Daninak van a legjobb Apukája a világon!

Tegnap mutattam neki, hogy milyen étrend lenne az ideális a terhesség alatt, ma mire hazajöttem, egy kis üzenet társaságában megtaláltam azokat az ennivalókat (teljes kiőrlésű kifli, mandula, sótlan földimogyoró, kesudió, mazsola, joghurtok...stb), amik a listán szerepelnek.

Ja, volt mellettük egy flakon vasalóvíz is, azzal mit kéne csinálnom...????!!!! :))))

Az örökmozgó

Igen, ez a mi kisfiunkra vonatkozik :) Szombat óta hihetetlen munkában van, állandóan mozgolódik, rendezkedik. Minden babakönyv, szaklap azt írta, hogy ez összefüggésben lehet a belső fül kifejlődésével, amivel érzékeli az irányokat is, valamint azzal, hogy a kis kezei most már nagyon ügyesek és egyre több mindent tud csinálni velük, például ökölbe szorítja erősen...gondolom ezzel ütöget engem is a drágám :)

Az éjszakai mosdó látogatásaim alkalmával folyamatosan nemtetszését fejezi ki, hogy felkelünk, ráadásul nekem utána mindig innom kell. És igen, ez azzal jár, hogy a folyadék kuruttyol bennem (ezt hogyan lehet szebben írni??), Danit pedig ez még jobban felébreszti. Tiszta olyan, mint az Apja :))), nagy dirrel-durral forgolódik, szinte magam előtt látom a kis arcát, hogy milyen dühös lehet az ébresztés miatt. Egyik oldalra át, közben egész vééééletlenül megtapossa a hólyagomat, amitől csillagokat látok, majd két másodperc múlva visszaköltözik a másik oldalra, mindenközben bukfencezik egyet, majd pár perc múlva kéri a popsi simogatást valamelyik kiszemelt oldalon. Ezt is körbe-körbe kell (nem ám akárhogy), aztán csend és alszik tovább :D

Azért örülök neki, hogy ilyen aktív baba, sokkal nyugodtabb vagyok, mert tudom, minden rendben van vele.

Hétvégén feljutottunk végre Budapestre, ahogy írtam. Szombat este benéztünk az Elefáni bababoltba Budaörsön, róluk csak jókat tudok mondani. nagyon nagy területen lehet shoppingolni, aranyos és kedves eladóik vannak és minden árfekvésben kínálnak termékeket (egy csomó magyar is van köztük, végre nem csak a külföldi ipart gazdagítjuk). Szóval Apával tobzódtunk az édes kis holmik között, Dani kapott zoknikat, amiket Apa választott neki, kiságy garnitúrát fejvédővel, hozzá két cserehuzatot, két cumisüveget későbbre...ééééés Apja vett neki egy cumit is, amit legalább annyi ideig nézegetett, mintha sportcipőt, vagy sícuccot, vagy valami műszaki cikket vásárolt volna. Természetesen a színe zöld, ha valaki ezen filózott volna és nem, ez nem az én békazöld mániámat tükrözi, hanem Apa Fradi iránti rajongását. Ja, említettem, hogy a gyerek fürdőlepedője is zöld ? :)))) Fotókat majd teszek fel a szerzeményekről!

Vasárnap családi ebédre voltunk hivatalosak, amit így még egyszer, utólag is nagyon-nagyon köszönünk, finom volt és jól éreztük magunkat!!! Ezután elautóztunk még a Soroksári úti babadiszkontba is, de szerintem ez felesleges benzinpocsékolás volt, nagyon össze-vissza boltnak tartom, és negyed annyi játék, kiegészítő sincs ott, mint a másikban. Babakocsi van 300ezer, de mivel nekünk az már van szerencsére, így érdektelenül kóvályogtunk a csarnokban és elájultunk az árcédulák láttán, valamint örültünk, hogy az előző helyen vettünk meg több dolgot és nem itt. Egyedül egy kiságyra applikálható textil tartót shoppingoltunk pelenkáknak, egyéb gyakran használatos dolgoknak. Színben nálunk most a bézs és a zöld dominál, a kis tartó kék egyedül, állatkákban pedig macimintákkal dolgozunk jelen pillanatban. Minden további dolgot itt helyben fogunk megvenni, de szerintem majd csak jövőre, most kiköltekeztük magunkat eléggé, és januárban pedig már lesz időm többet csavarogni és hasonlítgatni.

Este én barátlátogatásra mentem és vacsorázni, Apa pedig a második metálkoncertjén tombolt, úgyhogy éjjel kettőre haza is értünk a zuhogó esőben / havas esőben. Murphy törvénye szerint, mire leparkoltunk a ház előtt, 10 perc múlva elállt minden és elkezdett olvadni. Köszönjük!

Tegnap pedig részt vettem az első várandós tanfolyamon. Egy fórumozós társammal mentem szerencsére, elég sokan voltunk de találkoztam olyanokkal is, akikkel az orvosomnál szoktunk együtt ücsörögni. Arcmemóriám katasztrofális volt világ életemben (ellentétben a névmemóriámmal), de kismama-társaimat már megismerem...biztos ez is a hormonok hatása :P Apa zh-t íratott, ezért erre nem tudott eljönni, de párat már bekarikázott magának, reméljük azt az egy-egy órát kibírja majd a pocakos, állandóan helyezkedő kismamák társaságában. Egy nagyon kedves és normális védőnő tartotta az elsőt, a helyes táplálkozásról, életmódról volt szó, én pedig állandóan azon gondolkodtam, vajon az én védőnőm miért nem ilyen. Már nem is mérgelődök a 12 kilós súlyhatáron, egyik fülemen be, a másikon ki. Apa így is, úgy is bálnának hív, most nem mindegy, hogy 15 vagy 12 kiló van akkor rajtam :)) Kaptunk egy jó kis heti étrendet - nem is ilyen diétás marhaságok vannak rajta, mint amiket az én védőnőm akar etetni velem - majd bemásolom, hátha segít valakinek, aki olvassa a blogot és ez a hölgy is elmondta, hogy akinek a cukorterhelése OK, az igenis egye azt, amit megkíván, mert az sose véletlen, hogy ha mondjuk egy hétig csak rántották lebegnek lelki szemeink előtt vacsikor.

Nekem most épp egy müzlis joghurt lebeg, ami még egészséges is, tehát teljesítem is a kívánságom....vagy ez Danié???

A legutóbbi bejegyzés óta megszületett egy másik kollégám kisfia is, Patrik, aki császármetszéssel jött a világra 48 centivel és 3720 grammal. Gyönyörű kisfiú, kis Michelin-emberke, már most édes hurkái vannak :) Gratulálunk!!! Amúgy meg ha belegondolok, most már csak Dorina baba van előttünk az ismerősök közül.......öööööö.....

Tegnap Dani szerintem megérezte a közelgő havat /olyan szép, hogy legalább a háztetők tiszta fehérek/, mert egész nap lustálkodott, a Megasztár alatt felébredt - de csak kiválasztott személyeknek hajlandó drukkolni - , tusolás közben ismét bealudt, majd úgy döntött, hogy hajnali fél 3-kor a tudtomra adja, hogy itt az ideje átfordulnom valamilyen másik pózba, mert neki ez kényelmetlen. Anya persze engedelmeskedik, de ha már fent vagyok, akkor kimegyek - ez kis túlzás már a felkelési stílusomra - , szóval inkább kivánszorgok a mosdóba, majd visszamászok Apa mellé. Épp a múlt héten olvastam, hogy a 24. hét elejére a babák belső füle is teljesen kifejlődik, tehát képesek érzékelni azt, mikor, milyen helyzetben van anyukájuk, így ők maguk is. Így aztán Dani az ilyen hajnali vándorlásaimat reggelnek gondolja, és elkezdi a ficánkolást. Nagyon óvatosan kell fordulni :), és bizony hosszú percekig kell kísérletezni a megfelelő pozitúrával, hogy neki is, nekem is (relatív) kényelmes legyen. Szoktam simogatni is, nagyon édesen valamijét mindig odatolja, aztán megunja, jön valami másik testrésze, és szép lassan vissza szenderedik. Ez ma reggel addig tartott, amíg meg nem szólaltam, illetve nem szóltam Apukájához, aki szegény 8-ra ment dolgozni és csak 2-re ér haza :( Ilyenkor szinte követeli a reggeli kakaót, kis joghurtot, majd újabb pár perces mozgolódás után csak néha-néha érzem a kis kaparászását :D - mint például most is.

Délután viszont útra kelünk Budapestre, ma még előttünk van egy bababolt-nézés is, beígértem a legkisebbnek, hogy most már aztán tényleg kapni fog valamit a könyveken kívül. Apa este barátilag koncertre megy, én pedig az egyik ismerős lakásában fogok addig dekkolni, remélem legalább az X Faktor izgalmas lesz. Kicsit fárasztó lesz a vasárnap is, de nem baj, mert utána már csak két hét és megyünk wellness-ezni egyet, azaz Apa szaunázik, masszázsra megy, jacuzzi-zik, nekem meg maradnak a délutáni teasütemények és forró kakaók, amiket a teljes ellátással kértünk, mert úgy döntöttem, ennyi igenis jár nekünk!!! Végülis ezek se rosszak. :D

Hétfőn végre elkezdődik a felkészítő tanfolyam, amire még a terhességem elején jelentkeztem a védőnőnél, már várom! Az utolsó alkalommal meg lehet nézni a szülőszobát is, ami nem tudom, milyen hatást fog kiváltani belőlem: vagy fejvesztve kimenekülök, vagy annyira fogok figyelni, hogy nem lesz időm semmibe se belegondolni akkor és ott, aztán majd ha hazajöttünk, akkor kezdek el hisztizni.

Hétvégére pedig sok szeretettel küldi Nektek Dani a kedvenc számát, imádja, akárhányszor csak meghallja, Apa pedig megígérte, hogy ha legközelebb az együttes Magyarországon jár, akkor elmegyünk a koncertjükre, végülis legutóbb Metallicán voltunk együtt.....de jó is volt az.....

Már megint csütörtök van, ez a hét nagyon elrohan ismét...

Tegnap esedékes volt az újabb dokilátogatás, nagyon izgatottan vártam, nem csak azért, mert tudtam, hogy bekukkantunk Danihoz is, hanem azért is, mert kíváncsi voltam Nagylepény helyzetére.

Sajnos a 3/4 5-ös időpont ismét csúszott, annyian ültek a váróban, mire odaértem, hogy reményem se volt a pontos bejutásra. Szerencsére kaptam azonban kis társaságot :) Közvetlenül utánam érkezett egy nagyon szimpatikus házaspár a két és fél éves kislányukkal, aki rövid szemrevételezés után engem választott beszélgető partnerének. Pont egy kismama magazint olvasgattam unalmamban, mire odajött a kislány, felpattant az ölembe és megkérdezte, vannak-e ebben az újságban babák. Anyukája persze rohant, hogy nem szabad a nénit zavarni, meg elnézést kér, de mondtam neki, semmi gond, legalább beszélgetek valakivel.

A negyed órás társalgásunk végére megtudtam, hogy Nórika ücsörög az ölemben - szépen én is bemutatkoztam neki - akinek Barni nevű kisöccse fog születni szintén tavasszal, ő most anyukája pocijában lakik. Egy ici-pici (ezt ő mondta így, haláli volt) babakocsiban fogják tologatni, lesz külön szobája és ha sír, berakják a kiságyba, lekapcsolják rá a villanyt és majd elalszik :D Anyukája itt megjegyezte, hogy nála is ezt szerették volna, aztán nem sikerült, úgyhogy miért a kisöccsét akarja megnevelni....de Nórika kitartott emellett. Annyira hajlandó volt, hogy esetleg egy játékot az övéi közül bedob majd neki :) Végül ők mentek be előttem, mivel kiderült, nekik 1/2 5-ös időpontjuk volt, de Nórika előtte azért megkérdezte a "doktor bácsit", hogy őt is meg fogja-e vizsgálni, vagy csak anyukáját, mert különben ő inkább kint maradna. A doki nagyon aranyos volt, leguggolt mellé és elmondta neki, hogy ő csak a nagyon picike babákat nézi meg és az anyukákat, nyugodtan bejöhet és akkor láthatja a kisöccsét.

Persze azért kihallatszott, hogy Barnika annyira nem kötötte le a figyelmét, gondolom egy-két dolgot arrébb pakolt addig a kiscsaj, de haláli volt.

Az én vizsgálatom nem volt annyira kellemes, mert egy kisebb probléma miatt elég hosszasan szemrevételezett a doktor úr, de elég annyi, nincs semmi gond, elmúlt, méhszáj tökéletesen zárt, gond egy szál se.

Dani viszont akkora nagy fiú lett, hogy képzeljétek, nem fér bele egyszerre a monitorba :))) Jelen pillanatban (illetve tegnap este) farfekvéses ez a kisfiú, tehát kimozdult a jól megszokott keresztben fekvős helyzetéből (persze, mert nem fér már el) és épp a hólyagomon "taposott" a vizsgálat alatt, a kis feje pedig a bordáim alatt volt pár centivel. Így kiderült, hogy a dudor, ami a pocakom kellős közepén emelkedett nem más volt, mint Dani popsija, amit lelkesen tologatott kifelé :) most már bezzeg nem szégyellős a gyerek :P

Nagylepény még mindig a "mélyen fekvő" jelzőt kapta, de annyira már ismét vonult a felsőbb régiókba, hogy doktor úr szerint ettől már simán szülhetek természetes úton és nincs szükség császárra. Bevallom, lassan, de biztosan annyira hozzászoktam ehhez a lepény-helyzethez, hogy tized annyit se gondolok rá, mint korábban, bár ez nyilván azzal is összefügg, hogy Dani is nagyobb. Lehet, nekem sose fog annyira feljebb menni, hogy "veszélytelen" legyen.

Sajnos csak este 6-ra értem haza, ezután pedig egyből kocsiba vágódtunk és vendégségbe mentünk Zsuzsi nagynéni barátnőjéhez, akinek két tündéri kislánya van. Nagyon aranyosak voltak, az egész család szimpatikus volt, finom falatkákkal vártak minket - én azt hiszem egyből letelepedtem enni, remélem nem könyveltek el bunkónak emiatt, de már az orvosnál is korgott a gyomrom - , nem is beszélve a csupacsokis sütiről, abból azt hiszem hármat, vagy négyet is betermeltem. Na jó, előtte mindig megjelent a védőnőm arca lelki szemeim előtt, de simán el tudtam hessegetni :))) Apa is egy hős volt (mintha már lett volna egy hasonló cím), simán kézbe vette a 7,5 hónapos kislányt és nagyon rutinos(nak tűnő) mozdulatokkal cipelte, sőt, kicsit megnézte még a fürdetést és az öltöztetést is. Szerintem nem lesz gond, ha egyszer kézbe kapja a kisfiát :D

Ma munka után pedig szaladtam kozmetikushoz, hát, nagyon jó volt végre elfeküdni nála, utána pedig siettem haza, mivel Barbi és vele együtt persze Dorina látogatott meg minket, a pasik pedig lementek közösségileg a konditerembe. Jó volt, hogy tudtunk kicsit mi, sorstársak beszélgetni, hiába mindig megnyugtató, ha olyan emberrel találkozom és dumálok, aki érti a kérdést: Neked is 3000 még? Igen, szerencsére.... :)

Amikor én még "kislány" voltam....

Valamelyik nap az egyik fórumos társam felvetette, hogy miért nem rakunk fel magunkról "anno" képeket, én pedig - tudom, egy magamutogató kis egoista dög vagyok, hogy a kisfiam blogjára pakolászok magamról fotókat - kapva kaptam az ötleten. Jókat nosztalgiáztam a fotók láttán, sok szép (és kevésbé szép) emlék előjött, és dobáljon meg, aki akar, néha igenis gondolok arra, hogy most miket NEM tehetek meg. Ettől függetlenül százszor is így csinálnám, és senkivel nem cserélnék, méhlepény, derékfájás, nem-alvás, fáradékonyság ide vagy oda.

Apa! Legalább Te írj majd, hogy jaaaaajjj, de csinos voltál akkor...még.....mikor nem voltál bálna!!! :-x

Ebben az időben az utazós korszakomat éltem :), jó volt! A fotó Görögországban készült. A felső és a nadrág tudtommal azóta az egyik rokon kislány tulajdona, talán térdig rámjönne a naci :))) A szandi megvan azóta is, nagy becsben tartom, de nem csak az időjárás miatt mutatna furcsán manapság rajtam.

A kép előzménye, hogy a csajokkal (és Gaby férjével) elmentünk egy jót vacsizni, majd utána - akkori szokásunkhoz híven - beálltunk egy közös fotóra. A rajtam levő cipőt 1 éve nem láttam, jelenleg pedig kísérletet sem teszek a megkeresésére és felvételére, egyik sem menne :)

Azért a smink sokat dob, rajtam legalábbis tuti. Gabiék esküvője alkalmából csíptük ki magunkat ennyire. Ez a ruha 9 hetes terhesen volt rajtam utoljára, akkor - bár a többiek gyanúsnak ítélték az alakomat benne - még belefértem, mára a nézegetése marad...

A fotóból talán alig látszik, de itt épp egy kiadós kocsitolás előtt/közben vagyunk. Gaby férje kevésbé, mi ellenben remekül szórakoztunk közben, a helyzetet pedig divatfotózásra használtuk ki/fel.

Ez a kép Apa kedvence, bár itt még nem is ismertük egymást. Ez a felső szintén múzeális darab :P

Erre a prágai útra anno pasit felejteni mentem a barátnőm társaságában, remekül sikerült.

Ez volt az az időszak (bár itt épp ovisokat megszégyenítő vigyorral és átléssel egy szamarat etetek a győri állatkertben), amikor a disco számokat kívülről fújtam, hetente fogadott a manikűrösöm és a 36-os méret is nagy volt rám sokszor, no meg történt velem még egy s más, amit a fiamnak majd egyszer elmesélek....talán...:)))

Mára maradt a Megasztárból Szíj Melinda, meg a jó öreg Tabáni Pityu (na jó, ez kis költői túlzás) valamint a 2XL-es bugyik és társaik.

A hétvégéről nem is írok semmit, milyen gyorsan eltelt...szülinapi ebéd, shoppingolás, főzőcske...aztán valahogy megint csak hétfő reggel lett.

Mai napomat azonban legalább feldobta, hogy meglett a cukorterhelésem eredménye és teljesen rendben van. (7,8 mmol/L-től tekinthető valaki cukorbetegnek terhesség esetén, nekem 6,8 lett a terhelés utáni értékem) Egyik kollégám ment be épp a városba, úgyhogy ismét bekéredzkedtem a kocsiba és látogatást tettem a Liezen Mayer út leletkiadó szobájában, ahol mondanom se kell, "iszonyatosan" elhavazva ülnek az asszisztensek. Végülis nem is pattogok már ezen, most már remélhetőleg úgysem kell mennem több vérvizsgálatra munkaidőben, legközelebb meg már tényleg az otthon dekkoló kismamák táborát fogom erősíteni. Erről a dilemmámról meg majd később írok...

Nagy bánatomra, kiságyunk még mindig nincs, talán véééégre a héten, de már le sem merem írni. Szombaton megyünk Budapestre, Apa koncertekre, én meg barátlátogatóba :), útközben pedig egy-két baba outlet-et is útba ejtünk, aminek előfeltétele a helyi boltok előzetes feltérképezése.....lenne. Mára is kinéztem egyet, de idő hiányában (mi miért rohanunk mindig mindenhova???) van egy sejtésem, hogy elmarad. Ami (talán) tuti, hogy szerdán kapunk pár holmit, nagyon jó lenne végre valamit látni is abból, hogy alakulnak Dani kis felszerelései, holott úgy gondolom, abszolút nem vagyunk elkésve. Szegény gyereknek eddig könyvei vannak a legnagyobb mennyiségben, végülis nem baj, ha kád, meg rugdalózó nincs, a lényeg, hogy olvasson és művelődjön már az első naptól :)))

Helyesbítek: ma mégis sikerült elmennünk az egyik bababoltba. Mondjuk semmit nem vettünk, tartottunk egy rövid árfelmérést és megállapítottuk, hogy relatív OK az árszínvonal, illetve vannak mindenféle árfekvésben termékek, tehát fogunk tudni azért válogatni, ha a fővárosiak nem jönnének be.

Dani ma nagyon nyugis, szegényt ebben a trutyi időben meg is értem, legszívesebben én is aludtam volna egész nap, bár azért az előbb egy jól irányzott veserúgással észrevétette magát :) Gyanítom, azért sem aktív ma, mert előző éjjel katasztrofálisan aludtam és a jó öreg Murphy törvénye szerint reggelre dőltem ki, mikor megszólalt az ébresztőm. Ilyenkor pedig Dani megérez mindent, a sok forgolódást és mászkálást pedig reggelnek veszi, ergó, hajnalban mutatványozik, majd velem ellentétben reggelre elalszik. Nemalvásom oka ma igen banális volt: megnéztem a Harry Potter és a Főnix rendjét, majd olyan horror álmot szőttem össze mindebből, hogy a hollywoodi forgatókönyvírók megirigyelhetének. Lassan ott tartok, hogy csak romantikus, csöpögős filmeket nézhetek, mert egyedül azok nem tesznek be. Ja, és valószínű az is a hormonzajlásomnak köszönhető, hogy ma, amikor a kollégáim elmondták, hogy hiányozni fogok nekik, majdnem elbőgtem magam. :)

K.É.S.

Avagy Kicsi vagyok, éhes vagyok, segítsetek!

Bevallom, nem (volt) jellemző rám, hogy alapítványoknak segítsek, az egyetlen dolog, amit minden évben megteszek, az az adóm 1 %-nak felajánlása, és minden évben a koraszülött mentőknek adom. Fogalmam sincs, hogy találtam ezt anno, jó pár éve ki, de nem változtatok a kedvezményezetten soha.
Egyik nap azonban érdekes felhívásra lettem figyelmes az egyik kismamis fórumon, ahol aktívkodom. Minden héten vannak új cikkek, új születéstörténetek, új rémtörténetek, amik miatt leszoktam ezek olvasásáról, mert csak parázik rajta az ember. Nem ítélem el azokat, akik ezeket a tragikus történéseket leírják, nyilván segít, ha ki tudják írni magukból és csomóan hozzá is szólnak, de én tudni se akarok róluk.
Múlt héten azonban a fórum üzemeltetője küldött ki egy aranyos felhívást, miszerint Karácsony közeledtével jószándékú emberek segítségét kérik, a Gyermekétkeztetési Alapítvány szakemberei.

A linkre kattintva elolvashatjátok a részleteket.

Egyből ezután utaltam is, mert úgy gondolom, ezt az összeget, ami ugyan nem olyan sok, más baromságokra is elszórom, akkor hadd legyen egy rászoruló kisgyereknek legalább pár napig meleg étele.
A számlaszám – szkeptikus révén leellenőriztem – valóban ehhez az alapítványhoz tartozik, és valóban megküldték a szakácskönyvet, egy szívhez szóló e-mail társaságában. Ígérem, elkészítek belőle valamit és felteszem a receptet, remélhetőleg karácsonyig még lesz időm a kísérletezésre.

Anya egy hőőőőőős :)

....mert kibírta a cukorterhelést.

Jó, nem tömjénezem magam, mert nem az oroszlán barlangjába kellett bemennem, csak olyan rémes legendákat hallottam erről a vizsgálatról, hogy tiszta ideg voltam előző éjjel. Mivel 7-re szerettem volna odamenni, ezért jó korán lefeküdtem, persze a nyugodt alvás elmaradt. Egyrészt azért, mert azon filóztam, hogyan és mikor fogom kihányni a löttyöt (mintha eddig annyi időt töltöttem volna öklendezve a wc fölött), másrészt pedig azért, mert ahányszor felkeltem, ittam egy jó pohár vizet, hogy legalább szomjas ne legyek. Azt, hogy ez mit okoz a terhes kismamáknál nem részletezem. Az első dolog tök felesleges volt, mint később kiderült - jóvanna, utólag mindig okos vagyok én is - , a második viszont nagyon hasznos.

Mire 7-re odaértem, már vagy öten voltak előttem, begyűjtötték a papírokat és vártam. Szerencsére ilyenkor a Down-kór szűrésre és egyéb vérvételekre érkezők később mehetnek csak be, mivel nekik nem kell éhgyomorra menni a "cukrosoknak" viszont igen. Harmadikként szólítottak, aztán majdnem dobtam egy hátast, mikor megláttam a poharakat. Védőnéni 2 deciről beszélt, hát, felvilágosítanék mindenkit, hogy ez egy "csöppet" több volt. Még a Mekiben sem tudok ennyi üdítőt meginni, pedig azokat sajnálatos módon szeretem, nemhogy ebből....

A fél citromot belecsavarhattam, de hát ehhez is tartozik egy kis sztori. Citromlevet nem lehet vinni, mert abban lehetnek különböző adalékanyagok, a citrommal viszont az a gond, hogy a magokat képtelenség előre kiszedni belőle. Így az én cukros lötyimben nem csak a glükóz kavargott, hanem 8-10 magocska is. Tovább nem akartam húzni az időt, pedig egy fél órát horgásztam volna még, a magok azonban makacsul tartották magukat :) (kis intermezzo: a vérvétel közben kiderült, hogy a Down-kór szűrésre már nem fog kémcső maradni...magyar egészségügy)

A szúrás maga ismét nem fájt, simán le tudtak csapolni, aztán megkért a laboros hölgy, hogy igyam meg az oldatot. Szagra semmi, az első korty még relatív jó is volt, viszont 5 korty után rájöttem, hogy ezt egy húzásra képtelenség meginni, már csak a mennyiség miatt sem. Háromra sikerült, de tényleg nem a szörnyű íze miatt. Olyan volt, mint egy elrontott limonádé, főleg úgy, hogy összeszorított fogakkal kortyolgattam, mert közben szűrtem a magokat is :DDD, mint egy ámbráscet.

Azt hiszem, úgy mentem ki, hogy megnyaltam a szám szélét, néztek is rám, hogy na, a hülye édességmániás....ezen is jókat nevetgéltem. Ezután hazasétáltam, majd pontosan 120 perc múlva Apukám visszavitt a következő vérvételre. Az ég adta világon semmi bajom nem lett, nem lettem rosszul, nem szédültem, az éhség....jah, kérem, az még most sincs :))) Szóval az éhgyomortól ennél a vizsgálatnál nem kell félni, garantált, hogy elmúlik 1 perccel a lötty megivása után és tényleg nem olyan szörnyű, minden leírt ízkombináció ellenére, egy kicsit túlcukrozott limonádé és semmi több. Másodszorra is ugyanabból a karomból kértem a vérvételt - még jutott kémcső!! - , ugyan egy kicsit belilult, de ezt meg betudom a két szúrásnak. Egyébként le a kalappal a laborosok előtt, szuperül veszik le a vért, és tényleg pontosan 120 perc múlva hívtak is be, egy percet sem várakoztam. Végre van egy pozitív élményem :)

7vége

Már nagyon vártam a hétvégét, eléggé elfáradtam péntekre, a munkahelyemen is sok minden összejött, volt idegeskedés (egy kedves kollégám "becsúszott" egy betonkeverő alá, úgyhogy a fél pénteket végig stresszeltük, mi lesz vele. Szerencsére már kikerült az intenzívről, összetákolták a műtőben.), készülődés egy jövő heti konferenciára, ami keddtől péntekig fog tartani. Szóval, lelkiekben felkészültem, hogy a jövő hét sem lesz egy leányálom, plusz ehhez hozzájön, hogy szerdán cukorterhelésre is kell mennem. Remek.

Ezek a hétvégék pedig olyan gyorsan elmennek, csak azt veszem észre, hogy vasárnap délután/este van és le kell feküdni, mert másnap kelés. Na, de ma azért még adok a cukorterhelés előtt a szervezetemnek, mivel délután 3-ra megyünk a legutolsó vacsoracsatára Mosonmagyaróvárra. Januárban (pont velünk) kezdtük a dolgot és ma teszünk pontot a végére, bár a kiértékelésekhez még szervezni kell egy estét.

