Elég volt!!!!

Csütörtökre még visszahívtak minket egy koponya UH-ra, mivel az aszimmetrikus mozgásfejlődésnél nagyon fontos, hogy ezt is nézzék. Hála istennek semmit nem találtak, Dani fejecskéje rendben van, így negatív leletet kaptunk. A vizsgálatot Szigeti doktornő csinálta, akivel még a terhes tanfolyamon találkoztam, nagyon sokáig gondolkoztam, hogy Danit hozzá jelentem be, mint háziorvoshoz, mert valami tündéri doktornéni, de aztán kiderült, hogy ő egy Győr melletti faluban van, így kicsit macerás lett volna oda hordani a gyereket, nagyon sajnáltam. Mindezt azért írtam le, kis felvezetésként, mert szeretnék megkérni mindenkit, hogy legyen kedves többet senki ne mondja, hogy a hasfájás majd elmúlik 3 hónaposan, meg majd x hónaposan, mert nálunk olyan döbbenetes méreteket öltött, hogy együtt sírok a gyerekkel, aki 20 percnél többet képtelen aludni a fájdalomtól. Nyilván erre rátesz még a hülye időjárás is, hogy kis zizi lesz szegényem, de nálunk az ég adta világon semmit, de semmit nem csökkent a hasfájás, sőt.... Az ultrahang előtt egy ugyanilyen rohammal bírkóztam, hol én, hol apukám hurcolta Danit körbe-körbe, és az is zavart, hogy mindenki csak nézett ránk, mintha kb mi tehetnénk róla, uuuuuuuuuuutálom, hogy ilyenkor azt hiszik, én vagyok a hülye anya, akinél nem nyugszik meg a gyerek, aki nem tudja, mivel nyugtassa meg.

Szóval a doktornő is megnézte az uh mellett Danit és mondta, ezt nem hagyhatjuk ennyiben, mert szemmel látható, hogy a gyereknek iszonyat fájdalmai vannak, így megígérte, hogy küld nekünk postán receptet ismét Papaverinről, azt javasolta, nehogy leálljunk róla, majd csak akkor, ha Daninak egy napig, vagy akár két napig nincs széklete, ez fogja azt jelenteni, hogy a szervezete hozzászokott annyira az anyatejhez, hogy teljesen, probléma nélkül meg tudja emészteni. És csodák csodájára (ez volt csütörtökön) tegnap elsőbbségivel megérkezett a recept, a doktornő telefonszámával együtt, mert azt is felajánlotta, hogy bármiben szívesen segít, ha kell. Sajnálatos, hogy lassan a város összes gyerekorvosát ismerem :(

Tanácsolta még emellett, hogy ha 2-3 héten belül nem múlik semmit a hasfájás, akkor érdemes lenne Danit egy hasi uh-ra is elvinni. Én bevallom, már úgy vagyok vele, hogy lassan nincs annak a nyamvadék kórháznak olyan osztálya, ahol a 3 hónapos gyerekem ne lett volna, szóval nagyon meggondolom, mert aranyomat minden héten viszem valami orvoshoz, aztán alig 12 hete születetett. Állítom, én nem voltam 30 év alatt ennyit orvosnál, mint ő.

Tehát nagyon aranyos mindenki, aki bíztat, de köszönjük, most már ne mondja senki, hogy majd elmúlik.....tudjuk.....18 évesen biztosan nem lesz hasfájós, csak addig bírjuk ki valahogy....főleg ő....

Ezekben a napokban egyedül vagyunk Danival, Apa ugyanis továbbképzésen van, így most ketten boldogítjuk egymást. Megosztom mindenkivel, hogy tegnap volt egy hasfájás-mentes napunk :), ami meg is látszott a gyereken, elszöszmötölt magában hosszú percekig és csak akkor kéredzkedett fel kis anya-sétára, amikor már a szemeit dörzsölte a fáradtságtól, ami tegnap elég gyakran bekövetkezett, ettől függetlenül éjjel is nagyon jól aludt. Reggel elmentünk ismét Schneider doktornőhöz, megvolt a negyedik akupunktúrás kezelés is, szó nélkül tűrte Dani, de az utána következő orrtisztítást már nem, bár a 6-7 éves gyerekek is sírnak közben, úgyhogy mit is várjon az ember egy csöpptől. Igazából nem fájdalmas, de hát azért mégis sós vízzel öblítik át az orrjáratokat, meg befogják az egyiket, meg berreg a gép...stb, szóval én se szívesen vállalkoznék rá, de hát Dániel úr még nem tud orrot fújni, a nózija viszont tele van váladékkal. Jövő kedden újra megyünk, aztán meglátjuk, folytatjuk-e a kezeléseket. (Visszatérve a hasfájásra, semmit nem jelentek ki, majd ha egy-két hétig tart ez az idilli állapot, akkor esetleg.)

Ma pedig 11-re megyünk a győri Gézengúz Alapítványba, ahol Dani mozgásfejlődését nézik meg. Anno még Imre bácsi paráztatott be minket, hogy a 8 hetes gyereknek túl lazák az izmai, aztán Schneider doktornő is ezt mondta, bár ő szerinte ez változik majd és nem vészes a helyzet, a körzeti orvosunk meg azt mondta, annyira kicsi az eltérés a többi gyerekhez képest, hogy ő abszolút nem aggódna. Na, de én igen. Főleg, mikor kiderült, hogy izomtónus eltolódása is van (ez valószínű az anyaméhben való elhelyzekedése miatt), a jobb oldala sokkal erősebb, mint a bal. Ez például abban nyilvánul meg, hogy a jobb keze lényegesen erősebb, tegnap simán átfordult oldalra jobb felé, bal felé viszont nem tud, szóval biztosan javulna ez magától is, de azért nem árt, ha megnézi egy gyógytornász szakember is. Apukámtól már megkaptam, hogy minek hurcolom a gyereket ilyen hülyeségekre, de úgy vagyok vele, hogy ha meg később ebből valamilyen gondja lesz, okolhatnám magamat, hogy nem tettem meg mindent az érdekében, a torna meg nyilván nem lesz káros. Tudom, biztosan sírni fog és lehet, néhány mozdulat kellemetlen is lesz neki, de inkább most, mint később valami sokkal rosszabb. /A második gyereknél ilyen esetben lehet, nem fogok kétségbeesetten rohanni fűhöz-fához/ Vinni kell az összes orvosi papírját - van szegényemnek jó pár - és valamennyi eddig készült fényképet, mert megnézik, hogy fejlődött, van-e valami feltűnő a fotókon. .

Ööööö...szóval már meg is jöttünk, kis intermezzo, ugyanis nem tudtam folytatni reggel a bejegyzést, úgyhogy kész tényekkel tudok szolgálni. Az a feltételezésem, hogy Dani sírni fog, nem jött be :))))) Úgy vigyorgott és gagyogott Mónikának, hogy apuval csak néztünk, mi lelte a gyereket. Az volt számára a legviccesebb, amikor felnyalábolták és a kis lábait a szájához emelték, hát ezen hangosan kacarászott, biztos furcsa és csikis volt neki. Nem találtak nagy eltéréseket, a jobb oldalát valóban többet használja kicsit és erősebb is, állítólag helyre állna a szimmetria magától is, de én a tornát választottam. Így heti egy alkalommal kap babamasszázst és kádas fogalkozást - ami a babaúszásra készíti elő - , 1 hónap múlva pedig csatlakozhat egy babacsoporthoz is, ahová baba-mama tornára fogunk járni.:-) Remélem jövő héten a foglalkozást is csípni fogja, most teljesen nyugodt volt, sőt dél óta (most van du. 3 óra) alszik a kiságyában, sőőőőőőt tovább dicsekszem, saját maga aludt el!!! Igaz, az ujjszopás rekord méreteket öltött nála, de mindegy, majd leszokik róla, addig meg nézzük, ahogy aranyosan cuppog. Az alapítvány háza nagyon szuper, van szoptatós sarok, sok-sok játék, színes falak, el voltam ragadtatva, hogy végre nem olyan steril, kórházi környezetet látok. Sajnos nagyon sok beteg kisgyerek volt ott, koraszülöttek, akiknek valamilyen súlyos fejlődési rendellenességük volt, de nagyon kíváncsiak voltak Danira, meg is mutattuk nekik a "babát", Dani meg nagy szemekkel nézte őket. Ült egy speciális hintában is (Huple gömb), amivel megnézték, hogy reagál gyors, forgó mozgásra, de állítólag mindent úgy csinált, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Mónika, aki majd fogalkozni fog vele meg is dícsérte, hogy a kommunikációja nagyon fejlett, a mozgásán meg lehet segíteni, szóval megnyugodtam azért, hogy nem annyira vészes a helyzet, mint ahogy gondoltam. Erre a hétre nincs más betervezve, csak Apát várjuk türelmetlenül haza, a jövő hetünk viszont eléggé zsúfolt lesz, de mindent a maga idejében....

Dumagép

Tegnap nagyon édes dolog történt. Én épp huszonx-edszerre néztem a Kód neve: Merkúr című filmet és hallgattam Bruce Willis bácsi elmélkedéseit, amikor egyszer csak furcsa hangokra lettem figyelmes. Miután meggyőződtem róla, hogy ez tuti nem a filmben van, óvatosan belopakodtam a szobába, ahol a következő látvány fogadott: Apa és Dániel egymás mellett fekszenek, a gyerek kepeszt oldalra, hogy lássa apukáját és hatalmas vigyorral megspékelve dumál neki. Igaz, eddig is heő-veőzött már, de ilyen elánnal és hosszan még egyikünk sem hallotta beszélgetni, mert ez konkrétan az volt. Hát, majd' elolvadtunk mindketten, én majdnem könnyes szemekkel figyeltem a kis dumagépet, annyira meghatódtam, hogy nődögél a kisfiam :-)

A probléma mindösszesen csak annyi volt ezzel, hogy éjjel fél 11-kor produkálta mindezt :D

Még mindig a hasfájásról

Annyit azért javult a helyzet, hogy nem állandóan sír szegényem a görcsei miatt, de vannak rossz napok...mint például a tegnapi. Nagyon-nagyon régóta nem produkált olyat Dani, hogy ne aludt volna délelőtt és délután is több órát, nos, tegnap ez 11-től este 10-ig kimaradt. Olyan hulla fáradt volt, hogy pirosak voltak a szemei, mint egy kis nyuszinak, de vagy a pocakjára ébredt fel állandóan, vagy a kertben sokkal érdekesebb dolgokat talált az alvás helyett: így például visított, amikor úgy fogtam, hogy nem látta a szélben lengedező lila virágot, vagy a muskátli leveleket, vagy éppenséggel nem sétáltam vele. Amikor kendőben volt, akkor pedig olyan melege volt szegényemnek (bár ott aludt békésen), hogy megsajnáltam, mert tiszta víz volt a kis haja, arca. De előtte simán elhordoztam a gyógyszertárba :-), ahol minden gyógyszerész néni körülugrálta, milyen édes (ott is róttam a köröket egyébként, mert a Vichy polc nagyon színes volt, és muszáj volt Dániel úrnak megnézni azt is).

Nagyon remélem, hogy ma jobb lesz a helyzet - most is alszik még - mert szegénykém kezelhetetlen, ha ennyi alvás kimarad, pedig mindenki ringatta, a kedvére tettünk, de nem sikerült :((( A fórumon, ahol fent vagyok, egyre több babáról derül ki, hogy hasfájós, egyre több levelet kapok, hogy ajánljak valamit, mint nagy tapasztalt, hát bevallom, nem jó, hogy kiérdemeltem ezt a címet. És igazából senkinek nem tudok sajnos semmi tuti ötletet mondani, mert nekünk se vált be semmi, bár most az elveimmel szöges ellentétben álló homeopátiás szerekkel (Colocynthis) próbálkozom...no comment. Az egyedüli, amivel el lehet terelni Dani figyelmét, az a hordozókendő, mert a felhúzott lábacskái miatt úgy nincs hasfájás, cipelem, közben nem érzem a súlyát, ő pedig nézeget mindenfelé. Nem tudom később mi lesz vele, ha mászni, menni kezd majd, mert minden de minden érdekli, hihetetlen mennyire élménykereső gyerek.

Dani, a mintagyerek

Az úgy történt, hogy a mostani hétvégét Pápán töltöttük Gáborékkal és Laciékkal. Már jó pár hete leszerveztük ezt a programot, pedig "rettegtünk", mi lesz Danival a hasfájása miatt, ráadásul egy házban a többiekkel, nem kívántuk, hogy mindenki végighallgassa szegényem ordítását. A többiek mondjuk nyugtattak minket, hogy ez egy ilyen hétvége lesz, mindenhol van gyerek, Gáborék Dorina miatt ráadásul igazán tudják, milyen az egész nap hasfájós gyerek, Lacika pedig épp a fogacskáival küzködik, szóval ne aggódjunk. Pénteken délelőtt még elmentünk Schneider doktornőhöz a második kezelésre, Dani csak kicsit nyüsszögött, de most is annyi puszit kapott a doktornőtől, hogy pár perc után abbahagyta és nézegette a disney-s párnákat és szőrmeállatokat. Mivel ilyenkor általában fel kell keltenünk a délelőtti alvásából (10-re járunk), elég nehezen alszik vissza a sok inger miatt, így amíg Apa elment futni egyet, én azzal próbálkoztam, hogy visszaringassam. Ez elég hamar sikerült is, aztán hirtelen ötelettől vezérelve úgy gondoltam, megpróbálkozom újra a kendőbe kötéssel. A sérvműtét miatt még kenguruban se lehetett hordozni több hétig, de mivel már 1 hónapja volt a műtét, így nem láttam akadályát a dolognak. Hát, jó is, hogy Dani félálomban volt, kicsit bénáztam, mert a tükör előtt próbálgattam a kötést, ami nem bonyolult, viszont egy kézzel azért tartani is kell a gyereket, amíg a kendő nem lesz elég szoros. Csodák csodájára annyit azért mégsem ügyetlenkedtem, mert fel sem kelt Dániel úr a macerára, csak egy horkantással odahajtotta a kis fejét és így vártuk Apát:

Remekül elvolt rajtam, simán megebédeltünk, majd következett a sokkal nyűglődősebb rész: pakolás. Az addig OK, amíg az ember a maga kis cuccait rámolja össze, de nekem most már kétfelé kellett koncentrálnom: mindenféle hasfájás elleni szer, pelenka, tucatnyi kis ruha, fürdőlepedő, mosdatókrém.....és még sorolhatnám, majd mire mindezzel készen lettem rájöttem, nekem még egy árva zoknim sincs a csomagban. Gyereket újra altattam, majd villám sebességgel bedobáltam pár holmit magamnak is. Szingli koromban biztosan agybajt kaptam volna a cuccok láttan, de mostanra már nem érdekel nagyon, miben "pompázom", elsődleges szempont, hogy gyorsan ki lehessen gombolni/le lehessen kapni a szoptatás miatt....változnak az igények :D 4 óra felé sikerült elindulnunk, kis intermezzot követően Dani szinte végig aludta az utat, én meg lelki szemeim előtt - mint örök pesszimista - lejátszottam, hogy fogjuk felváltva dajkálni a kis hasfájóst, míg a többiek forgolódnak álmatlanul a szomszéd szobákban a sírás miatt. Odaérve aztán a lehető legtávolabbi szobát kértük :-) Mit mondjak, első nap bemutatkoztunk, a 10 órás szopizást követően Dani negyed 12-ig visított, hiába ringattam, emelgettem, masszíroztam a pociját, semmi nem akart segíteni. Negyed éjfélkor aztán - mikor már én is bőgtem, annyira sajnáltam nézni - beájult és olyan történt, ami eddig még soha: végigaludta az éjszakát. Ott szuszogott hason mellettem, én sokszor már pulzust mértem, nincs-e valami baja, mert reggel 6-kor kelt fel legközelebb. Mondanom se kell, én addig anyatejben úsztam már, hiszen a 3 óránkénti etetéshez vagyok szokva, de amint felébredt, agyon puszilgattam, milyen okos, ügyes kisfiam van, ő meg nagy vigyorogva gőgicsélt nekem, nem hiába, ha kipiheni magát, mindig jókedvű lesz. Ezután még vissza is aludt és csak 9-kor evett újra, majd következett az éber gyerek kendőbe kötése című rész. Aki ezt látta volna, tuti azt állapította volna meg, hogy Dani utál kendőben lenni, de a látszat csal: a macerát nem szereti, amíg kötöm, aztán egy perc sírás után odabújik hozzám és vagy nézeget, vagy ami akkor is történt: újra elalszik. Így a többiek ámulva nézték, ahogy mi "hármasban" megreggeliztünk, közben meg abban is biztosak voltunk, hogy a kis poronty alszik és biztonságban van :) Míg a nagyok elmentek az ottani élményfürdőbe, addig mi otthon maradtunk, mert egyrészt én fürdőruhát se hoztam (a régit "mellesleg" kihíztam), másrészt Dani még kicsi ahhoz, hogy vízbe menjen egy fürdőben, talán majd 4 hónapos kora után elvisszük mi is. Halkan jegyzem meg, a hasfájós résztől is féltünk nyilvános helyen, de jól kitolt velünk, mert 3 és fél óra hosszat aludt a jó levegőn a kertben, mi meg addig megsültünk a napon, kiolvastunk minden hozott újságot és malmoztunk, hogy akkor most mit csináljunk. Végül megebédeltünk, majd egy újabb szopizást követően elmentünk bevásárolni ezt-azt, ezalatt Dani a kenguruban a következőt produkálta:

Elárulom, de a keze lógásából következtetni is lehet rá: a boltból kijőve (addig nézegette a színes polcokat és a tömeget) horkolva elaludt. Itt én már rettegtem, hogy mi lesz estére, hiszen a mi fiunk nem szokott ennyit aludni, de ahogy a cím is sugallja, alaptalan volt az aggódásom. Volt azért persze egy negyed óra a fürdetés előtt, amikor ismét vígasztalni kellett a hasfájás miatt, de a fürdés után szopit követően negyed 9-kor elaludt és hajnali 3-kor kelt csak újra, pedig a tetőtéri szoba ablakán robaj szerűen kopogott az eső. A maratoni alvást követően pedig ismét vigyorgva kelt fel, így gyakorlatozott az ágyban:

