Gondoltam írok pár sort magamról is, hátha valakit érdekel :-)

Fogalmam sincs, hogy említettem-e már, a 6 hetes kontroll után elkezdtem szedni az egyetlen fogamzásgátlót, amit lehetséges szoptatás mellett. Mondanom se kell, nekem két hét után megjött, elég furcsa volt újra betéteket vásárolni. Nem fogok semmi naturalisztikus részletre kitérni, csak még annyit, a korábbi két-három nap helyett most egy hétig kínlódtam, igaz, minden fájdalom nélkül, de hát gyógyszer mellett már csak az hiányzott volna a boldogságomhoz. Mindenesetre, ha rendszeres lesz, akkor újra el kell mennem orvoshoz, mert az már veszélyeztetné az anyatej utánpótlást (a gyógyszer önmagában nem).

Tejem szerencsére van bőven, Dani 1 kg-ot hízik havonta (600 gramm lenne a "normál"), bár én ezen abszolút nem izgatom magam, hiszen anyatejes baba nem hízik el, maximum kis mislengyerek lesz, mint Dániel. Korábban csak népi babonának tartottam a sör anyatej-stimuláló hatását, de jelentem kipróbáltam és a legenda igaz! Rá is szoktam az alkoholmentes változatra, de néha elcsábulok egy korty Radlerre, és uram bocsá' a múltkor egy fél deci vörösbort is megittam és baromi jól esett, Daninak pedig semmi baja nem lett. Azt továbbra sem tudom biztosan, hogy az általam evett ételek befolyásolják-e az anyatej ízét, összetételét, mert az egyik szakirodalom ezt mondja, a másik az ellenkezőjét, én mindenesetre Dani extrém hasfájóssága miatt nem kockáztatom a b és k betűs ételek fogyasztását, no meg a nagyon fűszeresekét sem. Bár ha múlik a pocakfájás, tuti bevágok egy adag borsófőzeléket, mert nagyon megkívántam a múltkor :)

Én bizony azt is leírom, hogy sokszor úgy érzem, idegileg nem vagyok a legstabilabb állapotban. Nekem aztán mondhatják a szuperanyák, hogy egy kicsi babával az élet fenékig tejfel, akkor kérem én nem vagyok jó anya, de vannak napok, pillanatok, amikor csak tartom az üvöltő gyerekemet, akinél lecsekkoltam mindent: tiszta pelus, nincs melege, nem fázik, nem éhes, nem fáj a hasa, kakilt, pisilt...stb, és bambulok a nagyvilágba, hogy most aztán mit a fene van???? Néha látom magam előtt az "előző" életemet, hogy bárhova mehettünk, bármeddig fent lehettem, akkor aludtam, amikor akartam, a 36-os méretű ruhák is sokszor nagyok voltak, aztán kettő perc múlva magamhoz térek, Dani rám mosolyog és nyoma sincs az előbbi képeknek. A múltkor is elmentünk az Árkádba (Danit addig a nagyszülők tologatták a parkban), hogy ruhát vegyek magamnak, ebből az lett, hogy Apa kapott a névnapjára egy könyvet, végig rohantam a (korábbi) kedvenc boltjaimat, majd kikötöttem a C&A gyerek részlegén egy kis rugdalózóval a kezemben. Mondanom se kell, a hátam közepére kívántam, hogy ruhát próbáljak, elfogyott a régebben híres shoppingolós türelmem és jóóól hazajöttünk. Na, szóval itt tartok. Persze azért nem szeretném napjaimat anyatejes és büfis házipólókban tengetni, de minden korábbi évekhez való vágyódásom csak két percig tart. Az a nő, aki ezeket nem gondolja, és nem vágyik néha vissza az évekbe, mikor még csak ketten voltak, az szerintem hazudik. Ja, most jöhetnek a kövek és a tojások!

Szülés után 6 kiló maradt rajtam, ezt nem tartom olyan vészesnek, azt annál inkább, hogy ezen kilók mindegyike a csípőm és a fenekem körül van. Remek. A múltkor elhoztam otthonról a nyári ruháimat, és a pakolásnál majdnem sírva fakadtam az XS-es kis szoknyák és nacik láttán. Csak hogy jó kedvre derítsem magam, felpróbáltam őket, jelentem, a combom aljáig mindegyik feljött!!! :DDD A blúzokkal és pólókkal a megnövekedett mellbőségem miatt van gond, bár hordhatnám is őket, ha úgy szeretnék kinézni, mint Pamela Anderson a béjvaccs forgatása során. A korábban előszeretettel hordott magas sarkú cipőkkel is van egy kis probléma, hiszen nagyon elszoktam tőlük, szerintem először majd itthon gyakorlatozok pár lépést, nehogy már pofára essek a babakocsi mögött. Lényeg a lényeg: mi az, amivel NINCS gond?????