Dani tegnap óta új felfedezéseket tett :) kis világában. Egész nap hihetetlen aktív volt, meg sem állt egy percre sem, az X Faktor közben pedig rájött, tud bukfencezni is. Biztos tetszett neki, mert éjjel is gyakorolta, hol az óramutató járásával ellentétesen, hol megegyező irányba fordult, mikor pedig célba ért, kezdte az egészet előről. Így a hasam egyszer a jobb, másszor a bal oldalon púposodott ki, én meg próbáltam kitapogatni, vajon milye lehet épp ott. Ja, és átérzem a süteménytészták helyzetét, mert kb én is úgy éreztem magam, mintha percenként megkavarnának, és minden elismerésem az emberi szervezeté és azé, aki kitalálta, hogy így működjön. Komolyan elgondolkodtam azon, hogyan marad a helyén mégis minden belső szervem úgy, hogy Dani még csak 400 gramm körül jár.....mi lesz itt később???

És tudunk már játszani is!! Ha bököd egy helyen, akkor én is visszabökdösöm, majd jön ő és mindez így folyik tovább, míg ő meg nem unja és át nem költözik valahova máshova, ahol meg kereshetem. :) A TV-távirányítós dolog is jó móka, mert ha a hasamra teszem, akkor tudja lökdösni, a távirányító pedig szépen lengedezik egyszer erre, egyszer arra, mint egy libikóka :)))

Megfigyeltem azt is, hogy most már tényleg bejár minden kis zegzugot a szoba-konyhás lakásában (most épp a laptopot rúgdalja, ami az ölemben van): ha aktív és fent van, akkor a fenti részeket részesíti előnyben, ha aludni szeretne, akkor lejjebb megy. Imádom ilyenkor, de néha úgy el tudja találni a legérzékenyebb pontjaimat, hogy csak na.....nem egyszer rohantam már, hogy úristen, bepisilek, aztán kiderült, szó sincs erről, csak szépen megágyazott magának a hólyagomon (sorry) és ráült, sőt, helyezkedik is rajta egy sort :)

Szóval így állunk, és elhatároztam, december elején még megejtünk egy 4D ultrahangot, remélem, adigra már a kis arcvonásait is láthatjuk.

Megjöttünk a kontrollról, bár ma extra sokat kellett várni a doktor úrra, kicsit megcsúszott szegény. Gondolom, elég fáradt lehetett, mert össze-vissza számolta a terhességi heteimet, az elején már kezdtem azt hinni, áprilisban fogok csak szülni, de aztán sikerült a kiskönyv alapján rájönnie a titok nyitjára :)

Mit mondjak, ezek a vizsgálatok egyre kellemetlenebbek és nehezebbek nekem, a vizsgálóra úgy másztam fel, mint egy lassított felvétel, fájt is picit, az ultrahang mellé pedig majdnem beestem, olyan alacsonyan volt az ágy. (néha tényleg elég vígjátékba illő vagyok) Lényeg a lényeg, méhszáj teljesen zárt (örülünk, mert a köhögés óta aggódtam), keményedések nincsenek, bár az orvos szerint a 20. héttől a napi 5-10 teljesen normális és megszokott és szerinte egyelőre dolgozhatok tovább, amíg nincsenek vérzések, és hosszan tartó, nagyobb görcsölések. Szintén nagyon örültem annak, hogy bekukkantottunk Danihoz, bár ő kevésbé volt boldog, mert hihetetlen grimaszokat vágott, majd elkezdte szopni az ujját :))) Picit integetett is, forgolódott és doktor bácsi megállapította, még keresztben fekszik :), de 10 hete még mindig van, hogy fejjel lefelé forduljon, szerintem ennyi elég lesz!

Ami nem olyan jó hír, hogy a méhlepény(akit a Shrek után szabadon én magamban csak Nagylepénynek hívok) még mindig eléggé lent van. A teteje ugyan feljebb ment, de az alja méhszáj közeli, bár szerencsére nem fedi azt. Úgyhogy két hét múlva ismét kontroll és a doktor úr is izgatottan várja a cukorterhelés eredményét, mivel ettől teszi függővé a diétázást.

Egyébként nagyon kíváncsi lennék, hogy 2 réteg ruha, farmer és csizma nélkül is annyi vagyok-e, mint amennyit a védőnő mért, mert én még most is enyhén túlzásnak tartom a kijött eredményt.....jaaaaaaaaaaa....azt ne is várjátok, hogy leírjam, mennyi :))) Így mára odáig jutottam, hogy míg Apa nagy vigyorral ette krumplispogácsával az otthoni babgulyást, addig én a szokásos D betűs joghurtomat nyammogtam müzlivel. Dani azóta pedig meg sem áll, ezt lelkem megnyugtatása végett pedig betudom annak, hogy méltatlankodik és kéri vissza a kiflis szenyákat.

Jó, tudom, ez lassan már büntetendő, hogy mindent szegény gyerekre fogok.....de ha egyszer éhes vagyok???? A diétás, DE FINOM receptötleteket szeretettel várom !!!!

Ma kivételesen reggel mentem védőnőhöz, mert egyszerűen nem volt pofám mindig délben elkéredzkedni a főnökömtől és ott ülni a váróban két órát. Persze stresszeltem magam már előtte, hogy tuti előjött a hólyaggyulladásom, mert ismét olyan fura érzésem volt, de szegény háromszor is bemutatta a vizelet-tesztcsíkot, hogy semmi eltérés, kóros nincs. Megnyugodtam. Ő a mélyen fekvő méhlepényt sem tartotta olyan vészesnek, mert szerinte úgyis feljebb fog menni - tapasztalata alapján - és Dani méretei meg jók.