Összességében remek volt ez a hétvége, igaz, mi felnőttek manapság a pelenkaárakról, bébiétel összetevőkről, szoptatásról és egyéb babás dolgokról dumálunk, de jutott idő a grillezésre, közös vacsorára is és jól éreztük magunkat egymás társaságában. Az összes babának jót tett az új környezet, bár igaz, szombat éjjel szegény kis Dorina sírt keservesen az újra előjött hasfájása miatt, ma pedig Lacibaba volt nagyon rosszkedvű, de Danin egyértelműen láttam, hogy érdeklődve szemlélődött és sok minden lekötötte a figyelmét. Remélem megmarad ez a jó szokása, mert innentől egyre sűrűbben fogunk utazni vele, legközelebb pár hét múlva Ausztriába, egy maraton-futásra. Hajrá, Dani!!

Végre egy ORVOS

Tudom, most már mindenki joggal mondhatná, hogy én már annyi dokiban bíztam vakon, hogy ő is egy a sok közül, de azért egy anya látja és érzi, hogy kivel áll szemben. Schneider doktornő egy tündér, én majdnem el is sírtam magam már annak láttán, ahogy hozzáért Danihoz. Beszélgetett hozzá, ő vetkőztette, simogatta, becézgette (cicafiú :-D), a gyerek pedig teli szájjal mosolygott rá, mintha érezte volna, hogy jó kezekben van.

Bebizonyosodott sajnos, amit sejtettünk eddig is, a doktornő a vizsgálat után egyértelműen kijelentette, hogy Dani egész bélrendszere tiszta görcs, nincs olyan (vagy alig) időszak a napjaiban, amikor lazulna, vagy enyhülne ez az állapot, és emiatt van az is, hogy az idegei pattanásig feszülnek, mert nem tud kizökkenni ebből az állapotból (nyilván felnőttként már másképp van az ember) és emiatt van a sok sírás. /Hogy bemutassa az idegrendszer működését, megfogta Danit és elkezdte oldalra lóbálni, majd egyszercsak fejre fordította (én majdnem sokkot kaptam), mire a gyerek abbahagyta a sírást. Ilyenkor az agy egy másik, nagyobb löketet kap és a korábbi, a fájdalomból fakadó idegesség és feszültség helyett másra koncentrál, így abbamarad a sírás. Véleménye szerint ezért lenne jobb Daninak bölcsőben aludnia (a régi öregek tudtak valamit), mert ott pont az oldalirányú mozgás van meg./ Úgy próbálta lefesteni, mintha nekem állandó menstruációs görcseim lennének a nap majdnem 24 órájában, aztán innentől nem volt kérdéses számomra, mennyire fájhat. Elmondta azt is, hogy valóban kilöttyinthetjük valamennyi "csodaszerünket" a wc-be, mert nem fog semmi segíteni, sőt, szerinte csomó ilyen szer csak az ellenkezőjét váltja ki a babából, vagyis még inkább begörcsöl. Ez abból kifolyólag van, mivel ezek a szerek azoknál a babáknál jók, akiknek renyhe a bélműködésük és rá kell segíteni a kakira, pukira, Daninál viszont pont az ellenkezője igaz, csak még jobban görcsbe rántja a bélrendszert. Nála egyébként nincs is gond a széklettel, sőt, állandóan tele van a pelusa a gyors emésztése miatt. Az eddig bőszen adott édeskömény tea is ugyanilyen káros neki, egyedül kamillát ihat, úgyhogy a teafőzés is módosul mától. Tulajdonképpen semmilyen gyógyszert nem írt fel (végre!!!), hanem elkezdtünk egy lézerakupunktúrás kezelést Daninál, ami abból áll, hogy fájdalommentesen egy lézerrel stimulál bizonyos pontokat (talpán, csuklóján, füle mögött) a gyereken. Változó, kinél mennyi kezelés kezd hatékony lenni, most pénteken megyünk a másodikra, majd utána elég hetente csak egyszer mennünk. Továbbá ellestem tőle, hogy kell helyesen a pocakot masszírozni, az előző szopi után most én is ezt csináltam és 10 perc után bealudt a gyerek. Persze nem bízom el magam, de tény, hogy ez jobb a beleknek, mint az Infacol és társai. Ismét elővettem a pocakmelegítő párnát, szóval áttérek ezekre a módszerekre, én, aki nem nagyon hitt bennük.... Ha beválnak - márpedig nagyon hiszek most bennük - akkor megkövetem magam és elnézést kérek mindazoktól, akiket eddig hülyének néztem a "természetesebb" gyógymódok alkalmazása miatt, de komolyan.

