Egyre nehezebben viseljük a nagy forróságot, gondolkodom rajta, hogy Afrikába kellene menni hűsölni kicsit ;-) Tegnap Dániel hajnali kettőkor aludt csak el, én már olyan voltam, mint egy zombi, Brad Pityu filmjébe se kellett volna sokat sminkelnem, "éjszakázó anyuka vagyok" felkiáltással felesleges körök nélkül is felvettek volna statisztának. Elszoktam már ettől na, megszoktam, hogy a gyerek gyönyörűen végigalussza az éjszakát, erre tegnap semmi nem volt jó. Már ott voltam, hogy kivittem a kis hintájába éjjel, hátha ott elszenderül, de semmi nem segített, szegénykém csak sírt, vagdalta magát össze-vissza, ide-oda. Kapott fájdalomcsillapítót is, de tuti nem a foga fájt, mert utána se lett jobban, csak már nem tudtam mire vélni a dolgot. Csak reménykedni tudok benne, hogy ma nem lesz ilyen....

Kicsit megváltozott most az élet több szempontból is, mivel újra vállaltam tanítványokat és egy nagy fordítási munkám is van, illetve Apával közösen csináljuk. Így aztán Dánielnek most vannak kimondottan apás napjai, amikor anya dolgozik, tanít és fordít. Ilyenkor ők már reggel elmennek és csak este jönnek haza - bevallom, rettenetesen hiányzik a rosszcsont fiam ilyenkor :-) Viszont azt le kell szögeznem, hogy sokkal jobb lett a fiúk kapcsolata, Daninak nagyon hiányzott szerintem már az apja, aki a sok utazás miatt szinte egy hónapig távol volt tőlünk. Tipikusan megfigyelhető, hogy vannak dolgok, amiket már csak Apával szeret csinálni, olyan "á, anya, te csak lány vagy" nézéssel figyel engem, amikor pl. próbálok tornyot építeni neki, mert ez fiús játék, ehhez a nők nem értenek. Vagy a kis rajztáblára is Apa rajzolja mindig a jobb és szebb kamiont, buszt, csigát, ja és persze a Papa. Na, valahogy így alakulnak ki szerintem ezek a sablonok a férfiaknál. A rajzolásra visszatérve, a héten járt nálunk a védőnéni is, már csak kéthavonta látogat meg minket és nem is tudom, ebben a lakásban fogunk-e egyáltalán még találkozni. Neki is megmutatta Dániel a rajztudományát, nagyon büszke voltam, mert azt mondta Mónika, hogy sajnos manapság kevés kisgyerek rajzol, pedig jót tesz a személyiségfejlődésnek (is) és örömmel látta, Dani milyen ügyesen fogja a ceruzát, tollakat. Jó, most még csak fűcsomók sikerülnek, meg pöttyök (azok nagyon!), de örömmel alkot és mindig mondja, hogy éppen mit szeretne rajzolni. Egyszer körberajzoltam a kezét és a kis lábát is, na azóta ezt minden nap meg kell ismételnünk vagy tízszer :-)
Ahogy telnek a hónapok, egyre jobban és többet lehet kommunikálni Dániellel, imádjuk, hogy be nem áll a szája, minden szót amit hall utánoz, olyan színpadiasan dob puszit mindenkinek, hogy a vörös szőnyegen tanítani lehetne és most már a fegyelmezést is jobban és könnyebben fogadja, nem sértődik meg mindenen. Jó, nem mondom, sokszor próbálkozik tiltott dolgokkal, de ha rászólok, minden további nélkül elmegy onnan, vagy abbahagyja, amit csinált. Újabb sztár a szívószál, mindent azzal szeretne inni, vizet, préselt gyümölcslevet, teát, kis segítséggel a pohárból való ivás is megy már, de az egyelőre nem olyan élvezetes, mint az előző alternatíva. Legnagyobb kedvence ugyanúgy a fürdés maradt (élete első hónapjaiban ezt azért nem gondoltuk volna), Halak jegyű gyerekehez "méltón" több órán keresztül pancsol a kerti medencében (most már minden nagyszülőnél van), szerintem ez az egyetlen tevékenység, amit képes akár órákig is élvezni úgy, hogy közben az ember feltett lábakkal végre olvashat egy fejezetet az épp aktuális könyvből.