Ami számomra is meglepő volt, hogy az ő mérlege alapján többet híztam (2 hónap alatt 6 kiló), így meg is kaptam, hogy a szuper-kismamák táblázata szerint nem tartom az ideális gyarapodási ütemet, ezért diétáznom kellene. Én meg lestem nagy szemekkel, hogy semmivel nem eszem többet -szerintem - a korábbi heteknél, hónapoknál és a doki különbenis azt mondta, hogy akkor kell a diéta, ha a cukorterhelésem rossz lesz, arra meg csak a jövő héten megyek. Szóval elkenődtem a hír hallatán, majd mindezek után bementem egy pékségbe és belefojtottam bánatom egy sajtos rúdba és egy meggyes rácsosba, na jó, a meggyesnek a fele megvan még.

Apa felajánlotta, hogy velem együtt fog diétázni és több halat meg párolt húst és zöldséget fogunk enni, kíváncsi leszek, Dani mit fog hozzá szólni, de abban biztos vagyok, hogy sem ő, sem én nem fogunk lemondani a kakaónkról.

A havi terhesfelkészítő tanfolyam már elkezdődött, úgyhogy mi valószínűleg a hónap végén fogunk értesítést kapni, izgatottan várom :) és hamarosan a védőnéni is szeretne látogatást tenni nálunk....éljen....

Őszi Édes-ségek

A hét elég mozgalmasan telt, mivel két hete már az "utódommal" dolgozom a munkahelyemen, így egyszerre 200 felé figyeltem, arra, amit én csinálok és arra, amit ő. Kollégaim alkalmazták is kedvenc mondásukat, miszerint teher alatt nő a pálma, így szegény a hét közepére kiakadt teljesen, hogy ő ezt nem bírja. Úgyhogy lelkifröccs, hasonló időszakok elmesélése következett, kis használati útmutató a munkatársakhoz és újult erővel vágtunk bele a dokumentumok rendezésébe, beszállítók rendszerezésébe és abba, hogy igenis a külföldiekkel is kell telefonon beszélni, még akkor is, ha nem minden szót ért. Így aztán a méhlepény-probléma háttérbe szorult kicsit, mert nem értem rá ezen filózni, bár csütörtökön felhívtam az orvosom, hogy szeretném, ha szerdán megnézne. Tudom, paramami, de a köhögésem óta eléggé fáj a hasam a magnézium ellenére is, és nekem ez megnyugtató lenne. Danit is megkérdeztem, elmenjünk-e, erre aranyosan belémrúgott egyet, úgyhogy én ezt igennek vettem az ő részéről. Tehát, jövő héten szerdán kontroll.

Ígértem képeket Dani első könyveiről, amiket az Amazon-on vettünk, íme:

Ja, igen, mindenki jól látja, hogy német nyelvű kis csodákról van szó - én is jól szórakozom rajtuk - , mert feltett szándékunk, hogy valamilyen módon, de megtanítsuk legalább egy idegen nyelvre még gyerekkorában. Írtam már a kiköltözésről, ott is hasznát vennénk a nyelvtudásnak, de amúgyis, kb egyetemista korom óta tudom, hogy én így szeretném nevelni a gyerekem és ha már ilyen végzettségem van, akkor miért ne. Tudom, most jönnek az alter-anyuk, hogy minek terhelni a gyereket (bocsánat, én néha befordulok tőlük a fórumokon is), de mielőtt kijön a gyámhatóság, hogy már most igényt tartanak a gyerekre, szögezzük le, nem fonetikai és morfológiai kiselőadásokat fogunk neki tartani és nem nyelvészeti szakkönyveket kap a kiságyba. De erről később majd még úgyis ráérek írogatni, van még jó pár hónapunk, hogy kidolgozzam a tanmenetet...hehe :P

És ha már Németországnál tartunk. Mikor kint voltunk szert tettünk egy széééép, bio Hokkaido tökre, amire már régóta pályáztunk, egészen pontosan Ausztrália óta. Ott ugyanis Hanni az első napokban csinált nekünk vacsira sütőtök-krém levest, amitől bevallom én első hallásra kiütést kaptam. Gyerekkorom óta utálom a sütőtököt, a szagát sem bírom, otthon már a lépcsőházban megéreztem, ha apukám nasinak azt csinált magának. Szóval, így vágtam neki a levesnek...egy kis kanál (Hanni kedvéért).....még egy kiskanál....aztán azon vettem észre magam, hogy jéééééé...ez finom! Számomra is döbbenetes volt, hogy utána három nappal is a maradékot kotortuk Apával, a rokonok meg azon nevettek, hogy azért ekkora sikerre nem számítottak. Az elmondások alapján egyikünk se tudott visszaemlékezni arra, hogy valaha is láttunk volna itthon ilyet: gömbölyű, pirosas színű tök.

Németországban aztán majdnem a nyakába ugrottunk Ulf feleségének, aki szintén ilyet tálalt vacsira, pirított tökmaggal és ezek után már nem volt kérdés, tök-kereső körútra indulunk kint. És így találtunk rá a tekintélyes termésre az egyik kinti hiperben, nagy féltve pedig haza is hoztuk. Csütörtökön volt a napja, hogy kitűztük a tökleves-főzést. Végül Apa "gyilkolta" meg a kis pirosat, mert egész egyszerűen annyira kemény volt, hogy én háromszor vágtam bele a nagykést, de meg se mozdult se előre, se hátra.

Lényeg a lényeg, isteni lett, a munkahelyemen versenyt futottak a többiek a kóstolóért, én meg próbáltam a saját adagomat menteni :), persze nagy büszkén. Íme a csodálatos sütőtökkrém-leves fotó, mondjuk még Ausztráliából, de a miénk is dettó ilyen lett.

