Őszi Édes-ségek

A hét elég mozgalmasan telt, mivel két hete már az "utódommal" dolgozom a munkahelyemen, így egyszerre 200 felé figyeltem, arra, amit én csinálok és arra, amit ő. Kollégaim alkalmazták is kedvenc mondásukat, miszerint teher alatt nő a pálma, így szegény a hét közepére kiakadt teljesen, hogy ő ezt nem bírja. Úgyhogy lelkifröccs, hasonló időszakok elmesélése következett, kis használati útmutató a munkatársakhoz és újult erővel vágtunk bele a dokumentumok rendezésébe, beszállítók rendszerezésébe és abba, hogy igenis a külföldiekkel is kell telefonon beszélni, még akkor is, ha nem minden szót ért. Így aztán a méhlepény-probléma háttérbe szorult kicsit, mert nem értem rá ezen filózni, bár csütörtökön felhívtam az orvosom, hogy szeretném, ha szerdán megnézne. Tudom, paramami, de a köhögésem óta eléggé fáj a hasam a magnézium ellenére is, és nekem ez megnyugtató lenne. Danit is megkérdeztem, elmenjünk-e, erre aranyosan belémrúgott egyet, úgyhogy én ezt igennek vettem az ő részéről. Tehát, jövő héten szerdán kontroll.

Ígértem képeket Dani első könyveiről, amiket az Amazon-on vettünk, íme:

Ja, igen, mindenki jól látja, hogy német nyelvű kis csodákról van szó - én is jól szórakozom rajtuk - , mert feltett szándékunk, hogy valamilyen módon, de megtanítsuk legalább egy idegen nyelvre még gyerekkorában. Írtam már a kiköltözésről, ott is hasznát vennénk a nyelvtudásnak, de amúgyis, kb egyetemista korom óta tudom, hogy én így szeretném nevelni a gyerekem és ha már ilyen végzettségem van, akkor miért ne. Tudom, most jönnek az alter-anyuk, hogy minek terhelni a gyereket (bocsánat, én néha befordulok tőlük a fórumokon is), de mielőtt kijön a gyámhatóság, hogy már most igényt tartanak a gyerekre, szögezzük le, nem fonetikai és morfológiai kiselőadásokat fogunk neki tartani és nem nyelvészeti szakkönyveket kap a kiságyba. De erről később majd még úgyis ráérek írogatni, van még jó pár hónapunk, hogy kidolgozzam a tanmenetet...hehe :P

És ha már Németországnál tartunk. Mikor kint voltunk szert tettünk egy széééép, bio Hokkaido tökre, amire már régóta pályáztunk, egészen pontosan Ausztrália óta. Ott ugyanis Hanni az első napokban csinált nekünk vacsira sütőtök-krém levest, amitől bevallom én első hallásra kiütést kaptam. Gyerekkorom óta utálom a sütőtököt, a szagát sem bírom, otthon már a lépcsőházban megéreztem, ha apukám nasinak azt csinált magának. Szóval, így vágtam neki a levesnek...egy kis kanál (Hanni kedvéért).....még egy kiskanál....aztán azon vettem észre magam, hogy jéééééé...ez finom! Számomra is döbbenetes volt, hogy utána három nappal is a maradékot kotortuk Apával, a rokonok meg azon nevettek, hogy azért ekkora sikerre nem számítottak. Az elmondások alapján egyikünk se tudott visszaemlékezni arra, hogy valaha is láttunk volna itthon ilyet: gömbölyű, pirosas színű tök.

Németországban aztán majdnem a nyakába ugrottunk Ulf feleségének, aki szintén ilyet tálalt vacsira, pirított tökmaggal és ezek után már nem volt kérdés, tök-kereső körútra indulunk kint. És így találtunk rá a tekintélyes termésre az egyik kinti hiperben, nagy féltve pedig haza is hoztuk. Csütörtökön volt a napja, hogy kitűztük a tökleves-főzést. Végül Apa "gyilkolta" meg a kis pirosat, mert egész egyszerűen annyira kemény volt, hogy én háromszor vágtam bele a nagykést, de meg se mozdult se előre, se hátra.

Lényeg a lényeg, isteni lett, a munkahelyemen versenyt futottak a többiek a kóstolóért, én meg próbáltam a saját adagomat menteni :), persze nagy büszkén. Íme a csodálatos sütőtökkrém-leves fotó, mondjuk még Ausztráliából, de a miénk is dettó ilyen lett.

Hozzávalók:

• 1 db Hokkaidó tök (nálunk ugyan tévesen, de japán tökként árulják)


• 5-6 szem közepes krumpli


• hagyma, fokhagyma


• só, bors, szerencsendió, gyömbér (ha nincs, akkor a szerecsendió is tökéletes)


• 3-4 erőleves, vagy tyúkhúsleves kocka


• 300-400 ml főzőtejszín

A tököt és a krumplit megpucolva, felkockázva (a tök belsejét jól ki kell kaparni) egy nagyobb lábasba kell tenni és annyi vízzel felönteni, hogy éppencsak ellepje. Ízlés szerint fűszerek következnek - először inkáb kevesebb, utána még lehet hozzá tenni - és fedő alatt, takarék lángon pároljuk, kb 25 percig. Akármilyen keménynek tűnik a tök, elég hamar megpuhul. Ha ilyenkor soknak tűnik még a víz, le lehet merni róla valamennyit egy tálba. Ezután botmixerrel összeturmixoljuk, közben fokozatosan beleöntjük a tejszínt. Ha sűrű, a kimert vízből lehet visszamerni a levesbe. Kóstolás után természetesen el lehet dönteni, hogy kell-e még bele valamilyen fűszer. Nagyon-nagyon egészséges és isteni finom, mondom én, aki a sütőtököt továbbra is bojkottálja. :) Jó főzőcskézést!

Ezt a kis videót pedig Apának küldöm...Ő úgyis tudja, miért..bár 1 napot csúsztam vele... :-x