Ezekben a napokban egyedül vagyunk Danival, Apa ugyanis továbbképzésen van, így most ketten boldogítjuk egymást. Megosztom mindenkivel, hogy tegnap volt egy hasfájás-mentes napunk :), ami meg is látszott a gyereken, elszöszmötölt magában hosszú percekig és csak akkor kéredzkedett fel kis anya-sétára, amikor már a szemeit dörzsölte a fáradtságtól, ami tegnap elég gyakran bekövetkezett, ettől függetlenül éjjel is nagyon jól aludt. Reggel elmentünk ismét Schneider doktornőhöz, megvolt a negyedik akupunktúrás kezelés is, szó nélkül tűrte Dani, de az utána következő orrtisztítást már nem, bár a 6-7 éves gyerekek is sírnak közben, úgyhogy mit is várjon az ember egy csöpptől. Igazából nem fájdalmas, de hát azért mégis sós vízzel öblítik át az orrjáratokat, meg befogják az egyiket, meg berreg a gép...stb, szóval én se szívesen vállalkoznék rá, de hát Dániel úr még nem tud orrot fújni, a nózija viszont tele van váladékkal. Jövő kedden újra megyünk, aztán meglátjuk, folytatjuk-e a kezeléseket. (Visszatérve a hasfájásra, semmit nem jelentek ki, majd ha egy-két hétig tart ez az idilli állapot, akkor esetleg.)

Ma pedig 11-re megyünk a győri Gézengúz Alapítványba, ahol Dani mozgásfejlődését nézik meg. Anno még Imre bácsi paráztatott be minket, hogy a 8 hetes gyereknek túl lazák az izmai, aztán Schneider doktornő is ezt mondta, bár ő szerinte ez változik majd és nem vészes a helyzet, a körzeti orvosunk meg azt mondta, annyira kicsi az eltérés a többi gyerekhez képest, hogy ő abszolút nem aggódna. Na, de én igen. Főleg, mikor kiderült, hogy izomtónus eltolódása is van (ez valószínű az anyaméhben való elhelyzekedése miatt), a jobb oldala sokkal erősebb, mint a bal. Ez például abban nyilvánul meg, hogy a jobb keze lényegesen erősebb, tegnap simán átfordult oldalra jobb felé, bal felé viszont nem tud, szóval biztosan javulna ez magától is, de azért nem árt, ha megnézi egy gyógytornász szakember is. Apukámtól már megkaptam, hogy minek hurcolom a gyereket ilyen hülyeségekre, de úgy vagyok vele, hogy ha meg később ebből valamilyen gondja lesz, okolhatnám magamat, hogy nem tettem meg mindent az érdekében, a torna meg nyilván nem lesz káros. Tudom, biztosan sírni fog és lehet, néhány mozdulat kellemetlen is lesz neki, de inkább most, mint később valami sokkal rosszabb. /A második gyereknél ilyen esetben lehet, nem fogok kétségbeesetten rohanni fűhöz-fához/ Vinni kell az összes orvosi papírját - van szegényemnek jó pár - és valamennyi eddig készült fényképet, mert megnézik, hogy fejlődött, van-e valami feltűnő a fotókon. .

Ööööö...szóval már meg is jöttünk, kis intermezzo, ugyanis nem tudtam folytatni reggel a bejegyzést, úgyhogy kész tényekkel tudok szolgálni. Az a feltételezésem, hogy Dani sírni fog, nem jött be :))))) Úgy vigyorgott és gagyogott Mónikának, hogy apuval csak néztünk, mi lelte a gyereket. Az volt számára a legviccesebb, amikor felnyalábolták és a kis lábait a szájához emelték, hát ezen hangosan kacarászott, biztos furcsa és csikis volt neki. Nem találtak nagy eltéréseket, a jobb oldalát valóban többet használja kicsit és erősebb is, állítólag helyre állna a szimmetria magától is, de én a tornát választottam. Így heti egy alkalommal kap babamasszázst és kádas fogalkozást - ami a babaúszásra készíti elő - , 1 hónap múlva pedig csatlakozhat egy babacsoporthoz is, ahová baba-mama tornára fogunk járni.:-) Remélem jövő héten a foglalkozást is csípni fogja, most teljesen nyugodt volt, sőt dél óta (most van du. 3 óra) alszik a kiságyában, sőőőőőőt tovább dicsekszem, saját maga aludt el!!! Igaz, az ujjszopás rekord méreteket öltött nála, de mindegy, majd leszokik róla, addig meg nézzük, ahogy aranyosan cuppog. Az alapítvány háza nagyon szuper, van szoptatós sarok, sok-sok játék, színes falak, el voltam ragadtatva, hogy végre nem olyan steril, kórházi környezetet látok. Sajnos nagyon sok beteg kisgyerek volt ott, koraszülöttek, akiknek valamilyen súlyos fejlődési rendellenességük volt, de nagyon kíváncsiak voltak Danira, meg is mutattuk nekik a "babát", Dani meg nagy szemekkel nézte őket. Ült egy speciális hintában is (Huple gömb), amivel megnézték, hogy reagál gyors, forgó mozgásra, de állítólag mindent úgy csinált, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Mónika, aki majd fogalkozni fog vele meg is dícsérte, hogy a kommunikációja nagyon fejlett, a mozgásán meg lehet segíteni, szóval megnyugodtam azért, hogy nem annyira vészes a helyzet, mint ahogy gondoltam. Erre a hétre nincs más betervezve, csak Apát várjuk türelmetlenül haza, a jövő hetünk viszont eléggé zsúfolt lesz, de mindent a maga idejében....