Egyetlen szert ajánlott a doktornő, az Aloe activator-t, ebből testsúlykilogrammonként 1 cseppet kell a babának adni szopi előtt, vagy akkor, amikor a görcsök jelentkeznek. Aki rákeres erre a neten, ne lepődjön meg, arclemosóként ajánlják, de inni is lehet, babáknak 1 napos kortól adható. Ami ennek még előnye, hogy kialakítja a csecsemőknél a még fejletlen, vagy pont nem megfelelő bélflórát a helyes emésztés éredekében, nem úgy mint a többi lötty. Ennél többet nem tudok nyilatkozni, elkezdjük ezt is, aztán majd meglátjuk. Ami kicsapta még a biztosítékot nálam az az volt, hogy egészen mostanáig egyik gyerekorvos sem vette észre, hogy Dani egyik oldalának izomzata nem olyan fejlett, mint a másik. Schneider doktornő egyből kiszúrta, tudniillik a hasra tevés után a gyerek feltűnően az egyik oldalra kezdett el mászni, fordulni. Erre azt ajánlotta, hogy minden este fürdés előtt, mikor meztelenre vetkőztetjük, simogassuk mindkét oldalát 5 különböző felületű, érdességű anyaggal, amik ingerlik az idegpályákat, ezáltal az izomműködést is fejlesztik. Egyszer az egyik oldalt, fejétől a bokájáig, utána a másik oldalt és figyeljük, hogyan alakul. Hát, ez sem kerül pénzbe.....Mindenesetre nonszensz, hogy 10 hét alatt ez nem tűnt fel egyik másik dokinak se, pedig forgatták össze-vissza épp elégszer.

Schneider doktornő rendelése nem olcsó, de én úgy vagyok vele, inkább lemondok bármiről, de a gyereknek meg szeretném adni azt a lehetőséget, hogy a lehető legjobb kezeléseket kapja, és ha segítene is, akkor meg nem érdekel, mennyi volt.

Egy lépés előre, kettő hátra

Az utóbbi napokban Dani alvásának mennyisége a béka segge alá csökkent, sírásának hangereje és hossza pedig ennek következtében a duplájára nőtt. Fogalmam sincs, milyen front van, vagy nincs, mi nem tetszik neki mostanában, de rá tuti nem igaz az, amit a szakkönyvekben leírnak, hogy egy ekkora baba 13-15 órát alszik naponta. Annyira boldog voltam, hogy a nagy alvás-projekt elején simán végig aludta a délelőttöt, ahogy azt állítólag illene neki, mostanra ez egy kis darab 20-30 perces szundításra csökkent. Vagy egész egyszerűen kipattannak a kis szemei és gőgicsélve elkezd nézegetni, vagy a hasa miatt ébred fel. Az eddig legalább kicsit segítő Papaverin csepp most már lósz...t se ér, lassan, de biztosan eljutok mérgemben arra a szintre, hogy fogom és kivágom az összes megmaradt csodaszert a kukába. Dani visítva és a kis lábait emelgetve görnyed állandóan és hiába mondja mindenki, hogy minden baba hasfájós, azt is tudom, mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, de az, akinek a gyereke csak délután, vagy este hasfájós, abszolút nem tudja miről beszélek, mert nálunk ezek a tünetek egész nap jelentkeznek. Dani amúgy is sokat síró baba (sose fogunk rájönni, akkor épp mi kínozza, pedig mi mindent megteszünk érte), de ezzel a hasfájással megspékelve.....elég nehéz napjaink vannak mostanában.

Végső elkeseredésem utolsó állomásaként, egy kedves ismerősünk ajánlására holnap elvisszük Schneider doktornőhöz, akihez még az ország másik végéből is járnak szülők a gyerekeikkel. Már nem érdekel, hogy mennyibe kerül, csak találjunk végre egy orvost, aki mond is valami - általam is elfogadható - tanácsot a sok sírására. Mert ha kiderül, hogy ő egyszerűen ilyen és majd idősebb korára abbahagyja a keserves panaszkodást, akkor elfogadom, hogy ha megfeszülünk se tudunk változtatni ezen. Idáig pedig azért jutottam, mert a legutóbbi Imre bácsinál tett látogatásunkkor a doktor úr kivágta nálam a biztosítékot. Semmi nem történt, csak megint megkaptuk a hülye papaverines, semmire nem jó löttyről szóló receptet, és semmi mást nem mondott, csak fikázott minket, hogy a szülői hozzáállással van a baj és egyszerűen rossz nézni, hogy ezt a gyereket állandóan vígasztalni kell és mindenért sír (persze b.......a meg, mert másképp nem tud kommunikálni) és sose lesz mintagyerek, ja és hozzátette, hogy még mindig túl lazák az izmai, tegyük többet a játszószőnyegére. De ennél többet, hogy vigyük-e mondjuk fejlesztő tornára, vagy ez normális és majd megerősödik nem tett hozzá a dologhoz és 10 perc alatt elköszönt tőlünk, holott senki nem volt utánunk, tehát nem kígyóztak sorok mögöttünk bebocsátásra várva. Sorry a kirohanásért, meg a csúnya szavakért, de nem tudom elfogadni, hogy a nyugtatós trutyi lenne a megoldás a gyerekem bajára, és én lennék a rossz szülő, nem megfelelő hozzáállással, szerinte ugyanis a nyugtató segíti a hiányos szülői "nevelés" okozta viselkedési problémák javulását. Mintha egy 10 hetes gyereknél beszélhetnénk viselkedési problémákról. Szóval anyukám bizalma ide vagy oda, én óriásit csalódtam a dokiban, meg is fogadtuk, hogy ezért többet nem megyünk hozzá és nem a mi fikázásunk miatt, hanem mert ezen kívül más tanácsot nem tud adni. Minden reményem Schneider doktornőben van, akiről nagyon jókat olvastam a neten csevegő anyukáktól és remélem végre valaki érdemben is foglalkozik a problémánkkal és nem vág hozzánk még egy semmire se való gyógyszeres fiolát.

Megígértem, hogy írok az alvás-dologról, hát íme: a helyzet egyértelműen javult. Biztosan lesznek visszaesések, de Dani most már mindig a kiságyában van, megszokta, hogy ott kell aludni és az esetek 80 %-ban nincs hiszti. Ha még nem aludt el teljesen, amikor leteszem, akkor beszélget, kisebb nyökögésekkel, amikkel minket hív, de sajnos erőt kell venni magunkon (leginkább nekem), hogy ezekre a hangocskákra nem ugrunk. Ha ekkor bemegyek, szinte teljesen felébred, elkezd magyarázni, vigyorogni, ami tündéri, csak alvás nem lesz a dologból, ergó nyűgös lesz egész nap. Persze az ajtóból kukucskálok minden tíz percben, míg el nem alszik, mert volt, hogy az apjával kint beszélgettünk, miszerint jaj, már megint de aranyosan mondja, aztán mikor beosontam, észrevettem, hogy visszabukott csomó anyatejet és abban feküdt szegényem. Ilyen málőrök tehát előfordulnak.... A hasfájás egyre rosszabb nála, jelenleg egy új keverésű Papaverin cseppel és magnéziumos Schüssler sóval próbálkozunk, éjjelente pedig még mindig Infacol-t kap, így lassan, de biztosan olyan a pelenkázó környéke, mint egy gyógyszertár. Én már komolyan vágom a centit, hogy három hónaposan ez az egész mizéria elmúlik, mert borzalom, amikor a gyerek a legmélyebb álmából sikítva kel fel a görcsök miatt. Ilyenkor is igyekszem persze kevesebbet cipelni, hasra fordítom, simogatom a hátát, rárakom a melegítő párnát, de van, hogy ki kell vennem, mert folynak a könnyei a fájdalomtól. Téved, aki azt hiszi, hogy nálam megnyugszik egyből, de ha kicsit zötyögve járok vele (Gaby szerint afrikai tánclépésekkel), enyhülnek a görcsök, elhallgat, ilyenkor pedig megy vissza gyorsan a kiságyba, de ezek után már nincs is problémája az elalvással. Az más kérdés, hogy ez a procedúra sokszor fél órát is igénybe vesz , az én derekam meg leszakad a 6 kilós óriásbébi alatt. Mert hogy Dániel továbbra is egy kilót hízik havonta, 62-es ruhákat hord, a védőnő meg elmondta, hogy a körzetében ő a legnagyobb kisbaba, de megnyugtatott, hogy ő se lesz több mint 10-11 kiló 1 évesen, mert lassan leáll az eszement gyarapodás, illetve a több mozgással "leadja" majd a hurkákat. Azoktól mondjuk nem szívesen válnék meg, imádom gyömöszölni, főleg fürdés előtt, Dani meg morcosan néz rám, ő továbbra sem szereti a nagy puszilgatásokat, valahogy nem értékeli :(

Holnap megyünk vissza a doktor bácsihoz beszámolni az elért eredményekről, kíváncsi vagyok, mit szól majd hozzá.

