Csütörtökön elmondtam a főnökömnek, aki ugyan férfi, de 3 gyerek apjaként azért együttérző. Nagyon aranyos volt, egyből megkérdezte, hogy jól vagyok-e, kikapcsolja-e a klímát :), és elmagyarázta, nyugodtan menjek ki, ha valami bajom van, rosszul vagyok. Nem akartam mondani neki, hogy ha gond van, akkor úgyis futok, nyugodjon meg, mert ezeknek a dolgoknak nem lehet megálljt parancsolni. De örültem neki, hogy így fogadta, jól esett.

Minderre pedig azért is volt szükség, mert bejelentkeztem a védőnőnél. Pont az vette fel a telefont, akihez körzetileg tartozni fogok, így beszéltem is vele pár percet. Keddenként van bent a terhesgondozóban, déltől kettőig, így jövő héten megyek is hozzá. Nincs semmilyen elképzelésem, milyen lesz, mit fog mondani, majd meglátjuk. A hangja alapján aranyosnak tűnt, fiatalnak. Biztos elküld vérvételre, kikérdez több mindenről, kapok kiskönyvet és végre egy szakavatott embertől meg tudom majd kérdezni, hogy miért csak a 12. heti genetikai UH után akar viszont látni a dokim. Én azért szeretném, ha a nagy utazásunk előtt még láthatnám Kisgolyót, hogy tuti minden rendben van-e vele. Nyilván a kórházba tudok majd csak menni, de az is lehet, felhívom az orvosomat, hogy legyen olyan jó és megértő, nézzük meg a bébit.

Tegnap kaptunk baráti közösségileg egy e-mailt Gábor barátunktól. Egy UH felvétel volt mellékelve, ilyen címmel: Fiú, vagy lány? Lehet tippelni.

Nagyon örültem, hogy Barbi, a felesége kisbabát vár, de baromi nehéz volt nem visszaírni, miszerint míg a Tiétek 8 cm, addig a miénk 8 mm, de ettől még ülhetnek egymás mellett a suliban :D Ahogy a mérete alapján számoltam, az övék most lehet 12-13 hetes :)

A legendás 7-es

A mai napom ismét olyan volt, mint anno az első, vagy nevezzük nulladik vizsgálat előtt. Idegbeteg. Csodálom, hogy nem küldtem el senkit a búsba, nem csaptam le a reklamáló ügyfeleket. Jaj, próbálom én ezt a "nyugodt vagyok, nem lesz semmi baj" című nép játékot mondogatni, de hát én nem vagyok ez a típus.

Doki nagyon aranyos volt, már amikor bementem, akkor kérdezte az ajtóban, hogy vagyok, van-e valami panaszom. Ismét próbáltam normális, homo sapiens módjára beszélgetni vele, de legszívesebben egyből hanyatt vágtam volna magam az UH-s ágyon. Rám jellemző módon a vetkőzésnél belegabalyodtam a nadrágomba, zoknimba, így majdnem kiestem a paraván mögül. Végre - ez öszesen 10 másodperc volt, de nekem 1 órának tűnt - ledobtam magam...na, doki elfelejtette a kesztyűjét, elment érte, majd kifogyot az UH zselé, azért is elment. Én meg próbáltam leállítani a kezem, gyomrom remegését és tettettem, hogy laza vagyok én, no problem, kivárom a sorom :)

Először hasi UH-val nézte meg Kisgolyót és bizony már ezzel is láttam a mi kis Pacánkat, nem úgy, mint 2 hete. A hüvelyi UH továbbra sem kellemes, de hát istenem, bármit kibírok érte. Itt már egész gigantikus méreteket öltött :), és ami a legeslegfontosabb: vert a kis szíve! De hogy! Mint egy kis gőzmozdony úgy ment és néha mozdult egyet-egyet. Azt hittem, sírni fogok, de valahogy nem ment, mert annyira koncentrált az agyam mindenre, hogy befogadjam a látványt, nem érzékenyültem el. No meg az orvos is annyi infót zúdított rám, hogy győztem odafigyelni.

Fontos információ, hogy Kisgolyó valószínűleg a hatalmas 8 mm-ével (!!!) kisebb, mint 7 hetes, bár egyelőre se szülési időpont, se pontos kormeghatározás nincs...így az anyja precíz peteérés számolása is csődöt mondott (bár most már kit érdekel), mert én szinte bizonyossággal kiszámoltam, mikor fogant :P

Érdekes módon csak szeptemberben lehet bekukkantani Picurkánkhoz újra, a 12 hetes genetikai UH-n, addig viszont el kell mennem védőnőhöz és meg kell ejteni az első vérvételt és különböző vizsgálatokat. Remélem majd kitisztult fejjel meg is fogom érteni a menetét, mert jelenleg azt sem tudom, ki a mi védőnénink, de majd igyekszem utána járni ennek is a napokban.

Arra gondoltam viszont, hogy a főnökömnek, de csak neki, elmondom. Szerintem tisztább így, viszont másoknak még mindig titok lesz, hiszen a 12 hét...bizony az egy bűvös határ és még hátra van egy jó csomó vizsgálat.

Ja, és a hetes szám ismét szerencsét hozott, hiszen 07. 07-én tudtam meg, hogy Kisgolyó létezik, és a pont 7. heti UH-n láttam először verni a kicsi szívét. Még annyit leírok, hogy meg volt az első tippünk a nemét illetően: Apukája szerint kisfiú, szerintem meg kislány.... igazából mindegy is, csak egészséges legyen!

Úgyhogy kapaszkodj Picur erősen és tessék szépen tovább nőni, Anya nagyon büszke Rád már most, hogy ma ilyen ügyi voltál!!!

Ezentúl....

.....ilyen aggódós leszek?

Eddig is hipochonder voltam a javából, az azért már sejtet valamit, hogy a legközelebbi ismerőseim, barátaim már be akartak utaltatni a pszihiátriára :) Jó, persze csak viccből, bár én halálosan komolyan szoktam nekik előadni a panaszaimat. Mondjuk amennyi bajom volt nyár kezdete óta, ne is csodálkozzanak rajta, a fél fizetésem orvosra ment el és meg is fogadtam több fórumon is, ha nekem egyszer fiam lesz (bár ha lány, miért ne lehetne?), akkor sugallni fogom neki a nőgyógyász szakmát, mint lehetséges hivatást. Tuti, hogy az ükunokái se szenvednének pénzhiányban.

Szóval bármit be tudok képzelni magamnak, de amióta terhes vagyok, ez csak még rosszabb lett. Persze az ép agyféltekémmel :) tudom és mantrázom, hogy nem kell állandóan parás dolgokra gondolni, de a másikkal meg nem tudok mit csinálni, hiszen basszus első terhességem, első gyerekem, hogy a fenébe lehet megnyugodni, mikor minden kis szúrásra, kisebb görcsre az jut eszembe, hogy úristen..... Az interneten kívülről fújok minden babás-mamás oldalt, bekerülhetnék valami Csillag születik műsorba is ilyen címmel: A nő, aki a terhességgel foglalkozó weboldalak szerkesztőinek a nevét is kívülről fújja. Kiegészíteném mindezt azzal, hogy a fórumok elhelyezkedését az oldalon és színét is vágom, szóval el lehet képzelni, mennyit bújom őket. Mentségemre legyen mondva, nem vagyok egyedül, úgyhogy mások is ennyit idegeskednek, és igen, mindannyian tudjuk, hogy ez nem tesz jót. Ja, aki az első terhességét túlélte aggódás nélkül, jelentkezzen, de úgysem hiszem el :D

De ami ennél viccesebb: ma volt az első nap, amikor azt tapasztaltam, hogy nem jön rám a farmerom. Na jó, ez túlzás, mert feljön, de nem tudom felhúzni a sliccem... Ettől úgy nézek ki, mint egy tré nőszemély, mert az övemet se tudom már a megfelelő lyukakba belenyomkodni, így tehát maradt egy jó bő póló. Jókat mosolyogtam, hiszen fénykoromban még bő is volt a szuper csilli-villi diszkós farmer és a még klafább övem.

Bááááár...szerintem én most kezdem csak a fénykoromat :)))

Ma már nem tudom, hogy sírjak-e, vagy nevessek-e önmagamon. Egyébként így szokott ez lenni velem. Akárhány fórumban vagyok és írom, hogy én bizony nem vagyok rosszul (a nagyobb melleken kívül semmi), mindenki csak ámul és bámul, én meg parázok, hogy ha más rókát tenyészt, akkor én miért nem????

Hát, asszem most kezdek rácáfolni. Jelen pillanatban először is azzal küszködöm, hogy a fejem ne boruljon rá a laptopra és ne aludjak be így dél felé. Más emberek ilyenkor ebédelnek normálisan, az én Párom most rendelt kaját, mert főzni képtelen vagyok. Több okból is.

1. Abszolút nem érzem az ízeket. De komolyan. A múltkori zöldbab főzelékem olyan íztelen lett, hogy másnap azon csodálkoztam, hogy a fenében nem éreztem ezt főzés közben. 2. Ha már előttem van a kaja, és még olyan szerencsém is van, hogy netalán tán éhes vagyok, akkor két falatnál több nem megy le. Olyan, mintha tele lenne a gyomrom nem is tudom mivel, mert a múltkor két barackkal voltam egész nap. 3. Ha megkívánok valamit, amire nagyon rá tudok koncentrálni és akkor azonnal KELL, abból viszont eszméletlen mennyiséget tudok betermelni, HA szerencsém van és nem a kettes pont lép életbe. Ilyenkor két esélyes a dolog. A sok kaja után elégedetten vigyorgok, mint egy jóllakott óvodás és szép az élet. Vagy: jóllakom, majd fél óra után kepesztek az ágyon és gyomormosásért imádkozom, hogy inkább legyen üres.

Tegnap egy nagyon kedves kollégámmal és a feleségével voltunk vacsorázni. Elővigyázatosságból én csak kis adag kaját rendeltem. Szemem jól megkívánta a feta sajttal töltött csirkét, majd mi történt??? A feta sajtot sebészi pontossággal kipiszkáltam a hús közül, ott hagytam, a többit pedig megettem káposztasalátával. Eredmény: a reggeli - ágyba kapott !!!!- kakaómon kívül azóta semmit nem ettem. Kíváncsi vagyok a most rendelt borjú bécsire és hasábburgonyára.....

Szóval idáig jutottam, de nem panaszkodom, mert örülök minden egyes apró tünetnek és remélem, hogy Kisgolyó jól érzi magát. Szegénykém még csak vitaminkapszulákat eszik :), azt viszont kapja rendesen minden nap.

MÁS: csütörtökön voltam két barátnőmmel a Mekiben és az a sanda gyanúm, hogy tudnak valamit. Fogalmam sincs, honnan, mert egy szót sem, de még egy utalást se tettem senkinek, de nagyon furán viselkedtek és állandóan vigyorogtak rajtam. A félreérthetetlen megjegyzéseikről pedig ne is beszéljünk. Persze lehet, képzelődöm, majd meglátjuk, ha megkapják a blogcímet :)) De ha ők is azt fogják mondani, hogy hát de hiszen az arcomra volt írva, akkor felmondok :D

Holnap lesz 6 hetes Kisgolyó :) Jó ezt leírni, na, pedig péntek óta nem is tudom, mi újság van vele, csak azt tudom, amiket különböző okos honlapokon olvasok és YouTube-on nézek. Apjának ma ki is fejtettem, hogy a terhesség első harmadában tuti ez a legszörnyűbb, hogy nem látszik semmi, nem érzek semmit (mármint mozgásokat), nem tudok semmit biztosan. Már megbeszéltem Vele, hogy jó gyerek módjára kezdjen el verni a szívecskéje, mert jövő szerdán hallani szeretném végre :D De az állandó 'mi van ha....???' kérdések azért akkoris ott vannak bennem és nem szeretnék semmilyen szerencsétlen százalékhoz tartozni. Persze mit lehet tenni, várunk és reménykedünk, hogy egészségesen fejlődik. Néha jobb fázisaim vannak és nem gondolok semmi rosszra, néha meg erőszakkal kell elhessegetni magamtól ezeket a hülye gondolatokat.

Egyébként hányinger, émelygés továbbra sincs. Tegnap mondjuk fél 5-től 6-ig aludtam egyfolytában és 6-kor is csak azért keltem fel, mert tudtam, hogy főznöm kell. Na, ne tudjátok meg. Isteni csoda, hogy hagymapucolás közben nem fejeltem le a konyha asztalt, mert a szemeim csak csukódtak le és nem akartak a kedvemért nyitva maradni. Nyilván a hétvégi Veszprém rally látogatás megtette a hatását, jól kifáradtam és az éjszakai nem-alvásnak (ti. 35 fok van még ventillátor mellett is a hálónkban) ez lett a következménye. Ma megint frissebb vagyok, néha beleszúr a hasamba valami, de ezeket lassan de biztosan a terhesség természetes velejáróiként elfogadom. Doki azt mondta, amíg nagy vérzés és oltári, menstruációra emlékeztető görcsök nincsenek, addig nyugi van és ne ijedjek meg.

Kívánósság sincs. Nekem nincs olyan percem, vagy pillanatom, hogy most azonnal kovászos uborkát kellene ennem, vagy nutellás kenyeret. Sőt, tovább megyek. Nem eszem. Nem azért, mert zavarna a kaja, vagy a hűtő szaga, egész egyszerűen nem vagyok éhes. Tegnap mondjuk fél 12-kor éjjel megkordult a gyomrom, de akkoris csak egy bögre hideg tejet ittam és el is voltam reggelig.

Szóval, ezért mondom én, meg siránkozok a babás fórumokon, hogy nekem nincsenek tipikus kismama tüneteim. Persze minden terhesség más, volt, aki bíztatott azzal :))), hogy neki is csak 9 hetesen kezdődött minden, legyek türelemmel és élvezzem ki :D Egyébként engem szeret Murphy, úgyhogy van egy tippem, hogy mikor fog mindez először kijönni. Amikor augusztus 18-án felszállunk a repülőre és két hétre Sydney-be utazunk.....most megírom, így legyen lottó ötösöm :P

A terhesség, amiről mindenki tudott....

Ma már szinte minden percben ránéztem az órámra, mikor lesz délután 3, hogy kiteperjek az irodából. Persze, Murphy imád engem, kollégám, aki vitt haza ott felejtette a mobilját, ezért félútról még vissza is fordultunk. Na, mondom....remek. Szegény, látta rajtam, hogy tiszta ideg vagyok, ezért tépte az autót a második hazafelé induláskor :)

Otthon gondoltam kicsit lepihenek a vizsgálat előtt, mert éreztem, idegileg totál kivagyok, mindenféle őrült gondolat megfordult a fejemben, hogy mi van, ha ezt az egészet csak beképzeltem magamnak, nem lakik bent senki. Így a nagy szundiból az ég adta világon semmi nem lett.

Fél 6 előtt aztán odamentünk a rendelőbe, percre pontosan nyílt az ajtó és én végre beléphettem. Lányos zavaromban szerintem azt se tudtam megmondani lelet nélkül, hogy hívnak, nemhogy azt, mikor menstruáltam utoljára. Ezt persze előtte mantráztam magamban, miszerint június9, június9......Doki aranyos volt, már a pozitív teszt megemlítése után elkezdett gratulálni én meg hárítottam, hogy jaj neeeeee, én babonás vagyok, vizsgáljon meg aztán majd meglátjuk. Szerintem látta rajtam - nyilván van tapasztalata - , hogy majdnem összeesek, így elég hamar mondta, hogy akkor lássuk azt a babát. Dícséret illeti, nagyon-nagyon óvatosan vizsgált, először is megállapította, hogy fertőzésnek nyoma sincs (én ezt is felfedezni véltem magamon), majd vigyorgott:

"Hát, inkább érzem magát terhesnek, mint nem terhesnek" :D Egy kő mínusz.

Az igazi izgalom azonban az ultrahangos vizsgálatnál kapott el. A hasi UH ugyan mutatott már VALAMIT, ő mondta is, hogy már látja, amit gyanít. Persze 5 hetesen esélytelen volt így észrevenni akármit is, így nem volt mit tenni, hüvelyi UH is következett. Nos, ezen már elég rendesen kirajzolódott, én is figyeltem bőszen a monitort...és egyszercsak előtűnt a kis sötét foltocska, ami babánk petezsákja. 8-9 mm a mérések szerint és Ő valahol ebben lebeg, de látni még semmit nem lehet belőle. Doki mondta is, hogy ez teljesen megfelel ennek a hétnek, ennél többre ne is számítsak most, a petezsák szabályos, jó helyen van, majd a napokban fejeződik be a beágyazódás véglegesen és onnantól rohamosan nagyobb lesz a "foltocska". Szóval Kisgolyó jól van, remélem, igyekszik fejlődni, bár szoktam üzenni neki, hogy ne siesse el azért, a jó munkához idő kell, inkább figyeljen oda minden kis apró dologra, nehogy baj legyen. :)

No, és ami valami eszméletlen távolinak tűnik: legközelebb (ha nincs panasz) július 28-án kell mennem...úristen, ez olyan most, mintha jövőre lenne....

Miután kijöttem és nagy büszkén meglebegtettem Apa előtt a kis petezsákról szóló papírt, úgy döntöttünk, hogy legalább a nagyszülőknek elmondjuk. Más persze nem tud róla és ez szépen így is fog maradni még egy darabig. Persze gondoltuk mi, hogy majd naaaaagy nagy meglepetést okozunk, erre mindkét helyen azt tapasztaltuk, hogy ők már régóta sejtették. Na, szép. Egyedül Apukám tántorodott meg egy pillanatra örömében :) elsétált a konyháig, majd vissza és csak akkor fogta fel szerintem. Próbáltam kérdezősködni, hogy ugyan honnan tudták volna, mikor mi is csak bő 1 hete tudjuk, de ugyanazokat a válaszokat kaptuk: "Az arcodra volt írva". Még jó, hogy a homlokomon nem villog neon betűkkel, bár legszívesebben úgyis mindenkinek elkiabálnám :D

Orvosra várva

Rémesen lassan telik az idő péntekig, és holnap tuti ugyanilyen lassan lesz fél 6, mire beléphetek az orvosom rendelőjének ajtaján. Ma azon gondolkodtam, jobb lenne, ha összegyűjteném a kérdéseimet, mert ott lányos izgalmamban szerintem a felét el fogom felejteni és majd aggódhatok, vajon nem lett-e ebből, meg abból baj, hogy nem tud róla.

Minden nap elég izgalmas egyébként, vannak kisebb-nagyon szúrások, feszülések, de hála istennek nagyobb fájdalom, mint a múltkor nincs. Beszereztem MagneB6-ot is, tudom, hogy ez olyan, mint a szenteltvíz, de talán arra jó, hogy elég magnézium jut a szervezetembe. Egyelőre nem érzem, hogy nagyobb étvágyam lenne, sőt, egyre kevesebbet eszem, Apa meg tömködne belém mindent. És ez nem amiatt van, mert hányingerem lenne, sőt, tovább megyek, még émelyegni se szoktam, se reggel, se máskor, csak egyszerűen olyan, mintha 5 falat után tele lenne a gyomrom és nem megy le több. Terhességi jelként is csak azt veszem észre magamon, hogy a melleim nagyobbak lettek, pedig előtte se voltak épp kicsik, de most már nem jók a melltartóim, úgyhogy gyűjthetek újakra. Ja és kozmetikusra, mert ismét elkezdtem úgy kinézni, mint a kamaszlányok. Persze mindenhol arról lehet olvasni, hogy a terhesség alatt a nők bőre, haja micsoda gyönyörű lesz és a többi.....na, nekem nem. A hajam ugyanolyan, semmivel se lett fényesebb, szebb, a fent említett bőrproblémát pedig nem is ecsetelem tovább.

Arra viszont büszke vagyok, hogy végre megiszok napi 3 liter folyadékot, ami nyilván a 40 fokos hőség miatt van, de korábban ez sem érdekelt.

Most pedig izgatottam várom, mit fog mondani a doki holnap, lát-e egyáltalán valamit - nekem egy kis paca is jó lesz, csak nyugtasson meg, hogy jó helyen van, és minden OK vele. És ha mindez így lesz (miért ne lenne így???) akkor a holnapi nap nem csak az első orvosi látogatásról lesz híres, hanem arról is, hogy másfél hét után megtudják a nagyszülők is a jó hírt. Azt hiszem, akkor megint picit sírni fogok :))

A tegnap éjjelem katasztrofálisra sikeredett. Halálfélelmem volt, mivel olyan görcseim lettek éjfélre, hogy azt hittem, ennyi volt, ennyi adatott meg a nagy boldogságból. Már minden lehetséges rosszat elképzeltem, amíg kiértem a fürdőbe....de szerencsére semmi. Mázsás kő szakadt le, bár a görcsök csak nem akartak múlni. Úgyhogy elővettem a jó kis agykontrollos, relaxációs (kezdetleges) tudásomat és kiadtam a parancsot, miszerint szép lassan minden visszaáll a régibe, nem lesz semmi gond, elmúlnak a fájdalmak és én elalszom.....és voilá láss csodát hajnalban fél 6-kor ébredtem újra.

Hangyák azért jártak az agyamban rendesen, és elgondolkodtam azon, vajon nem az egy hónappal ezelőtti hólyaggyulladás tért-e vissza, mivel ez a terhességek nagy százalékánál fordul elő, az immunrendszer figyelmének csökkenése miatt. Így aztán ma csináltam egy általános vizelettesztet, de szerencsére se vér, se más aggasztó dolog nem volt benne, az én megítélésem szerint minden a normál értékű színskálának megfelelő.

Mindenesetre a para bennem maradt, bár próbálom nyugtatgatni magam, hogy ha állandóan csak ilyen dolgokon filózok, akkor azzal tulajdonképpen semmit nem érek el, csak azt, hogy idő előtt becsavarodok. Jóvanna...első gyerek, minden olyan fura még. Ja, és az is, hogy azt hiszem a melltartóim kosárméretét egy betűvel növelni kell majd. Erre a változásra ma figyeltem fel és gondolom nem csak ennyi lesz a bővülés :)

Az idő egyébként csak vánszorog - legalábbis az én véleményem szerint - , mert orvoshoz csak péntek este jutok el, hiába, nyár van, szabadságon van mindenki, neki is jár a pihenés. Addigra már több, mint 5 hetes leszek, talán-talán lát is valamit az ultrahangon, bár egyéb fórumokon böngészve egyre másra azt olvasom, hogy a 6. hét végén célszerű menni. Nem baj, engem csak nyugtasson meg és mondjon valamit ezekre a görcsökre is, amik mindig éjszaka látogatnak meg.

Más egyéb tünetem nincs, Apának inkább azon nyavajgok, hogy nekem miért nem lóg a fejem a wc csészébe, miért nem vagyok szagokra érzékeny...egész egyszerűen semmi. Persze, lehet, hogy 2 hét múlva könnyezve fogom ezt a könnyelmű bejegyzést visszaolvasni, mert minden bajom lesz, de az is lehet, hogy ezek a "dolgok" valóban öröklődnek és akkor olyan könnyű lesz nekem is, mint Anyukámnak velem....

Meglátjuk...addigis Kisgolyót bíztatom a növekedésre :D

A bizonyítékok :)

Nem mondhatom el senkinek....

...elmondom hát mindenkinek....

Mégpedig azért, hogy később, jó pár hét múlva, ha a másik blogomon kiteszem a linket, akkor a Barátaim, Ismerőseim legalább ennyire részesei legyenek a Csodának. Mert én a mostani állapotomat valódi Csodaként élem meg, jól lehet, alig pár napja tudjuk, hogy Ő létezik.

Amikor elterveztük (ember tervez, Isten végez), hogy szeretnénk kisbabát, minden adott volt, minden megfelelő volt....illetve úgy gondoltuk. Aztán a nőgyógyászati vizsgálat során kiderült, hogy HPV vírusom van - amiről tudtam, de arról, hogy ismét visszatért, arról nem - ráadásul a 66-os, magas kockázatú fajtából. Rá egy hétre pedig egy hajnali véres vizelettel kezdődött a húgyúti bakteriális fertőzés canossa-járásom a sebészetről az urológiára, a körzeti orvostól újra a nőgyógyászig, majd ismét a cytológiára. Összeomlottam teljesen lelkileg, bár igyekeztem azért nem mutatni. Egész egyszerűen sok volt egyszerre, főleg úgy, hogy a ciklus.hu-n kikalkulált ovulációs napom után nem is lehettünk már együtt a fertőzésveszély miatt. Az pedig már csak hab a tortán volt, hogy olyan antibiotikumos kezelést kaptam, amitől tönkrement a gyomrom, alig ettem, és legszívesebben az egész napot végig aludtam volna.

Aztán egy nagyon kedves Barátnőm ajánlotta, hogy vegyek ezüst-kolloidot, mivel annak minden vírusos és bakteriális fertőzés esetében jótékony hatása van, több száz kórokozót elpusztít, olyanokat is, amelyeket az erős gyógyszerek nem. És mivel akkor nem volt mit veszítenem, elkezdtem a kúrát... Ki tudja ilyen távlatból, hogy ettől, vagy nem ettől, de kezdtem magam mind lelkileg, mind testileg jól érezni. Úgy voltam vele, hogy a nyáron még jobban összeszedem magam és a nyaralásunkkor már készen fogok állni az új kis Életre.

Hát.....nem így lett. És én ennek nagyon örülök.

A ciklusaim szerencsére a gyógyszer abbahagyása után is percre pontosak maradtak, sosem volt gondom vele. A kérdéses napokban azonban pont egyedül voltam és a világ legtermészetesebb dolgakánt vártam, hogy majd júliusban is fogok egy-két napot szenvedni. De csak nem jött...semmi. Minden kis jelnél rohantam a mosdóba (persze a munkahelyemen úgy tudták, ez csakis amiatt lehet, hogy a betegségem óta rengeteget iszom), vártam, várakoztam....aztán a 28. napon meguntam. Munka után futottam a gyógyszertárba és azonnal vettem két tesztet. Szegény patikusnő biztos gondolta, nyilván első tesztelés, mert ráböktem az első kettőre, miszerint "Ebből kérek, de nem egyet, hanem kettőt", fizettem és rohantam.

Kezem úgy még nem remegett, mint amikor bontottam és vettem elő a kis szerencshozó üres üvegemet, amivel teszteltem. Letettem a mosdó szélére és csak néztem, néztem, ahogy kúszik fel a reagens csík. Először semmi, csak a C vonal. Majd mintha valami lenne alul is. Aztán amikor elszíneződött a T vonalnál is, akkor már annyira sírtam, hogy wc papírral törölgettem a szemem, mert nem láttam semmit a könnyeimtől. Mire észbe kaptam, megjelent a második csíkocska is, ami ugyan halványan, de egyértelműen jelezte, hogy nem hiába nem gazdagítom a betét és tampon gyártókat pár napja.Szerintem szegény szomszédok nem fogják egyhamar elfelejteni az ordításomat és a döbbent kérdéseimet magamban, miszerint "Pont ebben a hónapban? Pont most?", mindezt ezerszer elismételve. És hogy hiteles legyen, leültem a gépem elé és a következő egy oldalt írtam aznap:

Igazából úgy érzem, egy épkézláb gondolatot se fogok tudni lejegyezni, de mindent pontosan dokumentálni szeretnék ezen a napon, hogy egyszer majd meg tudjam mutatni Neked, milyen érzések keringtek bennem, mikor megtudtam, hogy LÉTEZEL! Tudnod kell, hogy terhességi teszt csíkocska korodtól imádlak, már most az életemet adnám Érted. Egyszerűen megmagyarázhatatlanul csodálatos érzés, hogy vagy, és 9 hónap múlva Apával a karunkban tarthatunk, ha a jó Isten is úgy akarja.

Ma 2010. 07. 07. van. Ez azért fontos, mert a hetes a szerencseszámom, mindig szerencsét hozott.
Már 2 napja meg kellett volna, hogy jöjjön, és minden jel meg is volt, ami arra utalt. De miért is ne lett volna így, hiszen túl vagyok egy bakteriális húgyúti fertőzésen (agyon-vissza nyomkodták a hasam), egy kegyetlen antibiotikumos kezelésen, 2 nőgyógyász vizsgált össze-vissza kellemetlenebbnél kellemetlenebb eljárásokkal, mivel az urológián folyadékot találtak a kis albérleti szobád körül. Persze az még nem Te voltál, bár már akkor is léteztél, csak olyan picurka voltál, hogy a doktor bácsik éles szeme se vehetett észre. Szóval, Apával az esélytelenek nyugalmával legyintettünk, hogy ez a hónap nem a miénk, mivel az én betegségem miatt a „kalkulált” időben együtt se tudtunk lenni. De Benned olyan élni akarás volt/van, hogy túléltél minden betegséget velem együtt, és nem adtad fel. Már most büszke anya vagyok :-)

Tulajdonképpen kedden lett gyanús minden. Persze elindult agyamban a vezérhangya, miért is ne, pedig megfogadtam, görcs nélkül fogok rájönni arra, hogy állapotos vagyok. Számoljunk.

- 2010. június 22-én reggel mondták a betegségem miatt elvégzett ultrahangon, hogy folyadékot találtak a méhem körül.
- 2010. június 23-án délután voltam a nőgyógyászomnál, aki megerősítette ezt, de egyben megnyugtatott, hogy ez csak a tüszőrepedés miatt van, mert amikor kibújik a kis petesejt, akkor folyadék is szivárog a méh köré.
- A nők úgynevezett luteális fázisát a tüszőrepedéstől számítják. Ez szinte mindig 14 napig tart, nekem ráadásul napra pontos ciklusaim vannak, tehát nálam egyszerű a számítás.

Szóval a Te drága anyukád minden matematikai tudását összeszedte és gondolkodni kezdett. Ha kedden már folyadék volt, akkor ez azt jelenti, hogy már hétfőn, vagy vasárnap megvolt a tüszőrepedés. Vagyis, már a mai nap előtt meg kellett volna jönnie. Na, ez lett legelőször gyanús, miszerint hova tűnt az én percre pontos menstruációm? Mert a tünetek egyébként stimmeltek….csak a megvett menstruációs görcsoldót nem vettem be és a betétek, tamponok hada még mindig készenlétben várakozott a szekrényben….Egy valami még idegesített, mégpedig az, hogy állandóan szédültem a hét elejétől. Ha felálltam a székről, ha leültem, ha felmentem a lépcsőn, ha lejöttem, na és az állandó pisilés…..Hisztiztem is azt hiszem Apukádnak mielőtt elment hegyet mászni, hogy biztos a betegség jött vissza és akkor leszek majd rosszul, mikor Ő épp kapaszkodik egy sziklán Ausztriában. Ma is panaszkodtam a kolléganőknek, hogy megőrülök attól, hogy két korty víz után rohannom kell. Ja, persze diagnosztizáltam magamon egy kóros veseelégtelenséget, úgyhogy ezzel kezdj el megbarátkozni, hogy hipochonder anyukát választottál.
De látod, csak magamról írok, pedig hát kinek köszönhetlek? Apa ma fog visszajönni a hegymászó-túráról, amire a barátaival utazott (akik nagyon jó fejek, majd meglátod), és igazából nem is tudom, hogy mondjam el neki. Megígérem, hogy majd leírom Neked, de abban az egyben biztos vagyok, hogy én nagyon fogok sírni. Talán Apa is egy picit…
Ja, még annyit elárulok, hogy a kalkulátorok 2011. március 16-ra jósolják a jöttödet, a Nagypapi szülinapja pedig 19-én van….De ezt majd úgyis megdumáljuk. :-)Így Halak csillagjegyben születnél, ha vársz 4 napot, akkor pedig Kos leszel, mint én….húúúú, ha ezt Apa megtudja…..hogy fog bírni két Kossal???

Azt, hogy kislány, vagy kisfiú leszel-e, szerintem már eldöntötted, de hidd el, mindegy, mi örülni fogunk Neked, csak egészséges légy!!!


Anya

PS: Ha elmúltál majd 18, akkor kérdezd meg tőlem, miért fogok Lacó Laci bácsira és a párna tippjére örök hálával gondolni :-)

Aztán másnap ezek a gondolatok születtek:

Kisgolyó!


Ez még gondolom nem a végleges neved, leszel Te még rengeteg minden, de egyelőre elneveztelek így. Mégsem beszélhetek magamban Hozzád név nélkül.

Tegnap elmondtam Apának, végülis nem sírt, azt mondja, inkább visszanyelte a könnyeit… tudod, férfiak… Kérdeztem Tőle, mikor megérkezett, hogy szereti-e 07.07-et? (az első reakciója az volt, hogy akkor ma van peteérés???) Nem értette. Utána kérdeztem, hogy mit szólna akkor 2011. március 16-hoz? Na, ezt már végképp nem tudta hova tenni. Próbáltam rávezetni, hogy hát hány hónap telik el a két dátum között, de nem ment neki, pedig Ő elég reál beállítottságú. Aztán végül kinyögtem, hogy ugyan még csak csíkocskaként és pár milliméternyi kis lényként, de létezel. Azért az arcát sose fogom elfelejteni.

Aztán utánanéztem, akkora vagy mint egy szezámmag :-) Szóval nagyon-nagyon picurka, de már van kezdetleges szájnyílásod és elkezdett fejlődni a kis agyad és szíved. Reggelre nem produkáltál erősebb csíkot, tehát nem termeltél több HcG hormont, de megkértelek rá, hogy dolgozz rajta, mert ez szükséges a tovább fejlődésedhez.

Reggel óta iszom és iszom folyamatosan, és szorgosan látogatom a mellékhelységet is a hatalmas folyadékbevitel miatt. Kollégáim azzal szekálnak, hogy adnak egy laptopot, aztán költözzek be inkább oda :-) Éjjel képzeld, nagyon éhes lettem. Ki kellett mennem egyszerűen enni, mert nem bírtam, olyan hangosan korgott a gyomrom, hogy attól féltem, szegény Apa meghallja és felébred. Aztán egy Snickers csokit találtam a konyhában, így ő lett az áldozat hajnali fél 2-kor. Azt ne kérdezd, hogy pisilni hányszor mentem….nem tudom megszámolni. Állítólag ez jó jel, mert bővíted a kis albérleti szobádat, és emiatt nyomódik a hólyagom jobban. Nem baj, szépítgesd csak, van hely bőven…még….