Anya, kezdődik....

...no, nem mintha eddig bármi kétségünk lett volna a felől, hogy lakik a pocakomban valaki, de Kisgolyó 2 napja olyan aktívan ad jelt magáról, hogy sokszor csak töprengek magamban, mekkora lehet ez a gyerek :) Ma a terhességi hírlevélben a következőket olvastam: "Ezen a héten már akár érezhetők is a magzat mozgásai, ez azonban nagyban függ a baba vérmérsékletétől, természetétől is."

Na, itt elgondolkodtam. Akkor a mi gyerekünk vérmérsékletével bizony nincs gond :) Egyébként egy tünemény, mert hajnalban a 20. mosdó látogatásom után éppen lecsuktam a szemem, mikor elkezdődött a mozgolódás odabent. Megsimogattam és próbáltam szuggerálni, hogy anyának holnap dolgozni kell menni, helyezkedjen el nyugodtan, de utána próbáljon meg aludni ő is egy kicsit, esetleg próbálkozzon a kis ujjacskájával, az biztos megnyugtatja. És csodák csodája, 2 perc múlva abbamaradt a kis kaparászás, én oldalra fordultam és aludtunk. Pedig Apa itthagyott minket, igaz csak egy napra, de azért rossz volt nélküle, hiányzik, mikor a forgolódásával nem kelt fel :D (jóvanna, ezt is szeretjük benne)

Este egyébként kipróbáltam, vajon a jó zene milyen hatással van Kisgolyóra, aztán megállapítottam, hogy még nem is hallhatja, mert 2-3 hét, mire olyan hallása lesz, hogy a kívülről beszűrődő zajokat is érzékeli. Na de onnantól!!!! :D

Tegnap voltam orvosnál is, nagy sajnálatomra azonban most nem volt ultrahang, hanem csak engem vizsgált, bár ötször rákérdeztem, hogy biztos????? Ő meg nagy vigyorogva bólogatott, hogy igeeeeen, biztoooos. (pedig lemondtam volna erről szívesen)

Megemlítettem neki, hogy egyszer keményedett a hasam és háton fekve is keményebbnek érzem, mire ő a maga végtelen nyugodt arckifejezésével felnézett és megkérdezte: "De ugye nem gondolta, hogy ha a hányást, rosszulléteket megúszta, akkor 9 hónapig nem is fog érezni semmi?" Hát, ebből tudtam, hogy aggódásom újfent felesleges, azt mondta, ha igazán keményednék, azt nagyon megérezném.

Végülis mindent rendben talált, és megkaptam holnapra az időpontot az AFP-s vérvételre. Jól el is beszélgettünk róla, hogy milyen baromira felesleges ez a procedúra, mert annyi tévesen fals eredmény van, aminek az okára még eddig nem jöttek rá az orvosok. Ja, hab a tortán, hogy jó AFP-s eredmény mellett is születnek Down kóros gyerekek, tehát itt megállt nálam a józan paraszti ész. Tulajdonképpen ezért is nem értem, miért nem lehet valami korszerűbbet kitalálni, állítólag más országokban pont emiatt már nem is alkalmazzák, mert semmi másra nem jó, cask a kismamák paráztatására. De OK, kötelező, holnap ismét csapolás, aztán ismét izgulás, mikor kapunk értesítést. Aminek jobban örültem az az, hogy október 19-én mehetünk a 2. genetikai ultrahangra, ahol reményeink szerint a 12 hetesnél tovább gyönyörködhetünk Kisgolyóban, amíg egy orvos megvizsgálja, minden rendben van-e vele és talán-talán addigra kiveszi a köldökzsinórt a lábai közül és megmutatja milye van :))) Majd megkérem....

Ma pedig egyik kollégámnak van a nagy napja, mivel a feleségénél ma megindítják a szülést. Szegény vérnyomás problémák miatt másfél hete bent fekszik a kórházban és úgy döntöttek az orvosok, mivel elmúlt 38 hetes terhes, nem várnak tovább, a baba már úgysem lesz koraszülött. Úgyhogy izgulunk!!!!

No és egy másik babáért is, akinek most nagyon kell kapaszkodnia, az Anyukájának pedig feküdnie szépen, mert volt egy kis probléma, de úgysem lesz semmi gond. Mi tudjuk!

Ezt a szombati vacsorán készült képet Kisgolyó kreatív és vicces nagynénijétől, Zsuzsitól kaptuk, aki "berajzolta" a legkisebb résztvevőt is. Nagyon örültem neki, hogy nem felejtette el :))

(A következő, októberi vacsoracsatára küldött meghívón is külön meg lettek szólítva a legapróbb résztvevők - plusz 1 pont).

Apropó, nézzétek meg, még teljesen beleférek a szűk kis miniruhámba, és Apa meg is jegyezte, hogy az első "hivatalos" barátos-bemutatós vacsorán is ebben voltam, akkor még egyedül.

Hogy Kisgolyó így helyezkedik-e el, azt nem tudom, mindenesetre vasárnap a délutáni szieszta alatt már nagyobb tornamutatványokat is bemutatott. Sajnos Apa még nem érzi, és nyilván én sem mindig, amikor helyezkedik, csak ha nyugi van, de Apának üzeni a gyereke, hogy már csak pár hét és megmutatja mit tud!! :)

Kitartás Apa! :-x

Akire büszkék vagyunk...

Tegnap este nagyon jó programban volt részünk, megnéztük az egyetemen a Kutatók Éjszakáját és persze Apát, akinek két előadása is volt, fél 9-kor és 10-kor.

Nagyon sok kisgyerek és felnőtt jött el, jó volt látni, hogy a sok szervezésnek és munkának meglett a gyümölcse :) Mindent ki lehetett próbálni, volt repülőgép-szimulátor, vetélkedők különböző tudomány-területeken és a laborok is nyitva voltak, a félhomályban pedig egész misztikus volt az egyébként jó szigorúnak kinéző egyetemi folyosó és a zh-k helyszínei.

Apa első előadására rengetegen voltak kíváncsiak, meg is telt az előadó, sokan csak a lépcsőkön tudtak megállni és külön öröm volt, hogy a barátaink is eljöttek :). Én fent ültem és persze mondanom se kell szerintem, hogy sík ideg voltam (én, aki nem is adott elő, csak figyeltem), úgy próbáltam szuggerálni Kisgolyót, hogy az anyja nem bolondult meg, csak izgul, mintha Apa életében először látott volna ennyi embert. Láttam már előadni a jUNIor Egyetemen, de a mostani előadás részleteiről még én sem tudtam semmit, csak azt, hogy lesznek vicces és komolyabb részek is benne, így ugyanolyan meglepetés volt, mint azoknak, akik beültek. Az előadás címe "Hangok az űrben és a fejünkben" volt és már az első Csillagok háborúja filmrészletnél jókat derült a közönség :))), de az igazi csattanó Apa héliumos mutatványa és a vége volt, amikor is ő szinkronizálta ugyanazt a részt, "lecsupaszítva", mit hallanánk az űrben és mit nem. Szerintem George Lucas is a hasát fogta volna, és nem is bántam, hogy nem láttam ezt előre. Nagy hormonkészleteimnek és tartalékaimnak köszönhetően a sírás küszöbén voltam persze, amikor vastapsot kapott, és teljesen meghatódtam, amikor gyerekek is odamentek hozzá gratulálni :))) Abszolút überelhetetlen volt, a vendégkönyvbe sokan írták, hogy jövőre is kérik :), azt mondjuk nem tudom, mit fog kitalálni, mert a legtöbb kis bejegyzést még azzal is kiegészítették a hallgatók, hogy hélimos lufi-dolog mindenképp legyen.

Eközben Kisgolyó pedig néha mocorgott - leginkább a citromos cukorka szopogatása közben - néha nem, de remélem azt hallotta, amikor megdícsérték, hogy már mekkora, bár mondjuk ezt inkább a hasam méretének mondták. És az volt a legszupibb, hogy én mindenből duplán kaptam, így például a reklám tejcsokiból is! :D

Ma pedig bevásárló körutat tartottunk és megvettem életem első igazi kismama nadrágját. Na jó, a hossza természetesen nem jó, de a gumis dereka nagyon kényelmes, mert már untam, hogy minden nyom és szorít és nem tudok rendesen leülni, mert szegény gyerekem benyomódik teljesen. Az Árkádban ebédeltünk (én paradicsomos tésztát, mi mást, de azért Apa szezámos thai csirkéjébe is bele-bele kóstoltam), ezután még shoppingoltam 2 felsőt és egy szép ünnepi blúzt (nem ám 36-os méret a New Yorker-ből :P ), majd egy lakberendezési üzletben is vettünk ezt-azt. Most pedig húznom kéne kiteregetni, mivel este 6-kor jelenésünk van a nagy szülinapi vacsorán. És jó "majdnem-gasztro-blogger"-ként majd le is írom, mi finomat ettünk.

Eddig...Vol.2.

Ma vagyok 15 hetes terhes :)

• a 14. hét elejét leszámítva ismét nem jöttek elő az émelygéses-hányingeres tüneteim, akkor is csak azért, mert az okosok mondták, a méhlepény addigra veszi át teljesen a funkcióját és az anyukák akkor kapnak még egy jóóó kis hormonlöketet. (Ezek a tünetek a fórumozó társaim 99 %-nál fordultak elő, van, akinél a WC látogatás jött újra elő, nálam csak az enyhébb tünetek, mint az elején)
• továbbra is szednem kell a Dopegyt-et, de már csak felet reggel-este. A vérnyomásom tökéletesen beállt a 110-es régióba, orvos meg van elégedve, én nem kevésbé, Kisgolyó pedig tökéletes biztonságban van :)
• megjártuk Sydney-t, szuper volt és nem is a repülőúttal volt gond, hanem a jó kis légkondival, amitől megfáztam és ami miatt 1 hetet itthon töltöttem táppénzen. Ekkor tudatosult bennem sokadszorra, hogy amíg bírom, dolgozni fogok.
• a hason fekvésnek már jó 3 hete búcsút intettem, azóta maradt az oldalt alvás, különböző kitámasztási praktikákkal fűszerezve
• az evés továbbra is megy, de most már a főzést is élvezem és legszívesebben még mindig főzelékeket és sós ételeket eszem, kivételt képez a pattogós cukros Milka csoki, amelynek evése közben néha-néha belegondolok abba, vajon érett vagyok-e anyának :)))) (megjegyzem, befogott füllel lehet a legjobban hallani a cukorkák pattogását, kitátott szájjal pedig más is hallja, nagggggyon jó)
• voltunk Down-kór szűrésen és 4D ultrahangon. Szerencsére minden papír OK lett és végre Kisgolyó is baba formában prezentálta magát - az megmarad, hogy ilyen rendesen fog aludni csecsemőként is, mint most ;) ?
• lassan, de biztosan elérkezem a D-s melltartókhoz, hamarosan újabb üzletlátogatás van kilátásban. Ja, és vannak már XL-es bugyik is, de még nem hordom őket, csak néha kiveszem és nézegetem a vitorla méretű ruhadarabokat, mint Bridget Jones.
• És ami a legfontosabb, 2010. szeptember 21-én éreztem először Kisgolyó "kapirgálását". Már a hétvégén is figyelgettem, csak akkor egész egyszerűen nem voltam biztos benne, hogy ezek az apró kis mozgások (inkább finom rezdülések) mind Tőle jöhetnek. De kedden ebéd után már egyértelmű volt és valóban nem lehet összetéveszteni a bélmozgásokkal, hiszen ezeket nem követi semmilyen inger. Néha még csikisek is, hogy helyezkedik. Délután 2 óra körül kezdi (egykor eszem) és egészen fél 3-ig fészkelődik, majd 2-3 óra múlva újra. Azt is megfigyeltem, hogy ha csokit eszem, akkor hamarabb elkezdődik a mutatvány (nem, emiatt nem eszem több édességet). Imádom!

Wachau maraton

A szombati mozizás után tehát felpakoltunk itthon és Gáborékkal közösen Wachau-ba indultunk, mivel Apa és Gábor félmaratont futottak vasárnap. Úgy gondoltuk, nem fogunk rohanni és úgyis olyan gyönyörű tájak vannak arrafelé, foglaltunk két szobát egy hangulatos családi panzióban és négyesben, akarom írni, hatosban nekivágtunk a hétvégének. (Barbi pocakjában lakik ugyanis Kisgolyó barátnője, Dorina. Ő már megmutatta magát, hiszen 5 héttel idősebb Kisgolyónál, így nevet is kapott a szüleitől).

A rajtszám és a kellékek átvétele után a fiúknak járt az ebéd, ebből mondjuk az lett, hogy Apáét én ettem meg félig, mert 1. tészta volt, 2. paradicsomos, 3. nagyon finom. (Szegény, azóta, hogy baba jön, maradékon él minden nap)

A szállás felé tartva sok szép helyen megálltunk, többek között Dürnstein-ben, ahol felmentünk a régi, macskakővel borított belvárosba. Igazi kuriózum volt számomra, hogy ez a vidék nagy sárgabarack-termelő, így egy csomó bolt rakott ki lekvár- és csokikóstolókat, mind-mind barackosat :) Szerintem nem kell említenem se, hogy én mindegyikbe beleettem, lemeóztam persze, hogy jó-e. Jó volt.

