Anya egy hőőőőőős :)

....mert kibírta a cukorterhelést.

Jó, nem tömjénezem magam, mert nem az oroszlán barlangjába kellett bemennem, csak olyan rémes legendákat hallottam erről a vizsgálatról, hogy tiszta ideg voltam előző éjjel. Mivel 7-re szerettem volna odamenni, ezért jó korán lefeküdtem, persze a nyugodt alvás elmaradt. Egyrészt azért, mert azon filóztam, hogyan és mikor fogom kihányni a löttyöt (mintha eddig annyi időt töltöttem volna öklendezve a wc fölött), másrészt pedig azért, mert ahányszor felkeltem, ittam egy jó pohár vizet, hogy legalább szomjas ne legyek. Azt, hogy ez mit okoz a terhes kismamáknál nem részletezem. Az első dolog tök felesleges volt, mint később kiderült - jóvanna, utólag mindig okos vagyok én is - , a második viszont nagyon hasznos.

Mire 7-re odaértem, már vagy öten voltak előttem, begyűjtötték a papírokat és vártam. Szerencsére ilyenkor a Down-kór szűrésre és egyéb vérvételekre érkezők később mehetnek csak be, mivel nekik nem kell éhgyomorra menni a "cukrosoknak" viszont igen. Harmadikként szólítottak, aztán majdnem dobtam egy hátast, mikor megláttam a poharakat. Védőnéni 2 deciről beszélt, hát, felvilágosítanék mindenkit, hogy ez egy "csöppet" több volt. Még a Mekiben sem tudok ennyi üdítőt meginni, pedig azokat sajnálatos módon szeretem, nemhogy ebből....

A fél citromot belecsavarhattam, de hát ehhez is tartozik egy kis sztori. Citromlevet nem lehet vinni, mert abban lehetnek különböző adalékanyagok, a citrommal viszont az a gond, hogy a magokat képtelenség előre kiszedni belőle. Így az én cukros lötyimben nem csak a glükóz kavargott, hanem 8-10 magocska is. Tovább nem akartam húzni az időt, pedig egy fél órát horgásztam volna még, a magok azonban makacsul tartották magukat :) (kis intermezzo: a vérvétel közben kiderült, hogy a Down-kór szűrésre már nem fog kémcső maradni...magyar egészségügy)

A szúrás maga ismét nem fájt, simán le tudtak csapolni, aztán megkért a laboros hölgy, hogy igyam meg az oldatot. Szagra semmi, az első korty még relatív jó is volt, viszont 5 korty után rájöttem, hogy ezt egy húzásra képtelenség meginni, már csak a mennyiség miatt sem. Háromra sikerült, de tényleg nem a szörnyű íze miatt. Olyan volt, mint egy elrontott limonádé, főleg úgy, hogy összeszorított fogakkal kortyolgattam, mert közben szűrtem a magokat is :DDD, mint egy ámbráscet.

Azt hiszem, úgy mentem ki, hogy megnyaltam a szám szélét, néztek is rám, hogy na, a hülye édességmániás....ezen is jókat nevetgéltem. Ezután hazasétáltam, majd pontosan 120 perc múlva Apukám visszavitt a következő vérvételre. Az ég adta világon semmi bajom nem lett, nem lettem rosszul, nem szédültem, az éhség....jah, kérem, az még most sincs :))) Szóval az éhgyomortól ennél a vizsgálatnál nem kell félni, garantált, hogy elmúlik 1 perccel a lötty megivása után és tényleg nem olyan szörnyű, minden leírt ízkombináció ellenére, egy kicsit túlcukrozott limonádé és semmi több. Másodszorra is ugyanabból a karomból kértem a vérvételt - még jutott kémcső!! - , ugyan egy kicsit belilult, de ezt meg betudom a két szúrásnak. Egyébként le a kalappal a laborosok előtt, szuperül veszik le a vért, és tényleg pontosan 120 perc múlva hívtak is be, egy percet sem várakoztam. Végre van egy pozitív élményem :)