Kizárólag terápiás célból

Ma terápiás célból sütni szerettem volna, a nagy kérdés csak az volt: mit és miből? Szokás szerint hűtő kinyit, szemlélődés, majd hűtő becsuk és mérlegelés a látottak alapján. Kis gondolkodás után felidéztem magamban az alsó polc látványát és eszembe jutott az ott látott szilvalekvár, ami igazi házi recept szerint készült és az egyáltalán nem édesszájú Apának is ízlik. (ez azt jelenti, hogy ha nem virslit teker a palacsintába, akkor néha napján eszik lekváros palit is) Így aztán nem volt más hátra, mint előre, rágugliztam (ki találja ki, melyik filmből idéztem??!!), mit hozhatok ki ebből és bele is boltlottam egy jó kis receptbe, amit alul le is írok, bár én némileg változtattam rajta. Nálunk egyébként azért is jó, ha sütit sütök, mert ilyenkor isteni finom illat van mindenhol és ez különösen ma kellett, mert Apa mielőtt elment volna okos egyetemistákat oktatni, olyan hagymás ránottát varázsolt magának, hogy a kereszthuzat sem segített :-S Ha ilyenkor elégetek egy füstölőt, akkor miután Ő hazajön, én vagyok kereszthuzatban, mert mint egy vadászkutya, kiszagolja és egyszerűen nem bírja az illatát, pedig szerintem nem tömény.

Na, mindegy is, szóval ezért inkább jobb, ha süti illat van, azt legalább mindenki szereti. Az egyszerű kis édesség végül olyan jól sikerült, hogy Apa hármat (!!!) is evett, bár azt már nem várta meg, hogy elkészítsem a szilvaöntetet is hozzá, így simán a hideg lekvárt kente rá, de nem baj, a lényeg, hogy evett belőle.

Persze mindezt arra fogja, hogy délutánra kell az energia, mert megy le a konditerembe, majd mindezek után - persze kifejezetten terápiás célból :-) - este társaságilag elmegyünk halászlevezni (éljen, éljen).

És hogy Kisgolyónkról is essen szó, ő is lelkesen segített sütni, közben meghallgattunk pár remek számot, a bökkenő csak az volt, hogy egyáltalán nem babazenét.....ööööö. Mert ma nekem inkább volt kedvem Metallicához, U2-hoz és társaikhoz, de Kisgolyó a nagy egyvelegből a Holdviola nevű, egyébként szerintem is kitűnő magyar együttesre szavazott, mert az "Erdő, erdő" című számukra meg se állt (lehet már hall ez a gyerek valamit???) És a nagy újdonság - legalábbis számomra - , amit már egy ideje szintén figyelgetek, hogy Kisgolyó imádja az édeset. Persze olvastam, hogy a magzatvizet is jobban nyeldesik, ha édes íz van benne, de egyszerűen a sütik, csokikockák után olyan helyezkedés kezdődik, hogy a telhetetlen anyja sokszor emiatt eszik egy-egy falatot :)

A borús októberi hétvégére pedig íme az örömhormonokat tartalmazó terápiás szilvás süti!

• 3 egész tojás
• 15 dkg porcukor
• 9 dkg margarin (az eredeti recept zsírt ír, de nekem inkább ehhez volt gusztusom, a margarint viszont szobahőmérsékletűn célszerűbb beletenni a masszába)
• 5 evőkanál szilvalekvár (ha folyékonyabb, akkor több, inkább 10)
• 9-10 evőkanál víz
• 1 csomag vaníliás cukor
• 20 dkg liszt
• 1 teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• fél citrom reszelt héja (nekem szárított volt itthon, ebből kb. egy kávéskanál kell)
• 1 teáskanál fahéj (én itt jóval többet, hárommal is tettem, mert imádom a fahéjat)

Nagyon nehéz a feladatunk, mert mindezt össze kell jól keverni robotgéppel és 180 fokon 20-25 percig kell sütni. Az eredeti recept azt is írja, hogy ha van otthon, a sütés befejezése előtt pár perccel diót (picit összetörve), vagy mandulát szórhatunk rá, vagy kihűlés után kenhetünk rá egy réteg szilvalekvárt, majd étcsokis bevonattal befejezzük a nagy művet. Nekem egyébként simán is ízlik, én az általam kigondolt szilvaöntetre szavazok.

A 16 hetes magzatok imádják! :D Jó sütögetést!