Melkben is időztünk pár órát, megnéztük az apátságot a Duna-parton és a szintén hangulatos (milyen lehet egy osztrák kisváros belvárosa???) főtéren vacsoráztunk. Egy olasz étterem teraszán ültünk le és nekem máson se akadt meg a szemem, mint a "víner sniclin", hát valami mennyei volt! Ezután mondjuk felfelé gyalogoltunk vissza az apátsághoz....háááááát.....voltak nehézségeim, de szép lassan azért csak sikerült az araszolás. A végére fájt a hasam (tegnap múlt csak el), alig kaptam levegőt, de most már egy másodpercig se gondoltam arra, hogy valami baj lehet, egyszerűen csak nehezebben és lassabban megy minden, de a felfelé történő séta a leginkább. :)

A szállás is aranyos volt, tiszta és otthonos, én mégsem tudtam túl jól aludni. Valahogy itthon a legjobb, a mi ágyunkban, itt a vak sötétben is tudom az utat a fürdőig, tudom, hogy ha balra fordulok, az a legkényelmesebb, ha jobbra, akkor egy idő után elkezd fájni a hátam, szóval nyűglődtem, alig aludtam pár órát. Kárpótolt azonban a reggeli, pedig semmi extra nem volt, ami itthon ne lenne, de a teavajas, sült sonkás szendvics frissen sütött császárzsemlében és kakaóval....persze utána nyomtam még egy nutellásat is, de csak és kizárólag a biztonság kedvéért, mert tudtam, hogy később fogunk csak ételhez jutni. :D

A fiúk nagyon jól futottak, Apa sokat javított a bécsi eredményén, mi pedig büszkék voltunk, de főleg arra, hogy a célból hozott Kisgolyónak is egy érmet, mivel ez volt az Ő "első maratonja", amin részt vett. (halkan megjegyzem, jövőre Berlint vettük családilag célba) Délután ismét ettünk - lassan ez egy gasztro-blog lesz, annyit írok kajákról - én először egy kis császármorzsát szilvalekvárral, majd kis kolbászt mustárral....ne higgyétek, hogy megártott ez a sorrend.

Imádtam ezt a hétvégét, hiába volt mozgalmas, nagyon jól éreztük magunkat, autóval is csak másfél órát utaztunk, ami abszolút nem volt fárasztó és a táj láttán csak arra tudtam gondolni, mikor mutathatom majd meg Kisgolyónak is ezt a csodát!

Ma pedig elmentem fogorvoshoz kontrollra, meg amúgy is kötelező. Szerencsére nincs semmi gond, nem lyukas egyik fogam se, csak fogkövet szedettem le és políroztak, majd mikor megkérdeztem, hogy akkor mennyit fizetek, elmondta a doktornő, hogy ebben a hónapban grátisz a fogkő-levétel, ezután pedig kedélyesen elbeszélgettünk a terhességemről, a hajszínemről, hogy mennyit változott tavaly óta és hogy tudjuk-e a nemét Kisgolyónak. Így ez is kipipálva, nincs más külön orvosi vizsgálat hátra. Ezen a héten szombaton pedig hivatalosak vagyunk egy éttermi szülinapi vacsorára (írjak a kajákról majd? :D ), úgyhogy köszönjük, nem unatkozunk, zajlik az élet. Legközelebbi orvosi vizsgálat jövő hét szerdán, ott kapok majd időpontot a rettegett AFP vizsgálatra, hát mit ne mondjak, attól nagyon félek.....

Kisgolyó 14 hetes 3 naposan

Anya és Apa szombaton megint elvitt fényképezkedésre, bár szerintem Anya ötlete volt, mert már látni akart.

Egyébként pont akkor nyomorgattak meg, amikor aludtam, és hiába mondták, hogy már reggel van, kicsit elbóbiskoltam a reggeli kakaóm után. Persze hiányolták, hogy nem kalimpálok, mert már tudok mindkét kezemmel, meg lábammal is ám, most már azok is sokkal nagyobbak, mint pár hete! Anya állandóan arra volt kíváncsi, hogy van-e valami a lábam között, arról fogalmam sincs, hogy miért. Megnéztem, pont ott volt valami zsinór és hiába akarták, nem tudtam arrébb vinni.

De megmutatom Nektek, hogy tudom elaltatni magam, itt éppen megtaláltam valamelyik ujjamat, a másik fotón pedig integetek Nektek, a lábaimat pedig jól felraktam. Ja, és nézzétek meg, mekkora helyem van!

Így tehát szombaton, bár ismét nem Gyöngyi néni kezei közé kerültünk, de megnézhettük Kisgolyót, aki lelkesen aludt, majd cumizott, utána nyújtózott és épp pisilés előtt állt (tele volt a hólyagja, még ezt is láthattuk). És képzeljétek, akkora nagy gyerek, hogy a súlyát is megmérték, már 91 gramm!!!

Mindezek után pedig Ausztriába utaztunk, de erről egy későbbi bejegyzésben.

Népi bölcsességek

Egy fórumozós társam felhívta a figyelmünket arra, miféle népi bölcsességek alapján lehet jóóóól meghatározni előre a baba nemét. Bemásolom Nektek a kommentjeimmel együtt, én jókat nevetgéltem rajta. Azért azt is megmondom, hogy ezen babonák alapján is fiunk lesz :)))

Fiú lesz, ha

•Nem tapasztalod a reggeli rosszulléteket a terheséged korai szakaszában; (stimmel)
•A kisbaba szíve kevesebb mint 140-et ver percenként;
•A plusz kilókat inkább előre szeded fel; (való igaz, hogy elég nagy hasam van)
•A hasad úgy néz ki, mint egy kosárlabda; (öööööööööö....néha igen...)
•A baba alacsonyan van a pocakodban;
•Sós és savanyú ételeket kívánsz; (hát, ezt mintha én írtam volna ide)
•Fehérjedús ételeket kívánsz: húst, sajtot;
•A lábfejeid hűvösebbek, mint a terhesség előtt voltak;
•A lábadon gyorsabban nő a szőr, mint a terhesség előtt; (hehe...erről a kozmetikusom tudna nyilatkozni, bár ezt spec nem tapasztaltam)
•A kezeid nagyon szárazak; (stimmel)
•A kispapa is felszed pár kilót Veled együtt; (ezt most olvassa??? de biztos csak azért, mert nem akarja, hogy mindig egyedül egyek)
•A terhesség alatt jobban nézel ki, mint valaha; (ezt nem kommentálom)
•A vizeleted élénk sárga színű;
•Folyik az orrod;
•Ha a jeggyűrűdet egy cérnán a hasad fölé lógatod, az körbe-körbe mozog; (még nem próbáltuk, de Apa tuti vevő ilyenekre :P )

Lány lesz, ha

•Tapasztalsz reggeli rosszullétet a terhesség korai szakaszában;
•A kisbaba szíve legalább 140-et ver percenként;
•A plusz kilókat inkább a csipődre és a fenekedre szeded fel;
•A bal melled nagyobb, mint a jobb; (eeeeezt azért megnézném egy lányos kismamánál)
•A hajadban világos vöröses szín jelenik meg;
•A baba magasan van a pocakodban;
•A hasad úgy néz ki, mint egy görögdinnye; (mi a különbség a görögdinnye és a kosárlabda között???)
•Édességeket kívánsz;
•Kívánod a gyümölcsöt;
•Nagyon kívánod a narancs levet;
•A terhesség alatt nem nézel ki olyan jól, mint előtte;
•Szeszélyesebb vagy a terhesség alatt, mint egyébként; (áááááá, kizárt!!!)
•Többször kifakadsz magadból, mint egyébként; (éééén???? soha!)
•Nem kívánod a kenyér csücskét;
•A melleid szinte kivirulnak;
•A vizeleted fakó sárga színű;
•Ha a jeggyűrűdet egy cérnán a hasad fölé lógatod, az oldalra leng, mint egy inga;

Komolyabb témák: tegnap hajnalban először 14 hét óta begörcsölt a hasam és olyan kemény lett, mint a kő. Nem kicsit ijedtem meg, Apa épp rémálmodott mellettem (vagy a gyerek is szolidaritást vállalt vele és szintén megijedt valamitől), én meg fogtam a hasam és kérleltem, hogy valamit tegyünk ez ellen és Kisgolyónak is mondtam, tegyen valamit az anyja érdekében, ha nem akarja, hogy bepánikoljak!!!! Végülis akkor múlt el, mikor felálltam picit és sétáltam, utána már vissza tudtam feküdni, persze mit ne mondjak, aludni már nem..... Előkaptam a jó kis MagneB6-ot, amiről megoszlanak a vélemények, hogy használ-e vagy sem, mindenesetre én bevettem hajnalban is egyet, meg reggel is. Azóta nincs semmi, kivéve a szúrkálásokat és a kötőszöveteim széttépődését. Ja, és olyan érzésem van, mintha legalább 3 Rubint Réka dvd-t csináltam volna végig egymás után, izomláz-féle tünemény a combomban, derekamban. Mint megtudtam, nem én vagyok az egyetlen ezzel, úgyhogy ebbe bele is nyugodtam, ez van, Kisgolyó nem maradhat mindig kicsi, és igaza is van, nőjjön csak, anyja meg majd ellesz valahogy!

Tanácsként azt is kaptam, hogy csaknem 1 hónap meló-kihagyás után azért nem kellett volna akkora elánnal belevetnem magam a munkába (mintha ezt már az orvos is mondta volna), mindent csak szép nyugisan és itt lenne az ideje belátnom végre azt, hogy bizony nem tudok már mindent úgy és olyan gyorsan elintézni/elrakni/ugrálni mint anno. Oké, értettem, visszavettem, de azért a következő kontrollon megemlítem majd.

Szombatunk izgalmas lesz, mert reggel megyünk 3D-s ultrahangra a Gyöngyi-néni rendelőbe, azt mondták, már élvezhető lesz a moziélmény és most különben is akció van :D Majd ezután elindulunk Ausztriába, mert Apának maratonja van, ismét fut egyet :)) Wachauba megyünk, ott is alszunk, és nem titok, gyönyörű helyre. Remélhetőleg azért nem lesz túl rossz idő, jó lenne a Duna mentén nézegetni kicsit, kirándulgatni.

De ha már Apánál tartunk, csinálom neki itt is a reklámot, mert jövő pénteken 18.00-tól ismét Kutatók éjszakája van a győri egyetemen, ahol Kisgolyó-Apuka is előad....újra (nem ilyen néven szerepel a listában, ennyit elárulok). Mi már nagyjából hallottuk az előadást, vicces és érdekes, úgyhogy akinek van kedve, jöjjön el és nézzen meg mást is, egészen éjfélig vannak programok és jó buli éjszaka kóvályogni az egyetemen :)))

Világomban minden rendben van

... mert hogy vééééégre holnap mehetek dolgozni :) Egészségügyi állapotomról egyébként úgy győződött meg a doktornő, hogy megkérdezte: "Jól van már?" Mire én: "Jól". És ezzel el is volt intézve a dolog, csak azt nem értettem, hogy emiatt miért kellett a krákogó, orrot fújó betegek között ülnöm két és fél órát. De legalább elolvastam a legújabb celeb híreket, miért szakított Gesztesi Liptaival, hogy fitness-Réka ugyanannyi idős terhes mint én, és hogy a Kék Lagúna sztárjának eltört a keze. Tehát ki vagyok művelve elég rendesen, kérdezzetek bátran :)

Háziorvos előtt meglátogattam délben a védőnőt is, jelentkeztem terhes-tanfolyamra is. Megkérdezték, hogy a kedves apuka részt kíván-e venni velem együtt, én meg mondtam hogy nanááááá, ott fog ülni :) Nem tiltakozott nagyon - miután bediktáltam minden adatát - de szerintem az esetek 80 %-ban az Ő elfoglaltságai miatt egyedül fogok jegyzetelni jókislány módjára és majd itthon elmesélem, mi is volt. A legnagyobb döbbenet viszont akkor ért, amikor rá kellett állnom a mérlegre. Ausztráliában ugyanis a nagynéném digitális hiper-szuper kütyüjén majdnem szívbajt kaptam, mikor megláttam, hogy a kiindulási kilóimnál röpke 11 hét alatt 3 és fél kilót híztam, így aztán csukott szemmel vártam a letolást, miszerint ejnye ejnye kismama, első trimeszterben ennyit tetszett felszedni???!!!! De nem jött. Helyette a védőnő megdícsért, hogy látszik milyen egészségesen táplálkozom (a Danone puding májkrémes kenyérrel és éjszakai joghurtozással annak számít? Mert szerintem a savanyú kápsoztán kívül más egészségeset sose ettem), mert 1, azaz egy kilót híztam 14 hét alatt....az ő mérlege szerint......

Óóóóó mondom, igen, nagyon odafigyelek :D, aztán visszasunnyogtam a székre. Mint pár percre rá kiderült, a Hepatitis eredményemen kívül már valamennyi vérvételes papírom megjött - nem tudom, miért mondtak 4 hetet? - és ismét sikerült minta vérképet produkálnom, sőt, még az is kijött, hogy egyáltalán nem vagyok vérszegény, mint ahogy én azt elképzeltem magamról.....mert hogy 29 évig az voltam. Védőnő szerint a terhesség több jótékony hatása rajtam halmozottan kijön, hát én ennek igencsak örülök, köszi Kisgolyó!!!! Azt is le kell írnom, hogy a vizelet minta is perfekt lett, pedig az a múltkori fertőzésem óta (miközben Kisgolyó fogant) mindig sarkallatos pont.

