Feluton

:) Kicsit fura lesz ez a bejegyzes igy ekezetek nelkul, de legyen ez a mai napnak a pikanteriaja, hogy a Telekom Hochschule fizika laborjaban ulök, es itt unneplem egy bananos Müllermilch es Apa tarsasagaban terhessegem 20. hetet. Bizony, mar a felidöben tartunk, ma elmeseltem Daninak, hogy meg egyszer ugyanennyit kell kibirnia es talalkozunk, maradjon szepen es növögessen. Ahogy a szamlaloja is mondja, egyre dundibb lesz, zsir rakodik le ra, most mar a hossza nem nö olyan intenziven, inkabb a sulya gyarapodik. Errol is van egy jo sztorim, de kezdjuk az elejeröl.

Kedd reggel 8 orakor indultunk es ugy hagytuk ott a lakast a festönek, mint egy vilaghaborus "ingatlant". Csinaltam erröl is kepeket, otthon fel is töltöm ilyen before-after allapotban. Az ut elsö fele nagyon jol telt, viszont van egy uzenetem mindenkinek, aki meg egyszer panaszkodik a magyar autopalyakra: szivböl ajanlom nekik a cseheket es garantalom, soha az eletben többet nem fog egy rossz szot se szolni. Itt azert beijedtem kicsit, fogtam is a hasamat rendesen, bar szerintem Danit mindez inkabb elringatta, csak neha jelentkezett, föleg akkor, amikor mar en is ehes voltam. A lassabb tempo miatt csak 5 utan ertunk a szallasunkra, ugyhogy idöm se volt pihenni, mert utana mentünk Apa egyik itteni kollegajahoz vacsira. Rettenetesen keszültem, hogy akkor vegre nemetül fogunk karattyolni, erre mi törtent? Ulf es a felesege Ines megszolaltak olyan tökeletes magyarsaggal, hogy en lemerevedtem es össze-vissza hebegtem-habogtam, honnan es merre es hogyan es egyaltalan??? Az indok (kapaszkodjatok meg): Inesnek tetszett a magyar nyelv es az iskolaban valamint az egyetemen elkezdte tanulni. Hat, mondtam neki, ilyet se hallottam meg. Aztan megismerkedtek, a ferje is követte a tanulasban, eljöttek Magyarorszagra dolgozni es azota is örülnek, ha jön valaki, akivel gyakorolhatjak. Egyebkent hihetetlenek, nem csak ilyen "gulyas, köszönöm es palacsinta"-szavakat tudnak, hanem Ines elmeselte, ügyvedkent gazdasagi joggal foglalkozik, mindezt abszolut tökeletes ragozassal es a többi. Na, ilyenkor mondom en azt, hogy le a kalappal, hogy egy külföldi pont a mi kis katasztrofalisan nehez nyelvünket valasztja. Es arra is rajöttem, milyen jo erzes, ha valaki a te nyelvedet beszeli, hihetetlen.

Dani egyebkent eleg erzekenyen reagal a nyelvre, biztos vagyok benne, hogy hallja a különbseget, amikor nemetül beszelünk, nagy mozgasba kezd, ide-oda uszkal, illetve bukfencezik - megtornaztatva engem is. Ezt is megbeszeltem vele, hogy tessek is fülelni, mert kis elete par honapjat tuti itt fogja eltölteni, de erröl a projektünkröl majd akkor, ha aktualis lesz.

Ejjel aztan kicsit paraztam, uj agy, nem otthon, mi lesz, de a faradtsag gyözött azert. Elötte viszont kisfiam megmutatta, ha en nem talalom a helyem, akkor ö sem. Oldalra fordulva aztan uj felfedezest tettem. Valami extra modon fajt a hasam, illetve huzodott. Nem, ez nem az a veszelyes fajdalom, hanem olyan, amikor a szalagok nyulnak. Es akkor döbbentem ra, hogy a mi kicsi fiunk nyilvan nem összemegy, hanem szerencsere nö, es igy az ö sulyat is kell mar tartanom :))) Tehat begyömöszöltem a takaro felet a hasam ala, es szep volt az elet, aludtunk.

Most pedig - a Müllermilch tarsasagaban - kihasznalom netezesre az idöt, mig Apa egy fizika proffal ertekezik itt mellettem - bar epp az uj nemet helyesirasrol - majd elmegyünk ebedelni es bevasarolni, aztan remelem pihenni is egy kicsit, mert este ismet vacsora, ezuttal valami jo kis vendeglöben.

Szoval eddig minden OK, ja es Alexnak külön üzenet: Apa csinalt kepet es amint lesz kabel, fel is töltöm a többivel együtt es remekül latszik Dani is :))