Tegnap nagyon édes dolog történt. Én épp huszonx-edszerre néztem a Kód neve: Merkúr című filmet és hallgattam Bruce Willis bácsi elmélkedéseit, amikor egyszer csak furcsa hangokra lettem figyelmes. Miután meggyőződtem róla, hogy ez tuti nem a filmben van, óvatosan belopakodtam a szobába, ahol a következő látvány fogadott: Apa és Dániel egymás mellett fekszenek, a gyerek kepeszt oldalra, hogy lássa apukáját és hatalmas vigyorral megspékelve dumál neki. Igaz, eddig is heő-veőzött már, de ilyen elánnal és hosszan még egyikünk sem hallotta beszélgetni, mert ez konkrétan az volt. Hát, majd' elolvadtunk mindketten, én majdnem könnyes szemekkel figyeltem a kis dumagépet, annyira meghatódtam, hogy nődögél a kisfiam :-)
A probléma mindösszesen csak annyi volt ezzel, hogy éjjel fél 11-kor produkálta mindezt :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése