Tegnap este nagyon jó programban volt részünk, megnéztük az egyetemen a Kutatók Éjszakáját és persze Apát, akinek két előadása is volt, fél 9-kor és 10-kor.
Nagyon sok kisgyerek és felnőtt jött el, jó volt látni, hogy a sok szervezésnek és munkának meglett a gyümölcse :) Mindent ki lehetett próbálni, volt repülőgép-szimulátor, vetélkedők különböző tudomány-területeken és a laborok is nyitva voltak, a félhomályban pedig egész misztikus volt az egyébként jó szigorúnak kinéző egyetemi folyosó és a zh-k helyszínei.
Apa első előadására rengetegen voltak kíváncsiak, meg is telt az előadó, sokan csak a lépcsőkön tudtak megállni és külön öröm volt, hogy a barátaink is eljöttek :). Én fent ültem és persze mondanom se kell szerintem, hogy sík ideg voltam (én, aki nem is adott elő, csak figyeltem), úgy próbáltam szuggerálni Kisgolyót, hogy az anyja nem bolondult meg, csak izgul, mintha Apa életében először látott volna ennyi embert. Láttam már előadni a jUNIor Egyetemen, de a mostani előadás részleteiről még én sem tudtam semmit, csak azt, hogy lesznek vicces és komolyabb részek is benne, így ugyanolyan meglepetés volt, mint azoknak, akik beültek. Az előadás címe "Hangok az űrben és a fejünkben" volt és már az első Csillagok háborúja filmrészletnél jókat derült a közönség :))), de az igazi csattanó Apa héliumos mutatványa és a vége volt, amikor is ő szinkronizálta ugyanazt a részt, "lecsupaszítva", mit hallanánk az űrben és mit nem. Szerintem George Lucas is a hasát fogta volna, és nem is bántam, hogy nem láttam ezt előre. Nagy hormonkészleteimnek és tartalékaimnak köszönhetően a sírás küszöbén voltam persze, amikor vastapsot kapott, és teljesen meghatódtam, amikor gyerekek is odamentek hozzá gratulálni :))) Abszolút überelhetetlen volt, a vendégkönyvbe sokan írták, hogy jövőre is kérik :), azt mondjuk nem tudom, mit fog kitalálni, mert a legtöbb kis bejegyzést még azzal is kiegészítették a hallgatók, hogy hélimos lufi-dolog mindenképp legyen.
Eközben Kisgolyó pedig néha mocorgott - leginkább a citromos cukorka szopogatása közben - néha nem, de remélem azt hallotta, amikor megdícsérték, hogy már mekkora, bár mondjuk ezt inkább a hasam méretének mondták. És az volt a legszupibb, hogy én mindenből duplán kaptam, így például a reklám tejcsokiból is! :D
Ma pedig bevásárló körutat tartottunk és megvettem életem első igazi kismama nadrágját. Na jó, a hossza természetesen nem jó, de a gumis dereka nagyon kényelmes, mert már untam, hogy minden nyom és szorít és nem tudok rendesen leülni, mert szegény gyerekem benyomódik teljesen. Az Árkádban ebédeltünk (én paradicsomos tésztát, mi mást, de azért Apa szezámos thai csirkéjébe is bele-bele kóstoltam), ezután még shoppingoltam 2 felsőt és egy szép ünnepi blúzt (nem ám 36-os méret a New Yorker-ből :P ), majd egy lakberendezési üzletben is vettünk ezt-azt. Most pedig húznom kéne kiteregetni, mivel este 6-kor jelenésünk van a nagy szülinapi vacsorán. És jó "majdnem-gasztro-blogger"-ként majd le is írom, mi finomat ettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése