Dani best of medley - július

Új ízek

Bizony, annyira telik-múlik az idő, hogy Dániel úr el is múlt 5 hónapos :-)) Hatalmas fiú, elkezdtük már a négyes pelusok használatát, simán jók rá, holott csak 8-9 kilós babáknak írják, de olyan dundi combjai vannak, hogy már nem foglalkozunk a "kicsiknek" való hármas mérettel :-))) Fogak....hát, azok még mindig nincsenek, és már a duzzadt íny se látszik, teljesen visszahúzódott, bár ennek az lett a következménye, hogy sokkal nyugodtabb Dani. Áááá, én már nem félek attól, hogy elkiabálnék valamit, mert úgyis tudom, hogy kb kettő nap múlva borul nála minden, szóval le merem írni, igen, végre újra jól alszik a gyerek és ami még jobb, hogy magától. Általában a délelőttöt a játszószőnyegén tölti, elszöszmötöl, próbál kúszni (nem nagyon megy), aztán sokszor csak arra leszünk figyelmesek, hogy csend van és mire odanézünk, egy játékkal a kezében - vagy pelenkával - édesen alszik a szőnyeg valamelyik sarkában. (Muszáj valamit morzsolgatnia a kezében, mert anélkül - már rájöttünk - nem tud elaludni. Bal kézzel cumizik és jobb kézzel fogdossa a kiszemelt alvós tárgyat, de úgy, hogy közben a bal keze szabad 4 ujjával is próbálja simizni, tündéri közben!)

Az esti alvások felemásak. Sajnos mostanában az a szokása, hogy este 6 és 7 között valamikor elszundít egy fél órára, ami pont elég ahhoz, hogy kipihenje magát és emiatt sokszor 10 után is fent van, de már elég álmosan, nyugtalanul. Hát, tegnap, bár a szívünk szakadt meg, de nem hagytuk elaludni, pedig a kereskedelmi híradó alatt, már el is helyezkedett, odahúzta az első játékot, amit talált, de aztán Apa gyorsan odaült mellé és próbálta kizökkenteni az álomkórból. Aranyomon látszott, hogy nem is érti az egészet, gondolhatta magában, szép szülők vagyunk, máskor azon könyörgünk, hogy aludjon, aztán amikor maga elaludna, akkor meg felkeltjük....megértem a gyereket :-) Végül elvittem este 8 -kor szopizni, fél 9-kor betettük a kiságyba és vigyorogva hallgattuk a karattyolását. Új és hihetetlenül sokat ismételt szava most a "hééééjjjj" és a "hááááájjj", megállás nélkül tudja fújni, általában akkor, ha valami nagyon tetszik neki, vagy beszélgetni szeretne valakivel/valamivel, tegnap épp az éjjeli lámpával. Ennek kicsit kombináltabb változata a -fonetikusan írom - "héjjjsz", de olyan igazi, tökéletes angol sziszegős sz-szel, mindeközben pedig nyálbuborékok hagyják el a kis száját, szóval ez emiatt jó móka :-))) (megzabálom ilyenkor) Tehát mi csendben hallgattuk Dániel úr egyoldalú dumálását a lámpával, miközben csuklani is elkezdett, kb 20 percig nyomta a kissrác, majd szépen befordult a sarokba és magától (!!!) elaludt, de olyan mélyen, hogy éjjel már néztem az órát, mikor fog felkelni, mert csöpögött a tejci. Drasztikusan változnak nála ezek a jó alvó-rossz alvó időszakok, sajnos mindig van valami, lásd front, fogak, zűrösebb, pörgősebb napok, amik kizökkentik. Van, hogy egész nap szinte a hangját se halljuk, elvan magában, elalszik magától, aztán van, hogy az ég adta világon semmi nem jó, nem kellenek a játékok, nem kell anya-apa, semmi :-( Az azért örömmel tölt el, hogy este a szopi után már bújik hozzám és sokszor csak én tudom megnyugtatni, bár Dani valószínűleg sosem lesz az a szeretgethetős kisbaba, akkor jön és addig marad, amikor és ameddig ő akar, a simogatások nem annyira tetszenek neki, ellenben ha Epü csikizi és dögönyözi...hangosan kacag, gurgulázva nevet, imádjuk hallgatni! A fürdés még mindig a nap fénypontja, de lassan kinövi a kiskádat, szóval ki kell találnunk valamit addigis, amíg nem tud ülni biztosan. Továbbra is liternyi vizet tud kifröcskölni, sokszor belemártogatja a lábait a vízbe, majd egy hirtelen mozdulattal kirántja, leszopogatja a nagylábujját, majd újra bevizezi és ezt csinálná szerintem naphosszat, ha ki nem vennénk a kádból. Akkor aztán van felháborodás, de ezt egy kis csempetaperászással, vagy csőszereléssel le lehet szerelni.

Mivel tegnap, azaz szombaton nem sikerült közzétennem ezt a posztot, így egy kis update: ma, vagyis vasárnap főztem életében először külön Daninak. Krumpli és répa pürét készítettem turmixolva kis anyatejjel :-) Mit mondjak, a gyerek jobban szereti az édes ízeket, a főzelékek (eddig krumpli+brokkoli volt bébikajában, amit még megkóstolt) nem annyira jöttek be neki, de reménykedem, hogy nem lesz gondunk. Ma a vasárnapi családi ebéd után ő is kapott enni, nem volt valami jó véleménnyel a főztömről, de azért derekasan nyelte, bár hozzá kell tennem utána azér egy jó adagot szopizott is, biztos ami tuti alapon, miközben bealudt. Haspók-Dániel most már este 8 körül is kap rendes kaját, tegnap pl alma-őszibarack-rizs desszertet, mert rájöttünk, azért kel ennyiszer, mivel éhes. A szopiról nem mondunk le, de 5 hónapos korára eljutottunk oda, hogy egész egyszerűen nekem is be kellett látnom, nem elég neki az anyatej, főleg nem azután, hogy egész nap pörög, dolgozik megállás nélkül. Remélem egyre bővülhet majd az étlap, mert szerény személyem a répa szagától is rosszul van, szóval alig várom, hogy valami mást is tudjak készíteni neki.

Kedves Fogtündér!

W.D.Gy. kiskorú győri lakos nevében írom Neked ezt a levelet és ezúton szeretnélek megkérni - mint az említett anyukája - hogy hozz a kicsi fiúnak fogacskákat lehetőleg minél előbb. Nagyon megtréfáltál minket az elmúlt napokban, folyamatosan azt néztük, mikor, melyik nap bukkannak elő a kis fehér csíkocskák, bevetettük a Panadol Baby-t, a homeopátiás nyugtatós kúpot (már meg se kottyan a gyereknek), ezeknek annyi előnyük volt, hogy a páciens szépen elaludt, de fogak azóta sincsenek sehol, most már a megduzzadt íny se látszik.

Tisztelettel érdeklődnék tehát, mennyi van még hátra az ilyen és ezekhez hasonló napokból? Mint tudod, Dani sokáig volt hasfájós és ezért cserébe azt kértük, legalább a fogacskái jöjjenek elő könnyen és lehetőleg minél kevesebb fájdalommal, kellemetlenséggel.

Bízva jóságodban előre is nagyon köszönöm segítségedet! Sok szeretettel üdvözöl:

Danianyu

Holnap végre hazajön Epü, kíváncsi vagyok hogy reagál Dani, bár a múltkor is eleinte méregette csak, aztán felcsillant a kis szeme és vigyorgott, kíváncsi lennék, hogy mi játszódik le olyankor a fejében. Danival egyébként jól elvoltunk, leszámítva azt, hogy a kispasi legújabb hobbija a hajnali kelés, vagyis fél 4 és 4 között jelez, hogy szopizni szeretne, ekkor anya megy és a következőt látja: 1. verzió: Dani vigyorogva rúgkapál az ágyban, mikor meglát, 2. verzió: 180 fokot fordulva (hogy ezt hogy csinálja a szűk kiságyban, nem tudom) fekszik a hátán és úgy vigyorog...Én nagy naivan azt hittem, hogy majd a szopi után visszaalszik, ahogy szokott, de neeeeem, nagggyon rafinált dolgot művel. Mivel Apa ugye nincs mellettem, odaviszem magamhoz, hátha az összebújással elalszik, de egy nagy lendülettel egyszercsak hasra fordul és elkezd heőveőzni nagy boldogan. Első éjszaka elkövettem azt a hibát, hogy elkezdtem csitítgatni, perdig nem sír ilyenkor, csak mindenképp hajnalban akarja gyakorolni a kúszást, kiszemelt "áldozata" pedig állandóan Epüke párnája a narancssárga mintákkal. Aki azt gondolná, hogy hajnalban úgyis gyorsan kifárad, nagyon téved, fél 6-ig bírta Dániel úr, én pedig közben szinte éreztem, ahogy a táskák a szemeim alatt bőröndökké változtak, egyfolytában ásítoztam és ügyeltem rá, hogy a gyerek nehogy beverje a fejét a falba és hasonlók. Második éjjel fél órával előbb kelt, fél 4-kor, de ekkor már résen voltam, ugyanis még az éjszakai lámpát se kapcsoltam fel (inkább nem húztam teljesen le a redőnyt), hanem odatettem a sötétben magam mellé. Történet ugyanaz, viszont anyuka néma csendben szemlélte a kisfiú ténykedését, pedig ő aztán mindent megtett, akkorákat kacagott, hogy majdnem megzabáltam, de tartottam magam, sőt be is csuktam a szemem. Persze félig kukucskáltam, láttam ahogy odafordult a kis golyó fejével és nagy szomorúan konstatálta, hogy anya bizony nem figyel rá :( / :) Erre lehajtotta a fejét és nagy ujjszopizások között elaludt szép csendben :-))) Kíváncsi vagyok, ma mikor lesz a "hogyan szórakoztassuk anyut hajnalban" című előadás.

Alvás téren azért annyira nem panaszkodom, mostanában megint többször alszik el egyedül napközben, feltétel, hogy legyen egy pelus a közelben, mert ezt gyűrögeti állandóan. Az esti elalvás viszont nagyjából megmaradt ugyanolyan nyüsszögésesnek, mint eddig. (kivétel ma, mert a kezemben nem volt hajlandó elaludni, a kiságyba betéve viszont két másodperc alatt..szóval ki érti ezt). Tegnap viszont muszáj volt Panadol-t adnom neki, visítva ordított és tömte mindkét kezét a szájába, ebből talán kiderül, hogy a két első fogacska még mindig sehol:( Én nem tudom, meddig tart még ez, lassan kezdem azt vallani, hogy ez rosszabb mint a hasfájás. Persze itt is vannak jobb és rosszabb napok, hogy mire az ember elbízza magát és talán-talán lát valami kis fehéret az íny alatt, addigra megváltozzon minden és kezdődjön az egész előről.

Dani egyébként tündéri és imádnivaló, rengeteget hablatyol, és végre a szájához tudja venni a kis lábait és élvezettel szopogatja a nagylábujját, mi meg majd' elolvadunk, annyira cuki :-)) én pedig akkor is olvadozom, amikor odabújik hozzám, belecsimpaszkodik a szoptatós melltartóm pántjába - hogy még véletlenül se tudjak felkelni észrevétlenül mellőle - és belefúrja a kis pufi arcát a pólómba.

Boldog névnapot Dani! :-x

Nagyon boldog első névnapot kívánunk Neked Kisgolyó-Mütyür!

Anya és Apa

Mi lelte a gyereket????

Megvolt a kerti parti nálunk is, szerintünk jól sikerült, reméljük, hogy a vendégeink is ezt gondolják :-) (fotókat igyekszem feltölteni) Dani az idő nagyobb részében papa-mama dajkálásban részesült, szegényemre a nagy lótás-futás közepette nem nagyon tudtunk volna figyelni - nekem lelkiismeret-furdalásom is volt emiatt - , bár szinte végig aludt a kocsijában. Elég nyűgös volt a köztes időben, megszívtuk ezzel a fogzással, pedig azt hittem, a hasfájásnál nincs rosszabb, de tévedtem...lehet, hogy van... A hét elején meg nem is tudom, mi volt vele, két óránként ébredt, oda jutottunk vissza, mint csecsemő korában, de aztán kiderült, Dorina is ugyanezt produkálja, szóval valami talán lehet a levegőben. A ma éjjele sikerült a legjobbra, kétszer kelt csak fel enni 2-kor és 5-kor, aztán szinte fél 9-ig moccanás nélkül aludt. Apa most elment ügyeket intézni, én meg Danit letettem a játszószőnyegére, hogy tudjak vasalni, közben hangosan dumálgattam neki, hogy ne nyöszörögjön (nem sír, de folyamatosan panaszkodik és rágja mindkét kezét), erre egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy már csak a tv-t hallom, mert Dániel úr közben befészkelte magát a szoptatós párna és egy ruhapelenka közé és néma csendben elszundított. Na, ilyet a mi gyerekünk még sose csinált! Para-anyu persze mire gondol egyből???? Tutkó beteg, vagy lázas, vagy valami nincs rendben.....és ezt azért is láttam igazolva, mert Apa szerdától megint elmegy, tehát egyedül leszünk ismét és mindig ilyenkor történik valami. Most motoros túrára megy Erdélybe, így aztán duplán parázok, egyszer a gyerek, másszor pedig miatta, de hát minden évben mennek valahova a haverokkal, erre aztán muszáj elengedni.

Dánielen meg nem igazodom ki teljesen. Ismét elaludt, de 1 perc alatt kb., mindenféle nyüsszögés, fejdobálás nélkül, de bele se merem élni magam ezekbe a helyzetekbe, mert 1 hét múlva úgyis borul minden sajnos. A kis ínyén mintha már fehérlene valami, de az ujjammal meg nem éreztem, hogy kibújt volna a fogacska....szóval váunk, várunk, várakozunk. Csütörtökön meglátogatjuk a doki nénit -remélem nem most van szabin - , mert aktuális a Rota csepp. Végülis tök jó, hogy agyon-vissza reklámozzák ezt a Rota vírust, miszerint "állítsuk meg" és egyebek (persze jó kis hatásvadász reklámmal, egyedül maradt játékok a kiságyban meg hasonlók, drámai zenei aláfestés), de azt bezzeg nem mondják, hogy 40ezer forintba kerül ez a megállítás. Majdnem dobtunk egy hátast az első adagnál, de persze úgy kombinálták az oltóanyagot, hogy kettőt kelljen beadatni, és hát a gyerekről van szó, mit csinál a szülő???? Megveszi, mert nem akar még egyszer infúziót látni a kis poronty karjába kötve. Gratulálok a gyógyszergyárnak, nem hiába gazdagodnak meg annyian a részvényeikből.

Utazó nagykövet

Dani mostanában tényleg olyan, mint egy utazó nagykövet, szinte minden nap megyünk vele valahova és ő ezt nagggggyon élvezi. Szerintem nagyon unja magát itthon, mindent ismer, nincs olyan szeglete a szobáknak, amit ne látott volna már ezerszer. Tegnap Budapesten voltunk a kiropraktőr doki bácsinál, aki ismét nagyon rendes volt, előbb behívott minket és megint megdícsérte Danit, mennyit nőtt. Dániel ezt azzal hálálta meg, hogy összenyálazta az ingét, amikor felvette és megvizsgálta a csípőjét :D, de a doki mondta, semmi probléma, amíg nem rúzs marad ott. Innen a Westend-be mentünk, ahol megebédeltünk, Dani addig Apán aludt, mi meg sétáltunk erre-arra...igaz, én újfent rájöttem, rémesen unom a plázákat és irritál sok minden. Hát, ilyen kis befordult lettem, nem érdekelt egyetlen akció és ruhabolt sem, pedig Apa tényleg löködött, hogy menjek be, nézzek magamnak valamit. Korábban szinte valamennyi európai nyelven tudtam a "leárazás" szót (mint egy amorózó a szeretlek-et), mára ez odáig fajult, hogy a játéküzletek és bababoltok címszót keresem mindenhol. Ami méretben jó lenne, az tök drága és különbenis, mennyi pelenka kijönne belőle, ami meg olcsóbb, az nem tetszik, vagy csak XXXl-es/XXXS-es méretben van, én meg vhol e kettő között vagyok. Szóval nulla db ruhát shoppingoltam. Ellenben bementünk egy teaboltba (ezt sokkal jobban élveztem), megtudtuk, hogy az idei szüretelésű Darjeeling teából 10 dkg több mint 6000 forintba kerül (nem vettünk), így aztán maradt két gyümölcsös verzió, valami isteni illatúak. Kaptunk ajándékba mangós zöldteát, most abból kreálok jó kis jeges teát :)

Délután Éviékhez mentünk, ők akkor láttak utoljára, amikor Dániel úr még bent dekkolt a pocakomban. Hát, így is elnézést kérek tőlük, Dani nem épp a legszociálisabb arcát mutatta, szinte végig sírdogált. Fáradt is volt, meleg is volt, hidegfront is jön, egyszóval összejött minden, de a nap végére már produkálta magát, reméljük ezzel kicsit jóvá tettük az előtte lévő ordítást. Még egyszer köszönjük az ajándékokat és a nagyon finom meggyes pitét, amiből Apa is evett, pedig állandóan azt hangoztatja, hogy ő nem szereti a sütiket, főleg nem melegben. :D /Alább látható, hogy próbálta Apa lekötni Danit a vendégségben, és hogy aludt el a megfáradt kisfiú az autópályán/

A kúszás még mindig nem megy, illetve kisebb segítséggel már igen, a képen is látható, hogy a lábmunka egész pofás, de azok a kis karok, valahogy még nem engedelmeskednek, vagy ha mégis, akkor meg a lábacskák maradnak le. Mindegy, majdcsak sikerül ez is egyszercsak. Az "epü, epü"-zés továbbra is megy, lassan én is kezdem úgy gondolni, hogy a gyerek ilyenkor tényleg az apját hívja:D, ja és vannak olyan pillanatai is, amikor engem szinte eltol, az apjához meg odabújik és együtt kukáskodnak, értsd, Apa énekel, Dani meg nevetgél, vagy hümmög vele együtt. Mára abszolút kijelenthetem, hogy igenis vannak kedvenc dalai, a világsláger Egy kis malac röf röf röf..., Lencsilány és Hová mész te kisnyulacska. Az előbb is hintáztunk, és amikor a repertoárban ezekhez jutottam, hangosan nevetgélt és sikítozott és ezt már nem először figyeltem meg. Szereti a többit is, de azok olyan semlegesek...még....

Alvás téren visszefejlődött szegénykém, ez a hőség nem a barátunk, szegényről szakad a víz egyfolytában, pedig van, hogy napközben is és beletesszük a kiskádba egy kis pancsira. A fürdésről jut eszembe, nemsokára fürdőjátékokat kell adni neki. Tegnap egyre csak sírt a kádban, én meg majdnem elhűltem, hogy mi a baj, hiszen eddig imádta a pancsit, ez volt szinte a nap fénypontja. Mire Apa bejött és odaadta neki a két szivacspingvint,erre Dani rámnézett olyan tekintettel, hogy "jaaaaaaj anya, nem értetted, hogy a pingvinek kellenek???"...hiába no. Így a pingvinekkel engedi a nyak és hónaljmosást, mert ezeket egyébként gyűűűűűűlöli!!!

Kerti parti

Tegnap délután Laciékhoz voltunk hivatalosak Móvárra kerti partira (jól összejött, mivel szombaton meg nálunk lesz), pont a legnagyobb melegben. Bár 3 óra után indultunk csak, mégis szakadt rólunk a víz, rekkenő hőség volt. Igazi baba-bulira sikeredett a dolog, mivel ott volt Dorka is, no meg Lacibaba és Lina, igaz ő anyukája pocakjában még, de pár hét múlva már ő is kívülről fogja szemlélni a világot. Én nem is tudom, Nóri hogy bírja a terhességét, nem elég, hogy Lacika után futkos állandóan, aki mászik, megy, füvet eszik, rágja a locsolótömlőt :-))) de olyan, mintha nem is lenne pocakja - pedig szerintem sokkkkkkal nagyobb neki, mint az első terhességénél - állítom, én has nélkül nem vagyok ennyire fitt, mint ő. El is szégyelltem magam, meglátva, milyen jól tartja magát, kicsit úgy voltam, valamit muszáj másképp csinálnom majd, ha eljön a második baba ideje, pedig én aztán a melegre nem is panaszkodhattam anno.

Dani és Dorka szenzációsak voltak! Igaz, nem látjuk még rajtuk azt a nagy érdeklődést egymás iránt, de azért határozottan fixírozták egymást, főleg a másik játékait :) Mondtam egyébként Daninak, hogy mosolyogjon vissza Dorinára, mert 15 év múlva meg mit nem adna, ha Dorka megmutatná neki a rózsaszín bugyiját (cuki fodros volt neki) :P Lacibaba már nem nagyon figyelt a kicsikre, sokkal jobban lekötötte, hogy ő már tudott enni kicsit a sült húsból, de a legboldogabb akkor volt, amikor kapott egy nagy csontot (!!) és azt rágcsálta hosszú percekig a kocsijában, na meg a locsolótömlőt. Nóri nem szívbajos, én már tuti frászt kaptam volna a fűevéskor is, de Nóri mindig azt mondja, ennyi baci kell az immunrendszernek. /mit fogok én csinálni, ha Dani mászni kezd???/

Dánielnek is vannak új mutatványai! Pár napja már bőszen próbálgatta, de tökélyre csak most fejlesztette a lábemelgetős-lábrágós mutatványt. Ez kettő szempontból is megnehezíti a dolgokat, ugyanis pelenkázni szinte lehetetlen a gyereket. A popsikrém felhelyezése extra könnyű lett, sőt, a pelus Dani alá rakása is, viszont a két ragasztócsík odatapasztása....sokszor hosszú percekig csak várok-várok, hogy hátha leengedi egyszercsak a kis lábait...néha megkönyörül rajtam, ilyenkor 10 perc alatt kész is vagyunk. A másik dolog, hogy a pocakjának nyomódása miatt rengetegszer bukik megint. Volt idő, mikor teljesen eltűnt a kaja visszajövetele, de most....annyiszor öltöztetem Danit, hogy azt egy topmodell is megirigyelhetné. Aranyosan próbálkozik a kúszással is, van, amikor a lábmunka tökéletes, viszont a kezecskék elmaradnak, és van fordított eset is, de a kettő együtt még nem sikerült. Rafinált anyja gondolta, majd úgy meggyorsítja a folyamatot, ha elé helyezi a kedvenc játékokat, azokat majd úgyis el szeretné érni. Még rafkósabb gyerek erre elkezdte húzni a pelenkát, amin a játékok hevertek, azok szépen odacsúsztak hozzá és nagy boldogan csócsálta őket, anya nagy terve pedig dugába dőlt.

Dani szókincse is bővült a következőkkel: cissz, tissz és egyéb susogós-sziszegős hangok (kicsit pöszén, de nem baj), valamint "epppü", amire mi ráfogtuk, hogy az "apu" Dani-féle változata, így akárhányszor Apa meghallja ezt, büszkén konstatálja, hogy a gyerek tuti neki mond valamit. A többi heőő, hőőő, vőőő, geiii és társaik maradtak, de jelen pillanatban az újaknak nagyobb sikere van. Alább pedig egy kis montázs a tegnapi napról, inkább így zanzásítva rakom fel a fotókat, mert egyenként sok lenne. (kedvencem Apa és Gábor duója, akik eszeveszetten próbálják rávenni a 4,5 és 5,5 hónapos gyerekeket, hogy legyenek el egy kicsit egymással...höhö :P)

Dániel és az alma/sütőtök találkozása

Mára abszolút kijelenthetem, hogy a gyerekem teljesen pépes étel kompatibilis :-) Úgy eszik "mindent" (amit eddig adtunk neki), mintha eddig csak ilyeneken élt volna, és mint egy igazi kis madárfióka, tátja a száját, amint meglátja a zöld kanalat. Na jó, kicsit több a mosnivaló azóta, mert ugye a tányérba bele kell nyúlni, a kanalat bele kell nyomni az orrba/szembe és ha a kezén van egy kis paca, már bele is törli az első adandó alkalommal valamibe :D Még jó, hogy nyár van és csak belerakjuk egy kis kád vízbe, amúgy is jól esik neki egy kis felfrissülés és egyszerűen kimossuk a gyereket :P

Sajnos (illetve nem sajnos) tegnap harmadszorra is kidurrant a BCG oltása, jó adag gennyes valami folyt ki belőle, de talán most már végre lapos lett és nem kell ilyenre számítanunk többet. Szegénykém nagyon sírt, vérzett is neki, de azért van egy varázslat, amitől azonnal megnyugszik: cicire kell tenni! Szóval a kis délutáni desszertek abszolút nem ütötték ki a tejcit!

A 150. bejegyzés egyben a kedvencem is :-)

Ma van egy éve (egészen pontosan délután fél 5 felé), hogy megtudtuk, érkezik hozzánk Dániel úr. "Kétcsík kora" óta imádjuk!!!!

Fogas kérdés

.....mert én már nem tudok másra gondolni.

Dániel esti elalvásai egyre jobbak, alig kell altatgatni, mert elég egyértelmű jelzésekkel mutatja (szemtörölgetés, ásítozás), hogy álmos, viszont az éjszakai felsírásai, kelései.....hát, jelzőt inkább nem írok. Az utóbbi napokban kb összesen talán 8 órát, ha aludtam, mert mire leteszem a fejem és elalszom, addigra kezdődik az egész kör előről: gyerek felordít, anya megy, felvesz, lakásban körbehurcol, gyerek szopja a hüvelykujját, közben folyik mindenhova a nyál, elszenderül, visszatesz, anya vissza az ágyba. majd kb 20-25 perc múlva ezt megismételjük. Egy zombi filmbe engem már nem kellene sminkelni, mert rajtam már az uborkapakolás se segít, maximum akkor, ha 24 órán keresztül rajtam lenne, miközben végre kialszom magam. Egész egyszerűen csak a fogacskáira tudok gondolni, mert az alma nem okozott nála gondot, semmi baja nem lett tőle, sőt, tegnap nem is kapott, mert későn értünk haza és pont emiatt már nem szerettem volna adni neki. Mivel szegénykém úgy nyáladzik, hogy azt egy bulldog is megirigyelhetné, csak a fogak maradtak, vagy még valamelyik újabb nagymozgás, pl a kúszás feltűnésére tudok gondolni, mert a bébik még akkor szoktak ennyire nyugtalanul aludni, mikor elkezdik a forgásokat, kúszást, mászást, ülést...stb. Nézegettem persze az ínyét, de nem látok rajta semmi szokatlant, jó, fehérebb kicsit a kelleténél, de ilyen számtalanszor volt már, mindenesetre tök kibabrálás lenne, hogy ha ilyen hasfájós korszak után még a fogzás is ennyire megviselné Danit, annyira rossz hallgatni, nézni a keserves sírását :(

Ezzel párhuzamosan jön persze, hogy mi is összeveszünk, mert ingerültek vagyunk a kialvatlanság miatt (Apát el is hajtottam futni, talán jót tesz neki), nyilván mindegyikünk úgy érzi, hogy neki a nehezebb és a másik nem érti meg a gondjait, alig jut időnk egymásra beszélgetni és még sorolhatnám. Nem panaszkodom, mert szerintem nagyon kevés pasi tesz meg annyit, mint Apa, elismerem, hogy én is elviselhetetlen vagyok, amikor már csak Algopyrinnel tudom átvészelni a napot, mert úgy érzem, valaki fát hasogat a fejemben. De fel a fejjel, egyszer a gyerek fogai is kibújnak.

Tegnap voltunk az utolsó egyéni Gézengúzos foglalkozáson, Móni szerint Dani állapota nagyon sokat javult és egyre inkább beáll nála a szimmetria, aminek én nagyon örültem, sőt, már a csoportos foglalkozást is javasolta, szerinte elég nagy és ügyes hozzá. Próbált nyugtatgatni, hogy a megállapított gerincferdülés nem ugyanaz, mint ami nekem volt nagyobb koromban, mert a kicsiknél ez még csak a méhen belüli elhelyezkedés követése, ami a kúszással, mászással egész egyszerűen eltűnik, és kiegyenesedik....remélem igaza van. Ma van jelenésünk Burkus doktor úrnál, azért kíváncsi vagyok az ő véleményére is. Tegnap kicsit dagadt a májam, mert Móni lecsapott a pesti doki elérhetőségeire és azért büszke voltam, hogy őt én saját magam találtam Daninak, közben meg lehet, egy csomó gyereken segítene, mert állítólag naponta több ferde tartású kisbabát hoznak, sőt, vannak olyanok is, akiknek már a fejecskéjük is deformálódik emiatt és rajtuk ekkor már az intenzív torna és úszás sem segít.

