Dani, a mintagyerek

Az úgy történt, hogy a mostani hétvégét Pápán töltöttük Gáborékkal és Laciékkal. Már jó pár hete leszerveztük ezt a programot, pedig "rettegtünk", mi lesz Danival a hasfájása miatt, ráadásul egy házban a többiekkel, nem kívántuk, hogy mindenki végighallgassa szegényem ordítását. A többiek mondjuk nyugtattak minket, hogy ez egy ilyen hétvége lesz, mindenhol van gyerek, Gáborék Dorina miatt ráadásul igazán tudják, milyen az egész nap hasfájós gyerek, Lacika pedig épp a fogacskáival küzködik, szóval ne aggódjunk. Pénteken délelőtt még elmentünk Schneider doktornőhöz a második kezelésre, Dani csak kicsit nyüsszögött, de most is annyi puszit kapott a doktornőtől, hogy pár perc után abbahagyta és nézegette a disney-s párnákat és szőrmeállatokat. Mivel ilyenkor általában fel kell keltenünk a délelőtti alvásából (10-re járunk), elég nehezen alszik vissza a sok inger miatt, így amíg Apa elment futni egyet, én azzal próbálkoztam, hogy visszaringassam. Ez elég hamar sikerült is, aztán hirtelen ötelettől vezérelve úgy gondoltam, megpróbálkozom újra a kendőbe kötéssel. A sérvműtét miatt még kenguruban se lehetett hordozni több hétig, de mivel már 1 hónapja volt a műtét, így nem láttam akadályát a dolognak. Hát, jó is, hogy Dani félálomban volt, kicsit bénáztam, mert a tükör előtt próbálgattam a kötést, ami nem bonyolult, viszont egy kézzel azért tartani is kell a gyereket, amíg a kendő nem lesz elég szoros. Csodák csodájára annyit azért mégsem ügyetlenkedtem, mert fel sem kelt Dániel úr a macerára, csak egy horkantással odahajtotta a kis fejét és így vártuk Apát:

Remekül elvolt rajtam, simán megebédeltünk, majd következett a sokkal nyűglődősebb rész: pakolás. Az addig OK, amíg az ember a maga kis cuccait rámolja össze, de nekem most már kétfelé kellett koncentrálnom: mindenféle hasfájás elleni szer, pelenka, tucatnyi kis ruha, fürdőlepedő, mosdatókrém.....és még sorolhatnám, majd mire mindezzel készen lettem rájöttem, nekem még egy árva zoknim sincs a csomagban. Gyereket újra altattam, majd villám sebességgel bedobáltam pár holmit magamnak is. Szingli koromban biztosan agybajt kaptam volna a cuccok láttan, de mostanra már nem érdekel nagyon, miben "pompázom", elsődleges szempont, hogy gyorsan ki lehessen gombolni/le lehessen kapni a szoptatás miatt....változnak az igények :D 4 óra felé sikerült elindulnunk, kis intermezzot követően Dani szinte végig aludta az utat, én meg lelki szemeim előtt - mint örök pesszimista - lejátszottam, hogy fogjuk felváltva dajkálni a kis hasfájóst, míg a többiek forgolódnak álmatlanul a szomszéd szobákban a sírás miatt. Odaérve aztán a lehető legtávolabbi szobát kértük :-) Mit mondjak, első nap bemutatkoztunk, a 10 órás szopizást követően Dani negyed 12-ig visított, hiába ringattam, emelgettem, masszíroztam a pociját, semmi nem akart segíteni. Negyed éjfélkor aztán - mikor már én is bőgtem, annyira sajnáltam nézni - beájult és olyan történt, ami eddig még soha: végigaludta az éjszakát. Ott szuszogott hason mellettem, én sokszor már pulzust mértem, nincs-e valami baja, mert reggel 6-kor kelt fel legközelebb. Mondanom se kell, én addig anyatejben úsztam már, hiszen a 3 óránkénti etetéshez vagyok szokva, de amint felébredt, agyon puszilgattam, milyen okos, ügyes kisfiam van, ő meg nagy vigyorogva gőgicsélt nekem, nem hiába, ha kipiheni magát, mindig jókedvű lesz. Ezután még vissza is aludt és csak 9-kor evett újra, majd következett az éber gyerek kendőbe kötése című rész. Aki ezt látta volna, tuti azt állapította volna meg, hogy Dani utál kendőben lenni, de a látszat csal: a macerát nem szereti, amíg kötöm, aztán egy perc sírás után odabújik hozzám és vagy nézeget, vagy ami akkor is történt: újra elalszik. Így a többiek ámulva nézték, ahogy mi "hármasban" megreggeliztünk, közben meg abban is biztosak voltunk, hogy a kis poronty alszik és biztonságban van :) Míg a nagyok elmentek az ottani élményfürdőbe, addig mi otthon maradtunk, mert egyrészt én fürdőruhát se hoztam (a régit "mellesleg" kihíztam), másrészt Dani még kicsi ahhoz, hogy vízbe menjen egy fürdőben, talán majd 4 hónapos kora után elvisszük mi is. Halkan jegyzem meg, a hasfájós résztől is féltünk nyilvános helyen, de jól kitolt velünk, mert 3 és fél óra hosszat aludt a jó levegőn a kertben, mi meg addig megsültünk a napon, kiolvastunk minden hozott újságot és malmoztunk, hogy akkor most mit csináljunk. Végül megebédeltünk, majd egy újabb szopizást követően elmentünk bevásárolni ezt-azt, ezalatt Dani a kenguruban a következőt produkálta:

Elárulom, de a keze lógásából következtetni is lehet rá: a boltból kijőve (addig nézegette a színes polcokat és a tömeget) horkolva elaludt. Itt én már rettegtem, hogy mi lesz estére, hiszen a mi fiunk nem szokott ennyit aludni, de ahogy a cím is sugallja, alaptalan volt az aggódásom. Volt azért persze egy negyed óra a fürdetés előtt, amikor ismét vígasztalni kellett a hasfájás miatt, de a fürdés után szopit követően negyed 9-kor elaludt és hajnali 3-kor kelt csak újra, pedig a tetőtéri szoba ablakán robaj szerűen kopogott az eső. A maratoni alvást követően pedig ismét vigyorgva kelt fel, így gyakorlatozott az ágyban:

Összességében remek volt ez a hétvége, igaz, mi felnőttek manapság a pelenkaárakról, bébiétel összetevőkről, szoptatásról és egyéb babás dolgokról dumálunk, de jutott idő a grillezésre, közös vacsorára is és jól éreztük magunkat egymás társaságában. Az összes babának jót tett az új környezet, bár igaz, szombat éjjel szegény kis Dorina sírt keservesen az újra előjött hasfájása miatt, ma pedig Lacibaba volt nagyon rosszkedvű, de Danin egyértelműen láttam, hogy érdeklődve szemlélődött és sok minden lekötötte a figyelmét. Remélem megmarad ez a jó szokása, mert innentől egyre sűrűbben fogunk utazni vele, legközelebb pár hét múlva Ausztriába, egy maraton-futásra. Hajrá, Dani!!