Így aztán ilyen pozitív élményekkel felvértezve mentem a háziorvoshoz, akihez tartva vettem két pogácsát és egy fűszeres vajas stanglit teával, majd miután az összes morzsa már a hasamon állt meg, a verőfényes napsütésben rájöttem, hogy az én világomban jelenleg minden rendben van. :)

Update

Nagyon köszönjük a mai mozi élményt Lacinak, akinek hála, belóghattunk picit a kórházba és megleshettük Kisgolyót. Óóóóóóóriásit nőtt ismét, már 97 mm, és szokásához híven nagy munkában volt, kalimpált össze-vissza és rúgdosott, meg a kezecskéit "nézegette" (jól van na, olyan volt, mintha nézegetné). Valahogy fodult is, még elég sok helye van a mozgáshoz :)

És ami a lényeg, hogy Apukája vizsgálhatta meg, nagyon ügyes volt, egyből megtalálta a szívét, a gerincét....mondjuk azért piszkálás is volt benne, mert picit megnyomkodta, hogy hátha arrébb megy a gyerek, de ezek szerint ez nem idegesíti, akkor produkálja magát, ha ő akarja :D

Miután kigyönyörküdtük magunkat, megnéztük Laci és Nóri újszülött Lacibabáját is, aki majd kedden megy haza, valami tündér!!!!! Nagy haja van és édesen próbált nézelődni, aztán mielőtt eljöttünk, picit megmutatta a férfias hangját is :), akkor már jobb volt neki anyukája kezében. 1 hónap múlva, a következő vacsicsatára már el is hozzák, úgyhogy akkor azt hiszem babázok, hadd gyakoroljak.

Még egyszer gratulálunk a pici Fiúhoz és köszönjük az élményt!!!

A nagy igazság

Most már ígérem nem fogok a héten többet blogolni, hiszen senki meg se tudja nézni az előző bejegyzéseket sem, mert mindig sztorizgatok, de ezt el kell olvasnia minden szülőnek/leendő szülőnek. Én ismét jót nevettem, sőt...még most is vigyorgok egyes részeken :)))) Köszönet a Nők Lapja Café-nak, illetve egy ottani igen jól beletrafáló újságírónak a cikkért, szenzációs meglátással írta le a szülőtípusokat.

PS: Egyet kérek!!! Lehetőleg az utolsónál SENKI ne ismerjen rám, forog a Föld, változhatok én is...na..... :P

Sportszülő

A sportszülő általában olyan férfiakból lesz, akik már kétévesen egy igazi stoplis cipőre vágytak, mellé természetesen hatalmas focistakarrierre és legalább negyven különböző kupára. A legtöbbjük esetében a csodás álmokból egy remek irodai munka lett, amiből pont futja a gyerek heti tizenkét edzésére, amelyre, ugyebár, kötelező eljárni, ha tetszik, ha nem. A sportszülő minden mérkőzésen ott van, mindent jobban tud a bírónál, így általában a meccs második félidejét már kénytelen a büfében végigülni. A gyerek pedig egyre cikibbnek érzi az egészet, és már a háta közepére se kívánja a sportot, így aztán harag és családi dráma a vége, amikor Gáborka otthagyja a csapatot, és inkább beáll a gördeszkázó srácok közé. A Bundesliga-sérós apuka pedig ilyenkor bánatában beáll az öregfiúk helyi lábteniszcsapatába, és szerdánként eldörzsöl egy-egy könnycseppet, hogy bárcsak Gabika is szeretné rúgni a bőrt.


Tudományos szülő

A tudományos szülőség általában az anyukákból bújik ki, de láttunk már ijesztően tudományos apukát is. Lehetőség szerint már a terhessége negyedik hetében megvesz minden létező szakirodalmat, amit a kilencedik hónapra gondosan ki is olvas. Minden módszert ismer, és kellő tudás van a birtokában ahhoz, hogy felneveljen egy gyereket, a szülőszobára legalábbis ezzel a meggyőződéssel vonul be. Aztán az első kakis pelenka és végigordított éjszaka után rájön, hogy eddig rossz könyveket olvasott. Így aztán megrendeli a legfrissebb, lehetőleg külföldi szakirodalmat, ami annyira tuti, hogy attól a gyerek biztosan magától lesz jó evő, szobatiszta és persze göndör hajú. Mindent pontosan úgy csinál, ahogy a „nagykönyvben” meg van írva, ezzel persze nemcsak a gyerekével szúr ki, de a férjek és a barátok is egyre nehezebben kultiválják a kottából nevelést. Az eredmény pedig: egy négyévesen még csak minden második napon szobatiszta, cserébe válogatós és rosszalvó gyerek, mellette egy kialvatlan és zilált anyukával.

Indián szülő

Az indián szülő egyik legszembetűnőbb ismérve, hogy nem nevel. Úgy hiszi, hogy a gyerek olyan, mint egy szép fa, így aztán birtokában van az összes olyan képességnek, amely ahhoz kell, hogy egészséges és intelligens, a társadalomba könnyen beilleszkedő felnőtt váljék belőle. Az indián szülő hagyja ordítani a gyereket, sőt gyakran képviseli azt az álláspontot, hogy a pisis/kakis pelenka sem árthat neki.
A gyerek általában már kétéves korára megtanulja, hogy azt csinál, amit akar, és kellően furfangos poronty lévén szépen ki is használja szabad szellemű szüleit. Általában az van, amit ő akar, így aztán az első nagy koppanás akkor éri, amikor a mindig pecsétes ruhában járó gyerekre először szól rá az óvó néni. Egyszerűen nem érti, de hát eddig lehetett pizsamában enni a földről?! Behívják a szülőt, hogy a gyerek nem képes beilleszkedni, és próbáljon meg kicsit szigorúbb lenni, de indiánéknak nem megy a változás, még ha képesek is lennének rászólni a gyerekre, az már teljesen hülyének nézi őket, így aztán nem marad más, mint az, hogy az óvoda és az iskola nevelje föl a gyereket.

Pistike a legokosabb – avagy mindenki más gyereke hülye

Isten mentsen mindenkit Pistike szüleitől, akik már a gyerek négyhetes korában tudják, hogy az ő Pityujuk mindenkinél szebb, okosabb és kedvesebb. A legtöbb esetben sajnos ez elég messze van a valóságtól, de sem a barátok, sem pedig a családtagok nem akarják megbántani az újdonsült szülőket. Pistike pedig szépen lassan cseperedik, játszótérre jár, ahol persze kiderül, hogy semmivel sem szebb vagy okosabb a társainál, de amikor ezt a többi gyerek megpróbálja tudatni a mi Pistikénkkel, az hangosan üvölt, toporzékol, és hozza mindazt a vizuális és audioeszközt, amely otthon már olyan jól bevált. A gyerekétől napi huszonnégy órában olvadozó szülőt pedig nem lehet meggyőzni arról, hogy Pistike lapáttal verte a nála fél évvel fiatalabb Flórát, és elvette négy másik gyerek körteformáját. A helyzet persze tovább romlik, amikor Pistike képtelen lesz beilleszkedni az óvodába, hiszen ott már teljesen tiszta, hogy ő is pont ugyanolyan, mint a többi. A szülő meg egyre balhézik, hogy így meg úgy az állami intézmény, elviszi hát egy magánoviba, ahol persze kicsit sem lesz jobb a helyzet, de legalább a lelke megnyugszik. A történet vége általában az, hogy legkésőbb az általános iskola harmadik osztályában Pistike szülei kénytelenek ráébredni arra, hogy gyerekük tündéri meg minden, de teljesen átlagos. Így aztán gyorsan összehoznak egy kistesót, aki már tényleg a legokosabb mind közül.

Pánikanyu

A pánikanyu a valaha látott legszórakoztatóbb jelenség; a baráti társaság gyakran tréfálja meg azzal, hogy direkt a gyerekre „veszélyes” helyzeteket teremtenek. Már a terhességét is sikerült végigaggódnia, így aztán az ötödik hónaptól kezdve otthon van, fekszik, szuszog, terhestornára jár, és nagyon egészséges ételeket eszik. Senki ne merje felidegesíteni, mert az árt a babának. Hatalmas elismerés pánikanyu teljes családjának, amiért sikerült ép ésszel kibírni a terhességét. A szülés után persze minden csak egyre rosszabb lesz, anyu retteg, hogy valamit elront, a gyerek beteg lesz, vagy netalántán összepiszkolja magát.
Mindent nagyon türelmesen elmagyaráz a babának, már hat hónapos korában: hogy a kutyát azért nem simogatjuk meg, mert veszett lehet; a földre azért nem mászhatsz le, mert szálka megy a kezedbe; a nagy zajok meg egészen összezavarhatják az elmédet. Így aztán pánikanyu gyereke jár ugyan játszótérre, de a többi homokozó gyereket ő a hiperszuper, biztonságos babakocsiból kénytelen sasolni. Ezek után persze hozza a papírformát: nehezen illeszkedik be, rögtön bajba kerül, hiszen túlféltő anyu semmit sem engedett kipróbálni neki. Pánikanyu pedig a gyerek huszonöt éves koráig masszívan aggódik, és egyáltalán nem tűnik fel neki, hogy a drága kicsi babája már maga is szülő.

Bréking nyúz

Pont miután közzétettem a savanyúkáposztás posztot, megérkezett Kisgolyó szűrési eredménye is e-mailben.

A Down kór és az Edwards kór mind negatív lett és a többi érték is OK (1000000000 tonnás kő esett le Anya szívéről), ezt pedig onnan tudom, hogy "kedvenc" netes doktor bácsink, Dr.Hamvas Ferenc szülész-nőgyógyász szakorvos (róla lehet egyszer írok bővebben, mert megérdemli) mindent rendben talált a neki elküldött értékek alapján.

Egyetlen kifogással élnék az egyébként valóban gyors és korrekt lelettel kapcsolatban, hogy a PAPP-A és a szabad béta hCG értékeknél miért nem tüntetik fel, hogy mi a határ, legalább az embernek valami viszonyítási alapja lenne, mert nekem a miu/L-ben és Mom-ban, na meg a Ng/mL-ben megadott számok egész egyszerűen nem mondanak semmit.....

Jaaaaa és a legfontosabbat el is felejtem majdnem. Ilyenkor határozzák meg az értékekből ugye a babák "hivatalos" korát.....öööööö....a mi gyerekünk eléggé túltesz a naptári korán, ugyanis a szűréskori 12+2 helyett 12+6-nak ítélték az értékei alapján, tehát ő most nem 13 hetes 1 napos, hanem 13 hetes 5 napos, vagyis majdnem nagy 14 hetes magzatnak felel meg. Hiába, senki nem hiszi el nekem, hogy én tudom nagyon jól, mikor fogant ;)

Savanyú káposzta van a .....

A mai nap abszolút nem bővelkedett semmi említésre méltó eseményben (de: főztem, mosogattam, jobban vagyok), de a következő sztorin még magam is jókat nevettem (ez egy enyhe kifejezés volt).

A szép időre való tekintettel fogtuk magunkat és elmentünk sétálni egyet délután. Elsőként - Apa kívánságára - a Bergmann cukrászdába mentünk, ahol Ő evett két gombóc fagyit én pedig meghívtam magam egy francia krémesre és egy forró csokira. Kóvályogtunk még jó pár utcányit ezután, élveztük a jó meleg időt, majd egyszer csak a Bem tér közelében lévő kis utcába tévedtünk, ami kis túlzással olyan mint egy mini város a városban, mert 200 méteren belül egész egyszerűen minden bolt van, értsd kávézó, zöldséges, pékség éééééééés.....húsbolt!

Apa szeme csillant fel először, hátha van lókolbász is, meg miért is ne, nézzünk be, ide is el lehet simán sétálni, ha valami friss és házi dolog kell. Hát, lókolbi sajna nem volt, talán jövő héten, mert még most füstölik, ellenben az én szemem, mint a heroinisták a kokó láttán, magakadt valamin...mit megakadt, egyenesen fixáltam a kis táblát: SAVANYÚKÁPOSZTA KAPHATÓ!!!! Mint akinek Las Vegasban kijön a három meggy, vagy kis gyümölcs, vagy mit tudom én micsoda a nyerőgépen, úgy lebegett előttem a látvány és kértem is 20 dkg-ot (persze több lett, de maradhaaaaaaat, kápit nem hagyunk ott). Apa kicsit se nézett hülyének, amikor az utcán kinyitottam a csomagból és elkezdtem túrkálni a savanyú káposztás zacskóban. Életemben nem esett ilyen jól, pedig gyerekkorom óta imádom és a terhességem óta savanyú dolgot nem ettem, de ezek szerint nálam a többedik hét után jönnek csak elő az ilyen tipikus megnyilvánulások. :))

A hab a tortán, hogy Kisgolyó vitaminjáért bementünk még a gyógyszertárba is, és amíg én vásároltam - abba bele se merek gondolni, mit érezhetett rajtam a patikusnő - addig Apa őrizte a káposztát, aki 10 percig szaglászott a váróteremben, hogy mi ez a büdös, majd miután kilőtte a művirágokat és az üres kukákat, rájött.....

