Happy Halloween!

Ezek vagyunk mi, Dani nagyon komoly és felelősségteljes szülei. Ettől függetlenül ezt kis viccesnek szántuk Mindenszentekre! Szép hosszú hétvégét Mindenkinek!

Otthon, édes otthon

Tegnap késő délután szerencsésen haza értünk. A lakás enyhén szólva katasztrofálisan nézett ki, a festékszagról nem is beszélve. Úgyhogy a 8 órás utazás után még gyorsan-gyorsan elpakoltuk azokat a dolgokat az útból, amik a közlekedést is akadályozták, így például az ágymatracot, kipucoltuk a festékcseppekből és a porból a fürdőkádat, aztán egy jó pár órás szellőztetés után már az ágyból néztük a Megasztárt. Én a végére totálisan elvesztettem az érdeklődésem, uncsi is lett és azért a fáradalmak megtették hatásukat. Hajnalban mondjuk Dani úgy döntött, helyezkedik egy keveset, de édes fiú, mert kis rábeszélés és simogatás hatására mindig megtalálja a helyét, ez most is így lett és aludt is reggelig.

Ma tovább folytattuk a takarítást és délre voilá, újra puccparádéba vágtuk a lakást. Azaz Dani kis sarka még várat magára, mivel a kiságyát csak a jövő héten tudjuk megnézni és összerakni, és akkor bizony jönnek a legendás bifór-áftör fotók :)

Most pedig jöjjön a Lipcse fotó-válogatás:

Ez a kilátás fogadott minket, amikor kiléptünk a panzióból. Szerintem aranyos, tipikus, "voltendékás" utcarészlet.

A legendás kép :), igen, előttem a Müllermilch, a blog és itt látható, mekkora pocakom volt pontosan félidőben, szerdán, 20 hetesen.

Ez NEM a fitt és egészségesen táplálkozó kismamák blogoldala :), ez látszik is ebből a képből. Birgit és a férje, Michael hívtak meg minket a Bayerischer Bahnhof nevű "kis" étterembe, ahol teltház esetén 1000 fő is van. Ehhez a visszafogott és abszolút egészséges serpenyőhöz járt a fiúknak egy hatalmas üveg házi sör is......jáááááááj, pedig abból úgy ittam volna (azért az egy pici korty megvolt) - többet is........

Adtunk a kultúrának is, megnéztük például a Völkerschlachtsdenkmal-t. Próbáltam olyan szupermodell-pozícióban beállni, és azon imádkoztam, hogy közben nehogy beálljon a derekam és el is tudjak mozdulni utána.

Apa nem éppen egy Goethe rajongó, de a Faust rockoperát azért megnézte volna.

Germanistáknak kötelező: Auerbachs Keller.



Az egészségesen táplálkozó kismama 2. Ezen a tálon maximum a gyümölcsök voltak azok, a többi ugyanis isteni finom (és jóóóóó édes) tejszínhabból, vaníliasodóból és extra-csokis cup cake-ből álló csoda volt, amire Apa hívott meg. Ja, és ott volt még a karamella ízű forró csoki is :D
Egyébként kint voltunk a szabadban, csak egy olyan teraszra ültünk ki, ahol fűtöttek, így egy idő után szabályosan izzadtunk, míg a többi ember nagykabátban, sálban-sapkában sétált előttünk.

Feluton

:) Kicsit fura lesz ez a bejegyzes igy ekezetek nelkul, de legyen ez a mai napnak a pikanteriaja, hogy a Telekom Hochschule fizika laborjaban ulök, es itt unneplem egy bananos Müllermilch es Apa tarsasagaban terhessegem 20. hetet. Bizony, mar a felidöben tartunk, ma elmeseltem Daninak, hogy meg egyszer ugyanennyit kell kibirnia es talalkozunk, maradjon szepen es növögessen. Ahogy a szamlaloja is mondja, egyre dundibb lesz, zsir rakodik le ra, most mar a hossza nem nö olyan intenziven, inkabb a sulya gyarapodik. Errol is van egy jo sztorim, de kezdjuk az elejeröl.

Kedd reggel 8 orakor indultunk es ugy hagytuk ott a lakast a festönek, mint egy vilaghaborus "ingatlant". Csinaltam erröl is kepeket, otthon fel is töltöm ilyen before-after allapotban. Az ut elsö fele nagyon jol telt, viszont van egy uzenetem mindenkinek, aki meg egyszer panaszkodik a magyar autopalyakra: szivböl ajanlom nekik a cseheket es garantalom, soha az eletben többet nem fog egy rossz szot se szolni. Itt azert beijedtem kicsit, fogtam is a hasamat rendesen, bar szerintem Danit mindez inkabb elringatta, csak neha jelentkezett, föleg akkor, amikor mar en is ehes voltam. A lassabb tempo miatt csak 5 utan ertunk a szallasunkra, ugyhogy idöm se volt pihenni, mert utana mentünk Apa egyik itteni kollegajahoz vacsira. Rettenetesen keszültem, hogy akkor vegre nemetül fogunk karattyolni, erre mi törtent? Ulf es a felesege Ines megszolaltak olyan tökeletes magyarsaggal, hogy en lemerevedtem es össze-vissza hebegtem-habogtam, honnan es merre es hogyan es egyaltalan??? Az indok (kapaszkodjatok meg): Inesnek tetszett a magyar nyelv es az iskolaban valamint az egyetemen elkezdte tanulni. Hat, mondtam neki, ilyet se hallottam meg. Aztan megismerkedtek, a ferje is követte a tanulasban, eljöttek Magyarorszagra dolgozni es azota is örülnek, ha jön valaki, akivel gyakorolhatjak. Egyebkent hihetetlenek, nem csak ilyen "gulyas, köszönöm es palacsinta"-szavakat tudnak, hanem Ines elmeselte, ügyvedkent gazdasagi joggal foglalkozik, mindezt abszolut tökeletes ragozassal es a többi. Na, ilyenkor mondom en azt, hogy le a kalappal, hogy egy külföldi pont a mi kis katasztrofalisan nehez nyelvünket valasztja. Es arra is rajöttem, milyen jo erzes, ha valaki a te nyelvedet beszeli, hihetetlen.

Dani egyebkent eleg erzekenyen reagal a nyelvre, biztos vagyok benne, hogy hallja a különbseget, amikor nemetül beszelünk, nagy mozgasba kezd, ide-oda uszkal, illetve bukfencezik - megtornaztatva engem is. Ezt is megbeszeltem vele, hogy tessek is fülelni, mert kis elete par honapjat tuti itt fogja eltölteni, de erröl a projektünkröl majd akkor, ha aktualis lesz.

Ejjel aztan kicsit paraztam, uj agy, nem otthon, mi lesz, de a faradtsag gyözött azert. Elötte viszont kisfiam megmutatta, ha en nem talalom a helyem, akkor ö sem. Oldalra fordulva aztan uj felfedezest tettem. Valami extra modon fajt a hasam, illetve huzodott. Nem, ez nem az a veszelyes fajdalom, hanem olyan, amikor a szalagok nyulnak. Es akkor döbbentem ra, hogy a mi kicsi fiunk nyilvan nem összemegy, hanem szerencsere nö, es igy az ö sulyat is kell mar tartanom :))) Tehat begyömöszöltem a takaro felet a hasam ala, es szep volt az elet, aludtunk.

Most pedig - a Müllermilch tarsasagaban - kihasznalom netezesre az idöt, mig Apa egy fizika proffal ertekezik itt mellettem - bar epp az uj nemet helyesirasrol - majd elmegyünk ebedelni es bevasarolni, aztan remelem pihenni is egy kicsit, mert este ismet vacsora, ezuttal valami jo kis vendeglöben.

Szoval eddig minden OK, ja es Alexnak külön üzenet: Apa csinalt kepet es amint lesz kabel, fel is töltöm a többivel együtt es remekül latszik Dani is :))

Mindjárt megőrülök!!!

Valahogy ilyen hangulatban telt az egész hétvégém....

Múlt héten extrán helyt kellett állni a számtalan vendég miatt és már akkor is éreztem, hogy valami nem 100 bennem. Persze kollégáim előszeretettel jöttek/jönnek be betegen, miután otthon 3 gyereket ápolnak a mostani jó kis vírusos nyavajával, de állítják, ők ugyan nem fertőzőek, bár azt nem tudják, miért vonul végig a betegség az egész családjukon, meg amúgyis, csak 37,3 volt a hőemelkedésük, az semmi. Persze nekik semmi, nekem meg hatványozott kórság. No comment.

Péntek délutánra már több órát kellett feküdnöm, szombaton pedig még többet, úgyhogy akkor már kétségem se volt afelől, hogy ismét elkapott valami. Vegyesen keveredett bennem a düh és a pánik, dühös voltam, mert minek megy dolgozni, akinek az összes gyereke hány és - bocsánat - fosik otthon, és pánikoltam, mert a héten még ugye nem volt elég a rossz hírekből és az aggódásból.

Szombat este Keresztanyámékhoz mentünk vacsorázni, ami jó volt és ott jól is éreztem magam. Mindenki elámult, mekkorát nőtt a pocakom, megsimogatták, szóval jól esett, hogy odafigyeltek rám, sokszor tényleg már olyan fura érzés, hogy körülugrálnak, le is állítok mindenkit, hogy azért béna nem vagyok, de hát vigyáznak rám, főleg most és én ezt inkább a szeretetük jelének veszem :) Ami nem volt olyan kellemes, hogy aznap kezdtem el iszonyatosan köhögni. Persze mi az első ami neon feliratként villogott előttem??? "Ne erőltesse meg magát!"

Na, akkor megint elkapott a kismama-hiszti, és én elküldtem minden bacit és vírust a búbánatosba, mert életemben nem voltam annyit beteg, göthös, mint a terhességem óta és bakker pont most köhögök olyan erősen és ráadásul szárazon, mikor még a WC-re is 5 hashajtóval kell mennem (erről később). Vasárnap reggel 11-kor kászálódtam ki az ágyból, egy merő víz voltam, mert izzadtam, tehát tuti valami volt bennem. Mondanom sem kell, köhögés tovább folytatódott, szárazon, hiába ettem mézet (Micimackó kutya füle hozzám képest), ittam meleg teát, szedtem C vitamint, a hasam pedig úgy fájt, mint aki 150 felülést csinált. Ha ültem, az volt a baj, ha feküdtem akkor az, mindenhogy ingerelte a torkomat. Éjjel kb 2 órát aludtam, azt is úgy, hogy zihálva vettem a levegőt, másképp nem is ment. Ilyenkor már tudom, "eszméletlen" jó napom lesz, de a tudat megnyugtatott, csak 37 volt a hőemelkedésem, és igen, tudom, erre TILOS bármit is bevenni. Aztán reggel, fogalmam sincs miért, bedobtam a táskámba a lázmérőmet, gondoltam a munkahelyemen a tea közben megmérem, hadd legyek nyugodt. Nos, nem kellett volna (vagy emiatt jártam jól).....gyönyörűen kúszott felfelé.

És bevallom, nem szégyellem, igen, itt eltört a mécses. Szegény kolléganőm rohant, hogy mi a baj, kollégám is, aki épp ott volt, én meg szipogtam mint egy ovis gyerek, hogy ez nem igaz, Daninak ilyen hikomat, kripli anyja van, aki minden második héten megfázik, ráadásul köhögök, holott kimondottan vigyáznom kellene magamra. Namost ezt nem így szépen egyben mondtam el, hanem 8 telefújt zsebkendő között zokogva, szegények alig tudták összerakni a mondanivalómat. Erre főnököm is bejött, tehát a pánik készen volt, ő is jött vígasztalni, amitől a hormonjaim hatására csak még szerencsétlenebbnek és haszontalannak éreztem magam.

Félig bőgve hívtam Apukámat, jöjjön értem és vigyen el orvoshoz, aki épp délelőtt rendelt. Szegény, ott dekkolt a kocsiban olvasva az egész várakozási idő alatt, míg én ismét a már jól ismert orvosi rendelőben szívtam egy levegőt a nálam még betegebb emberek között, közben bulvárhíreket olvastam, Dani pedig vígan elvolt a különböző újonnan felfedezett mozgáskompozícióinak gyakorlásával. Doktor néni megvizsgált, megállapította, hogy picit piros a torkom, de közel sem gennyes, a tüdőmön nem hall semmi rendelleneset, ha lázas vagyok fél Algopyrin, de egyébként sok folyadék, pihenés, C vitamin és ennyi. Mire én panaszkodtam, hogy de hát minden héten szinte elkapok valamit, ajánljon egy kis immunerősítőt, de azt mondta, annak, aki terhesvitamint szed (én a Femibion 400 versenyzője vagyok), felesleges mást is bekapkodnia, és igenis fogadjam el, az immunrendszerem nem a régi, majd visszaáll.

Már a gyógyszertárban éreztem, nekem elég volt a pszihés megnyugtatás, hogy nincs tüdőgyulladásom, nem iszonyat piros a torkom, onnantól mintha kicseréltek volna. Délutánra még lejjebb ment a hőemelkedésem, jót vacsoráztam és készülődünk....

Holnap ugyanis a festő jön - azt ne tudjátok meg, hogy néz ki a lakás, de Dani tiszteletére mindent - , mi pedig megyünk el, Lipcse irányába. Apa tanít ott pár napot, én meg addig pihenek a panzióban, olvasgatok, lájtosan várost nézünk, és vééééégre Németországban leszünk. Szóval van valami ebben a "minden a fejben dől el" mondatban. Természetesen megmutatjuk majd a Dani-sarkot, ha készen lesz és szép tiszta minden, bár egyelőre csak a festés végeredményével dicsekedhetünk el. Vasárnap egyébként Apa összeszerelte a babakocsit Zsuzsi nagynéni segítségével (ezúttal is köszönjük), válogattunk pár édes kis ruhát és próbálkoztunk a babahordozó titkának megfejtésével, ami viszont sikertelen kísérlet maradt, de nem baj, majd legközelebb. A narancssárga-fekete kocsi szerintem be fog válni, jól állítható rajta minden, van csomó zsebe, sőt, még egy olyan kelléke is, amit nem tudtunk sehova se felapplikálni, úgyhogy azóta is rejtély, mire használható, de talán majd a babahordozó-projekttel együtt.

Ja, és ígértem a hashajtót. Nos, kolléganőm - aki szerintem jobban otthon van gyógyszerekben, mint sok gyógyszerész, felvilágosított, hogy csínján bánjak a kifejezetten erre a célra szánt bogyókkal, mivel ugyanazokat az izomtípusokat stimulálják, mint amiből a méh van, így a görcsök oda is áttevődnek. Először kinevettem, hogy persze, ezt meg holt tanulta, de aztán be kellett látnom, hogy bakker tényleg igaza van :-s Húga 9 hónapig volt veszélyeztetett terhes, és akkor tanulta meg a terhesek ABC-jét, így aztán a gyógyszertárba már ilyen menő ismeretekkel mentem. Nem néztek hülyének, és valóban azt a szert ajánlották, a Laevolac szirupot, mint amit a kolléganőm, sőt, még a Stodal homeopátiás köptetőszirupban is igaza volt. Mondtam is neki, minek ül itt az irodában, menjen el valami kismama-tanácsadónak, állítom dupláját keresné a mostani fizetésének :)

Hát, "röviden" ez az utóbbi pár nap története, ismét töretlen (?) opimizmussal vágok neki a hétnek, ami biztos vagyok benne, hogy ezerszer jobban, szebben fog sikerülni, mint a múltkori. Dani pedig egyre sűrűsödő karate rúgásokkal üdvözöl minden kedves Olvasót!

Murphy törvénye....

Amikor a legutolsó ultrahangról hazafelé jöttünk, illetve mindketten dolgozni mentünk vissza, arról beszélgettünk, milyen szerencsés is vagyok, hogy eddig hála istennek ilyen probléma mentes terhességem van és reméljük, így is folytatódik.

Hát, nem így lett.

Azaz nem akarom az ördögöt a falra festeni, mert mindenki nyugtatgat - illetve próbál - hogy ez semmi, ez nem gond, ezzel ne is törődjek, de hát ki ne idegeskedne. Nem Danival van gond, ő szerintem vígan elvan, ezt onnan is tudom, hogy pár napja ismét nagyon beindult, állandóan mozog, helyezkedik, tehát nyilván jól van. Viszont velem az orvosom tegnap nem közölt jó hírt. Pedig nagyon vidáman mentem, jók a leleteim, vérnyomásom OK, mi baj lehetne. Hát, már amikor sokáig olvasta a papírokat, akkor is feltűnt, hogy valahogy nem ilyen szokott lenni, majd egyszercsak megkérdezte:

-Mit mondtak Önnek az ultrahangon?

Mire én: - Hogy minden rendben van és kisfiú, egészséges.

Majd ő: - A babával nincs is gond, de mit mondtak a méhlepényről?

Én: - Semmit.

Itt már sík ideg voltam, utálom az ilyen felvezetős dolgokat, sokkal jobb, ha az embert azonnal szembesítik a gondokkal, mintsem 5 percig dumálgatunk arról, hogy nem, tényleg semmit nem mondtak. Erre rázendített - és bocsánat, a dokim egy tündér, nem őt akarom szidni, vagy negatív színben feltüntetni - , hogy van egy kis probléma, miszerint ugyan jó helyen tapad a méhlepény, a hátsó falon, de mélyen, ami azt jelenti, hogy a méhszáj közelében. Így tehát bármilyen kisebb erőlködésre, fizikai behatásra leválhat és vérzés indulhat el, ekkor kórház, infúzió, szigorú fekvés.....és én itt már el is veszítettem a fonalat.

Legszívesebben bőgtem volna, és egyáltalán nem magam miatt, vagy amiatt, hogy gyógyszeren élnék, vagy feküdnöm kellene, hanem amiatt, hogy a gyereknek nehogy baja legyen. Végülis kiadta, hogy sokkal több pihenés, ami fekvésben nyilvánuljon meg (kár, hogy ezt a munkahelyemen nem tudom megvalósítani), nem emelhetek, nem végezhetek semmilyen fizikailag megterhelő munkát, két naponta hashajtót kell szednem, hogy még ott se erőlködjek, 3-szoros magnézium adag és még 3 sorban sorolhatnám a tilalmakat. A kismama tornától elbúcsúzhatok, bár ez ki a fenét érdekel.

5 hetet adott, akkor lesz a következő UH nála és ismét megnézi, vándorolt-e valamit a méhlepény. Ami bíztató, hogy a baba és a méh növekedésével a lepény is egyre feljebb tolódik, de ha nem, akkor is ki lehet hordani végig a terhességet, csak nem lehet természetes úton szülni, mivel ugye először a babának kell megszületnie és nem a lepénynek, nálunk meg pont fordítva van a sorrend jelenleg, és szigorúan be kell tartani minden előírást. Úgyhogy főnökömnek bejelentettem, ha 5 hét múlva is ugyanígy állunk, akkor nem maradok decemberig, mint ahogy megegyeztünk. Természetesen maximálisan megértő volt, azóta egy poharat nem emelhetek fel a konferencián, mindent a kolléganőim és kollégáim csinálnak helyettem, amitől "kissé" bénának és szerencsétlennek érzem magam. Addig vígasztaltak, míg majdnem elsírtam magam, nem tudom, egy halvány kis határvonal tartott vissza attól, hogy megtegyem.

A helyzet gyakoriságát mutatja, hogy a fórumon, ahol fent vagyok, egyből vagy öten is reagáltak a segítségkérésemre, volt, aki a 12. héttől ezzel a tudattal kel és fekszik, én még akkor "örülhetek".

Éjjel megkértem Danit, hogy szépen nődögéljen, és legyen szíves segítsen feljebb cipelni azt a méhlepényt magával, mert Anyának nagyon fontos lenne. Édes volt, rúgott egyet és én ezt igennek vettem. Úgyhogy bízom a kisfiamban, szerintem ügyes lesz, jó fiú :-x

Szorítsatok!!!!

A kisfiú, akiről mindenki tudott....

Ma reggel én már annyira izgatott voltam, hogy esküszöm, ha a nevemet le kellett volna írnom, elég cirkalmas betűk születtek volna.

Mire 8-ra odaértünk a kórházba, már elég sokan voltak, de gondoltam én, no problem, a múltkor is megúsztuk fél-3/4 órás várakozással. Akkor ugye több, mint tízen voltak a kis húzott cetli szerint előttünk, most meg csak heten (307-es voltam). Igen, akkor is eszembe jutott, hogy Kisgolyó eddigi kis életét a hetes szám milyen szerencsésen befolyásolta, úgyhogy kicsit alábbhagyott a 200-as pulzusom is.

Hát, nem mondom, Apa két órás ott-ücsörgés után (pedig olvasnivalót is hozott magával)eléggé bepipult - jogosan - , mert írd és mondd kettő ember ment addig be, a mi sorszámunknak pedig még a környékén se jártak. Az NST-re váró kismamák addigra már teljesen kicserélődtek, én meg vágyakozva néztem minden távozó után, akik nagy mosollyal vették a kabátjukat.

Végül a totális apátia előtt két perccel megláttuk a mi sorszámunkat, mehettünk be a vetkőzőbe. Addig azon is gondolkodtam, hogy vajon tényleg orvos nézi-e most a középidős ultrhangon a gyereket és igen......Persze nagy zavaromban adogattam az AFP-s leletemet, de mondták, hogy jaaaaa, az már régen benne van a rendszerben, Apa szerint legalább már ide eljutott a győri kórház, hogy mindent elő tudnak hívni a számítógépes rendszerükből is. Szóval, a kiskönyvön kívül semmi más nem kellett, majd szólt a doktor úr, hogy feküdjek le. Persze sose találom el a megfelelő pozíciót, mert legalább kétszer mondta, hogy menjek közelebb hozzá, meg ezt a nadrág letolást se nekem találták ki :D, de oda se neki, sikerült találnunk egy megfelelő helyzetet.

Mindezek után Apa és a doki elkezdték stírelni egymást, én már majdnem megkérdeztem, hogy esetleg baj van-e, majd szinte egyszerre megkérdezték egymástól, hogy "Te vagy???" Na, mondom, legalább ennyi előnyünk van, hát persze, hogy ismét valami ismerős orvos volt. :)) Jó, korábban beszélgettünk róla már, de a fene nem emlékezett rá, hogy hallottam volna a nevét valaha is, örültem, hogy botladozás nélkül bejutottam a vizsgálóba.

Ez a vizsgálat valóban jóval hosszabb volt, mint az eddigiek. Ami talán picit fura volt, hogy Kisgolyónak a csontvázát pillantottam meg először, illetve a koponyáját. Mondjuk ennek ez a lényege, hogy megvizsgálják, minden a helyén van-e, megvan-e a koponyacsont.....csak kicsit olyan morbid volt aranyom.... Ezután végignéztük a gyomrát, a veséit, hólyagját, a kicsi szívét, a gerincét és a hasfalát. Mindenhol a feltűnő rendellenességeket kereste a doktor úr, de Kisgolyó tökéletes volt mindenhol. Lemérték a kis koponyáját - itt is szuper értékeket kapott - , majd egy jó kis felvételen megnéztük a köldökzsinórt is. Itt a gép színesen jelezte a köldökzsinórban található ereket, így még véletlenül se lehetett összetéveszteni MÁSSAL :)))

És itt bizony megpillantottuk, mi is van a kis lábai között....háááááát.....ahogy az alsó képen is látható, elég nehezen lehet összetéveszteni egy kislánnyal. Úgyhogy kislányos anyukák, így néz ki egy édes kis kukac :)))) és csak reménykedni tudok, hogy a fiam 18 éves korában nem fog utálni ezért, hogy ország-világ előtt prezentáltam a legnemesebb testrészét. Sorry :P

Végül egy helyett 3 fotót is kaptunk, amit ezúton is köszönünk, majd a föld felett pár méterrel röpködve kijöttünk a vizsgálatról. Miközben Apa engem visszafuvarozott a munkahelyemre, megegyeztünk, hogy akkor ezek szerint Dani lesz? Azt hiszem mind a ketten feltettük a másiknak ezt a kérdést, és pár másodperc után megerősítettük magunkat az elhatározásban :)

Nagyon-nagyon fura volt, hogy az ajtón belépve rögtön elújságoltam a munkatársaimnak, hogy kisfiúnk lesz, utána meg érlelgettem magamban ezt a szót: a fiam :) Még leírni is isteni érzés!!!

A második legszebb nap :)

És ahogy Stohl "Buci" András híres szólása mondja: a szavazást......ezennel.....lezárom.

Mindenkinek köszönjük, nagyon örültünk, hogy ennyien nyomon követtétek az eseményeket és leadtátok a voksokat, az utolsó állás szerint 7:4-re a kisfiú szavazatok nyertek.

És igen, ma kiderült :P Na jó, nem húzom tovább senki idegeit, de este majd még jövök a teljes élménybeszámolóval, mert nekem az eddigi ultrahangok közül ez volt a legemlékezetesebb és a legszebb.

Kisgolyó-Dani sok szeretettel üdvözöl Mindenkit, hozzájárult ahhoz, hogy a sztárfotóit feltegyük, úgyhogy hamarosan, pár óra múlva megnézhetitek, milyen édes nagy fiú! Kimondhatatlanul boldogok vagyunk!!!! :)

Ma már nagyon izgatottak vagyunk, mit hoz a holnap. Bennem keveredik kicsit az aggódás is, hogy ugye minden rendben lesz, nem találnak semmi betegséget, rendellenességet Kisgolyón...(az Apja ilyenkor már nagyon csúnyán néz rám) A kis lakó egyébként folyamatosan mocorog és fészkelődik, de vannak nyugis napjai. A hétvégén pédául majdnem megrázogattam és megnyomkodtam kicsit, mert a borongós időjárás hatására (?) Kisgolyó fogta magát, reggel elrendezkedett és délutánig nem is adott jelet magáról. Nyilván igen, de eddig bevett szokásától eltérően észrevétlen maradt. Ellenben ma reggel óta aktív és helyezkedik, sokszor tud már olyan módon és ütemben megmozdulni, hogy egy pillanatra fáj is, de ennek inkább örülök :),hogy ez azt jelenti, egyre erősebb. Általában két-három naponta "kap" kálciumot pezsgőtabletta formájában, ugyanígy vitamint is. Én bevallom, nem hiszek abban a "legendában", hogy a terhes-vitaminoktól óriás-bébik születnek, egy csomó olyan nyomelem és vitamin van bennük, amiket hiába ennék még ennél is egészségesebben, nem tudok bevinni ekkora mértékben és gyakorisággal.

Ezen a héten pedig kell a plusz energia, mivel kezdődik egy céges konferenciánk, amin még utoljára részt veszek. Élvezem egyébként, mert sok külföldi vendégünk is van és ilyenkor véééégre lehet használni is a nyelveket, de be kell hogy lássam, bizony sokkal-sokkal fáradékonyabb vagyok már, holott csütörtökön egy esti vacsorára is mennem kell. Jó, nem sajnáltatom magam, csak néha kicsit itthon Apának ;)

Ja, és ha már a vendégek előtti megjelenésnél tartok, írok kicsit a ruhatáramról. Nos, ez leginkább leárazott kismama cuccokból áll, de egyszerűen nem vagyok hajlandó több ezer forintot kiadni olyan ruhákra, amik egy-két hónapig jók csak. A múltkor épp a belvárosban sétáltunk, amikor egy söröző pasi-társaságból előugrott egy úriember, miszerint látja, van egy kis pocakom, hadd adjon egy szórólapot egy új, nemsokára nyíló helyi kismama boltról. Hát igen, elég érdekesen hangzott ez egy söröző pasastól, de elfogadtam és ma meg is néztem a boltot. Én kuka, előtte jól beleéltem magam, hogy mekkora óóóóriási akciók lesznek, bár fel kellett volna tűnjön, hány magyar "celeb-kismama" választotta már ezeket a ruhákat. A nagy árengedményekről annyit, hogy a 9000,- forintos pólókból 1000,- Ft-ot engedtek, így mindössze 8000-ért meg is vehettem volna a télen semmire se való köpönyeget. Na, hát 2 perc múlva már bandukoltam is hazafelé, és ismét megérett bennem az elhatározás, hogy egy sima butikban, plázában ezért az árért két darab XL-es felsőt is tudok venni (mint ahogy vettem is már) és teljesen úgy néz ki, mintha trendi kismamaként direkt ilyen ruhákat shoppingolnék. :)

Most egyébként valami mással kacérkodom, ugyanis ez az alvás dolog nem akar sikerülni. Ha nagyon fáradt vagyok és kiütöm magam, akkor úgy-ahogy szendergek, de a pozíció megtalálása még mindig nehézkes és Kisgolyó bizony jelzi, ha egyik-másik testhelyzet nem tetszik neki. Szóval, pár napig még gondolkozom ezen: http://www.szopiparna.hu/ , de nézzétek meg, mennyi édes dolog van még itt... jáááááj, ez azért már jelent valamit, amikor én nem a különböző designer cuccokat nézegetem a neten....

Éljen, éljen....

...jó lett az AFP eredményünk :))) Ma egyik kollégámmal elvitettem magam - szegény úgyis arrafelé ment valamiért - és beugrottam a terhesgondozóba. Kicsit bosszantott, hogy a lelet dátuma szerint már előző héten is mehettem volna, nem tudom, miért mondták, hogy akár 3 hetet is kell várni.

(Kis, és ígérem rövid intermezzonak leírom, hogy a terhesgondozóban arról sem adnak telefonon felvilágosítást, hogy az eredmény megjött-e, vagy nem /nem kértem, hogy olvassa be/. A hölgy, aki felvette a telefont, felháborodottan közölte, hogy talán nincs időm bemenni??? Igazán nem akartam leállni vele vitatkozni, hogy képzelje nincs, mert dolgozom és nem tudok állandóan ott ülni órák hosszat, mire kegyeskednek fapofával kinyitni az ajtót, így ennyiben hagytuk a tartalmas beszélgetést. Ma odamentem, leletkiadás külön ajtóban, kopogok, nő bent ül, unottan kavargatja a kávéját és trécsel valakivel....no comment....)

De lényeg a lényeg, minden OK, persze azért felhívtam az orvosomat is, aki szintén megnyugtatott. A határérték 2,5-nél van, nekünk 2,04 lett, de doki szerint Kisgolyó picit nagyobb a koránál és nyugodjak meg, ez tökéletes. Úgyhogy paramami nyugodt, és "türelemmel" várja a keddi genetikai ultrahangot. Azért bemásolok egy kis infót erről a hírhedt AFP-ről - forrás itt

Az alacsonyabb AFP érték jelentőségének felismerése az elmúlt évtized vívmányának tekinthető. Tudományosan megalapozottnak tekinthető már az a megfigyelés, hogy a súlyosan beteg magzat mája kevesebb fehérjét, így AFP-t termel, ennek megfelelően az anyai vérszint is alacsonyabb ilyen esetekben. Ez a megfigyelés elsősorban a kromoszóma-rendellenességgel sújtott magzatok esetén bizonyított, azonban hangsúlyozandó, hogy nem minden genetikailag beteg magzat esetében igaz ez az állapot. Az alacsony AFP érték tehát nem minden esetben jelent genetikai rendellenességet, ennek elbírálása minden esetben genetikai tanácsadó feladata. Magzati kromoszóma-vizsgálat szükségessége ilyen esetekben kóros vagy gyanús ultrahanglelet, határérték, anyai életkor (30-35 év), illetve terhelő kórelőzmény esetén merül fel. Alacsony lehet az AFP érték nem felismert vagy nem megfelelően beállított cukorbetegség, illetve elhalt terhesség esetén is. Lényeges azonban kiemelnünk, hogy a kóros AFP értékek hátterében leggyakrabban a nem megfelelő időpontban történt vérvétel szerepel.

Röviden összefoglalva az első olvasatra kissé talán bonyolultnak tűnő okfejtést az AFP eredményét illetően: kórosnak tekintjük a 0.7 MoM-nél alacsonyabb, illetve a 2.5 MoM-nél magasabb értéket, amennyiben a vérvétel megfelelő időpontban történt. A további teendőket az igen részletes és alapos ultrahangvizsgálat (lehetőség szerint kiemelt centrumokban végzett, genetikai ultrahang) eredményének, valamint az anya életkorának, kórelőzményének ismeretében a genetikai tanácsadáson dolgozó genetikus kollégák határozzák meg. Ismételten fontos hangsúlyozni: sem az alacsony, sem a magas AFP érték önmagában nem jelent biztosan semmilyen kórállapotot! A vizsgálat szűrővizsgálat, és mint minden szűrővizsgálat, ez is magában hordozza az ál-pozitív (kóros eredmény, de nincs mögötte semmilyen kórállapot), illetve az ál-negatív (normális eredmény, egyértelmű kórállapot ellenére) tévedés lehetőségét.

Holnap végre hazajön Apa is, én meg elmegyek szépülni egyet - kell a lelki világomnak, na - a fodrászomhoz. Még mielőtt bárki megkövezne, hogy csíkokat (szám szerint négyet) festetek a hajamba, megnyugtatom, hogy az az idő, amíg a festék a hajon van, nagyon rövid és nem, nem károsítja a gyereket. Norbi pedig jó távol fogja kevergetni a masszát ahhoz, hogy beszívjam az ammóniát, így ez a kis délutáni program szerintem csak jót fog tenni nekünk :) De a kismamablog.hu oldalon egész cikk foglalkozik ezzel (5 terhességi tévhit rovat), akit érdekel....

Most pedig elindulok a vasalódeszka felé, mert az valahogy még mindig nem tud önállóan, csendben dolgozni :D

Home alone

Na igen, ilyen címmel már volt bejegyzés...csak éppen máshol.... :)

Most újra egyedül vagyunk Kisgolyóval 2 napig, Apa keményen dolgozik Pécsen, majd utána még Budapestre is elmegy, és sajnos csak pénteken ér haza. Utána viszont egész sokáig itthon lesz (nála ez lassan nagy szó) és nemsokára ismét útra kelünk. A változatosság kedvéért most autóval - mondtam, hogy legalább 2 évig a földön maradok - utazunk Lipcsébe, már nagyon-nagyon várom, imádom Németországot és bevallom, ebben a városban még nem jártam. Igaz, csak 4 napot fogunk ott tölteni, de most már esküszöm, viszem a fényképezőgépemet - ha Apa addig elviszi a szervízbe és megcsinálják - és ha más nem csinál rólam pocakos képet, akkor majd ÉN, magamról :D Mivel, már nem néznek jóllakott óvodásnak, hanem egyértelműen látszik, hogy iiiigazi kismamás pocakom van.

Egyébként köszönöm Mindenkinek, aki szavazott, jelenleg 7:3-ra a kisfiú vezet és erről eszembe is jutott a legendás történetünk a szobafestő-mázolónkkal. Történt ugyanis, hogy hétfőn lejött a felső szinten lakó Pisti hozzánk, mert megkértük, amíg elutazunk, fesse ki a hálót és a fürdőt. (egész jó színeket találtam ki) Én "szokásos helyemen", a konyhában, egy fazék főtt kukorica mellett voltam :), mire a szaki megjegyezte, hogy áhháááá, ezek szerint nem csak meghíztam (hehehe), hanem babát várok, majd gyorsan hozzá is tette: Lent van hasa és csúcsos, egyértelműen FIÚ!!! Úgyhogy minek itt 4D ultrahangra menni, a szobafestő már most megmondta ránézésre. :P

Persze, neki lánya van, gondolom, ebből következtetett, hogy a felesége máshogy nézett ki. Aki biztosat (az a biztos, mikor megszületik) szeretne tudni, még várnia kell szűk egy hetet, mert ha Kisgolyó is úgy akarja, akkor kedden megtudjuk végre, milyen színű kisruhákat vegyünk, mivel aranyomnak még semmije nincs, amit fel tudnánk mutatni. /Na jó, kaptunk bizonyos dolgokat, de még meg se néztük a nagy szerzeményeket./

Keddre szintén van egy újdonság a naptáramban :) : pár ismerőssel ellátogatunk kismama-tornára. Elővigyázatosságból csak napi jegyet veszünk, megnézzük, milyen és mennyire bírjuk, de bevallom, nagyon szeretném, ha beválna, mert sokszor olyan jó lenne a gerincemnek valami kis mozgás, de nem nagyon merek semmit se csinálni, mert nem tudom, milyen gyakorlatok tesznek jók, melyek nem. Na de majd most!!! Ha bejön, akkor veszek bérletet is. Sajnos uszodába nem tudok menni, iszonyatosan fogékony vagyok a fertőzésekre és inkább nem kockáztatok, nem hiányzik egy jó kis antibiotikumos kúra. :-S

Szép estét Minden kedves Olvasónak, Kisgolyó joghurtot kér, én pedig megyek és kiszolgálom :)

PS: Az AFP eredményemért pénteken bekukkantok, ajánlom, hogy addigra meglegyen, mert potyára nem szeretnék ott dekkolni több óráig....

Azt hiszem eddig nem volt okom a reklamációra, miszerint mi mindig csak ülnénk itthon... Pénteken is vendégségben voltunk, szombaton vacsicsata forduló volt, ma pedig nálunk családi ebéd névnapozással-szülinapozással egybekötve és mindegyiken remekül éreztük magunkat.

Szombaton Dávidék új házában (a ház szó szerintem megalázó annak a palotának) ettünk-ittunk, és inkább nem kísérelem meg felsorolni, hány fogás volt, mert a negyediknél már elfelejtettem, mit ettem elsőnek és akkor még 7, azaz HÉT hátra volt. Mottónk az volt, melyik páros hízik a legtöbbet a vacsi végére (jelzem, négykor kezdtünk "uzsonnázgatni"), ugyanis előtte és utána is mázsálás volt. Azt hiszem mi 3,5 kiló környékén voltunk, de még így is voltak, akik simán lenyomtak minket :))) Külön örültem annak, hogy Nóriék elhozták Lacibabát, aki nagyon sokat nőtt 5 hét alatt és valami tündér. Ott hőzöngtünk mellette, ő meg nyugisan aludt anyukáján, vagy a kocsijában, néha nyöszörgött kicsit, de az sem zavarta, hogy kézről kézre járt, mert hát persze, hogy mindenki meg akarta kicsit fogni-szagolgatni :D Mivel volt ott még körülöttünk két 3 éves királylány is, ízelítőt kaptunk abból, milyen az, amikor a gyereknek alvás nélkül is több energiája van, mint a felnőtteknek. Amikor a két kiscsaj a 87. kört rótta a játék babakocsival az asztalunk körül, én már beleszédültem teljesen. Fogalmam sincs mitől pörögnek a gyerekek ennyire, de azt hiszem, mire eljutunk majd ebbe a fázisba, én tripla adag vitamint fogok nyomni magamba, vagy 2 hétig kávén fogok élni, hogy bírjam a tempót. Mi meg csak ültünk és néztünk, hol egymásra, hol a gyerekekre, néha ásítottunk fél 10-kor, ők pedig épp csak akkor kezdték meg a fogócskázást a szobanövények között.

Éjjel fél 12-kor köszöntünk aztán el, és mivel ugye én csak alkoholmentes italokon élek (és fogok még egy darabig), rám maradt a vezetés élménye. A biztonsági övvel már nagy harcot folytatok, iszonyatosan nyom és szorít mindenhol, de szombaton nem akartam megkockáztatni a nélküle való vezetést, de valamit sürgősen ki kell majd találnom. Mire hazaértünk, Apa teljesen kidőlt a fáradtságtól (szegény fél 7kor kelt), én meg felpörögtem, aminek az lett a vége, hogy fél 3-ig újfent az óra digitális számlapját bámultam és Kisgolyót simogattam, akinek valami nagy problémája volt azzal, ha a bal oldalamra próbáltam feküdni. Azonnal elkezdett rúgdosni - egyre erősebben tud már - , majd abban a pillanatban, ahogy jobbra dőltem, síri csend és nyugalom. Szegényt megtúráztattam párszor, mert direkt visszafordultam, hogy megnézzem, tényleg csak ezze van-e gondja, de akkor ugyanúgy kinyilvánította nemtetszését. Egy idő után aztán lenyugodtunk mindketten és a reggeli kakaónkig, amit Apától kapunk ágyba (!), aludtunk. Annak érdekében, nehogy túlságosan lefogyjunk :), ma nálunk ebédeltünk, jó sok vendég volt, így kaptunk túlélő-csomagot is, ami szerintem a következő hétre is kitart :)

A hét újdonsága volt, hogy Kisgolyó bizonyos hangokra már nagyon élénken mocorog. Elsősorban, ha hosszú ideig beszélek, például telefonon, vagy pénteken Adával, akkor lelkesen kapirgálni kezd. A másik pedig: a zene. De szigorúan csak az, amelyik tetszik neki. A Megasztáron simán le tudom mérni, általában a gyorsabb dalokra kezd el mozgolódni, de ha valaki magasabb hangon énekel egy lassú számot, az is tetszik neki. Ja, a 'babazenére' semmit nem csinál. Direkt hallgattam ilyen fajta zenét, és figyeltem, simogattam, mondogattam neki, hogy ez szép, babáknak való......a füle botját nem mozdította rá, így aztán úgy döntöttem, hagyom a fenébe, a gyerek a modernebb dolgokat kultiválja. Kíváncsi vagyok mindenesetre, hogy alakul ez később, amikor még jobban hall majd....

Nyilván mindenki látta, vagy olvasta, hogy Geréb Ágnest, az otthonszülés hazai fő támogatóját ismét letartóztatták, mivel egy újszülöttet újra kellett éleszteni az egyik általa vezetett szülés alatt.
Az alábbiakban a saját véleményemet szeretném leírni, ami nem feltétlenül a nagy betűs igazság és tisztában vagyok vele, hogy minden anya maga dönti el, hol kívánja a gyermekét világra hozni.

Amióta tudom, hogy anya szeretnék lenni és elgondolkodtam azon, vajon milyen lesz majd, mikor egy kisbabának adok életet, tudom, hogy SOHA nem szülnék otthon. Nekem elmondhatják, hogy milyen csodálatos a saját ágyamban vajúdni, meg a saját kádamban „üldögélni”, kimenni a konyhába…stb, meg mutathatnak a YouTube-re feltöltött videókat is mindennek a szépségéről, de senki nem fog tudni meggyőzni arról, hogy ez lenne a „legjobb” módja a szülésnek a baba szempontjából.
Gyűlölöm még a kórház „szagát” is, nemhogy a hálapénzt és az egyéb magyar egészségügyi intézkedéseket, de ÉN személy szerint halálra aggódnám magam amiatt, hogy mikor, melyik percben lép fel komplikáció és tör ki pánik, hogy azonnal rohammentőt kelljen hívni, ne adj isten koraszülött mentőt. És ez jó lenne az én gyerekemnek, hogy azt érezze, az anyja pánikol???? Szóval én és az otthonszülés egyszerűen inkompatibilisek vagyunk egymással.
Nagyon jól tudom, hogy a kórházban is vannak műhibák, születnek mégis fogyatékos, beteg gyerekek. De legalább a tudat megnyugtat, hogy azonnal, percnyi késlekedés nélkül ott lehet egy gyerekorvos, vagy gondoskodhatnak a gyerekről talán anélkül, hogy maradandó károsodást szenvedne. És ha az én lelkem nyugodt, akkor a gyerekem is nyugodt lesz.

A fórumokon, amiket látogatni szoktam, ma parázs vita tört ki ezzel kapcsolatban, otthon vs. kórházban szülés. Volt itt minden az indokok között kérem szépen, hogy a középkorban is otthon szültek (azt mondjuk senki nem írta le, hogy hányan haltak meg/bele a szülésbe, vagy hogy a gyerekhalandóság mekkora volt), meg hogy Afrikában a lapulevélre pottyan ki a gyerek (nyilván ott is nagyon pontos statisztikát vezetnek erről és arról is, hány kisbaba halt meg), sőt, volt aki Geréb Ágnest egyenesen szent embernek nevezte. Bennem csak az az egy kérdés merült fel, hogy praktizálhat egy olyan „orvos”, akit többszörösen eltiltottak a szakmájától, elítélték és jelenleg is több per folyik ellene. Ha egy kórházi orvos így dolgozna, akkor már megkövezték volna – jelzem jogosan -, de nem, Ágnes simán vezethet szüléseket és igen, van olyan anya, aki ezek ellenére rá meri bízni a gyerekét. Most, mivel szülész-nőgyógyászként eltiltották, beiratkozott szülésznőnek….Magyarországon végülis minden apró joghézagot ki lehet használni.
Azt nem állítom, hogy nem hiányzik egy törvény, amely szabályozza az otthonszülés feltételeit, mert Németországban pontosan leírták, kinek/minek kell ott lennie a lakásban a szülés elindulásakor, viszont kötelező értesíteni a legközelebbi kórházat is (megadva minden lelet eredményt, UH felvételt és egy szakorvosi véleményt), valamint a szülők aláírnak egy több oldalas nyilatkozatot azzal kapcsolatban, tudják, hogy bármikor komplikációk merülhetnek fel és vállalják a felelősséget. Az is jogos, hogy mindenki választhassa meg, hogyan akar szülni, ezzel nem is vitázom. Csak az háborít fel, hogy G.Á. jogos eltiltások garmadája ellenére továbbra is „praktizálgat”…..

Apa, Neked is kezdődik.... :)

És tegnap eljött Apa számára is a régóta várt pillanat, majdnem két hetet kellett szegénynek várnia arra, hogy Kisgolyót érezze, de szerintem mára azt mondja, megérte :)

Egyelőre nem tudni, hogy a választási műsor, vagy Indiana Jones utolsó - véleményem szerint kissé lagymatagra sikerült - része zaklatta-e fel, vagy csak helybővítésen munkálkodott, de este 10 óra felé úgy döntött, kirúgja a ház oldalát. Persze még csak finoman, de most először láttam én is úgy rúgdalni, hogy kidudorodott a hasam jobb oldala. Apát riasztottam, miszerint, most vagy soha, és megkértem Kisgolyót, hogy legyen kedves még egyszer egy olyat produkálni, mint az előbb. Mondom én, hogy szógfogadó gyerek, mert nem is egyet, hanem hármat is rúgott és megmutatta Apukájának, mit tud. Nagy volt az öröm :)

Éjszaka viszont nem aludtunk sokat, én nem találtam a helyem, Kisgolyó sem, ha jobbra fordultam, akkor ott kaparászott, ha balra, akkor az nem tetszett neki, aztán egyszercsak - hajnali 3 óra felé - találtunk egy kompromisszumos testhelyzetet. Erre nem csörgött az a nyamvadt ébresztőóra fél 7-kor??? Persze gyermek a reggeli kakaó után kicsit helyezkedett, és azóta is alszik gondolom békésen, az én fejem meg majdnem beleütközik a billentyűzetbe, olyan álmos vagyok. De azt hiszem a rántott karfiol hamarosan felkelti majd :)))

Örömhír: megszületett kollégám kisfia tegnap, kis minibaba, de nagyon édes, láttunk képeket a büszke Apukától....és elgondolkodtam, hogy jó jó, maradjon még a miénk csak bent, de milyen jó lesz majd látni, ha kibújik ő is!!!

Kizárólag terápiás célból

Ma terápiás célból sütni szerettem volna, a nagy kérdés csak az volt: mit és miből? Szokás szerint hűtő kinyit, szemlélődés, majd hűtő becsuk és mérlegelés a látottak alapján. Kis gondolkodás után felidéztem magamban az alsó polc látványát és eszembe jutott az ott látott szilvalekvár, ami igazi házi recept szerint készült és az egyáltalán nem édesszájú Apának is ízlik. (ez azt jelenti, hogy ha nem virslit teker a palacsintába, akkor néha napján eszik lekváros palit is) Így aztán nem volt más hátra, mint előre, rágugliztam (ki találja ki, melyik filmből idéztem??!!), mit hozhatok ki ebből és bele is boltlottam egy jó kis receptbe, amit alul le is írok, bár én némileg változtattam rajta. Nálunk egyébként azért is jó, ha sütit sütök, mert ilyenkor isteni finom illat van mindenhol és ez különösen ma kellett, mert Apa mielőtt elment volna okos egyetemistákat oktatni, olyan hagymás ránottát varázsolt magának, hogy a kereszthuzat sem segített :-S Ha ilyenkor elégetek egy füstölőt, akkor miután Ő hazajön, én vagyok kereszthuzatban, mert mint egy vadászkutya, kiszagolja és egyszerűen nem bírja az illatát, pedig szerintem nem tömény.

Na, mindegy is, szóval ezért inkább jobb, ha süti illat van, azt legalább mindenki szereti. Az egyszerű kis édesség végül olyan jól sikerült, hogy Apa hármat (!!!) is evett, bár azt már nem várta meg, hogy elkészítsem a szilvaöntetet is hozzá, így simán a hideg lekvárt kente rá, de nem baj, a lényeg, hogy evett belőle.

Persze mindezt arra fogja, hogy délutánra kell az energia, mert megy le a konditerembe, majd mindezek után - persze kifejezetten terápiás célból :-) - este társaságilag elmegyünk halászlevezni (éljen, éljen).

És hogy Kisgolyónkról is essen szó, ő is lelkesen segített sütni, közben meghallgattunk pár remek számot, a bökkenő csak az volt, hogy egyáltalán nem babazenét.....ööööö. Mert ma nekem inkább volt kedvem Metallicához, U2-hoz és társaikhoz, de Kisgolyó a nagy egyvelegből a Holdviola nevű, egyébként szerintem is kitűnő magyar együttesre szavazott, mert az "Erdő, erdő" című számukra meg se állt (lehet már hall ez a gyerek valamit???) És a nagy újdonság - legalábbis számomra - , amit már egy ideje szintén figyelgetek, hogy Kisgolyó imádja az édeset. Persze olvastam, hogy a magzatvizet is jobban nyeldesik, ha édes íz van benne, de egyszerűen a sütik, csokikockák után olyan helyezkedés kezdődik, hogy a telhetetlen anyja sokszor emiatt eszik egy-egy falatot :)

A borús októberi hétvégére pedig íme az örömhormonokat tartalmazó terápiás szilvás süti!

• 3 egész tojás
• 15 dkg porcukor
• 9 dkg margarin (az eredeti recept zsírt ír, de nekem inkább ehhez volt gusztusom, a margarint viszont szobahőmérsékletűn célszerűbb beletenni a masszába)
• 5 evőkanál szilvalekvár (ha folyékonyabb, akkor több, inkább 10)
• 9-10 evőkanál víz
• 1 csomag vaníliás cukor
• 20 dkg liszt
• 1 teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• fél citrom reszelt héja (nekem szárított volt itthon, ebből kb. egy kávéskanál kell)
• 1 teáskanál fahéj (én itt jóval többet, hárommal is tettem, mert imádom a fahéjat)

Nagyon nehéz a feladatunk, mert mindezt össze kell jól keverni robotgéppel és 180 fokon 20-25 percig kell sütni. Az eredeti recept azt is írja, hogy ha van otthon, a sütés befejezése előtt pár perccel diót (picit összetörve), vagy mandulát szórhatunk rá, vagy kihűlés után kenhetünk rá egy réteg szilvalekvárt, majd étcsokis bevonattal befejezzük a nagy művet. Nekem egyébként simán is ízlik, én az általam kigondolt szilvaöntetre szavazok.

A 16 hetes magzatok imádják! :D Jó sütögetést!