Murphy törvénye....

Amikor a legutolsó ultrahangról hazafelé jöttünk, illetve mindketten dolgozni mentünk vissza, arról beszélgettünk, milyen szerencsés is vagyok, hogy eddig hála istennek ilyen probléma mentes terhességem van és reméljük, így is folytatódik.

Hát, nem így lett.

Azaz nem akarom az ördögöt a falra festeni, mert mindenki nyugtatgat - illetve próbál - hogy ez semmi, ez nem gond, ezzel ne is törődjek, de hát ki ne idegeskedne. Nem Danival van gond, ő szerintem vígan elvan, ezt onnan is tudom, hogy pár napja ismét nagyon beindult, állandóan mozog, helyezkedik, tehát nyilván jól van. Viszont velem az orvosom tegnap nem közölt jó hírt. Pedig nagyon vidáman mentem, jók a leleteim, vérnyomásom OK, mi baj lehetne. Hát, már amikor sokáig olvasta a papírokat, akkor is feltűnt, hogy valahogy nem ilyen szokott lenni, majd egyszercsak megkérdezte:

-Mit mondtak Önnek az ultrahangon?

Mire én: - Hogy minden rendben van és kisfiú, egészséges.

Majd ő: - A babával nincs is gond, de mit mondtak a méhlepényről?

Én: - Semmit.

Itt már sík ideg voltam, utálom az ilyen felvezetős dolgokat, sokkal jobb, ha az embert azonnal szembesítik a gondokkal, mintsem 5 percig dumálgatunk arról, hogy nem, tényleg semmit nem mondtak. Erre rázendített - és bocsánat, a dokim egy tündér, nem őt akarom szidni, vagy negatív színben feltüntetni - , hogy van egy kis probléma, miszerint ugyan jó helyen tapad a méhlepény, a hátsó falon, de mélyen, ami azt jelenti, hogy a méhszáj közelében. Így tehát bármilyen kisebb erőlködésre, fizikai behatásra leválhat és vérzés indulhat el, ekkor kórház, infúzió, szigorú fekvés.....és én itt már el is veszítettem a fonalat.

Legszívesebben bőgtem volna, és egyáltalán nem magam miatt, vagy amiatt, hogy gyógyszeren élnék, vagy feküdnöm kellene, hanem amiatt, hogy a gyereknek nehogy baja legyen. Végülis kiadta, hogy sokkal több pihenés, ami fekvésben nyilvánuljon meg (kár, hogy ezt a munkahelyemen nem tudom megvalósítani), nem emelhetek, nem végezhetek semmilyen fizikailag megterhelő munkát, két naponta hashajtót kell szednem, hogy még ott se erőlködjek, 3-szoros magnézium adag és még 3 sorban sorolhatnám a tilalmakat. A kismama tornától elbúcsúzhatok, bár ez ki a fenét érdekel.

5 hetet adott, akkor lesz a következő UH nála és ismét megnézi, vándorolt-e valamit a méhlepény. Ami bíztató, hogy a baba és a méh növekedésével a lepény is egyre feljebb tolódik, de ha nem, akkor is ki lehet hordani végig a terhességet, csak nem lehet természetes úton szülni, mivel ugye először a babának kell megszületnie és nem a lepénynek, nálunk meg pont fordítva van a sorrend jelenleg, és szigorúan be kell tartani minden előírást. Úgyhogy főnökömnek bejelentettem, ha 5 hét múlva is ugyanígy állunk, akkor nem maradok decemberig, mint ahogy megegyeztünk. Természetesen maximálisan megértő volt, azóta egy poharat nem emelhetek fel a konferencián, mindent a kolléganőim és kollégáim csinálnak helyettem, amitől "kissé" bénának és szerencsétlennek érzem magam. Addig vígasztaltak, míg majdnem elsírtam magam, nem tudom, egy halvány kis határvonal tartott vissza attól, hogy megtegyem.

A helyzet gyakoriságát mutatja, hogy a fórumon, ahol fent vagyok, egyből vagy öten is reagáltak a segítségkérésemre, volt, aki a 12. héttől ezzel a tudattal kel és fekszik, én még akkor "örülhetek".

Éjjel megkértem Danit, hogy szépen nődögéljen, és legyen szíves segítsen feljebb cipelni azt a méhlepényt magával, mert Anyának nagyon fontos lenne. Édes volt, rúgott egyet és én ezt igennek vettem. Úgyhogy bízom a kisfiamban, szerintem ügyes lesz, jó fiú :-x

Szorítsatok!!!!