Gondoltam írok pár sort magamról is, hátha valakit érdekel :-)

Fogalmam sincs, hogy említettem-e már, a 6 hetes kontroll után elkezdtem szedni az egyetlen fogamzásgátlót, amit lehetséges szoptatás mellett. Mondanom se kell, nekem két hét után megjött, elég furcsa volt újra betéteket vásárolni. Nem fogok semmi naturalisztikus részletre kitérni, csak még annyit, a korábbi két-három nap helyett most egy hétig kínlódtam, igaz, minden fájdalom nélkül, de hát gyógyszer mellett már csak az hiányzott volna a boldogságomhoz. Mindenesetre, ha rendszeres lesz, akkor újra el kell mennem orvoshoz, mert az már veszélyeztetné az anyatej utánpótlást (a gyógyszer önmagában nem).

Tejem szerencsére van bőven, Dani 1 kg-ot hízik havonta (600 gramm lenne a "normál"), bár én ezen abszolút nem izgatom magam, hiszen anyatejes baba nem hízik el, maximum kis mislengyerek lesz, mint Dániel. Korábban csak népi babonának tartottam a sör anyatej-stimuláló hatását, de jelentem kipróbáltam és a legenda igaz! Rá is szoktam az alkoholmentes változatra, de néha elcsábulok egy korty Radlerre, és uram bocsá' a múltkor egy fél deci vörösbort is megittam és baromi jól esett, Daninak pedig semmi baja nem lett. Azt továbbra sem tudom biztosan, hogy az általam evett ételek befolyásolják-e az anyatej ízét, összetételét, mert az egyik szakirodalom ezt mondja, a másik az ellenkezőjét, én mindenesetre Dani extrém hasfájóssága miatt nem kockáztatom a b és k betűs ételek fogyasztását, no meg a nagyon fűszeresekét sem. Bár ha múlik a pocakfájás, tuti bevágok egy adag borsófőzeléket, mert nagyon megkívántam a múltkor :)

Én bizony azt is leírom, hogy sokszor úgy érzem, idegileg nem vagyok a legstabilabb állapotban. Nekem aztán mondhatják a szuperanyák, hogy egy kicsi babával az élet fenékig tejfel, akkor kérem én nem vagyok jó anya, de vannak napok, pillanatok, amikor csak tartom az üvöltő gyerekemet, akinél lecsekkoltam mindent: tiszta pelus, nincs melege, nem fázik, nem éhes, nem fáj a hasa, kakilt, pisilt...stb, és bambulok a nagyvilágba, hogy most aztán mit a fene van???? Néha látom magam előtt az "előző" életemet, hogy bárhova mehettünk, bármeddig fent lehettem, akkor aludtam, amikor akartam, a 36-os méretű ruhák is sokszor nagyok voltak, aztán kettő perc múlva magamhoz térek, Dani rám mosolyog és nyoma sincs az előbbi képeknek. A múltkor is elmentünk az Árkádba (Danit addig a nagyszülők tologatták a parkban), hogy ruhát vegyek magamnak, ebből az lett, hogy Apa kapott a névnapjára egy könyvet, végig rohantam a (korábbi) kedvenc boltjaimat, majd kikötöttem a C&A gyerek részlegén egy kis rugdalózóval a kezemben. Mondanom se kell, a hátam közepére kívántam, hogy ruhát próbáljak, elfogyott a régebben híres shoppingolós türelmem és jóóól hazajöttünk. Na, szóval itt tartok. Persze azért nem szeretném napjaimat anyatejes és büfis házipólókban tengetni, de minden korábbi évekhez való vágyódásom csak két percig tart. Az a nő, aki ezeket nem gondolja, és nem vágyik néha vissza az évekbe, mikor még csak ketten voltak, az szerintem hazudik. Ja, most jöhetnek a kövek és a tojások!

Szülés után 6 kiló maradt rajtam, ezt nem tartom olyan vészesnek, azt annál inkább, hogy ezen kilók mindegyike a csípőm és a fenekem körül van. Remek. A múltkor elhoztam otthonról a nyári ruháimat, és a pakolásnál majdnem sírva fakadtam az XS-es kis szoknyák és nacik láttán. Csak hogy jó kedvre derítsem magam, felpróbáltam őket, jelentem, a combom aljáig mindegyik feljött!!! :DDD A blúzokkal és pólókkal a megnövekedett mellbőségem miatt van gond, bár hordhatnám is őket, ha úgy szeretnék kinézni, mint Pamela Anderson a béjvaccs forgatása során. A korábban előszeretettel hordott magas sarkú cipőkkel is van egy kis probléma, hiszen nagyon elszoktam tőlük, szerintem először majd itthon gyakorlatozok pár lépést, nehogy már pofára essek a babakocsi mögött. Lényeg a lényeg: mi az, amivel NINCS gond?????

Boldog anyák napját minden Édesanyának!

"Abban a pillanatban, amikor a gyermek megszületik, megszületik az anya is. Soha nem létezett előtte. A nő létezett, de az anya még nem. Az anyaság valami teljesen új érzés."