Utazó nagykövet

Dani mostanában tényleg olyan, mint egy utazó nagykövet, szinte minden nap megyünk vele valahova és ő ezt nagggggyon élvezi. Szerintem nagyon unja magát itthon, mindent ismer, nincs olyan szeglete a szobáknak, amit ne látott volna már ezerszer. Tegnap Budapesten voltunk a kiropraktőr doki bácsinál, aki ismét nagyon rendes volt, előbb behívott minket és megint megdícsérte Danit, mennyit nőtt. Dániel ezt azzal hálálta meg, hogy összenyálazta az ingét, amikor felvette és megvizsgálta a csípőjét :D, de a doki mondta, semmi probléma, amíg nem rúzs marad ott. Innen a Westend-be mentünk, ahol megebédeltünk, Dani addig Apán aludt, mi meg sétáltunk erre-arra...igaz, én újfent rájöttem, rémesen unom a plázákat és irritál sok minden. Hát, ilyen kis befordult lettem, nem érdekelt egyetlen akció és ruhabolt sem, pedig Apa tényleg löködött, hogy menjek be, nézzek magamnak valamit. Korábban szinte valamennyi európai nyelven tudtam a "leárazás" szót (mint egy amorózó a szeretlek-et), mára ez odáig fajult, hogy a játéküzletek és bababoltok címszót keresem mindenhol. Ami méretben jó lenne, az tök drága és különbenis, mennyi pelenka kijönne belőle, ami meg olcsóbb, az nem tetszik, vagy csak XXXl-es/XXXS-es méretben van, én meg vhol e kettő között vagyok. Szóval nulla db ruhát shoppingoltam. Ellenben bementünk egy teaboltba (ezt sokkal jobban élveztem), megtudtuk, hogy az idei szüretelésű Darjeeling teából 10 dkg több mint 6000 forintba kerül (nem vettünk), így aztán maradt két gyümölcsös verzió, valami isteni illatúak. Kaptunk ajándékba mangós zöldteát, most abból kreálok jó kis jeges teát :)

Délután Éviékhez mentünk, ők akkor láttak utoljára, amikor Dániel úr még bent dekkolt a pocakomban. Hát, így is elnézést kérek tőlük, Dani nem épp a legszociálisabb arcát mutatta, szinte végig sírdogált. Fáradt is volt, meleg is volt, hidegfront is jön, egyszóval összejött minden, de a nap végére már produkálta magát, reméljük ezzel kicsit jóvá tettük az előtte lévő ordítást. Még egyszer köszönjük az ajándékokat és a nagyon finom meggyes pitét, amiből Apa is evett, pedig állandóan azt hangoztatja, hogy ő nem szereti a sütiket, főleg nem melegben. :D /Alább látható, hogy próbálta Apa lekötni Danit a vendégségben, és hogy aludt el a megfáradt kisfiú az autópályán/

A kúszás még mindig nem megy, illetve kisebb segítséggel már igen, a képen is látható, hogy a lábmunka egész pofás, de azok a kis karok, valahogy még nem engedelmeskednek, vagy ha mégis, akkor meg a lábacskák maradnak le. Mindegy, majdcsak sikerül ez is egyszercsak. Az "epü, epü"-zés továbbra is megy, lassan én is kezdem úgy gondolni, hogy a gyerek ilyenkor tényleg az apját hívja:D, ja és vannak olyan pillanatai is, amikor engem szinte eltol, az apjához meg odabújik és együtt kukáskodnak, értsd, Apa énekel, Dani meg nevetgél, vagy hümmög vele együtt. Mára abszolút kijelenthetem, hogy igenis vannak kedvenc dalai, a világsláger Egy kis malac röf röf röf..., Lencsilány és Hová mész te kisnyulacska. Az előbb is hintáztunk, és amikor a repertoárban ezekhez jutottam, hangosan nevetgélt és sikítozott és ezt már nem először figyeltem meg. Szereti a többit is, de azok olyan semlegesek...még....

Alvás téren visszefejlődött szegénykém, ez a hőség nem a barátunk, szegényről szakad a víz egyfolytában, pedig van, hogy napközben is és beletesszük a kiskádba egy kis pancsira. A fürdésről jut eszembe, nemsokára fürdőjátékokat kell adni neki. Tegnap egyre csak sírt a kádban, én meg majdnem elhűltem, hogy mi a baj, hiszen eddig imádta a pancsit, ez volt szinte a nap fénypontja. Mire Apa bejött és odaadta neki a két szivacspingvint,erre Dani rámnézett olyan tekintettel, hogy "jaaaaaaj anya, nem értetted, hogy a pingvinek kellenek???"...hiába no. Így a pingvinekkel engedi a nyak és hónaljmosást, mert ezeket egyébként gyűűűűűűlöli!!!