A mai nap abszolút nem bővelkedett semmi említésre méltó eseményben (de: főztem, mosogattam, jobban vagyok), de a következő sztorin még magam is jókat nevettem (ez egy enyhe kifejezés volt).
A szép időre való tekintettel fogtuk magunkat és elmentünk sétálni egyet délután. Elsőként - Apa kívánságára - a Bergmann cukrászdába mentünk, ahol Ő evett két gombóc fagyit én pedig meghívtam magam egy francia krémesre és egy forró csokira. Kóvályogtunk még jó pár utcányit ezután, élveztük a jó meleg időt, majd egyszer csak a Bem tér közelében lévő kis utcába tévedtünk, ami kis túlzással olyan mint egy mini város a városban, mert 200 méteren belül egész egyszerűen minden bolt van, értsd kávézó, zöldséges, pékség éééééééés.....húsbolt!
Apa szeme csillant fel először, hátha van lókolbász is, meg miért is ne, nézzünk be, ide is el lehet simán sétálni, ha valami friss és házi dolog kell. Hát, lókolbi sajna nem volt, talán jövő héten, mert még most füstölik, ellenben az én szemem, mint a heroinisták a kokó láttán, magakadt valamin...mit megakadt, egyenesen fixáltam a kis táblát: SAVANYÚKÁPOSZTA KAPHATÓ!!!! Mint akinek Las Vegasban kijön a három meggy, vagy kis gyümölcs, vagy mit tudom én micsoda a nyerőgépen, úgy lebegett előttem a látvány és kértem is 20 dkg-ot (persze több lett, de maradhaaaaaaat, kápit nem hagyunk ott). Apa kicsit se nézett hülyének, amikor az utcán kinyitottam a csomagból és elkezdtem túrkálni a savanyú káposztás zacskóban. Életemben nem esett ilyen jól, pedig gyerekkorom óta imádom és a terhességem óta savanyú dolgot nem ettem, de ezek szerint nálam a többedik hét után jönnek csak elő az ilyen tipikus megnyilvánulások. :))
A hab a tortán, hogy Kisgolyó vitaminjáért bementünk még a gyógyszertárba is, és amíg én vásároltam - abba bele se merek gondolni, mit érezhetett rajtam a patikusnő - addig Apa őrizte a káposztát, aki 10 percig szaglászott a váróteremben, hogy mi ez a büdös, majd miután kilőtte a művirágokat és az üres kukákat, rájött.....
Ja, és tudom, hogy a gyerek blogjához abszolút nem illik, de hát már a hazafelé úton ezen nevettem, hadd rakjak be egy ősi vígjátékból - amin én tizedszerre is halálra röhögöm magam - egy kis részletet, hogy megértsétek a nonszensznek tűnő bejegyzés-címet. Csak annyit írok, hogy németül tudók előnyben :))))) Kisgolyóval mi már kinevettük magunkat! :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése