Tegnap délután Laciékhoz voltunk hivatalosak Móvárra kerti partira (jól összejött, mivel szombaton meg nálunk lesz), pont a legnagyobb melegben. Bár 3 óra után indultunk csak, mégis szakadt rólunk a víz, rekkenő hőség volt. Igazi baba-bulira sikeredett a dolog, mivel ott volt Dorka is, no meg Lacibaba és Lina, igaz ő anyukája pocakjában még, de pár hét múlva már ő is kívülről fogja szemlélni a világot. Én nem is tudom, Nóri hogy bírja a terhességét, nem elég, hogy Lacika után futkos állandóan, aki mászik, megy, füvet eszik, rágja a locsolótömlőt :-))) de olyan, mintha nem is lenne pocakja - pedig szerintem sokkkkkkal nagyobb neki, mint az első terhességénél - állítom, én has nélkül nem vagyok ennyire fitt, mint ő. El is szégyelltem magam, meglátva, milyen jól tartja magát, kicsit úgy voltam, valamit muszáj másképp csinálnom majd, ha eljön a második baba ideje, pedig én aztán a melegre nem is panaszkodhattam anno.
Dani és Dorka szenzációsak voltak! Igaz, nem látjuk még rajtuk azt a nagy érdeklődést egymás iránt, de azért határozottan fixírozták egymást, főleg a másik játékait :) Mondtam egyébként Daninak, hogy mosolyogjon vissza Dorinára, mert 15 év múlva meg mit nem adna, ha Dorka megmutatná neki a rózsaszín bugyiját (cuki fodros volt neki) :P Lacibaba már nem nagyon figyelt a kicsikre, sokkal jobban lekötötte, hogy ő már tudott enni kicsit a sült húsból, de a legboldogabb akkor volt, amikor kapott egy nagy csontot (!!) és azt rágcsálta hosszú percekig a kocsijában, na meg a locsolótömlőt. Nóri nem szívbajos, én már tuti frászt kaptam volna a fűevéskor is, de Nóri mindig azt mondja, ennyi baci kell az immunrendszernek. /mit fogok én csinálni, ha Dani mászni kezd???/
Dánielnek is vannak új mutatványai! Pár napja már bőszen próbálgatta, de tökélyre csak most fejlesztette a lábemelgetős-lábrágós mutatványt. Ez kettő szempontból is megnehezíti a dolgokat, ugyanis pelenkázni szinte lehetetlen a gyereket. A popsikrém felhelyezése extra könnyű lett, sőt, a pelus Dani alá rakása is, viszont a két ragasztócsík odatapasztása....sokszor hosszú percekig csak várok-várok, hogy hátha leengedi egyszercsak a kis lábait...néha megkönyörül rajtam, ilyenkor 10 perc alatt kész is vagyunk. A másik dolog, hogy a pocakjának nyomódása miatt rengetegszer bukik megint. Volt idő, mikor teljesen eltűnt a kaja visszajövetele, de most....annyiszor öltöztetem Danit, hogy azt egy topmodell is megirigyelhetné. Aranyosan próbálkozik a kúszással is, van, amikor a lábmunka tökéletes, viszont a kezecskék elmaradnak, és van fordított eset is, de a kettő együtt még nem sikerült. Rafinált anyja gondolta, majd úgy meggyorsítja a folyamatot, ha elé helyezi a kedvenc játékokat, azokat majd úgyis el szeretné érni. Még rafkósabb gyerek erre elkezdte húzni a pelenkát, amin a játékok hevertek, azok szépen odacsúsztak hozzá és nagy boldogan csócsálta őket, anya nagy terve pedig dugába dőlt.
Dani szókincse is bővült a következőkkel: cissz, tissz és egyéb susogós-sziszegős hangok (kicsit pöszén, de nem baj), valamint "epppü", amire mi ráfogtuk, hogy az "apu" Dani-féle változata, így akárhányszor Apa meghallja ezt, büszkén konstatálja, hogy a gyerek tuti neki mond valamit. A többi heőő, hőőő, vőőő, geiii és társaik maradtak, de jelen pillanatban az újaknak nagyobb sikere van. Alább pedig egy kis montázs a tegnapi napról, inkább így zanzásítva rakom fel a fotókat, mert egyenként sok lenne. (kedvencem Apa és Gábor duója, akik eszeveszetten próbálják rávenni a 4,5 és 5,5 hónapos gyerekeket, hogy legyenek el egy kicsit egymással...höhö :P)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése