Avagy Kicsi vagyok, éhes vagyok, segítsetek!
Bevallom, nem (volt) jellemző rám, hogy alapítványoknak segítsek, az egyetlen dolog, amit minden évben megteszek, az az adóm 1 %-nak felajánlása, és minden évben a koraszülött mentőknek adom. Fogalmam sincs, hogy találtam ezt anno, jó pár éve ki, de nem változtatok a kedvezményezetten soha.
Egyik nap azonban érdekes felhívásra lettem figyelmes az egyik kismamis fórumon, ahol aktívkodom. Minden héten vannak új cikkek, új születéstörténetek, új rémtörténetek, amik miatt leszoktam ezek olvasásáról, mert csak parázik rajta az ember. Nem ítélem el azokat, akik ezeket a tragikus történéseket leírják, nyilván segít, ha ki tudják írni magukból és csomóan hozzá is szólnak, de én tudni se akarok róluk.
Múlt héten azonban a fórum üzemeltetője küldött ki egy aranyos felhívást, miszerint Karácsony közeledtével jószándékú emberek segítségét kérik, a Gyermekétkeztetési Alapítvány szakemberei.
A linkre kattintva elolvashatjátok a részleteket.
Egyből ezután utaltam is, mert úgy gondolom, ezt az összeget, ami ugyan nem olyan sok, más baromságokra is elszórom, akkor hadd legyen egy rászoruló kisgyereknek legalább pár napig meleg étele.
A számlaszám – szkeptikus révén leellenőriztem – valóban ehhez az alapítványhoz tartozik, és valóban megküldték a szakácskönyvet, egy szívhez szóló e-mail társaságában. Ígérem, elkészítek belőle valamit és felteszem a receptet, remélhetőleg karácsonyig még lesz időm a kísérletezésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése