Egy lépés előre, kettő hátra

Az utóbbi napokban Dani alvásának mennyisége a béka segge alá csökkent, sírásának hangereje és hossza pedig ennek következtében a duplájára nőtt. Fogalmam sincs, milyen front van, vagy nincs, mi nem tetszik neki mostanában, de rá tuti nem igaz az, amit a szakkönyvekben leírnak, hogy egy ekkora baba 13-15 órát alszik naponta. Annyira boldog voltam, hogy a nagy alvás-projekt elején simán végig aludta a délelőttöt, ahogy azt állítólag illene neki, mostanra ez egy kis darab 20-30 perces szundításra csökkent. Vagy egész egyszerűen kipattannak a kis szemei és gőgicsélve elkezd nézegetni, vagy a hasa miatt ébred fel. Az eddig legalább kicsit segítő Papaverin csepp most már lósz...t se ér, lassan, de biztosan eljutok mérgemben arra a szintre, hogy fogom és kivágom az összes megmaradt csodaszert a kukába. Dani visítva és a kis lábait emelgetve görnyed állandóan és hiába mondja mindenki, hogy minden baba hasfájós, azt is tudom, mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, de az, akinek a gyereke csak délután, vagy este hasfájós, abszolút nem tudja miről beszélek, mert nálunk ezek a tünetek egész nap jelentkeznek. Dani amúgy is sokat síró baba (sose fogunk rájönni, akkor épp mi kínozza, pedig mi mindent megteszünk érte), de ezzel a hasfájással megspékelve.....elég nehéz napjaink vannak mostanában.

Végső elkeseredésem utolsó állomásaként, egy kedves ismerősünk ajánlására holnap elvisszük Schneider doktornőhöz, akihez még az ország másik végéből is járnak szülők a gyerekeikkel. Már nem érdekel, hogy mennyibe kerül, csak találjunk végre egy orvost, aki mond is valami - általam is elfogadható - tanácsot a sok sírására. Mert ha kiderül, hogy ő egyszerűen ilyen és majd idősebb korára abbahagyja a keserves panaszkodást, akkor elfogadom, hogy ha megfeszülünk se tudunk változtatni ezen. Idáig pedig azért jutottam, mert a legutóbbi Imre bácsinál tett látogatásunkkor a doktor úr kivágta nálam a biztosítékot. Semmi nem történt, csak megint megkaptuk a hülye papaverines, semmire nem jó löttyről szóló receptet, és semmi mást nem mondott, csak fikázott minket, hogy a szülői hozzáállással van a baj és egyszerűen rossz nézni, hogy ezt a gyereket állandóan vígasztalni kell és mindenért sír (persze b.......a meg, mert másképp nem tud kommunikálni) és sose lesz mintagyerek, ja és hozzátette, hogy még mindig túl lazák az izmai, tegyük többet a játszószőnyegére. De ennél többet, hogy vigyük-e mondjuk fejlesztő tornára, vagy ez normális és majd megerősödik nem tett hozzá a dologhoz és 10 perc alatt elköszönt tőlünk, holott senki nem volt utánunk, tehát nem kígyóztak sorok mögöttünk bebocsátásra várva. Sorry a kirohanásért, meg a csúnya szavakért, de nem tudom elfogadni, hogy a nyugtatós trutyi lenne a megoldás a gyerekem bajára, és én lennék a rossz szülő, nem megfelelő hozzáállással, szerinte ugyanis a nyugtató segíti a hiányos szülői "nevelés" okozta viselkedési problémák javulását. Mintha egy 10 hetes gyereknél beszélhetnénk viselkedési problémákról. Szóval anyukám bizalma ide vagy oda, én óriásit csalódtam a dokiban, meg is fogadtuk, hogy ezért többet nem megyünk hozzá és nem a mi fikázásunk miatt, hanem mert ezen kívül más tanácsot nem tud adni. Minden reményem Schneider doktornőben van, akiről nagyon jókat olvastam a neten csevegő anyukáktól és remélem végre valaki érdemben is foglalkozik a problémánkkal és nem vág hozzánk még egy semmire se való gyógyszeres fiolát.