Azt hiszem eddig nem volt okom a reklamációra, miszerint mi mindig csak ülnénk itthon... Pénteken is vendégségben voltunk, szombaton vacsicsata forduló volt, ma pedig nálunk családi ebéd névnapozással-szülinapozással egybekötve és mindegyiken remekül éreztük magunkat.

Szombaton Dávidék új házában (a ház szó szerintem megalázó annak a palotának) ettünk-ittunk, és inkább nem kísérelem meg felsorolni, hány fogás volt, mert a negyediknél már elfelejtettem, mit ettem elsőnek és akkor még 7, azaz HÉT hátra volt. Mottónk az volt, melyik páros hízik a legtöbbet a vacsi végére (jelzem, négykor kezdtünk "uzsonnázgatni"), ugyanis előtte és utána is mázsálás volt. Azt hiszem mi 3,5 kiló környékén voltunk, de még így is voltak, akik simán lenyomtak minket :))) Külön örültem annak, hogy Nóriék elhozták Lacibabát, aki nagyon sokat nőtt 5 hét alatt és valami tündér. Ott hőzöngtünk mellette, ő meg nyugisan aludt anyukáján, vagy a kocsijában, néha nyöszörgött kicsit, de az sem zavarta, hogy kézről kézre járt, mert hát persze, hogy mindenki meg akarta kicsit fogni-szagolgatni :D Mivel volt ott még körülöttünk két 3 éves királylány is, ízelítőt kaptunk abból, milyen az, amikor a gyereknek alvás nélkül is több energiája van, mint a felnőtteknek. Amikor a két kiscsaj a 87. kört rótta a játék babakocsival az asztalunk körül, én már beleszédültem teljesen. Fogalmam sincs mitől pörögnek a gyerekek ennyire, de azt hiszem, mire eljutunk majd ebbe a fázisba, én tripla adag vitamint fogok nyomni magamba, vagy 2 hétig kávén fogok élni, hogy bírjam a tempót. Mi meg csak ültünk és néztünk, hol egymásra, hol a gyerekekre, néha ásítottunk fél 10-kor, ők pedig épp csak akkor kezdték meg a fogócskázást a szobanövények között.

Éjjel fél 12-kor köszöntünk aztán el, és mivel ugye én csak alkoholmentes italokon élek (és fogok még egy darabig), rám maradt a vezetés élménye. A biztonsági övvel már nagy harcot folytatok, iszonyatosan nyom és szorít mindenhol, de szombaton nem akartam megkockáztatni a nélküle való vezetést, de valamit sürgősen ki kell majd találnom. Mire hazaértünk, Apa teljesen kidőlt a fáradtságtól (szegény fél 7kor kelt), én meg felpörögtem, aminek az lett a vége, hogy fél 3-ig újfent az óra digitális számlapját bámultam és Kisgolyót simogattam, akinek valami nagy problémája volt azzal, ha a bal oldalamra próbáltam feküdni. Azonnal elkezdett rúgdosni - egyre erősebben tud már - , majd abban a pillanatban, ahogy jobbra dőltem, síri csend és nyugalom. Szegényt megtúráztattam párszor, mert direkt visszafordultam, hogy megnézzem, tényleg csak ezze van-e gondja, de akkor ugyanúgy kinyilvánította nemtetszését. Egy idő után aztán lenyugodtunk mindketten és a reggeli kakaónkig, amit Apától kapunk ágyba (!), aludtunk. Annak érdekében, nehogy túlságosan lefogyjunk :), ma nálunk ebédeltünk, jó sok vendég volt, így kaptunk túlélő-csomagot is, ami szerintem a következő hétre is kitart :)

A hét újdonsága volt, hogy Kisgolyó bizonyos hangokra már nagyon élénken mocorog. Elsősorban, ha hosszú ideig beszélek, például telefonon, vagy pénteken Adával, akkor lelkesen kapirgálni kezd. A másik pedig: a zene. De szigorúan csak az, amelyik tetszik neki. A Megasztáron simán le tudom mérni, általában a gyorsabb dalokra kezd el mozgolódni, de ha valaki magasabb hangon énekel egy lassú számot, az is tetszik neki. Ja, a 'babazenére' semmit nem csinál. Direkt hallgattam ilyen fajta zenét, és figyeltem, simogattam, mondogattam neki, hogy ez szép, babáknak való......a füle botját nem mozdította rá, így aztán úgy döntöttem, hagyom a fenébe, a gyerek a modernebb dolgokat kultiválja. Kíváncsi vagyok mindenesetre, hogy alakul ez később, amikor még jobban hall majd....