Wachau maraton

A szombati mozizás után tehát felpakoltunk itthon és Gáborékkal közösen Wachau-ba indultunk, mivel Apa és Gábor félmaratont futottak vasárnap. Úgy gondoltuk, nem fogunk rohanni és úgyis olyan gyönyörű tájak vannak arrafelé, foglaltunk két szobát egy hangulatos családi panzióban és négyesben, akarom írni, hatosban nekivágtunk a hétvégének. (Barbi pocakjában lakik ugyanis Kisgolyó barátnője, Dorina. Ő már megmutatta magát, hiszen 5 héttel idősebb Kisgolyónál, így nevet is kapott a szüleitől).

A rajtszám és a kellékek átvétele után a fiúknak járt az ebéd, ebből mondjuk az lett, hogy Apáét én ettem meg félig, mert 1. tészta volt, 2. paradicsomos, 3. nagyon finom. (Szegény, azóta, hogy baba jön, maradékon él minden nap)

A szállás felé tartva sok szép helyen megálltunk, többek között Dürnstein-ben, ahol felmentünk a régi, macskakővel borított belvárosba. Igazi kuriózum volt számomra, hogy ez a vidék nagy sárgabarack-termelő, így egy csomó bolt rakott ki lekvár- és csokikóstolókat, mind-mind barackosat :) Szerintem nem kell említenem se, hogy én mindegyikbe beleettem, lemeóztam persze, hogy jó-e. Jó volt.

Melkben is időztünk pár órát, megnéztük az apátságot a Duna-parton és a szintén hangulatos (milyen lehet egy osztrák kisváros belvárosa???) főtéren vacsoráztunk. Egy olasz étterem teraszán ültünk le és nekem máson se akadt meg a szemem, mint a "víner sniclin", hát valami mennyei volt! Ezután mondjuk felfelé gyalogoltunk vissza az apátsághoz....háááááát.....voltak nehézségeim, de szép lassan azért csak sikerült az araszolás. A végére fájt a hasam (tegnap múlt csak el), alig kaptam levegőt, de most már egy másodpercig se gondoltam arra, hogy valami baj lehet, egyszerűen csak nehezebben és lassabban megy minden, de a felfelé történő séta a leginkább. :)

A szállás is aranyos volt, tiszta és otthonos, én mégsem tudtam túl jól aludni. Valahogy itthon a legjobb, a mi ágyunkban, itt a vak sötétben is tudom az utat a fürdőig, tudom, hogy ha balra fordulok, az a legkényelmesebb, ha jobbra, akkor egy idő után elkezd fájni a hátam, szóval nyűglődtem, alig aludtam pár órát. Kárpótolt azonban a reggeli, pedig semmi extra nem volt, ami itthon ne lenne, de a teavajas, sült sonkás szendvics frissen sütött császárzsemlében és kakaóval....persze utána nyomtam még egy nutellásat is, de csak és kizárólag a biztonság kedvéért, mert tudtam, hogy később fogunk csak ételhez jutni. :D

A fiúk nagyon jól futottak, Apa sokat javított a bécsi eredményén, mi pedig büszkék voltunk, de főleg arra, hogy a célból hozott Kisgolyónak is egy érmet, mivel ez volt az Ő "első maratonja", amin részt vett. (halkan megjegyzem, jövőre Berlint vettük családilag célba) Délután ismét ettünk - lassan ez egy gasztro-blog lesz, annyit írok kajákról - én először egy kis császármorzsát szilvalekvárral, majd kis kolbászt mustárral....ne higgyétek, hogy megártott ez a sorrend.

Imádtam ezt a hétvégét, hiába volt mozgalmas, nagyon jól éreztük magunkat, autóval is csak másfél órát utaztunk, ami abszolút nem volt fárasztó és a táj láttán csak arra tudtam gondolni, mikor mutathatom majd meg Kisgolyónak is ezt a csodát!

Ma pedig elmentem fogorvoshoz kontrollra, meg amúgy is kötelező. Szerencsére nincs semmi gond, nem lyukas egyik fogam se, csak fogkövet szedettem le és políroztak, majd mikor megkérdeztem, hogy akkor mennyit fizetek, elmondta a doktornő, hogy ebben a hónapban grátisz a fogkő-levétel, ezután pedig kedélyesen elbeszélgettünk a terhességemről, a hajszínemről, hogy mennyit változott tavaly óta és hogy tudjuk-e a nemét Kisgolyónak. Így ez is kipipálva, nincs más külön orvosi vizsgálat hátra. Ezen a héten szombaton pedig hivatalosak vagyunk egy éttermi szülinapi vacsorára (írjak a kajákról majd? :D ), úgyhogy köszönjük, nem unatkozunk, zajlik az élet. Legközelebbi orvosi vizsgálat jövő hét szerdán, ott kapok majd időpontot a rettegett AFP vizsgálatra, hát mit ne mondjak, attól nagyon félek.....