Amikor Murphy beindul

Jaj, hol is kezdjem ezt a bejegyzést??? Mert hogy mi elég rendesen megkaptuk a magunkét Murphy bácsitól...haladjunk mondjuk úgy, hogy kezdem magammal (nem egoista mivoltom miatt), én kevesebbet kaptam.

Dani alig volt talán két hetes, amikor egyik éjjel olyan hidegrázás jött rám, hogy nem tudtam kikelni az ágyból és úgy éreztem, az összes fogam kirepül a számból, a belső szerveimről nem is beszélve. Apa félálomban "bíztatott", hogy maradjak csendben, a gyerek alszik, fel fogom ébreszteni. Azt hiszem talán 5 perc elteltével jött rá, hogy nem színészkedem, hanem valóban rosszul vagyok, erre meg azt a diagnózist állította fel, hogy tuti halál fáradt vagyok és ez ettől van, de lélegezzek mélyeket, ahogy a szülés alatt is, és attól jobb lesz. (erről a megoldásról hidegrázás esetében sose hallottam, de hát kipróbáltam) Mindezzel azt értem el, hogy még rosszabbul lettem, már a két takaró se segített, a gyereket, aki közben felébredt, tisztába se tudtam tenni, örültem, hogy nem estem le az ágyról a remegés miatt. Aztán ahogy jött, úgy el is múlt, én meg elkönyveltem, hogy ez az Apa mégiscsak tud valamit, lélegezni kell mélyeket és pikk-pakk kutya bajom. A következő napokban csak azt éreztem, hogy fáradt vagyok, nem bírok még annyi mindent se csinálni, mint előtte, de mivel más tünetem nem volt, nem is tulajdonítottam ennek nagyobb jelentőséget. Kb. 1 héttel az ominózus eset után egyik este gondoltam, kipróbálom a gyerek digitális lázmérőjét, megmérem a lázam, mert annyira szomjas voltam egész nap a több liter folyadék ellenére, hogy kezdett végleg gyanús lenni a dolog.....aztán alig akartam hinni a kijelzőnek: 38,9. Szerintem vagy tízszer megnéztem, mert gyerekkoromban is csak maximum 37,5 -ig ment fel a "lázam", apukámtól örököltem ezt a láztalan szenvedést, ami sajnos nem jó, mivel az immunrendszerem így nem is működik olyan jól. Gyorsan Algopyrin, amit lehet szoptatás alatt is szedni és bizakodva vártam, mit hoz a másnap. Hát, nem lett jobb az állapotom, sőt, 39,5-nél már kezdtem nagggggyon komolyan aggódni. Persze mire gondoltam....szoptatok, így tuti mellgyulladásom van, nem ürült ki rendesen a tej és köztudott, hogy ez extrém magas lázzal jár és más egyéb tünetem (fejfájás, torokfájás, végtagfájdalom) nem is volt. Így aztán elővettük a mellszívót, és bőszen fejni kezdtem (így lett kb 1 liter tej a mélyhűtőben), és mikor az egyik szoptatás után minden nehézség nélkül még 125 ml-t sikerült megmenteni, már tuti biztos voltam benne, hogy ettől van a láz. Felhívtam a védőnőt, aki megerősített ebben a hitemben, és Gabyt is (mint online tanácsadót), akinek szintén volt ilyen, de ő állította, hogy fejés után hamar lement a láza, én meg két nap Algopyrin és fejés után még mindig csak 38 fokig tudtam csillapítani. Mindez még két napig ment így, majd egyik vasárnap bedühödtem és elhatároztam, hogy bemegyek a kórházba, elvégre én még gyermekágyas kismama vagyok, garanciális, úgyhogy vizsgáljanak ki. Elég nehéz szívvel mentem fel az osztályra, azt hittem oda legközelebb csak a második gyerekem szülésekor fogok felkecmeregni, de már vakon eltaláltam a vizsgálóba, jelentkeztem az ügyeletes szülésznőnél és elmondtam a problémámat. Megmérték a lázam (mindkét hónalj alatt) és valóban, 38 volt pontosan, majd hívták az épp ott lévő dokit - akit még ismertem is - , miszerint vizsgáljon meg. Szép sorban mindenen végig haladtak, volt kenetvétel, manuális vizsgálat - abszolút nem fájt már - , ultrahang, de az ég adta világon semmit nem találtak. A sebem szép volt már akkor is, az uh szerint a méhem is annyira visszahúzódott addigra, hogy alig találták meg, és csodák csodájára, a melleim vizsgálatakor is azt mondta az orvos és a szülésznő is, hogy ez bizony nem ettől van, mivel egyik se kemény, a tej dőlt belőlem, így a tejcsatornák se záródtak el. Na, itt már kezdtem pánikolni, hogy valami ismeretlen eredetű betegség támadott meg és vajon mennyi idő lesz, míg rájönnek mi a bajom. Lelki (örök pesszimista) szemeim előtt lejátszódott, hogy engem befektetnek a kórházba és majd Apa cumisüvegből fogja Danit etetni otthon....de mire ezt elképzeltem, elküldtek egy kis pohárral a már jól ismert "szupertiszta" wc-be, egy kis mintáért.

És igen, itt lépett a képbe az a szemét Murphy, mert mi jött ki??? Na, vajon mi???? Hát persze. Az, aki hólyaggyulladásra tippelt, jelentem, nyert. Fehérje, genny, minden volt, annyi keresztet kaptam, amennyit még soha, doki szerint itt a kórházban sikerült összeszednem a fertőzést és szép lassan odáig fajult - mivel nem csípett, nem volt vér, fel se tűnt - , hogy extrém módon belázasodtam és a kezdeti hidegrázás bizony egy kemény lázgörcs volt és örülhetek, hogy nem lett nagyobb bajom. Kaptam egy doboz Augmentin-t, amit beszedtem, majd pár nap múlva a kenet eredményből még az is kiderült, hogy egy kis e-coli fertőzéssel is meg vagyok spékelve, így egy második gyógyszer is felkerült a napi táplálékok közé.

Ezúton is köszönöm a lelkes kórházi takarító brigádnak, hogy e kis ajándékkal kedveskedtek nekem! És ez még mind semmi nem volt ahhoz képest, ami akkor következett, amikor Apa három napra elment továbbképzésre....