"Az első"

Jaaaaajjjjjjj, megtörtént :-) Dániel úr ma kapott életében először mást, mint anyatejet. Kifacsartunk neki egy jó lédús almát, leszűrtük és kiskanálból jól becuppantotta az almalevet, majd a maradékot megitta a minipoharából. Nem mondom, a fehér bodyn lett pár almalé foltocska, mert annyira magyarázott közben a kezeivel, hogy kicsit bele-beleütött néha, de oda se neki. Én felkészültem a furcsábbnál furcsa arckifejezésekre, Apa (aki hazaért végre) pedig amellett voksolt, hogy a gyereknek ízleni fog elsőre....és neki lett igaza. Dani kb úgy itta az almalét, mintha világ életében ezt itta volna és ez lenne a legtermészetesebb dolog. Semmi különös tünet nem lett tőle, úgyhogy holnap kicsit többet kap, aztán majd próbálkozunk más gyümikkel is.

Az első láz :-(

Igen, szegény Dániel úr belázasodott tegnap. Délután még kivittük kicsit a kertbe levegőzni, bár szakadt az eső, de bent a szobában is jól elvolt, ennek a gyereknek egész egyszerűen kell a változatosság minden nap. Itthon a lakás minden egyes szegletét ismeri már, de ha máshova megyünk, kivirul, szöszmötöl mindennel, ami a keze ügyébe kerül, legyen az akár egy fehér textilpelenka, mint tegnap. Szegényem a fejére húzta, hüvelykujját a szájába gyömöszölte és a kopogó esőben a beszélgetésünk mellett elaludt. Láttam rajta, hogy ez nem a szokásos fáradtság, mert ebéd után 4 órán keresztül aludt - akkor már tutira tudtam, hogy lázas lesz, még csecsemő korában se aludt ennyit egyfolytában. Itthon megfürdettem, akkor még hőemelkedése se volt, aztán 10-kor egyszer csak felébredt, gondoltam kihasználom az alkalmat, megmérem a lázát, inkább keljen fel most, mert akkor egész éjjel nem fogok tudni aludni (így sem sikerült). Pont a határon volt, popsiban 38,5, amiből 0,5 lejön, szóval úgy döntöttem, nem várom meg, míg feljebb megy (lehet nem is ment volna egyébként, de mindegy), jöjjön a Germicid kúp. Mivel már elmúlt 3 hónapos, ezért "jár" neki az egész. Melegítgettem a hűtőből kivett kúpot, hogy ne legyen kemény, belemártogattam popsikrémbe is, hogy csússzon, de hát így sem volt egyszerű. Szegénykém már nem is tudott sírni, olyan bágyadt volt, csak nyüsszögött (majd' a szívem szakadt meg), de az első kúp nem járt sikerrel, pedig összeszorítottam a popsiját. Háromszor kakilt és pisilt le, akkor rohanás kezet mosni, kivenni alóla a kakis pizsit, gyorsan újat előkészíteni, addig fél kézzel nyitottam az újabb kúpot.....aztán ez szerencsére már könnyebben ment, bár nem győztem elterelni a figyelmét. Agyon puszilgattam, hogy milyen okos, nagy fiú, aztán erre megnyugodott, elengedte magát és így a kis Germicid is bent maradt, anya meg fellélegezhetett.....Persze egész éjjel figyelgettem, mert egyszer álmában felsikoltott, még soha nem csinált ilyet, de aztán vissza is aludt, talán csak rosszat álmodott. A kúpban van egy kis nyugtató komponens is, szerintem jót tett neki, csak egyszer kelt fel szopizni a drágám, én azonban félóránként hallgatóztam, lélegzik-e még, mocorog-e, aztán azon gondolkodtam, hogy a nyugtató komponens inkább újfent nekem kellett volna.

Elég furcsa dolgokat produkálok, amióta anya lettem, bár lehet, ezt hívják anyaságnak :D