Hamar telik a nyár, bár nekünk ez a mostani tulajdonképpen semmi másból nem áll, csak az építkezésből. Ha lenne időm és energiám, isten az atyám indítanék egy blogot az építkezés buktatóiról, amiről senki nem beszél és részletesen leírnám, melyek azok a cégek, bankok, amiket messze el kell kerülni. Egyet viszont idevések az utókornak, ha bárki olyan olvassa ezt a bejegyzést, aki tervezi a hitelfelvételt, azt kérve kérem, még véletlenül se az UniCredit Bankot válassza. Rózsaszín gyerekszobám emlékére nem kezdeném el minősíteni őket, legyen elég annyi, alig várom, hogy egy véleményező nyilatkozatot ki lehessen tölteni, vagy valahol megállítsanak és megkérdezzék, mi a véleményem a hazai bankokról. Soha nem szoktam leállni ilyen kérdezőbiztosoknak, de ez ügyben kivételt fogok tenni. Röhögőgörccsel kevert idegroham tör rám bármelyik reklámjuk láttán, az általuk támogatott "hiteles reklám és tájékoztatás" megtekintésekor pedig eret vágnék magamon, de legszívesebben azon az emberen, aki a szájába adta szerencsétlen betanított szereplőnek, miszeirnt "számomra legfontosabb, hogy gyorsan a pénzemhez jussak". Hetente találták ki, hogy milyen dokumentum hiányzik, hiába kértünk részletes listát arról, mit kell beadni, egyszer sem segítettek. Több emberrel is beszéltünk azóta és ezzel a bankkal valahogy mindenki megjárta, pedig az életben nem volt tartozásunk - még hitelünk sem - és nem több 10 millió forintról beszélünk. Szóval én itt most a negatív marketingkampányuk szószólójaként kijelentem: SOHA TÖBBET UNICREDIT.

Kellemes csalódás volt viszont a PannonVíz, akikről pedig pont az ellenkezőjét gondoltam, vagyis hogy náluk fog állni a dolog, ehelyett szimpatikus, segítőkész ügyintézőket és kedves szerelőket fogtunk ki, a visszautalt pénzt is megküldték időben, semmi fennakadás nem volt náluk.

Jelen pillanatban a festés indult el, utána jön a villanyszerelő, az ajtóbeépítő, a konyha, aztán valamikor, egyszercsak be lehet költözni......A kőgazdag szomszéd is kiakadt már, pedig zsebből csenget ki mindent, de teljesen el van keseredve, ő is megjárta mindenkivel, elszabták, amit el lehetett, a járólapjáról valami foltok nem jönnek fel, lényeg a lényeg, az ember tényleg belefásul szinte, mire örülni lehetne az új otthonnak.

Na, de jöjjenek a jó hírek. Tegnap megtudtam hivatalosan is, hogy kisbabát vár az unokahúgom, nagyon örültünk a hírnek. Február 24-re van kiírva, még akár 28. is lehet belőle és akkor pont két év lenne Dani és a bébi között :-)))) Sajnos Tirolban élnek, úgyhogy elég messze vannak, de azért egyszer majd meglátogatjuk őket, addig pedig drukkolunk, mert jelenleg még elég rosszul viseli szegényem a babavárást. Persze ahogy az ilyenkor lenni szokott a család elkezdte kérdezni, hogy nálunk jön-e a kistesó, tervezzük-e, de szó sincs róla, majd pár év múlva csak. Én ismerem a saját korlátaimat, tisztában vagyok vele, hogy nem tudnék most két gyerekkel itthon maradni, anyagilag sem jönnénk ki és dolgozni is szeretnék már jövőre. Jöhetnek a szuperanyuk kövei meg tojásai, nekem szükségem van a felnőttek világára, még tanulni is szeretnék ősztől, szóval jelen pillanatban nem tervezünk újabb babát. Dániellel már egyre könnyebb, sok mindenben önálló lett, értelmes, szinte mindent meg lehet neki magyarázni, most ezt nem szeretném előről kezdeni, nyilván eljön majd az idő, mindenesetre annyit már tudunk, hogy ha a második is fiú lesz, akkor a neve már megvan :-)