájzban sorakoznak, de legalább minden (na jó, majdnem) kisautónak van helye a konyhaszekrényben. Konyhai kalandjaink új szavakat is hoztak az eddig sem elhanyagolható méretű szókincsbe, mint például "fősz", "hűtttőőőő", "kever", "süti". Meg kell zabálni, amikor előpakolja a műanyag dobozokat és bejelenti, hogy "Dana fősz", merthogy ő így hívja magát :-)))) Általában zene mellett kell főznünk vagy sütnünk, ennél kicsit fárasztóbb, ha a Bogyó és Babóca kell hogy menjen a háttérben. Mára eljutottunk oda, hogy nem ül és nézi - annyira - a mesét, hanem hallgatja egyéb tevékenységek közben, mellette pedig kommentálja - mivel kívülről tudja az össze sztorit - hogy épp mi történik. Kedvencei folyamatosan változnak, eddig Bodó volt a menő, utána jött Veeendeeeel, a szarvasbogár, ma kitalálta, hogy inkább Afffooo (Alfonz), a tücsök a legszimpibb bogár. Az agyát egyébként kimondottan irigylem :-), mert minden tudás úgy ragad ezekre a csöpp gyerekekre, mint a kosz :D

Apropó, kosz! Hát, az van itt falun kérem bőven, de para-anyu korszakom lassan de biztosan múlóban van, mert ha minden egyes akció után elvinném kezet mosni, akkor már elkoptak volna azok a kicsi praclik. Kerítés híján nálunk szinte minden háztáji állat megfordul, akik a közeli állatsimogatóban laknak, így az, hogy egy csacsi legel egy báránnyal egyetemben a bejárat mellett, ez olyan természetes dolog, mint hogy a fű zöld....már ahol....Gond csak akkor van, amikor Dániel kavicsgyűjtés közben a ház előtt játszva talál valamit a barika elpottyantott "dolgaiból". A múltkor kicsit fura arckifejezéssel ugyanis hozott nekem valamit, amit felém közeledve már nagy vigyorral mutogatott. Én naivan arra gondoltam, hogy valami szép kis kavics került a gyűjteménybe, de közelebbről megnézve és megszagolva kiderült, egy termetes báránykaka lapult a kezében. Hirtelen nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, aztán inkább egy alapos mosakodásnak vetettem alá a gyereket és megállapítottam, lehet, hogy minden kaka büdös, de a báránykaka a világ legbüdösebbje. :-)))