Hozzávalók:

• 1 db Hokkaidó tök (nálunk ugyan tévesen, de japán tökként árulják)


• 5-6 szem közepes krumpli


• hagyma, fokhagyma


• só, bors, szerencsendió, gyömbér (ha nincs, akkor a szerecsendió is tökéletes)


• 3-4 erőleves, vagy tyúkhúsleves kocka


• 300-400 ml főzőtejszín

A tököt és a krumplit megpucolva, felkockázva (a tök belsejét jól ki kell kaparni) egy nagyobb lábasba kell tenni és annyi vízzel felönteni, hogy éppencsak ellepje. Ízlés szerint fűszerek következnek - először inkáb kevesebb, utána még lehet hozzá tenni - és fedő alatt, takarék lángon pároljuk, kb 25 percig. Akármilyen keménynek tűnik a tök, elég hamar megpuhul. Ha ilyenkor soknak tűnik még a víz, le lehet merni róla valamennyit egy tálba. Ezután botmixerrel összeturmixoljuk, közben fokozatosan beleöntjük a tejszínt. Ha sűrű, a kimert vízből lehet visszamerni a levesbe. Kóstolás után természetesen el lehet dönteni, hogy kell-e még bele valamilyen fűszer. Nagyon-nagyon egészséges és isteni finom, mondom én, aki a sütőtököt továbbra is bojkottálja. :) Jó főzőcskézést!

Ezt a kis videót pedig Apának küldöm...Ő úgyis tudja, miért..bár 1 napot csúsztam vele... :-x

Eddig...Vol.3

Ma vagyok 21 hetes terhes:

• túl vagyunk a 16. heti AFP vizsgálaton, ami szerencsére jó lett, bár ettől féltem a legjobban
• a 19. héten voltunk a második nagy genetikai ultrahangon, ahol kiderült, hogy Kisgolyónk Dani :), méretei szuperek
• sajnos ezen az ultrahangon történt annak kiderítése is, hogy a méhlepény mélyen fekvő, így fokozottan kell vigyáznom magamra, nem emelhetek, nem erőlködhetek, nem hajolgathatok és a kelleténél többet kell pihennem, vízszintesben lennem - ettől függetlenül dolgozom. Legközelebb november 24-én lesz kontroll és reménykedünk abban, hogy Dani és a méh növekedésével megoldódik ez a probléma, mint ahogy így lett másoknál is, akik szintén így jártak.
• az immunrendszerem nem olyan erős, mint korábban a terhességem előtt, októberben is túlestem egy megfázáson. Most homeopátiás szereket kellett szednem, amikben eleinte nem hittem, de két nap után kiderült, mégis hatnak :)
• elhagyhattam két gyógyszert: nem kell tovább vérnyomás-csökkentőt szednem (éljen, éljen) és a Laevolac hashajtó szirupot is elraktam (még jó, hogy 1 litert bespájzoltam), bár a jó isten áldja meg, aki feltalálta, mert szuperül működik. Jelenleg a D........ joghurt mindenféle változata jön be, nem tudom, miért, hogyan, de addig jó, míg ezzel megoldható a nem-erőlködés.
• elutaztunk Lipcsébe, ahol nagyon jól éreztük magunkat és a hepehupás cseh "autópályától" eltekintve semmiféle zavaró körülmény nem volt. Kivéve talán az, rájöttem, már nem szeretek annyira sokat egy helyben ülni. Németországban megkapta Dani élete első könyveit, majd ezekről is teszek fel képeket, jó kis német képeskönyvek és pár euróért rendeltük őket az interneten.
• alvás......küzdünk....jelenleg egy kukac párna és egy kis kemény párna a társaim benne, próbálom őket gyömöszölni a derekam, nyakam, hátam alá/mellé....no comment
• Dani édesen alszik éjszaka, ha én mozgok, és helyezkedem, néha ő is, van mondjuk, mikor észre sem veszi. A reggeli kelése óramű pontosságú, 6.15-kor jelzi, figyeljek, kapcsoljam ki az ébresztőt, mert Apa még aludni akar (még hogy a fiúk nem apásak....hehe)
• egyre jobban behatárolhatók az éber és alvós-pihenős időszakai
• a zenét változatlanul szereti, de nem a babazenét. Amikor énekelgetek, vagy dúdolgatok, csend van és figyel, amikor abbahagyom, piszkál :) Ha meghallja a hangom, egyből fent van, különösen szereti, ha sokat telefonálok a munkahelyemen.
• Apa is érzi minden egyes mozdulatát, sőt, szabályosan kidudorodik a hasam egyes helyeken, mikor fordul, vagy nagyon kalimpál, így szemmel is követhető, merre tart épp akkor
• a kismama nadrág bevált, bár derékra szinte semmit nem híztam, csak előre nő a pocakom (tudom, tipikus fiús)
• ja, és kis viccesek: zoknit, cipőt húzni egyedül nem tudok, a hajolgatás miatt sem (nem röhög nagyon hangosan) Apa segít mindig, így is hálás köszönet érte. Ha elmegy majd Pécsre tanítani, akkor ruhában és cipőben fogok aludni :))) Nem tudok körmöt vágni a lábamon (még inkább nem röhög), valószínű, ebben is Apa segít majd, az egyéb női dolgokról...khmmmm...ne is beszéljünk. Emlékezetből és tapogatással. Na jó, ezen én is hangosan nevetek :D Plusz kis finomság, hogy Dani ilyenkor extrán rákapcsol a karatéra, de próbálom neki mondogatni, hogy majd tizenx év múlva igenis ő is fogja értékelni, hogy a nője ápolt és látott már gyantacsíkot/borotvát, úgyhogy hagyja kicsit anyát szépülni.