Ja, és tudom, hogy a gyerek blogjához abszolút nem illik, de hát már a hazafelé úton ezen nevettem, hadd rakjak be egy ősi vígjátékból - amin én tizedszerre is halálra röhögöm magam - egy kis részletet, hogy megértsétek a nonszensznek tűnő bejegyzés-címet. Csak annyit írok, hogy németül tudók előnyben :))))) Kisgolyóval mi már kinevettük magunkat! :P

Tegnap elmentem a háziorvosomhoz, ideje volt úgyis megejtenem a kötelező EKG-t és belgyógyászati vizsgálatot. Az első 10 percben, mivel családunk régi ismerőse, újra elejétől el kellett mesélnem, ki mit szólt a terhességhez, ki, milyen nemű gyereket/unokát szeretne, majd ezután elő is adhattam, miért mentem tulajdonképpen. Ami rossz hír, hogy nagyon piros a torkom és szigorúan 1 hétig itthon kell maradnom, sokat kell pihennem, jövő hét kedden pedig vissza kontrollra. (Főnököm szegény tudomásul vette, mi mást tehetett volna. Persze a lényeg, hogy meggyógyuljak és minden rendben legyen, de azért fizetés szempontjából a táppénz - ugye nem kell bemutatnom - nem egy leányálom)

Ismét elmondták, hogy csak Algopyrin és Rubophen, ha köhögnék, akkor lándzsás útifű szirup és homeós bogyók, valamint teák, más ki van csukva jelenleg. (De legalább nem vettem be olyan gyógyszert, ami káros)

Öröm volt viszont az ürömben, hogy olyan vérnyomást és EKG-t produkáltam, mint életemben soha eddig :)))) Dokinő meg is említette, hogy amióta ismer nem volt ilyen szép szabályos és nagykönyvben megírt eredményem, így ez legalább dobott a napomon, tényleg boldog voltam, mert féltem, hogy újra magas lesz.

Tehát itthon vagyok 1 hétig, ami önmagában nem lenne rossz, de sajnos elég gyenge vagyok mindenhez, ha kimegyek főzni egy teát, le kell ülnöm utána 10 percre, olvasáskor megfájdul a szemem, kedvem nem sok van, bár ma elhatároztam, hogy sütök, mert azt már régóta szerettem volna. A kedvenc étcsokis brownie-mat fogom megcsinálni vaníliaöntettel, hátha kigyógyít teljesen. :D

Persze ha legalább 5 percre kisütne a nap....

Dögrováson

Az élet nagy iróniája, hogy amíg a 23 órás repülőutat minden további baj, gond nélkül túléltem/átvészeltem, addig amint haza érkeztünk elkapott egy makacs megfázás, ami minden eddigi náthámon túltéve hihetetlenül ragaszkodik hozám. Gondolom ebben része van a repülőn beindított 20 fokos klímának, majd a dubai-i 39 fokos hőségnek és ismét 20 fokos reptérnek, szóval csodálkoztam volna, ha nem így történik. Ja, és természetesen pánik ezerrel, mert én, aki soha az életben nem jutott a 38 fokos láz környékére sem (ez lehet, hogy az én immunrendszerem hibája), most vasárnap elértem mindezt. De miért terhesen???!!!????

Péntek este felé kezdődött 4 tüsszentéssel, ami gyanús nálam, mivel nem vagyok allergiás a most virágzó parlagfűre, meg ami már így kezdődik, annak milyen a vége? Végülis 7 tüsszentésig eljutottam, de addigra már folyt a könnyem, szédültem, étvágytalan(!) voltam, és rossz volt a közérzetem is. Szombaton még főztem délben, de onnan kidőltem és a teaivást néha lázmérés, meg valami kaja lekényszerítése törte csak meg. Az igazi mélypont tegnap volt. Próbáltam izzadni, de nem ment, így végső megoldásként az általam utált és korábban abszolút mellőzött gyógyszerekhez fordultam segítségért, mert tovább nem mertem kockáztatni. Lement másfél Rubophen a 2 nap alatt, de elértem, hogy ma reggel be tudtam menni dolgozni.

Persze felhívtam azonnal az orvost, hogy most mi legyen, aki a telefonban a maga kimért és udvarias hangján közölte, hogy ne vegyem ezt félvállról és bár Kisgolyó semmit nem érez meg ebből, de tűzzek haza és feküdjek és irány a háziorvos. Na, szegény főnököm, aki hallelujákat énekelt, hogy végre visszajöttem, ismét lekonyult, mert mondtam neki, én holnap nem jövök, mert muszáj orvoshoz mennem (mindegy, úgysincs még EKG-m se) és pihennem. Egyébként abszolút jó fej volt, mert mondta, bármit megoldanak, első és legfontosabb, hogy gyógyuljak meg. (Hiába no, 3 gyereke van)

Szóval holnap irány a háziorvos, most meg pihengetés, pedig ma már csak 36,8 volt a legmagasabb, amit mértem, és bevallom, tök jó volt azért visszamenni, dolgozni kicsit, de ehhez azért nagyban hozzá járult az is, hogy mindenki nagyon-nagyon örült Kisgolyónak és szinte minden el kellett mesélnem róla, amit eddig tudunk :D

Ami viszont a fogadalmam, hogy ezentúl az internetről nem fogok tájékozódni. A terhesség és megfázás címszó Google-ba való bepötyögésekor kismillió számú bejegyzés jött ki, ahol a következőket találtam:

- CSAK Algopyrint szabad láz esetén bevenni

VAGY:

- CSAK Rubophen-t szabad láz esetén bevenni, Algopyrin-t NEM

Innen is csókoltatom valamennyi oldal szerzőjét és ezek nem, nem blogok voltak, hanem különböző orvosi, meg babás oldalak védőnőkkel, szülészekkel. Nekem mindenesetre a dokim azt mondta, 37,5-ig - bár folyamatos lázmérőzés mellett - ne vegyek be semmit, mert hadd dolgozzon az immunrendszerem, 38-ig mehet a fél Rubophen, onnan felfelé Algopyrin és szigorúan orvos, sőt, tényleg indokolt esetben igenis antibiotikumokra is szükség van, mert a tartósan magas testhőmérséklet sokkal jobban árt a babának, mint olykor-olykor az antibiotikum. Szóval, ha Kisgolyó átvészeli ezt is, akkor abszolút jogosan fogja kiérdemelni az igazi Survivor-gyerek elnevezést :) Bízzunk a legjobbakban, hogy neki nincs semmi baja, csak az anyja hikomat.

Végül pedig itt is szeretném megköszönni Mindenkinek, aki gondolt ránk és gratulált Kisgolyó érkezéséhez, nagyon jól esett!!!

A következő kis összeállítást, pedig nem, nem Apa készítette, csak én (neki nem ér ide bármilyen kritikát is megfogalmaznia), íme néhány kép (az 1500-ból) és pillanat Ausztráliából.

Rammstein-Kisgolyó :)

Közkívánatra - ja, és tessék hanggal nézni!!!!

Gyöngyi néni nap :)

Íme itt van Anya és Apa Kisgolyója 12 hetesen és 2 naposan. Bizony, ma volt a nagy genetikai UH nap (Gyöngyi néni nap). Reggel fél 8-ra értünk oda - én az időeltolódás és szerintem az izgalom miatt hajnal fél 5-től fent voltam - és kapásól sikerült egy 11 várakozós sorszámot kitépnem. Erről szerencsére kiderült, hogy az összes ott lévőt számolja, így azokat is belevette, akik különböző nőgyógyászati műtétek miatt voltak ott. Hát, Apa végig olvasott, én meg malmoztam, nézegettem és konstatáltam, hogy vagy ahhoz a nénihez kerülünk, aki Kisgolyó 3D-s sztárfotóját csinálta az út előtt, vagy pedig Gyöngyi nénihez, a Legendáshoz. Hát, Gyöngyi néni lett belőle :)). Én lányos zavaromban azt se tudtam a behíváskor, hova kell bemenni, még jó, hogy Apa is ott volt, és betuszkolt a 2-es vetkőzőbe, mert különben a 25 m2-es helységben is elkeveredtem volna. Előttünk volt még egy pár, ők már rutinos 3 gyerekes szülők voltak, nem is kérdeztek annyit, mint mi :D

Lényeg a lényeg, Kisgolyó ismét produkálta magát. Először kihúzta magát, utána pedig felugrott és lehuppant, megmutatta a két kezét, a két lábát, Gyöngyi néni pedig szorgalmasan mondogatta, éppen mit látunk. Azt hiszem Apukája többször is megkérdezte, hogy akkor mindene megvan-e :))), én meg csak gyönyörködtem, mert most már tényleg olyan édes baba formája van és meg nem áll egy másodpercre sem. Azt, hogy a doki UH készüléke mit mér én nem tudom, mindenesetre ezzel a szülészeti profi géppel most 67 mm-t mértek ( a kockacukorban számolóknak: 6,7 kockacukornyi) :D, nyaki redője tökéletes, orrcsontja megvan!

Így hát elsőre kicsit fellélegeztünk - mert egyébként már a nagyszülők is türelmetlenkednek, hogy most mááááár mikooooor mondhatják el mindenkinek, biztos büszkélkedni akarnak - aztán rám még várt egy vérvétel a terhesgondozóban. Azt hiszem, jól tettem, hogy összevártam minden papírral a 12. hetet és nem mentem feleslegesen hetente, így a Down-szűréses vérvétellel együtt levettek minden egyebet. Nem mondom, csak néztem, hogy még mindig egy fiola és még mindig egy, de gyerekkorommal ellentétben felnőtt koromra egész jól tudnak megcsapolni, semmi probléma sincs a vénáim eltalálásával. Ami viszont számomra felfoghatatlan, hogy a Down-szűrés eredményét ugyan megkapom egy hét múlva e-mailben (fejlődik a világ), de a többire 1 hónapot (!!!) kell várni. Nem mondom, biztos kell ennyi idő, de azért csodálkoztam.....

A rutinos anyukák tuti látják a képen, mi hol van, a rutintalanabbak számára: jobb oldalon van a fejecskéje, ott a kis keze is és látható a naaaagy pocakja, a lábacskái csak halványabban a pocija előtt. Szóval így fest Kisgolyó a mai napon, ja, és természetesen üdvözöl Mindenkit!!!

Boldog első szülinapot Zsozsónak!!!

Ezúton is szeretnénk természetesen Kisgolyó nevében is Zsozsónak nagyon boldog első szülinapot kívánni! Reméljük, nekünk is ilyen okos és édes nagyfiunk/lányunk lesz, mint amilyen Te vagy!!

Sok puszi Zsozsó!

5 kockacukornyi sztrájkoló

Jelentjük megjöttünk, szerencsésen hazaérkeztünk :) köszönjük Mindenkinek, aki drukkolt és gondolt ránk!! :-x

23 órás út van mögöttünk, össze sem tudom számolni, hány időzónán jutottunk át, én a repülés végére azt se tudtam, milyen hónap hányadika van, nemhogy a pontos időt! A macera, sok átszállás miatt aggódtam Kisgolyóért, nem is tudtam enni se, inni se rendesen.....de szerencsére erre az aggódásra rácáfolt a gyermek. Ugyanis ma voltam orvosnál is - fogalmam sincs, hogy a fáradtságtól hogy tudtam egy értelmes mondatot is kinyögni -, így míg reggel a Dubai Airport-on cheeseburgereztem, addig ma este Győrben gyönyörködtem Kisgolyóban. Apa ma nem jött el, szegény halál fáradt, ráadásul holnap már évnyitó értekezlete is van, így felmentést kapott, pedig alakított a gyereke. Doki mondta, hogy muszáj ránézni a ma 12 hetes (tádááámmmm) bébire, na de nem is sejtette, hogy Kisgolyónak ma ehhez (a hosszú utazás miatt biztos) abszolúte nem volt kedve. Történt ugyanis, hogy az ultrahang kezdetekor a célszemély integetett a kezecskéivel, kalimpált a lábaival, kinyomta a pocakját, majd fogta magát, megpördült, de valami villámgyorsan, majd a fenekét kezdte mutogatni, miszerint hagyjuk mára békén, ennyit kaptunk. Mondjuk így legalább a gerincét szépen megnézhettem, meg a fejecskéjét hátulról, aztán még egyet rúgott a lábaival és meg is kordult a gyomrom, úgyhogy lehet emiatt nem csípte ma a vizsgálatot.

Persze a nagy vízválasztó Down szűrés még hátra van, azon több mint valószínű pénteken fogunk megjelenni, és nagyon-nagyon reméljük, hogy a már sokat emlegetett Gyöngyi néni szuper értékeket fog mérni.

Kisgolyó most tehát 51-52 mm (CRL), 12 hetes és köszöni, remekül érzi magát. Anyja, vagyis én továbbra is gyógyszerezheti magát, viszont kegyelemből - mivel most meg kórosan alacsony lett a vérnyomásom - már csak 2 x 1/2 bogyót kell szednem :D, no meg hashajtót, mert hát elnézést kérek a naturalisztikus dologért, muszáj no.....Kisgolyó nem kínzott meg egyszer se, ellenben én saját magamat remekül tudom stresszelni, doki mondta is, hogy lassuljak le és relax van, ne pörögjek túl.

Ja, és hát igen! Az UH első másodpercében a doktor bácsi úgy köszönt be, hogy "szia kislegény!", ergó szerinte kisfiú így első blikkre, de hát természetesen ez még változhat (vagyis kislány is lehet), majd meglátjuk jó pár hét múlva, mindenesetre azért tartottam fontosnak ezt (is) megörökíteni, mert Ausztráliában mindenki fiút jósolt nekünk :)))

Végezetül, szuper volt az utazás, bár nem mondom, a hosszú repülőút alaposan betett. Hasfájásom a múltkor leírtakon kívül nem volt, ettem rengeteg halat, tintahal karikát, új ételeket, egyszer se voltam rosszul. Leginkább tényleg csak a fáradtság kínzott, azt meg egy jó kis alvás helyre is tette. Fáradékonyabb lettem, a lépcsőn felfelé menés nagyon kifullaszt a korábbi kondimhoz képest, de ezeket az apróságokat leszámítva (amik lehet nem-terhesen is kijönnek másokon is a világ másik felén) fantasztikusan éreztem magam és tényleg úgy voltam, ami nekem örömet okoz és jó, az Kisgolyónak is!