Pihegünk

Megvagyunk, illetve lézengünk még ebben a forróságban, de hát nyár van, nyáááár :-) Cseppet nehezen viseljük, én például alig alszom valamit éjjel. olyan fülledt a levegő, de a két pasim legalább kipiheni magát. Dániel napközben már csak egyszer alszik, 1-másfél órát, mondjuk ebben a 40 fokban többet nem is nagyon tudna. Az első kánikulai napokon nagyon kis zizi volt, megviselte a forróság, szinte kezelhetetlen lett, de aztán ahogy megszokta, újra a "régi" lett. Nem akarom elkiabálni, de kicsit talán a napokban csökkentek a hisztirohamai, már nem sértődik meg a "nem" szóra, hanem próbál más elfoglaltság után nézni, amit vagy én ajánlok fel neki, vagy önállóan lép a tettek mezejére. Étvágya ismét visszaesett, alig csipeget valamit, ellenben rengeteget iszik, aminek most kicsit jobban is örülök. Apja présel neki mindig friss gyümölcslevet, amit szigorúan pohárból iszik szívószállal vagy csőrös pohárból egyedül. Merthogy az egyedül tevékenykedés manapság követelmény részéről, így csak arra figyelünk, nehogy valami veszélyes dolgot tegyen, de egyébként hagyjuk kísérletezni. Ennek a következménye, hogy pár kék-zöld-lila folt azért van a térdén, lábán, a legtöbbről tudomást sem vesz, ellentétben a családdal, Apukám például teljesen oda van, amikor meglátja, hogy a gyerek elesik, vagy beüti valamijét. Velem is ezt csinálta, de Dániel születése előtt megfogadta, hogy ő aztán nem lesz ilyen az unokájával, hát nem tudja nagyon betartani :-)))) Hiába mondom neki, hogy azért ne akarja már burokban nevelni meg hát fiú, eleven, nem elülős, soha nem is volt az, hát majd megtanulja, hogy például a csatornafedő meleg a napsütésben. Persze előtte hiába mondtam neki, hogy ne menjen rá, mert rásütött a nap, meleg lesz a lábának mezítláb, ő csak ráment, majd jött nyöszörögve. Azóta egyszer sem lépett rá, nagy ívben kikerüli és délután is először a kezével ellenőrzi, majd utána dönti el, rámenjen-e vagy sem. Sokkal több esze van mint azt gondolnánk, de melyik gyerek hallgat a szülőre az első szóra, főleg, ha meg van tiltva valami? :-) Az akkor tuti nagyon érdekes dolog lehet.

Szenzációsan dumál egyébként, mostanában kezdte el nevükön szólítani az embereket és nagyon tetszik neki a reakció. Nagynéném oda meg vissza van, hogy Dániel kiabál neki át a kertben, unokatesóm felesége szintúgy, amikor kis babanyelven felcsendül a Máááátaaaaa. Mi Mártinak szólítjuk, de Daninak ez valahogy nem jött be, így ő a hivatalos verziót szajkózza. Először mindenki azt hitte, hogy csak úgy mondja a neveket bele a nagyvilágba, de nem, világosan meg tudja különböztetni a családtagokat és a helyes keresztnevet használja náluk. Összeköt dolgokat, emlékszik sok mindenre, kifejezi, mit szeretne, ezerszer könyebb így vele, hogy kommunikál. A két szavas mondatok már szinte alap dolgok nála, apa fut, papa autó, mama nyit, nyilván nem ilyen tisztán kiejtve, de mindet helyesen használja. Határozott ízlése van az ételeknél, imádja a leveseket, a húslevesben a répát, zöldségeket, a vadast például, a paradicsomot, amit néha úgy eszik mint egy almát, gyümölcsből szinte mindent, örökölte apja virsli génjeit, amit akkor is befal, ha jönnek a fogai, vagy valami más baja van, ellenben eltolja a palacsintát, édességeket, sütiket, viszont szereti a Kinder szeletet (2 kockát kap naponta, de csak akkor, ha rendesen eszik előtte, ehhez én ragaszkodom) és vasárnap a Nagyinál kaphat kis zizit is ebéd után. Ezt szemenként csipegeti, szóval nincs marokszámra tömködés. Tudja, hogy ha nem evett rendesen, akkor nincs kölesgolyó (még mindig nagy sztár) és keksz. Nem tiltom egyébként semmitől, mert úgy gondolom, ha dugdosnánk előle az ilyen ételeket, akkor csak még jobban tömné őket később (lásd egyik ismerősünk gyerekét, aki 4 éven keresztül nem látott se csokit, se cukrot, most meg dugiban falja fel, amit talál másoknál), de ebéd előtt szigorúan tilos a nassolás és ebéd helyett sem kap ilyeneket. Ha éppen akkor nem éhes, akkor nem parázom most már túl, mindig bejött még eddig, hogy egy óra múlva ő maga jött hamm-hamm felkiáltással, miszerint most kér enni és rendesen meg is eszi a kitett ételt. Ebből soha nem fogok problémát csinálni, ha nem pont délben kér enni, hanem csak fél kettőkor. Visszatérve a zöldségimádatára, a fogyókúrám során (most már mínusz 6 kilónál járok, pedig csak néha tudok otthon tornázni, inkább az étkezési szokásaimon változtattam) nagyon sokszor látta, hogy a húsokhoz zöldségköretet ettem, vagy salátát, és rengetegszer evett bele ő is, remélem, nem múlik el ez a jó szokása. Nem vasgyúró gyerek, nem gurul, inkább kis sportos alkat, de hízik minden hónapban rendesen, most tartunk 10 kilónál.

El is felejtettem írni, hogy az oltástól végül kutya baja se lett, nagy kő esett le a szívemről, aggódtam, hogy ő is kiütéses lesz, vagy magas láza lesz.