Jelentjük megjöttünk, szerencsésen hazaérkeztünk :) köszönjük Mindenkinek, aki drukkolt és gondolt ránk!! :-x
23 órás út van mögöttünk, össze sem tudom számolni, hány időzónán jutottunk át, én a repülés végére azt se tudtam, milyen hónap hányadika van, nemhogy a pontos időt! A macera, sok átszállás miatt aggódtam Kisgolyóért, nem is tudtam enni se, inni se rendesen.....de szerencsére erre az aggódásra rácáfolt a gyermek. Ugyanis ma voltam orvosnál is - fogalmam sincs, hogy a fáradtságtól hogy tudtam egy értelmes mondatot is kinyögni -, így míg reggel a Dubai Airport-on cheeseburgereztem, addig ma este Győrben gyönyörködtem Kisgolyóban. Apa ma nem jött el, szegény halál fáradt, ráadásul holnap már évnyitó értekezlete is van, így felmentést kapott, pedig alakított a gyereke. Doki mondta, hogy muszáj ránézni a ma 12 hetes (tádááámmmm) bébire, na de nem is sejtette, hogy Kisgolyónak ma ehhez (a hosszú utazás miatt biztos) abszolúte nem volt kedve. Történt ugyanis, hogy az ultrahang kezdetekor a célszemély integetett a kezecskéivel, kalimpált a lábaival, kinyomta a pocakját, majd fogta magát, megpördült, de valami villámgyorsan, majd a fenekét kezdte mutogatni, miszerint hagyjuk mára békén, ennyit kaptunk. Mondjuk így legalább a gerincét szépen megnézhettem, meg a fejecskéjét hátulról, aztán még egyet rúgott a lábaival és meg is kordult a gyomrom, úgyhogy lehet emiatt nem csípte ma a vizsgálatot.
Persze a nagy vízválasztó Down szűrés még hátra van, azon több mint valószínű pénteken fogunk megjelenni, és nagyon-nagyon reméljük, hogy a már sokat emlegetett Gyöngyi néni szuper értékeket fog mérni.
Kisgolyó most tehát 51-52 mm (CRL), 12 hetes és köszöni, remekül érzi magát. Anyja, vagyis én továbbra is gyógyszerezheti magát, viszont kegyelemből - mivel most meg kórosan alacsony lett a vérnyomásom - már csak 2 x 1/2 bogyót kell szednem :D, no meg hashajtót, mert hát elnézést kérek a naturalisztikus dologért, muszáj no.....Kisgolyó nem kínzott meg egyszer se, ellenben én saját magamat remekül tudom stresszelni, doki mondta is, hogy lassuljak le és relax van, ne pörögjek túl.
Ja, és hát igen! Az UH első másodpercében a doktor bácsi úgy köszönt be, hogy "szia kislegény!", ergó szerinte kisfiú így első blikkre, de hát természetesen ez még változhat (vagyis kislány is lehet), majd meglátjuk jó pár hét múlva, mindenesetre azért tartottam fontosnak ezt (is) megörökíteni, mert Ausztráliában mindenki fiút jósolt nekünk :)))
Végezetül, szuper volt az utazás, bár nem mondom, a hosszú repülőút alaposan betett. Hasfájásom a múltkor leírtakon kívül nem volt, ettem rengeteg halat, tintahal karikát, új ételeket, egyszer se voltam rosszul. Leginkább tényleg csak a fáradtság kínzott, azt meg egy jó kis alvás helyre is tette. Fáradékonyabb lettem, a lépcsőn felfelé menés nagyon kifullaszt a korábbi kondimhoz képest, de ezeket az apróságokat leszámítva (amik lehet nem-terhesen is kijönnek másokon is a világ másik felén) fantasztikusan éreztem magam és tényleg úgy voltam, ami nekem örömet okoz és jó, az Kisgolyónak is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése